Azt nem ismerem.

(#10076) monstre: Elfen Lied. Ágyon felülve (mindig elterülve nézek minden filmet, sorozatot), izgalomtól dülöngélve, kifeszült szemhéjakkal néztem. Valamikor éjfél után kezdtem bele, egyből bedaráltam az első 6 részét, és óriási szívfájdalommal csak azért hagytam abba, hogy ebből a tökéletes élményből tudjak még hagyni a következő napra is. E anime miatt néztem meg az Oldboy-t is, mert kíváncsi voltam, hogy az ázsiaiak mit tudnak vajon a filmiparban. Aztán majdnem úgy jártam azzal is, mint az animekkel, de szerencsére nem lett tökéletes, csak simán 10-es.
Egyébként kb. 100db 12-24, illetve még több részes animet daráltam be pár hónap alatt (közben voltak pár hónapos kihagyásaim, tehát kicsit több, mint 1 évig néztem animeket), és csak 1-2 volt rám olyan hatással, hogy nem akartam elérni a végéig, mert teljesen beszippantott, de azok sem közelítették meg az Elfen Lied-ot. Ugyebár az EL tipikusan a legnagyobb "odi et amo" érzést nyújtó alkotás, ami csak létezik (aki látta, tudja, miért írom ezt), és már önmagában ez is elég ahhoz, hogy ráfeszüljön az ember, de még ráküldték a Lilium c. zenét is, amitől készen voltam, mint a matek házi. (Ha Viszlát megnézné az EL-t, akkor Ő sem találna semmi említésre méltó érzelmet az Alkonyatban, mert túl kevésnek érezné ahhoz... )

megprobaltam alairni, de a tollam nem fogja a monitort:/𝔹𝕒𝕔𝕜 𝕋𝕠 𝕃𝕚𝕗𝕖