Első autónkat 1986-ban vettük át, az "klasszikus" Merkúros befizetem-várok sokat-átveszem amilyen színt kapok konstrukcióban (KisPolszki, 90 eFt-ért).

Aztán 1988-ban megkaptuk a világútlevelet, lehetett menni Bécsbe. Akkoriban szuperül el lehetett adni a kintről hozott elektronikai cuccokat, nekem is volt egy tuti vételi ajánlatom egy alap IBM PC-re (a minimális működő konfig akkoriban 128 kB RAM, floppy meghajtó és mono Hercules monitor volt). Két fordulóban be is hoztuk alkatrészenként, mondta az illető, aki megvette volna, hogy rakjam össze, ha működik rendben, akkor átveszi egyből. Az üzleten kb. 150 eFt-ot kerestem volna (a fizetésem az akkor bevezetett bruttósítás után kb. havi 12 eFt volt).

Némi utánaolvasás után összeraktam, bekapcsoltam, életre kelt a gép. Na, ebben a pillanatban buktam a 150 eFt nyereséget, mert azt mondtam, hogy én ezt el nem adom

Commodore64-en már tisztában voltam a programozás alapjaival, a PC-n sokkal több lehetőség volt a Basic-en felül (már voltak adatbáziskezelő programok PC-re), így elkezdtem programokat írni.

Kb. 14 hónapig gyakorlatilag alig aludtam valamit, de 1989 végére egyben lett a pénz, a táskában a megfelelő összeggel (860 eFt) besétáltam egy Merkúr szalonba és várakozás nélkül megvettem életem első nyugati autóját, egy Opel Kadettet

[ Szerkesztve ]

Minden jó, ha a vége jó. Ha nem jó, akkor még nincs vége.