Blog

[ ÚJ BEJEGYZÉS ]   [ ÚJ CIKK ]

• Te kit választanál!

  Kettőkor nem zár be a butik, csak akkor átveszi a tulajdonos, és ő zár be majd este. Zsoltot persze ez egyáltalán nem érdekli. A lényeg, hogy viheti magával az egykor oly szenvedélyesen imádott nőt. Na és persze a két hatalmas szatyrot, amit Zsuzsa a kezébe nyomott.
  – Ezeket viheted a kocsihoz, mindjárt megyek én is. Hol parkolsz?
  – Majdnem ott, ahol délelőtt, de inkább megvárlak itt, nehogy meglógjál tőlem. – vigyorgott a saját gyenge humorán.
  Nem lógott meg. A férfi törte az utat a tömegben a csomagokkal, a nő követte, mint ahogy negyedszázaddal korábban kellett volna. Azért, hogy nem így történt, egyikük se tehet szemrehányást, hiszen mindkettőjükön múlott. A múlt elmúlt. Nincs értelme olyanokon még gondolkozni sem, hogy mi lett volna. ha. Tény, hogy sok minden másképp alakult volna, de egyáltalán nem biztos, hogy úgy lenne jobb. Nem születtek volna meg ezek a nagyszerű gyerekek. Biztosan lennének közös gyerekeik, de azok más gyerekek lennének. Még belegondolni is hátborzongató, hogy mennyire véletlenen múlik az embernek a megszületése. Mindannyiunké.
  – Hová parancsolja asszonyom? – kérdezte Zsolt mosolyogva, miután beindította a motort.
  – Csillaghegyen lakom egy panelban. Oda kérem.
  – Hogy jársz ide? Tömegközlekedel?
  – Előfordul az is. Egyébként békávézésnek mondják. Van egy lestrapált Suzukim, többnyire azzal jövök, itt van a parkolóban, de majd holnap hazaviszem.

  Folytatás...

  potyautas 8 éve 4

• Találkozás

  Gyönyörű reggelre virradt. Az eresz alatt hangosan csiripeltek a fecskék. Háromnegyed hatkor Zsolt már nem tudott aludni. Szíve csordultig telt boldogsággal. Tegnap annyi kellemes dolog történt vele, hogy ma egész nap jókedve lenne még akkor is, ha ólomszürke égből csendesen szitálna az eső, hideg széllel kísérve. Erről persze szó nincs. Magára kap egy pólót, és lesétál a mólóra. A magas, keleti part mögül lassan araszol fölfelé a nap hatalmas, vörös korongja. A kemping felől jön egy horgász, néhány marék kukoricát szór a nádas kicsinyke irtásába, majd belógatja a pecáját. Zsolt néhány szót vált vele a döglött angolnákról, majd odébb sétál, nehogy elriassza a halakat. A tó fölött vadkacsák húznak, majd sorra belecsobbannak a vízbe. Néhány szinte eltűnik a messzeségben, mire végre leszáll. A közelben néhány sirály guberál a teli szeméttartókban. Ilyen korán még kicsit hűvös van, különösen mikor jön fel a nap, elkelne egy vastagabb holmi. Zsolt, a fázós karjait dörzsölgetve, visszaindul a szállására. A faházak között, csendesen beszélgetve, gyűjtik a szemetet a dolgozók. Két köpenyes nő, egy ágyneműs kocsit tol maga előtt. Az arra járó vendégeknek természetesen előre köszönnek, hozzátéve, hogy szép időnk lesz ma.

  Folytatás...

  potyautas 8 éve 5

• Szülinapi vendég

  Zsolt megborzong. Hideg víz fröccsen rá. Eszter vigyorog felette csuromvizesen dideregve.
  ­– Észnél vagy? – förmed rá bosszúsan, de egy ilyen kérdésre nem lehet válaszolni. Mit mondjon? Azt hogy nem?
  – Kérek egy törölközőt! – mondja, figyelmen kívül hagyva az apja felháborodását. – Jönnek a tesómék. Mindjárt kikötnek.
  – Menjünk eléjük? – kérdezte Zsolt feltápászkodva, de nem várt választ, hanem indult is a móló felé. A többiek mentek utána.

  A Vaskacsa még csak ekkor fordult irányba. Künn a vízen néhány apró vitorlás vetett horgonyt, köztük kellett átszlalomozni a mólóig, ahol most egyetlen hajó se volt kikötve. Lassan odacsusszantak éppen Zsolt mellé, alig egy méternyire koppantak a deszkapallóhoz. Csupán a lendület hozta őket, a vitorlát már ekkorra fel is csavarták. A lány rádobta a kötelet az egyik cölöpre. Ekkor Zalán is otthagyta a kormányt, s egy másik kötelet dobott egy másik cölöpre, majd mindketten addig húzták, míg szorosan a palló mellé állt be a hajótest. Hurkot vetnek és kész a kikötés. Zsolt, segítő szándékkal nyújtja kezét a menyjelölt felé, de a lány nem tart rá igényt, egyszerűen kiugrik a hajóról. Aztán, hogy nehogy zokon vegye az elutasítást, üdvözlésképpen kap egy puszit. Túlzás lenne pedig azt mondani, hogy közel állnak egymáshoz, (bár fizikailag most megállja a helyét egy ilyen kijelentés) hiszen mindössze kétszer találkoztak eddig, az együtt töltött idő lehetett vagy tíz perc.

