Öreg, amilyen a mosdó, olyan a törülköző.
Csak konfirmálni tudom, amit moldovany kollega írt a kölcsönösségről, de milyen János? (Halló, itt vagyok!), Szilágyi Jancsi mesélte egyszer, hogy mennyire más (na ő is!) egy élő kabaréelőadás nyugaton, meg nálunk (ez talán a 90-es évek végén volt): ott eleve mindeni úgy ül le a nézőtéren, hogy egymással viccelődnek, vihognak stb. itt meg várja a magyarisch, hogy tessék engem megnevettetni. Így nem fog menni. Én amikor bemegyek, sugárzom a boldogságtól, és azt kapom – akár részben – vissza. Gyakorlatilag a másik ember arca a te tükröd. Pláne, az olyan embereknél, akik nagyon befolyásolhatóak. Na, még egy: menj be egy étterembe, és ülj le morcosan egy asztal mellé. Na, jó, ma profik a pincérek, de régen ő is morcosan szolgált ki. Mondj egy bókot Mariskának, a pincérlánynak, és úgy repül feléd a tányérokkal, mintha szárnyai lennének. Ez ilyen műfaj.

Ja, hogy témánál legyünk: ezt tudják a kis kínaiak is, az is, aki 10 jüant küldött nekem a tavaszi fesztiváljuk után, és az is, aki egyből lebarátoz. (Hi, my friend!)
☺

Legyen minden jó!