Nagyot pislogtam erre a hozzászólásodra, Dízeles.
Gyakorlatilag azt írtad, hogy ragasztott gerendát csak az érinthetetlenek gyárthatnak.

Ezt én a következőképpen látom:
Egy mérnökember nem tudta a tudását alkalmazottként reális áron eladni, és kitalálta, hogy faházgyártó céget alapít. Nem volt többszázmilliója az induláshoz. Kezdéskor honnan is lehetett volna? Ha lett volna, akkor nem asztalost keresett volna műhelyestül, aki belemegy a csereberébe, hanem megveszi a gépeket, épületeket, és alkalmazottakat vesz fel.
Már ott tart, hogy honlapon kínálja (két és fél év után magam még nem merek honlapot készíteni, mert most nagyobbat veszíthetnék honlappal, mint anélkül - de annak is eljön az ideje) a "termékét", mely produktumának a mérnöki munka csak kicsike hányada. Vállalkozást épít, amiben számára a legrentábilisabb működtetési formának az tűnik, hogy az asztalos, ács szakmunkát megvásárolja.
Honlapjából kifinomult marketingmunka sejlik. Kérdés, hogy mennyi ennek a valós tartalma.

Ez a vállalkozás lehet megalapozott, jól felépített, és lehet a nagy haszon reményétől gyengélkedő rejtett csődtömeg egyaránt. Hogy melyik vajon? Egy előszerződésből, pláne az első munka kifizetéséből jól ki szokott az ilyesmi derülni.

Néhány példával élek, amit talán sokan ismernek:

IL FERRO. Halvaszületett vállalkozás, ami elég nagy tőkét emésztett fel. Máig nem tudni, hogy egy meredeken merész elgondoláson alapuló elcsúszott ötlet, vagy már szélhámosságnak indult az egész, amikor a cégbíróság rálehelt a bélyegzőjére. Megszámolhatatlanul sok kárvallottja lett.

Első Magyar Geonememlékszemmi, valami Vén Jóskapista jól kigondolt és szélhámosságnak is indított, tömegekről pénzt lehúzó, azt menekíteni próbáló nemkisstílű. Itt is tömegek jártak még cudarabbul pórul, mint az Il Ferro-nál.

3M. A számítógépes adattárolástól kezdve az üveg biztonsági fóliázáson át a legyezőkorongnak becézett csiszolóeszközig számos rendkívül jóminőségű portéka tömeggyártásáig felnőtt viághírű cégóriás. Három mérnök alapította, akik alkalmazottként nem tudták jó áron eladni a tudásukat. Valószínűleg a mai tőkéjükhöz sosem volt köze annak, amit örököltek, hanem szépen felépítgették ekkorára a 3M-et.

Windows. Egy garázsban néhány egyetemista tőke nélkül nagyon jól ráérzett a jövőre. Hamarosan hagyták a sulit a szarba, mert a vállalkozást kellett építeni. A kezdetekben volt olyan programozó alkalmazottja, akitől megkérdezte fizetésnapkor, hogy kifizetheti e a munkabért, vagy annak egy hányadát részvényben. Ez a programozó felháborodva készpénzt követelt. Tíz év múlva annak az egyhavi bérének a részvényéből mesésen gazdag lett volna, ha nem csak programozni tud, hanem ért icipicit a vállalkozás építéshez is.

Tulajdonképpen Szilárd esetleges szerződését is erősen befolyásolná, ha láthatná előre, hogy hol fog tartani tíz-húsz év múlva ez a faházvállalkozás. (Szerintem már nem fog létezni. Mindenesetre én a Szilárd helyében elmeséltetném a pasival, hogy mikor, hogyan kezdett, s ma hol tart, mi a végső célja - mert az sokszor beszédesebb, mint egy szerződés.) Nekem már az is beszédes, hogy nagyon lassan íródik az a szerződés, és nagyon tág fogalmakkal van csupán behatárolva az pl., hogy nettó ezer a munkadíj, plusz felmerülő költségek. (Hogy most nem tekinthetünk felmerülő költségnek egy új gyalukésgarnitúrát se, vagy egy BMW X5-ös is felmerülő költség? )
Ha én valakivel szerződést akarok kötni, pontosan fogalmazok, és egy héten belül aláírok, vagy többé szóba sem állok.

Több fa van, mint asztalos!