  Folytatás...

  potyautas 8 éve 3

• Szülinapi várakozás

  Újra letelepszik a nyugágyba, amikor eszébe jut, hogy telefonálni akart. Nincs ínyére újra felkelni, ezért inkább halogatja a hívást. Aztán mégis rászánja magát. A készülék előtt állva döbben rá, hogy akadályoztatva van, hiszen nem tudja a telefonszámot. A mobilba be van programozva, azzal nem kell tárcsázni. Sejtése azért van, így kísérletezni kezd. Kipróbál néhány kombinációt, mire sikerrel jár. Eszter jelentkezik be. Természetesen késésben vannak. Mivel még Zalánék is a vízen vannak, megkéri a lányokat, hozzák el Füredről a Zafirát. Az ebéd várhat.
  Visszaül a nyugágyba, szunyókálni egy kicsit. Már majdnem elalszik, amikor megcsörren a telefon. Kissé meg is szédül, ahogy ijedten felugrik. Zalán hívta, hogy egy órácskát késni fognak. Nagyon gyenge a szél és elég messze vannak még. Megnyugtatta, hogy nem jelent gondot, hiszen még a lányok se jöttek meg. Délre már úgyse jövünk össze, de ebédre még lehet. Nem egy üzleti találkozóról van szó, ahol pontosnak kell lenni.

  Folytatás...

  potyautas 8 éve 2

• Szülinap

  Parádi Zsolt, bekanyarodik fekete Opel Calibrájával a Club Tihany kapuján. A portás ismerősként üdvözli, hiszen gyakran jár ide. A Balaton körül ezt a helyet tartja a legjobbnak, igaz, sok üdülő van, amelyikben még nem járt. Érzelmileg is kötődik a klubhoz, hiszen óriási hatással volt az életére, amikor első alkalommal lakott itt egy hétvégén. Akkor március volt, tehát holtszezon. Ennek ellenére kedvezmény ide, kedvezmény oda, nagy terhet jelentett az akkori anyagi helyzetében a szállás kifizetése. Akkor kedvelte meg ezt a kempinget, amely az addigi életviteléhez kirívóan elegáns volt. Négy évvel a szocialista világrend összeomlása után egy átlag magyar nehezen tudta felfogni, hogy az addigiaktól lehet sokkal jobban is élni. Lehet rosszabbul is, de ez elsősorban az emberen, saját magán múlik. Szokatlan érzés volt, hogy ezután már nem gyámkodnak felettük, nem mondja meg senki, hogy mit kell tenniük a boldogulásukért. Szabaddá vált az önmegvalósítás, megszűntek a korlátok, senki nem törekszik ezután az egyenlősdire. A nagy többségnek persze ez inkább hátrány, mint előny. Viszont aki akar, és képes is kitörni a középszerűségből, az megteheti. Nem ütnek a fejére. Mindenki a maga sikerének a kovácsa. Vagy ez a szerencsére vonatkozik? Mert nem mindegy ám! Ami az ölünkbe hull, (ha hull) az a szerencse. A szerencse hirtelen, többnyire váratlanul éri az embert, a siker pedig egy hosszú folyamat. A szerencse – mint mondják – vak, éppen ezért nem is lehet igazságos.

  Folytatás...

  potyautas 8 éve 2

• Eszter

  A Duna korzó parkolói mindig tele vannak mindenféle autócsodákkal. Némelyik új típus még a karácsonyi katalógusban se jelent meg. A nem éppen új, kis piros MX-5-ös Mazdának mégis mindenki utánafordul, amint óvatosan áthajt a fekvőrendőrön, pedig még a zene se bömböl a hangszóróiból. Látványnak viszont rendkívüli ez a csinos kis kabrió. Különösen a benne ülő két „bombázó” miatt. A lányok a csónakkikötőből jönnek. Alig tízperce kötöttek ki. Eszter, aki a volánnál ül, indul a Balatonra, ahol majd a szüleivel találkozik. Most csak a barátnője miatt ment le a Dunára. Régen találkoztak, Gréta pedig szeretett volna egy kicsit csónakázni. Ezért persze korán kellett felkelni, hiszen ebédre Tihanyban kell lennie. A vízből persze nyáron soha nem elég, így miután kijött a vízből és mielőtt ismét vízre száll, hazaugrik lezuhanyozni, hogy frissen vágjon neki az útnak. Igyekezni kell, hiszen már kilenc óra, ezért nem is vár Grétára, aki a Görög utcánál kiszállt, hogy beszéljen a barátjával. Azzal válnak el, hogy majd otthon találkoznak. Innét nincs messze Eszter háza gyalog sem, mire elkészül, Gréta is ott lesz és együtt mennek majd Pestig. A patak menti úton kanyarodott be jobbra, majd azonnal rá is jött, hogy szokás szerint megint befordult az egyirányú utcába. Nem volt forgalom, így nem jelentett gondot visszatolatni. A megforduláshoz túl szűk ez az utca, mint legtöbb a környéken.

  Folytatás...

  potyautas 8 éve 5

• Kutyaütők 5.

  A főnök lánya.

