Én a saját tapasztalatom alapján írtam amit írtam. A családban és az ismeretségi körben próbálkoztam olyat ajánlani, hogy manuális objektívek (M42 és F) dslr vázra, és csalódás lett a vége. A képek nagy része nincs rendesen fókuszálva, a fénymérés vagy működik vagy nem (nikon dslr-ek voltak kéznél, azokon nem), nyűgös a dolog adapterrel bajlódni (rászorul, akkor most hogy is kell levenni, fogd már meg, nem értem stb).

Sokkal inkább elvette a kedvét az érintetteknek, mint hogy eljussanak odáig, hogy bármit is tanulnak. Azt tanulták, hogy a szomszéd gyerek az alap kittel nagyon jól használható képeket lő, az ő képeik pedig vackok, mert addig el se tudunk jutni, hogy egy kép jó-e vagy se, hogy teljesen életlen és túl sötét vagy túl világos.

Olyan ez, hogy ha valaki belefog a hajómodellezésbe, nem az 1 évig tart összerakni olyan bonyolult a kötélzete c. darabokkal kezd.

Csizmás:
"még jobb lenne egy 550/3100 szintű ötösmetró alagút fényességű kereső"

Ezen is mindig csak forgatom a szemem mikor írjátok, hogy "sötét" obi, meg kereső. Egy 3.5-5.6 fényerős zoom nem fényerős, de ez a sötétezés annyira erőltetett. Biztos páran fotóztatok ti is jó kis régi gépekkel, azok között nem egynek tényleg sötét volt a keresője. Sok mai belépő gép keresője messze világosabb, mint a régi levélnehezékeké, és egyébként is atuofókuszosak, nem a keresőben kell összeszenvedni, hogy éles lesz-e a kép vagy sem. Annyira meg ugye csak nem sötét az a kereső, hogy pl a kutya helyett a gazdáját fényképezed le.

Szóval szerintem sokszor egyfajta szakmai sznobizmusba esően túlzásba tudtok esni, csak éppen a low-end fetisizmus irányában.
A kezdő nem szenvedni, meg gépészkedni akar, sőt amennyire én látom, sok esetben kifejezetten káros, mikor valaki a fényképezés "kütyüzős", állítgatós, bogarászós részébe szeret bele.