Amúgy is hülye nap van, engem is vagy 3x meg akartak ma ölni melóból hazafelé, de mindenki, mint a fáradt őszi légy, megy össze-vissza.

1. Épp indultam haza, kb 1 km után pótos teher beleszédeleg az út menti bringasávba, jobbra szalagkorlát, volt vagy 10 centim még, épp azon kezdtem filózni, átvessem-e magam rajta...
2. Pedeleces kolléga kb 3 km-n keresztül vidáman teker a bringaút közepén, ráijeszteni nem akartam, még elesik nekem, füle bedugva, ehhh.
3. Öreg tata szembe, kanyarban, bringaúton, átszédül az én oldalamra, mert úgy adja az ideális ív. Talán ha 20-szal mentem, kezem a féken, ő ilyen technikai dolgokkal nem vacakolt, azt kiabálta, hogy hőőő! Gondolom, szekérhez van szokva.
4. Lejtő, körforgalom az alján, utána emelkedő, előttem egy autó, minden más irány beláthatóan tiszta. Kb 40-nel mentünk, én az autó mögött, szélárnyékban, gyakorlatilag fékeznem kellett miatta (előtte párszáz méterrel előzött meg, a dombtetőn). A körforgalmat 20 kmph alatt vette, nekem mögötte nyilván ennél is jobban vissza kellett lassítanom. Utána kezdődött egy 30-as övezet (dombon fel), végig 20 körül ment, esélyem sem volt haladni.
5. Épp gondolkoztam, hogy megelőzöm, amikor kereszteződés, jobbról maci sajt mögül autó elengedi az előttem menőt, rám meg gázt ad, és indulna. Én balra rántom, ő blokkra fékez egy méter után. Ezt is megúsztam. És a szokásos 30 helyett 25 az átlagom idáig, még vagy 2-3 km a bicikliútig...
6. Persze miért telne eseménytelenül, megint utolérek valakit egy stoptáblás kereszteződésben, előttem ott áll a korábbi barátom, de kivételesen nem ő a balfasz, jobbról kanyarodna le valaki felénk, ehelyett megáll, és nem érti, miért kapna elsőbbséget. Álltunk ott vagy 1,5 percet, mire fejben kibogozta, az már a saját rutintalanságom, hogy ha a bal lábamat oldom ki, és jobbra fordítom a kormányt, akkor nyilván jobbra fog dőlni a bicikli, sebaj, egy parkoló autó motorháztetetejének oldalán meg tudtam támaszkodni.
7. Innét már tényleg óvatoskodtam hazáig, de sikerült egyben hazaérni.

Na most, amit rövid országútis karrierem alatt megtanultam (de amúgy is nyilvánvaló volt):

- Kerékpárúton haladni esélytelen. Eleve 30 kmph a megengedett max, de ez is csak akkor tartható, ha tök üres. Rutintalan kerékpárosok, rosszabb esetben pedelec-kel, túrázók, sétálók, gyerekek, kutyák. Mindenkit fokozott óvatossággal kell kerülni. Teljesen kiszámíthatatlanok. Az elv az lenne, hogy mindenki egyenes vonalú, egyenletes mozgást végez, de ez a gyakorlatban sosem működik, ha meghallja, hogy jössz, az esetek 90%-ában ijedtében pont eléd lép. Minap egy középkorú hölgyet öleltem így meg. Eeve lassan jöttem, 15 körül, az ‘achtung von links!’ után (jobbra tarts, ugye, tehát eleve balról kerülnék) természetesen balra lép, és jobbra néz hátra ( ). Fék, láb le, eleve lassan mentem, pont mellette álltam meg, két kézzel elkaptam, hogy meg se üssem, meg fel se lökjem. Szegényem azt sem értette, mi van.

- Az autóknak láthatatlan vagy, de ha lát is, felfoghatatlan neki, hogy milyen tempóval tekersz. Az előzést nem tudja befejezni, mert azt hitte, hogy csak gyorsan kikerül, nem számít rá, hogy te majd’ 40-nel haladsz, ő meg 60-nal jön, akkor az eltart egy ideig. Nem érti, hogy érsz oda olyan gyorsan a kereszteződéshez, ‘csak egy bicikli, simán kiférek előtte’. Oldaltávolság eleve necces, ha nem előtte vagy, már nem is létezel.

- A fentiekkel együtt szívesebben tekerek az úton, mint a bicikliúton, egyrészt az út minősége miatt, másrészt a 30 fölötti tempó kapcsán. Így is van mindig pár önkéntes rendőr, aki mellèm áll lehúzott jobb első ablakkal, és kiüvölt, hogy takarodjak be a bicikliútra, azért van. Nyilván kerékpárral behajtani tilos nem volt, arra kínosan figyelek. Vagy csak dudál, ahogy elhúz mellettem 30 centire. A legutóbbit azért kaptam, mert nem a teleszemetelt, kavicsos, gallyas, autóalkatrész-törmelékes, töredezett aszfaltos padkán mentem, hanem a fehér vonalon. Amúgy sem szeretem, ha van egy 50 centis aszfaltozott bringasáv / padka az út szélén, pont a fentiek miatt, másrészt akkor azt hiszik az autók, hogy így már nem is kell oldaltávolságot tartaniuk.

Szóval igen, sajnos veszélyes üzem, és más helyett is észnél kell lenni, mindenki hibázhat (én is), ha defenzíven mész, akkor is történhet bármi. Fog is, ahogy történt is már. Mégis kimegyünk minden nap.

p

[ Szerkesztve ]

I talked to that computer at great length and explained my view of the Universe to it and then... it commited suicide.