  Kedd reggel az építésvezető eligazította a brigádokat. Felhívta a figyelmüket, hogy nem szeretné, ha a tegnapi züllés folytatódna. Jó lenne a kiesett napot bepótolni ha ma nem is, de legalább még a héten, tehát húzzanak bele. Éppen Zsoltéknak magyarázta, mit tegyenek a rosszul bezsaluzott lábazat helyrehozásáért, amikor az út túloldalán bevásárlótáskával a kezében vonult az a törékeny gyönyörűség, aki a harmadik emeleti ablakból szokott nézelődni délutánonként. Valaki füttyentett az egyik ablakból, így az egész építkezés felfigyelt a lányra, aki diszkréten integetett Zsolt irányába. Zsoltnak nagyot dobbant a szíve, de rögtön tudatosult benne, hogy nem neki szól az integetés, hanem az építésvezetőnek.
  - Szia kicsim! – intett neki vissza.
  - Ez a maga lánya főnök?
  - Nem ez, de igen. Ő az én lányom.
  - Van fiúja! - tért azonnal a lényegre Jóska, a Zsolt munkatársa
  - Azt én honnét tudjam? Én csak az apja vagyok, nem a haverja. Kérdezd meg tőle!
  - Oké főnök – vigyorgott nagyot Zsolt – Ha visszajön felmegyek hozzá.
  - Na, azt próbáld meg! Le is töröm a derekad – fenyegette meg a főnök nevetve – Na, szóval itt ezeket véssétek le, mert ennyit nem fogunk rávakolni. Nem lesz számotokra nagy boldogság, de muszáj helyrehozni, ha elbasztátok.
  - Figyeljen má' főnök! – próbált Zsolt a magánbeszélgetésnél maradni – Tudom, maga nemrég került ide. Hol lakott korábban?

  Folytatás...

  potyautas 8 éve 2

• Máglya rakás

  (Dolgozó népemet szolgálom 4.)

  November közepén téliesre fordult az idő. A tegnapi olvadás ráfagyott a talajra. Első pillantásra azt hinné az ember, hogy esett egy kis porhó. A háztetőkön hideg fehéren ragyogott a dér. A látóhatár enyhén elmosódott a kora reggeli fényben. Az égbolt egészen világos, olyan véletlen kék volt, de keleten mintha vízfestékkel színeznék, egészen halvány rózsaszínné vált. Magasan a látóhatár fölött egy alig látható repülőgép húzta fehér csík is szokatlanul elszíneződött az éppen felkelő hatalmas, hidegen izzó vörös napkorong fényében.
  A fiúk dideregve léptek ki a mérsékelten fűtött étkezőből. A forró tea és a fagyott felvágott, nem igazán melegítette fel őket. Nagyon unták már a népgazdasági munkát. Az építők közül alig néhányan maradtak Győrben. Az új laktanya térbetonozását már egy hete befejezték. Ebben az időben egyébként is abba kellene hagyni. Néhány teherautó maradt csupán itt, hogy a lőszerraktár épületeinek fedezékéül emelt gátakra hordják a földet, amit dózerokkal túrnak, taposnak. Az Artúr harcijainak is csupán annyi feladata maradt, hogy összetakarítsák az építkezés szemetét és eltüzeljék a két családi ház nagyságú bontott zsaludeszkát. A gépkocsivezetők sokat elhordtak a környező falvakba, de még így is rengeteg maradt. Ennek az anyagnak túlnyomó többségét fel lehetne még használni, de ahhoz túl messzire költözött az alakulat, hogy érdemes legyen elszállítani.

  Folytatás...

  potyautas 8 éve 4

• Úton

  (Dolgozó népemet szolgálom 3. )

  Szerdán este másodmagával vonatra ült. Nem hazafelé indult, hanem előbb a saját laktanyájában működő KIEG irodából kellett valami iratot kérni, amivel elutazik majd a lakóhely szerint illetékes Hadkiegészítő parancsnokságra, ahol kiadják majd a személyigazolványát. Nem túl bonyolult eljárás, csak közben sok száz kilométert kell utazgatni. Reményeihez képest a szabadsága is lerövidült, hiszen az iroda csak reggel nyolckor nyit. Egy éjszakát az üres körletben kell töltenie. Még szerencse, hogy ebben a laktanyában központi fűtés van, és fűtik az üres épületeket is. Már majdnem november van, a téli átálláson is túl vannak. Ebből adódott is egy kis kellemetlenség.
  Útitársa, a század írnoka volt, aki az eredeti tervek szerint csak két hetet töltött volna velük Győrben. Időközben az állomány megkapta a téli ruházatot, de ő nem volt a létszámban, így a többiektől, jelen esetben Zsolttól eltérően nyári ruhában volt. Szemet szúrt a dolog a szombathelyi pályaudvaron egy erősen ittas, polgári ruhát viselő rendőrnek. Kérdőre vonta az írnokot, aki elmagyarázta ugyan az okát, de a rendőr nem hitt neki. Zsoltban híresen nyugodt természete ellenére felment a pumpa. Felháborítónak tartotta, hogy egy szolgálaton kívüli, részeg rendőr, aki ráadásul civilben van, kötözködik egy katonával minden ok nélkül. Ráadásul az égvilágon semmi köze hozzájuk.

  Folytatás...

  potyautas 8 éve 3

• Haza mindenáron!

  (Dolgozó népemet szolgálom 2.)

  ....Nem szavazták meg a dolgot. Maradtak a reménytelen vágyakozásnál. A lehetséges hétvégi eltávozás adott némi reményt. Persze akinek nem volt állandó barátnője, annak otthon sem volt sok esélye egyetlen este. Ez persze nem vette senkinek a kedvét, igyekeztek mindenáron haza jutni.
  – Parádi, te nem mehetsz, a múlt hétvégén is otthon voltál. A századparancsnokod mondta. – hárította el Lóri a kérést. Ettől komolyabb indokot nem talált, de az a lényeg, hogy nem mehet.
  – Ne csináld már Lóri! Akár mindenkit elengedhetsz. A hétvégén úgyse dolgozik senki. Minek legyünk itt? Nehogy a harckészültséggel gyere te is, mint az őrnagy! Megtámadják a tehenek a málhazsákjainkat? Igaz, a múlt héten is otthon voltam. Na és? Miért baj? Éppen eleget dekkoltam már értelmetlenül a laktanyában. Nem is lázadoztam, hiszen nagyon messze lakom. Nem sok értelme van másfél nap miatt kétszer átvonatozni az országon. Na, de most közel vagyunk. Két óra az út oda, kettő vissza. Miért nem engedsz?
  – Nem mehetsz és kész. Téma lezárva. – vágott vissza ingerülten Lóri a Zsolt kifakadására.

