Elmondta a McLaren-es csávó, hogy nem törik, hanem elgyengül. A karbonnál az "anyagfáradás" a fizikai tulajdonságainak "romlása", vagyis a milliónyi mikrorepedéstől lassan addig csökken az anyag teljesítménye (szilárdság, rugalmasság, tökmindegy), amíg "átesik" egy ponton, és kvázi "összeomlik". Vagyis nem törik az anyag, csak éppen elveszíti a rugalmasságát, vagy akármilyen cél-tulajdonságát, így pedig már nem alkalmas arra, amire tervezték.

Ez nagy valószínűséggel azt jelenti, hogy egy anyagfáradástól elrepedt aluvázas bicajra nem célszerű felülni, mert összeroppanhat alattad, míg egy karbonvázas bicajra felülhetsz, csak éppen olyan instabil lesz, hogy ugyanúgy használhatatlan lesz arra a célra, amire tervezték.

Extremitásokról beszélünk. Szerinted az alu vázak hány százaléka reped el 10 évesen? Kérdés nélkül elfogadom, hogy az összes rendesen odaverősen használt MTB váz, amit heti többször használnak 10 éven át, de hogy az összes alu váz használattól függetlenül kidobandó lenne 10 év után, azt messze nem gondolom. Már csak azért sem, mert ha egy 100 kilós én teker a bringán évi 5e km-t, az baromira nem ugyanaz, mintha egy 60 kilós valaki teszi ugyanezt, akár évi 10e km-el. Tegnap a börzén 90-es évekbeli országútik is voltak, nyilván törötten azért nem árulnának ilyeneket.

Arról meg a videóban beszélő szakember nyilatkozott, hogy karbonnál mi várható, és szerintem az masszívan megcáfolja azt az állítást, hogy a karbon örök életű lenne, ha "nem vered oda". Mit kap egy hajtókar hüvely egy downhill bringán, akár alu, akár karbon, 10 év rendszeres használat mellett? Vagy akármelyik cső a vázban?

Szóval értem, hogy azt mondod, hogy az alunál egyértelműen látható az anyagfáradás mint törés, a karbonnál meg nem, de ez még nem jelenti azt, hogy ott akkor nincs is jelen. A videó szerint igen.

[ Szerkesztve ]