Hogyne lett volna korszakalkotó, nem volt előtte nagyköltségvetésű high fantasy sorozata senkinek, azóta meg van. Amúgy nem az emlékek szépítik, relatív friss élmény a teljes sorozat, ráadásul már a könyvek ismeretében néztem újra. GRRM neve amúgy akkoriban semmi marketingértékkel nem bírt, egy szűkebb fantasy olvasó rétegen kívül kutya sem ismerte a csávót.
A rengeteg karakter, helyszín meg intrika tuti megfeküdte sokak gyomrát, de kaotikusnak semmiképp nem nevezném, maximum az első évad lehetett nehézkesebb és az is inkább a szokatlan nyelvezet miatt, de ott sokat segített, hogy kevés helyszínen tömörültek a fontos karakterek. A második évadtól kezdve eléggé letisztult, hogy ki kicsoda, mit akar és hol van, az új szereplők meg baromi okosan, a világ szerves részeként lettek bevezetve (v.ö.: Olenna Tyrell intrója a sorozat végén meg Euron Greyjoy, aki csak úgy deus ex machina megjelenik a semmi közepén).
Az meg egyszerűen nem igaz, hogy alig kap támpontot a néző, az első évad gyakorlatilag world building teljes egészében, olyan több perces monológokkal van teletömve, amiknek semmi más célja nincs, minthogy a nézőket beavassa a világba, csak figyelni kell rájuk. Ennél jobban egy ekkora sorozatot nem igazán lehet elkezdeni.

Some motherf*ckers are always tryna ice skate uphill.