  Folytatás...

  potyautas 8 éve 5

• Dolgozó népemet szolgálom

  Mindenhol jó, de legjobb otthon. Ez a közmondás jutott eszébe Lajosnak, miközben ócska Zsiguliját mosta a füves udvaron, nem messze a gémeskúttól. Arra gondolt, hogy őrá nem vonatkozik ez. Inkább úgy lenne a helyénvaló, hogy sehol se jó, de talán otthon. De hol van ez a hely? Akinek több otthona is van, annak egyik sem az igazi. Talán még itt, ezen a kiskunsági parasztportán érezte magát legjobban. Bár ez az otthon az apósáé és annak az apjáé.
  Az egész családból az öreg papó állt hozzá a legközelebb. Kedvelte ezt az őszinte lelkű, jószívű öregembert. Talán azért, mert nagyon különbözött az ő apjától. Közös témájuk ugyan nem sok akadt, hiszen a kettejük világa nagyon messze volt egymástól. A nevük egyforma volt, de más közös nem is volt bennük. Lajos bácsi, illetve a felesége után nagyapa, megjárta az isonzói harcteret a nagy háborúban. Döbbenetes élmény lehetett. Ahhoz kevés egy ember élete, hogy túltegye magát rajta. Hat évtized elteltével persze már nem annyira borzalmas, de élete meghatározó másfél évéről rengeteg a mesélni valója. Ilyen hosszú idő alatt persze már minden részletet elmesélt többször is, de most, hogy az unokavő is katona, sőt katonatiszt, újból kezdi az egészet. Elsősorban stratégiai szempontból láttatva a harcokat. Lajost nem nagyon lelkesíti a dolog, de tisztelettudóan végighallgatja. Titokban azért megmosolyogja az egykori bakát, hogy milyen fontos ember lehetett a lövészárokban.

  Folytatás...

  potyautas 8 éve 7

• Haditorna 6.

  A nyúl viszi a puskát 2.

  Visszaért a század. A csata még csak holnap lesz, de már most olyanok voltak, mint egy vert sereg, noha csak egy kicsit kocsikáztak. Kétharmadosra sikerült a feladatot végrehajtani. Egy kocsi már el se indult. Egy másiknak menet közben lelevegősödött az üzemanyagellátó rendszere,(vissza kellett vontatni) egy harmadik pedig beesett egy vízmosásba. Ez utóbbinak ráadásul hivatásos parancsnoka volt, nem akármilyen béna sorállományú katona. Kisebb fejsérülést szenvedett, amiért ki is csúfolták a katonái az őrmesterüket. Lajos tajtékozott a dühtől. Zsoltban volt egy kis káröröm. Nyilván a fogda mutogatás már érvényét vesztette, hiszen ilyen alapon a fél századot lecsukathatná.
  A szerelők felváltva ettek, aludtak. Nem ritka, de nem is mondható mindennapos feladatnak egy kuplungcsere, ráadásul kint a természetben. Előfordult, hogy valamit eltévesztettek, s mikor már közel álltak a befejezéshez, akkor kellett visszabontani. Az egész század szorított nekik, hogy időre elkészüljenek. A folyamatos munka 25 órán át tartott, végül elkészültek mire indulni kellett.
  Teljes létszámmal vonultak a kiindulási pontra. A lövész zászlóalj már várt rájuk. A tisztek tartottak még egy utolsó megbeszélést, majd a szemlélődő főelvtársak engedélyével elkezdődött a mű csata. A harckocsi század harcvonalban rohamozott, kissé lemaradva követték őket a lövészek.

  Folytatás...

  potyautas 8 éve 5

• Haditorna 5.

  A nyúl viszi a puskát.

  Másnap reggel az 1.és 2.századot vagonra rakták és elvonultak a laktanyába. a 3.század maradt. Új feladatot kaptak. Egy lövész zászlóalj gyakorlatához kell harckocsi támogatás. A végrehajtásig viszont még várni kell néhány napot. Megkerülték a Haláp-hegyet, s egy ligeterdős kis völgyhajlatban, telephely alakzatban (kétsoros vonal) várakoztak. Reggelire rum ízű teát kaptak, aminek csak első alkalommal örültek, de később inkább maradtak volna a hagyományosnak számító citromosnál. Az elhelyezésre nem volt panasz, kedvükre kinyújtózhattak a sátorban. Szabad volt a délelőttjük. Akinek a kedve úgy tartotta, még csavaroghatott is a környéken. Nem sokan éltek a lehetőséggel, hiszen nem volt a közelben település, tehát kocsma sem.
  A katonák véleményét ugyan senki nem kérdezte, de az immár elhúzódó nomád életmód miatt valamelyest kárpótolta őket, hogy az előttük álló feladat egy része arról szól, hogy állásból ugyan, de mégiscsak 100 mm-es gránáttal lőhetnek mozgó célpontra. Ez olyan ritka alkalom volt, hogy senki nem lett volna hajlandó önként lemondani a részvételt. Zsoltnak, még nem volt alkalma eddig, pedig már közeleg a leszerelés. Első időszak végén volt ilyen lőgyakorlat, de onnét elvezényelték parancsnoki kiképzésre. Egyszer lövetett már kocsiparancsnokként, de nem ő nyomta meg személyesen a gombot. Az a lövegirányzó feladata.

  Folytatás...

  potyautas 8 éve 10

• Haditorna 4.

