Tegnap is kimentem fotózni, de azt még nem volt időm feldolgozni.
De megint egy kis bénázás-sztori:
A történethez hozzátartozik, hohy négy órákat alszom egy hete, nem tudom mi van, de már nagyon kezd lemerülni a duracell. Szóval csinálok már vastagon érdekes dolgokat.
Állok a rét közepén, persze a felhők abszolút beterítettek mindent, így nem lett meg a kívánt záridő, ezért elkezdtem visszabotladozni az autó (vélt iránya) felé. Valami állat visított először szemből, majd balról, öt perc múlva meg jobbról. Mondom, mi a picsa, körülvesznek a velociraptorok? Megyek tovább, egyszer csak, a kihúzott állapotban hanyagul vállamra lökött állvány megmozdul. Na ott majdnem besz*rtam, mondom, tényleg miapicsa van már. Röptében elkaptam az állványt, hátravilágítok, semmi. Mondom magamban: tényleg aludni kéne már, hallucinálok. Fogom az állványt elől, botladozok tovább, megvan az autó, halleluja, kocsikulcs zsebből elő, állványt autónak nekitámaszt.... éééés: az állvány egyik lába nincs meg Az esett le valahogy, a franc egye meg. Na vissza a susnyásba, állványlábat keresni Tíz percig csak keringtem, mint gólyaf*s a levegőben, aztán a rendkívül kipihent elmém kisakkozta, hogy mi lenne, ha visszamennék az autóig és elkezdeném visszakövetni a letaposott nyomokat. Na, pár perc alatt meg is lett az állványláb