"A tükör nélküli gépek ergonómiája egy felnőtt férfi számára pont olyan élmény mint amikor egy gyerekbiciklire kell felülni. Lehet vele menni, de egy Debrecen- Bp távolságot már nem fogsz bevállalni."

és

"Egy rokonom mondta hogy minden autó addig jó, míg ki nem próbáltál egy jobbat. Az aki kompaktról vált MILC-re, az minden bizonnyal elégedett lesz"

Akkor legyen itt az én ellenpéldám is: Én már sok mindent megjártam, dolgozom is FF DSLR vázakkal, de az utóbbi időben a legtöbb esetben nyűgnek érzem a dög nagy felszerelést. Munkámból kifolyólag szinte minden újdonság megfordul a kezeim között. Kompaktok, MILC-ek, DSLR-ek, stb. De kevés MILC volt aminél úgy éreztem gyerekbiciklin ülök. Vannak amik tényleg nem lettek annyira eltalálva, de a többséggel jól elboldogultam, pedig nincs kis kezem.

Legutóbb egy Canon EOS M-be szerettem bele. Aranyos, kicsi és a 22mm f/2 STM objektíve világklasszis ebben az árban. Ideális utcai fotós összeállítás roppant kis méretben és tömegben. Alig akartam visszaadni, egyedül a kissé ergya AF rendszer miatt nem veszem meg magamnak.

Pedig nekem hozzáférésem van a céges Full Frame gépekhez. Mégis ott van bennem a feszültség, hogy az esetek többségében egyszerűen semmi kedvem magammal cipelni egyiket sem. Legtöbbször a Nikon D7000-ret viszem el, de még az is túl nagy és nehéz egy városjárós, kirándulós, nyaralós történethez.

Akkor én most rosszul vagyok összerakva? Fordított polaritásúak a bekötéseim? Mert a te okfejtésed szerint nekem nem lenne szabad szeretnem egy MILC gépet sem. Sőt, még az FF DSLR-eket sem, mert bizony a középformátum sem ismeretlen nekem.