  Csata után a fejesek hamar kiértékelték a helyzetet, lehetett vonulni tovább. Átrendezték a menetoszlopot. A századparancsnoki tank állt az élre, a többiek pedig állománytábla szerint sorakoztak mögé. Így legalább nem kell rádiózni, csak menni Lajosék után. Nagy könnyebbség volt ez mindenkinek, hiszen nem lehetett érteni a parancsokat.
  Egy aránylag sík részen még csináltak egy jobbraátot, vonalban haladtak vagy kétszáz métert, majd megálltak. Egy-egy tanknak igazodni kellett, hogy jobban mutasson a vonal. Sanyika nehezen értette a parancsot, ezért többször is rosszul fordult. A végén annyira megzavarodott, hogy összevissza forgott egy helyben. A vége az lett, hogy Lajos kiszállt, odament hozzá és élőszóban irányította a megfelelő helyre. Ezután elővetette vele a lapátot a szerszámos ládából, hogy a lánctalppal feltúrt földet elegyengesse. Miután elkészült, folytatták a vonulást. A vezetők nyitott réssel vezettek, de a tornyokat zárva kellett tartani, így csak a periszkópon át nézhették a tájat. Elhaladtak egy nagy torony mellett, amiből akkoriban még nem volt sok. Ez lehetett a Kabhegyi TV-torony, majd nem sokkal később az ugyancsak ritka műholdvevő parabola mellett haladtak el Taliándörögd fölött. Zsolt már hallott ezekről az építményekről, de civilként talán soha nem látta volna.

  Folytatás...

  potyautas 8 éve 8

• Haditorna 3.

  Egész napos harcászkodást terveztek az állomány számára. A vezetők számára ez, szokatlanul nagy megterhelést jelentett, hiszen időben is, kilométerben is magasan felülmúlt minden eddigi kiképzési feladatot. Egy óra múlva már zsongott a fejük az állandó zajtól, a rádió recsegésétől. Az alakzat tartása miatt néha szokatlanul gyorsan kellett menni, a felmelegedett fékszalagok miatt nem volt ritka eset, hogy az éles kanyaroknál túlfutottak az úton. Nem tudták azt se, hogy hová mennek, csak követték az előttük haladókat. Igaz, mindenképpen idegen terepen mozogtak, nem sokat segített volna, ha megmondják, hogy Tapolca, vagy Zalahaláp lesz a célállomás. A kezelőszemélyzet többi tagjának olyan volt, mint egy kirándulás. A parancsnokoknak volt egy kis rádiós feladata, figyelni kellett a többiek mozgására is, de ez csak érdekesebbé tette a napot. A többiek csak kuksoltak a sötétben. A periszkópon át nem nagyon lehetett gyönyörködni a tájban. Ha megálltak, azonnal elhagyták a járműveiket, de legalább a tetejére kimásztak, a hivatásos állomány nagy bosszúságára. Na, de legyen ez az ő gondjuk! Bírniuk kell a gyűrődést, hiszen ezért kapják a fizetésüket.

  Folytatás...

  potyautas 8 éve 8

• Haditorna 2.

  Lassan haladtak felfelé a hegyre a keskeny, kanyargós erdei úton. Enyhén szólva, erősen felverték az erdő csendjét. Persze van azért ennek a lármás, füstös menetoszlopnak is valami szépsége. Mondhatnám úgy is, hogy hatással van a szemlélőre. Ezek a monstrumok egyenként is olyan igazán férfias, erőt sugárzó, - mit ne mondjak – lehengerlő látványt nyújtanak. Ezt a hatást még csak fokozza a tömeges megjelenésük. Valami olyasmi ez, mint amikor a legegyszerűbb tánclépés is szépnek látszik attól, hogy sokan lépnek egyszerre. Bevallom, kicsit morbid a hasonlat. Táncosok és tankok? Ezek a gépek a gyilkolás hatékonyságának növelésére lettek kitalálva, bár igaz, hogy békeidőben nem ezt lájuk bennük. Egyszerűen csak egy nagy, nehéz és nagyon erős terepjáró, amely mindenen át tud gázolni. Ennek ugyan ellentmond ugyanennek a zászlóaljnak egy korábbi esete, amikor tizenhárman akadtak el egyszerre egy felázott vetésen. Az elmélet néha nincs szinkronban a gyakorlattal. Az egész gépnek valójában az lenne a rendeltetése, hogy a forgatható lövegtornyába épített ágyút a megfelelő helyre telepítse, ha a szükség úgy kívánja mozgásból is működtesse. Ezzel a hatméteres „póznával” viszont vigyázni kell, mert jelentősen túlnyúlik a jármű orrán, ezért erősen tagolt terepen, fennáll a „kanalazás” veszélye. Ez annyit jelent, hogy föld kerül az ágyúcsőbe, és katasztrófális következménnyel jár, ha elsütnek egy ilyen fegyvert. A gránát szétrobban a csőben, s az, darabokra szakad.

  Folytatás...

  potyautas 8 éve 3

• Haditorna 1.

