Épp ez az, hogy szeretem. Ebben nem volt semmi irónia, szarkazmus. Sztem egy nagyon jól összerakott sorozat, Michael C. Hall remekel benn, egyedül Deb karaktere nem stimmel nálam, néha nekem mű, nem ismerek embert, aki így reagálna bizonyos helyzetekben.
A másik amit szeretek benne, hogy ugyanabból az alapsztoiból teljesen másfelé ment a könyv-sorozat és a tv-sorozat. A tv-sorozatban egyre inkább emberré válik a főhős (annak ellenére, hogy váltig állítja magáról, hogy nem az), ezzel együtt kevésbé él "normális", emberi életet: a kapcsolatai mindig tönkremennek, vagy eleve rossz emberrel próbálja (ld. Lumen vagy a legutóbbi szőke - a neve nem ugrik be, de nagyon szép nő), vagy ugye "kisiklik" a dolog, mint Ritával, akit megölt a Trinity-gyilkos (de tul.képp ez is Dexter hibája, ha előbb kapja el, akkor nincs gond). Mindeközben egyre inkább emberként érez, emberként dönt, vagy éppen mérlegel a döntés előtt.
A könyvekben én úgy érzem, hogy nincsen fejlődés, ott megmarad Rita, meg a gyerekek, minden könyvben egy komolyabb gyilkos után szaladgál Dexter, aki majdnem lebukik, de aztán mégsem. Nem "alakul" emberré, ugyanolyan hideg, számító ember-színész, mint ahogy megismertük. (Néha ez a verzió érdektelenebb, mint a másik.)
Gondolom emiatt váltak el az eredeti író (Jeff Lindsay) és a forgatókönyvíró(k) útjai, asszem a harmadik évadban változott a főcím és egészült ki ezzel: Based on a novell by Jeff Lindsay: Darkly Dreaming Dexter, ami az első könyv.

"There must be some way out of here" / Said the joker to the thief