13 évesen letekertünk Dunakesziről Perőcsénybe, szvsz, az totál más. Ahhoz semmi fej nem kell, csak fizikailag fáradsz el. Mentünk az út szélén, egymással dumáltunk, a szobi körforgalomtól kezdve gyér forgalom volt eleve, nem is kerülsz gyakorlatilag olyan forgalmi helyzetbe ahol figyelni kell, néha egy-egy kereszteződésen kívül, tekersz az út szélén és nézelődsz, szellemileg szinte pihentető. Motorral meg egyfolytában észnél kell lenni. Széllökés, nyomvájú, gödör, visszapillantó, a többi droid letol nem tol, előz nem előz, tudsz e az út szélén menni vagy nyomvájú miatt felfutsz egy hullám élére emiatt vagy teljesen lelassítasz vagy kénytelen vagy beljebb menni. A rohadt rovar pofánvág, berepül a sisakba vagy zárt rostéllyal szétfő a fejed, a kamion felveri a port, apró kavicsot, megfejeled, tüdőzöd, nyeled a dízelt mert lassan hagy el a 600 éves ifa és hasonló sitthordók. Elkészül a hátad, lezsibbad a segged, vállad, karod zsibbad. Ez nettó szenvedés.
Bringán tekersz emiatt a vérkeringés is más stb... lehetne mondani szakadásig.

[ Szerkesztve ]

Hardverlesen