  – A kurva életbe katona! – üvöltött Lajos hadnagy – Mi a jó büdös francot csinál? Azonnal jöjjön le onnét! Meg akar dögleni? Nézzen már a feje fölé!
  Sanyika gyorsan leugrott a tank elé, - bár ezt tette volna akkor is, ha a tiszt nem ordít rá – csak utána nézett fel. Azonnal megértette a századparancsnok aggodalmát. A vasúti kocsi közel másfél méter magas. Rajta a tank kettőhúsz, ezen még a katona, vagyis ő, még legalább százhetvenkettő centi. Feje fölött a villamos felsővezeték. Igaz, nincs még az olyan közel, de valami iszonyatosan magas feszültség van benne, ha a vasutasok le nem kapcsolták. Elméletileg nem szabadna most áramnak lenni benne, de sose lehet tudni.
  Na, de nem történt semmi, csak Lajos megijedt. Ennek Sanyika még örült is, mert legalább érezhetett egy kis elégtételt a sok szemétségért, amit a hadnagy a katonái ellen elkövetett. Persze kicsit sajnálja ezt az embert, mert bizonyára sérült a lelke. Irigységből piszkálja a beosztottjait. Katonáéknál ugyanis legfőbb téma a leszerelés. A sorállománynak – beleértve a legfrissebben bevonultakat is – kevesebb szolgálati idő van hátra, mint Lajosnak. Ez a tény bizonyára dühíti, hiszen nem titok, hogy ő is le akar szerelni, amilyen hamar csak lehetséges. Nehezen érthető, hogy egyáltalán miért lett katona, ha ennyire utálja a sereget. Tantermi foglalkozásokon ezt soha nem mulasztja el közölni, mint ahogy azt sem, hogy mennyire cselekvőképtelen, mennyire felesleges a Magyar Néphadsereg.

  Folytatás...

  potyautas 8 éve 10

• Rozsdástalpúak 5.

  5. nap
  Az átkelés

  Még alig derengett a hajnal, amikor felbőgtek a hatalmas motorok. Sokan erre ébredtek, pedig legalább tíz percig tartott, amíg minden kocsiban felkiabáltak valakit a tisztek. A lámpákat még fel kellett kapcsolni, hogy megtalálják azt a mélyen a löszdombba bevágott utat, amelyen tegnapelőtt lejöttek a folyóhoz. Aki az élen haladt, bizonyára tudta, hogy hová mennek, a többi pedig követte. Valójában megint nem mentek sehová, csak elfoglaltak egy kiindulási pontot, ahol várták a harc-imitáció kezdetét.
  Egy nyílt terepen, fenn a dombtetőn, menetoszlopban várakoztak. Valaki tudni vélte, hogy 8-kor kezdődik a gyakorlat. Akkor jönnek majd Szolnokról, vagy Kecskemétről a repülők. A katonák a tiltás ellenére kimásztak a kocsikból, hogy jobb híján futkározással melegítsék fel magukat, bár most a tank sem volt túl hideg, hiszen a motor felmelegítette kissé. Aki nem mászott le, az a toronyban kuporgott, s dideregve csodálta a napfelkeltét.

  Folytatás...

  potyautas 8 éve 12

• Rozsdástalpúak 4.

  4. nap

  Szabadnapos volt az egész zászlóalj. A kopaszok persze elméletileg őrszolgálatot adtak, de gyakorlatilag ennek semmi jelentősége nem volt. Abból állt a szolgálat, hogy figyelték, ahogy árad a folyó. A víz mellé közvetlenül leszúrtak egy botot, majd egy óra múlva egy másikat. Mivel itt nagyon csekély a part emelkedése, a két bot közötti távolság elérte a fél métert. Ebből megállapíthatták, hogy a következő éjszakát valószínűleg nem tölthetik itt, hiszen ha továbbra is ilyen ütemben emelkedik a víz, estére eléri a sátrakat. A kopaszok tehát szolgálatban voltak. A többiek heverésztek, egyesek iszogattak, mások járkáltak a parton le, s fel. Figyelték, ahogy a műszakiak dolgoztak a pontonhíddal.
  Az öregek megbeszélték az idegen alakulat öregjeivel, hogy hány nap van még hátra a leszerelésig. Persze senki nem tudta a pontos napot, pedig ezt a katonák nagyon fontosnak tartják. Ha valaki korábbi időpontot mondott, azt szívesen elfogadták tényként, bár gondolni való az is, hogy amíg a gyakorlatnak vége nem lesz, addig szó nem lehet leszerelésről. Mi olyan sürgős? Hiszen itt nagyon jó dolguk van. Február elejéhez képest az idő is kegyes hozzájuk. Gyönyörűen süt a nap, szinte kitavaszodott. Már majdnem úgy érezhetik magukat, mintha nyaralnának a Duna-parton. Igaz, nyaralni lányokat is visznek, és vitathatatlan, hogy itt azok nincsenek, de hát semmi sem tökéletes.

  Folytatás...

  potyautas 8 éve 8

• Rozsdástalpúak 3.

  3.nap

  Virradatkor fegyverropogásra ébredtek. Kihasználva, hogy nincs tiszt közel, s távol, az öreg katonák különböző alkalmakkor begyűjtött vaktöltényeiket elpufogtatták. Tették ezt nyugodt lélekkel, annak ellenére, hogy a vak lőszer rettenetesen kormol. Viszont nem a saját fegyverüket piszkították be, lévén a géppisztoly a harckocsi tartozéka, s mint ilyen, a töltőkezelő, vagyis a kopasz feladata a tisztán tartása. Akadt olyan, aki éles lőszert használt, de ez általános felháborodást váltott ki a többiekből. Akinek még volt kajája az megreggelizett unalmában. Akadt, aki beindította az előmelegítőt, de ennek az volt a feltétele, hogy a" kályhacső" a szabadba nyíljon. Ez a feltétel a 2/3-as szakasz esetében nem volt meg.
  - Hol van Lóri? - kiáltott át Radu a szomszédos tankon álldogáló kopasznak. A katona nem válaszolt, csak lefelé mutatott, a kocsi belsejébe, majd fejét a tenyerébe billentve jelezte, hogy alszik az őrmester. Radulovics fogta a géppisztolyt és átmászott. Az őrmester fölött nyitva volt a csapóajtó, de valóban úgy tűnt, mint aki alszik. Belógatta a fegyvert a nyíláson és elsütötte. A zárt térben iszonyatosan nagyot szólt a lövés a Lóri fülétől néhány centire. Nem volt nagyon vicces. Valószínűleg nem aludt már, mindenesetre meglepő volt a reakciója.

