EP128 a legjobb! Nekem is volt, sőt még ma is megvan. Ha jól emlékszem két kiadvány kivételével megvan hozzá az összes könyv, magazin, újság, sőt az összes SPV és a Mikro Magazin erről szóló cikkei. Perifériák közül is olyanok mint eredeti EP egér, EP speakeasy és hasonlók. Mindössze két általam nagyon vágyott perifériát nem sikerült megszereznem: az egyik a hardveres Spectrum emu, a másik az eredeti EP nyomtató. Annak idején abban a Tisza Lajos (akkor még Lenin) körúti könyvesboltnak az emeletén volt egy direkt erre kialakított rész ahonnan a könyvek nagy része származik,valamint ott árultak hardveres Spectrum emut, amit szinte minden héten megnéztem, megfogdostam, de sajna pénzem sosem volt rá (8900ft-ba került akkor ami iszonyatosan sok pénz volt). Amikor végül leakciózták 7500-ra valaki azonnal elvitte előlem A nyomtató még nagyobb szívfájdalmam, ugyanis még az Enterpriseforever-en is azt írják, hogy az egy rendkívül ritka periféria és nem tudnak róla, hogy hazánkban egy-két darabnál több lett volna, hiszen még ma sincs senkinek a fanok közül. Nos én annó rátaláltam egyre. A Csillag térnél az egyik panelben valaki használt egy ilyet mégpedig úgy, hogy C64-hez volt hozzá egy átalakítója, mivel neki nem EP-je, hanem C64-e volt. A nyomtatót valami angol rokonától kapta ajándékba. Valami 20ezer körül adta akkor )93-ban), és mire meglett apénzem rá már megvette valaki.
A szegedi Centrumban is volt akkor a műszaki osztályon külön EP128 részleg, meg az Oskola utcai számtekboltban is. Szerintem az ottani árúkészlet nagy részét is én vásároltam fel..
Ez egyébként nagyon jó ár volt akkor egy nyomtatóért. Csak annak szemléltetésére, hogy mennyit változott a világ: 95-ben (akkor már PC-m is volt) hozzájutottam rendkívül kedvezményes áron egy Epson Stylus Color II-es nyomtatóhoz 40ezer körüli akciós áron (akkor vettem fel életem első bankhitelét) és a fél város engem irígyelt, hogy ilyen olcsón ilyen jó színes nyomtatóm van.
[ Szerkesztve ]
Oly korban éltem én e földön, mikor a majom visszaszállt a fára,a százrészes tévédrámák közé,hol a hős daliás menedzser, lő, sose fél,s az elhagyott nő könnyek közt kefél. [Orbán Ottó]