Rapha nehezebben beszerezhető itthon nem? Talán azért nem elterjedt.

Irigy az én sem vagyok, butaság is lenne. Persze néha gondolok arra, hogy egy-egy bringa nálam talán jobb helyen lenne. A Castelli-nél sem az irigység hajt, hanem, hogy mekkora divat lett. Pedig a Dechatlon-os, 575-ös és olcsóbb márkákkal sincs ám akkora gond. És simán lehet a Castelli is kényelmetlen.
Mostanában azért ha a TdF Best young rider mezemben tekerek, észrevettem párszor, hogy utánam fordulnak (Sajna nem csajok ), szóval az is feltűnő mez.

Engem egyébként semmi sem zavar ebben a sportban. Kivéve ha valaki beáll és húzatja magát.. Kész vagyok idegileg. Se hello, se köszi, se semmi... És elég sűrűn előfordul. Még egyetlen paraszt se köszönte meg, vagy szólt volna oda, hogy "nehari lehetne.." Amúgy lehetne mert nem vagyok bunkó.
Én ha bárki mögött megyek, és látom, hogy nem tudnék sokkal gyorsabban menni, akkor lemaradok kicsit, tartok távolságot. Vagy amint tudok elmegyek mellette.

Nemrég volt egy "aranyos" szitu. 12%-os részen, (én rengeteget megyek azon a szakaszon, szóval nagyon ismerem.) utolértem egy nálam valamivel idősebb férfit. Én tudtam, hogy jobb erőben vagyok, simán utolértem messziről. De csak köszöntem neki, és beálltam mellé a 12%-os részen. Szépen mentem mellette. Nem igazán értette, hogy mi történik. Elkezdett versenyezni. Én meg csak mosolyogtam rajta. Tolta, hogy ő érjen fel elsőnek, de egy fél kerékkel nem tudott csak "ellépni".
Azért nem előztem csak meg, mert a túloldal nagyon meredek lefele. 15% felett. És gondoltam, hogy ha nem ismeri ezt a helyet, akkor ne jöjjön belém hátulról. Ezért akartam, hogy menjen ő elöl lefele, én meg majd figyelek. (Mert estem el ott már lefele).

„A kerékpározás első szabálya, hogy szenvedned kell, és senki más nem teheti meg helyetted. Semmilyen számítógép vagy edző által kitalált program nem tudja elérni, hogy kevésbé fájjon.”