  Folytatás...

  potyautas 8 éve 20

• Rozsdástalpúak 2.

  2. nap

  Még semmi jelét nem mutatta a reggel, csupán az órára nézve derült ki, hogy közeleg a hajnal, amikor a sokadik megállás után kívülről felrántották az ajtót, és kitessékelték a legénységet. A szokásoktól eltérően most egy igazi vasútállomásra terelték be a feladat nélküli állományt, hogy ott várják a következő parancsot. A kerekesek, miután lejöttek a vonatról, beálltak konvojba és elvonultak valahová, de még a sorállomány nem tudta a célállomást. Na de nem mindegy?

  A tankok elindítása már kissé körülményesebben ment. Nem volt ugyan semmi különös oka, talán csak a gyakorlás, de az állomásépület előtt egy szállítójárműre, úgynevezett trélerre kellett felállni, amely elvitte néhány száz méterre, a főutca túloldalára, ahol letette, majd jött vissza a következőért. Talán a fél zászlóaljat is elhordták már így, amikor az egyik vezető oldalt lelépett a trélerről. Nem volt ez egyébként könnyű feladat egy gyakorlatlan traktorosnak, hiszen a gyenge világításnál nehéz volt követni a vontatón integető őrmester mutogatását. Itt nem is lehetett olyan óvatosan indulni, mint amikor a kiépített vasúti homlokrámpáról átaraszoltak a vagonra. A tréler meredek rámpájáról csak a sötét eget láthatta, amikor lendületből nekirugaszkodott. Ha az úttesten nem állt be a pontos irányba, nem volt mód, később korrigálni.

  Folytatás...

  potyautas 8 éve 4

• Rozsdástalpúak

  

  1. nap

  Hatalmas dízel motorok dübörgése, lánctalpak csikorgása verte fel az esti külváros csendjét. A sápadt lámpafénynél egy páncélos zászlóalj dagasztotta a sarat, útban a teherpályaudvar felé. Fura látványt keltettek a hátrafordított lövegtornyaikkal. Fura, de praktikus. Így kevéssé nyúlik túl a harckocsin az ágyúcső, nem kell attól tartani, hogy a szűk utcákban beakad egy fába, vagy egy oszlopba. Amikorra a menetoszlop megérkezett, a vasutasok már a homlokrámpához tolták a tizenöt pőre kocsit. A zászlóalj kerekes járművei félrehúzódva vártak a sorukra. Azok a katonák, akiknek nem volt dolga a bevagonírozásnál, a sínek mellett elméletileg felsorakoztak, gyakorlatilag csoportba verődve várakoztak. A sötétben néhány kíváncsiskodó civil jött-ment. A tisztek intézkedtek. Utasításokat adtak, kiabáltak, veszekedtek a katonákra. Mindenki tisztában volt vele, hogy eltelik még pár óra az indulásig, és elég nehéz fegyelmezetten, tétlenül várni. A veszteglő harckocsikból kimásztak a vezetők, az őrmesterek pedig kiabáltak, hogy menjenek vissza, mindjárt indulnak. Na hiszen. Majd mindjárt. A kocsiparancsnokok is kimásztak a toronyból, némelyikük átment a haverhoz a másik tankra. Érdekes szokásuk van ezeknek a tankistáknak.

  Folytatás...

  potyautas 8 éve 16

• 0. születésnap

  (Volt egyszer egy mertM4 Közép-Európa Rádió)

  Ha néhány magyar összehajol, megalakít egy civil szervezetet. Aztán csatlakoznak hozzá egyre többen, s előbb-utóbb felüti fejét a széthúzás. Ha egy autómárka köré szerveződik egy klub, abból kiválnak tagok, s lesz egy másik klub. Abból is kiválnak, lesz egy harmadik. Így alakult a Hyundai Baráti Kör. Nem kellett ehhez autó, csak a baráti társaság.

  Ritkán találkoztunk, de hála az Internetnek, mégis tartottuk a kapcsolatot. Nuccio már nagyon beteg volt ekkor. Rengeteg ráérő idejét a számítógép előtt töltötte. Írt nekünk reggeli jelentéseket, s így nekünk ezek olvasásával kezdődött a napunk. Foglalkozását tekintve színész volt, de szobájába zárva nem volt kinek játsszon. Rádió! Kell egy rádió! Egy klub rádió. Nemnem! Nem az. Elkezdett szervezkedni. Az újpesti (4. kerület. Innét a névben szereplő 4-es) önkormányzat támogatását kérte. Feltételek, ígéretek...aztán mégse jött össze. Maradt az önerős webrádió. Kísérleti adás, ingyen szerveren (két évig) Állítása szerint le is védette a Közép-Európa Rádió nevet.
  Elindította az adást Újpestről, amit délután átvett tőle Juhy Kőbányáról. Este a skype kapcsolat révén többnyire a fél klub adásban volt.
  Nuccio soha nem fogyott ki az ötletekből. Ha már van rádió, meg is kellene ünnepelni a születésnapját! Áprilisi adáskezdéstől számítva az első év csak következő áprilisban telik le. Ez nagyon távoli. Előre kell hozni!

  Folytatás...

  potyautas 8 éve 8

• Kutyaütők 4.

  Hétfő délután ötkor ért haza Parázs a munkából. Legelső útja Heftihez vezetett. Tudta, hogy szabadnapos, de arra nem számított, hogy ágyban találja. Mégis így történt, bármilyen meglepő.

