Nem úgy értettem, hogy sokat kritizálok, beszólok, ilyesmi. Ha kihúzok egy fiókot, nem azt nézem hogy mi van benne, hanem hogy milyenek az illesztések, hogy mozog, hogy ütközik, stb. De nem azért, hogy valamit hibának rójak fel. Keresem a miérteket. Ugye nem tanultam a szakmát, ezért nem tudok egy-egy módszert elfogadni ilyennek vagy olyannak. Muszáj kitalálnom a jó okát, hogy miért úgy készült. Nem vagyok szélsőséges, simán elfogadok egy megoldást azért mert azt pl. gyorsan meg lehet csinálni, vagy mert nagyobb a hibatűrése. Csak ne legyen emiatt komoly hátránya.

Szeretem nézegetni a régi bútorokat, ott többnyire korrekt megoldásokat látok. Ha kibírt 50-100 évet, akkor az nem lehet rossz. Viszont általában nehéz megcsinálni és sokáig tart. Szeretem nézegetni az ikea bútorokat is, szerintem azok is jól meg vannak tervezve, csak nem 100 éves használatra. Ezekről meg a gyors gyártási módszereket lehet ellesni. Hogyan lehet ügyesen elrejteni a végigfutó hornyokat, stb. Azt kell rajtuk nézni, ami hamar tönkremegy és azt máshogy csinálni. Viszont ami egyben marad, azt érdemes átvenni.

Szóval muszáj kész famunkákat magamban kritizálni, mert elméleti hátterem nincs és komoly gyakorlati múltam se. Azért is keresnem kell a módszerek hibáit, előnyeit, mert nincs rendes gépparkom, keresem a könnyű megoldásokat. 1 szó mint 100, kész bútorok hibáit megfigyelni, ez a legkönnyebb dolog. A saját munkáimmal is így vagyok, már látom hogy mit kellett volna illetve mit fogok máshogy csinálni legközelebb. Aztán ennek a hozzáállásnak lesz az a vége, hogy egyszerűen nem tudok a következő melónak nekiállni, mert az utolsó pillanatban midig kitalálom, hogy valami nem lesz jó.