  – Hát veled mi van? Tán csak nem vagy beteg?

  – Már nem, de majd’ meghaltam. – cihelődött fel ülőhelyzetbe az ágyon – Mint látod, illetve nem látod, a muter elvitte az ágy mellől a lavórt. Reggel óta nem is hánytam. Délután már ettem is egy kicsit. Nagyon kicsit. Ne tudd meg, mennyire elgyengültem! Nem volt erőm, meg kedvem se felkelni – nyújtózott egy jó nagyot.

  – Mit tudtál csinálni az ágyban egész nap? Nézted a Tv-t?

  – Hétfő van. Nincs adás. Egyébként nem jelentett gondot feküdni,és nem csinálni semmit. Jól elvoltam csak úgy.

  – Ebben a gyönyörű napsütésben?

  – Behúztam a függönyt. Na és neked hogy telt a nap?

  – Nehezen pajtás, nehezen. Szerencsére nem volt áram az építkezésen. A főnök kitalálta, hogy tegyünk rendet magunk körül, na de minek? Teljesen értelmetlen dolog. Amikor magunkra hagyott, a fél brigád azonnal a kocsmában termett. Aztán a másik fele. Talán csak én voltam kivétel. Az árnyékos oldalon papírzsákokra kifeküdtem egy erkélyre. Hú, de jót aludtam. Csak ebédelni keltem fel. Nem kerestük meg ma a busznak az üzemanyagát, ami elvitt és hazahozott. Na, de kit érdekel?

  Folytatás...

  potyautas 8 éve 7

• Kutyaütők 3.

  Két hónap telt el a baleset óta. Hefti szerencsésen felgyógyult. Nem volt veszélyes a sérülése, csak néhány törést szenvedett. A fogai ki, a feje be, két bordája el. Ezen felül csak zúzódásai voltak, melyek maguktól gyógyulnak, csak rá kell szánni az időt. A kocsi viszont a roncstemetőbe került. Nem is csoda, hiszen a helyéből kitépett kilométerkő leszakította a hátsó hidat, majd ezután úgy hempergett az árokban, mint kiskutya a hóban. Alig maradt ép lemez a karosszérián.

  A zenésztársak nem is merték szóba hozni a további terveiket, hiszen sok felnőtt – köztük elsősorban a Hefti apja – a zenélést okolta a balesetért. Éppen az eset kárvallottja bátorította őket. Már a kórházban az volt az első kérdése a látogatóihoz, hogy hoztak-e gitárt. Nem csupán azon múlott, hogy van-e kedvük. Egyik döntő pressziót a hitelezett erősítő tulajdonosa gyakorolta rájuk. Szerette volna megkapni a pénzét. Az összegnek még legalább a fele hiányzott, tehát a fiúk kénytelenek voltak fellépést vállalni. Május elsején elszalasztották a lehetőséget, de lehet bált rendezni bármelyik hétvégén. Azt persze nem merték kockáztatni, hogy gyakorlás nélkül vágjanak bele, hiszen emlékeztek még a húsvéti gyenge szereplésükre. Tartoztak a hazai közönségnek egy jó bulival.

  Folytatás...

  potyautas 8 éve 2

• Kutyaütők 2.

  Szombat este színpadra lépett a banda. Túlzás lenne persze azt állítani, hogy zenét szolgáltattak egy bálban, de néhány szám egészen jól sikerült. Hosszú szüneteket tartottak, nem játszottak végig minden számot, viszont néha hosszú időn át csináltak olyanokat, amire a baráti közönség jól tudott táncolni. Freddy jó ritmust ütött, a többiek pedig pengettek hozzá valamit, többnyire azonos hangnemben. Ezek nem voltak ugyan néven nevezhető dalok, vagy – mit ne mondjak – instrumentumok, de a lényeg, hogy a közönség jól szórakozott. Kifejezetten elnézőek voltak a „zenészek” botladozásaiért. Nem fütyültek, inkább tapssal lelkesítették a fiúkat. A pénzüket se kérték vissza, hiszen nem is fizettek be a „koncertre”. Mindent egybevetve, jól sikerült a bemutatkozó fellépés. Hamar híre ment a környéken, hogy van itt egy ígéretes banda. A siker nagy lendületet adott. Hetekig készültek zárt ajtók mögött a következő fellépésre. Igyekeztek legalább kétórás műsort begyakorolni, lehetőségeikhez képest minél pontosabban másolni az eredeti dalokat. Képességeik is erős korlátot szabtak, de ez senkit nem zavart. A haverok ugyan elfogultak voltak, de egyébként is másodlagos szempont volt a zene minősége a közönség számára. A lényeg, hogy vannak rendezvények, ahová el lehet menni, és együtt lehet a szórakozni vágyó fiatalság. Itt lányok is voltak szép számmal szombat esténként, ami a kocsmára – mint alternatív szórakozási lehetőség – nem volt jellemző.

  Folytatás...

  potyautas 8 éve 7

• Kutyaütők 1.

  Hefti padlóig taposta a bajor gázpedálját, miután kiértek a faluból. A rozsdás karosszéria majd’ széthullott az eszement száguldástól. Enyhébb kanyaroknál nem is lassítottak, az öreg jószág annyival rnent, amennyivel bírt. Nem az idő szűkössége sarkallta a fiúkat, csupán a lelkesedés hajtotta őket. Rettentően fel voltak villanyozva, hiszen a Hefti gitárjáért indultak Zsarátnokra, a hangszerboltba. Délután már zenélni szeretnének.

  – Fogjál rajta te őrült! – emelte fel hangját Parázs, miután biztosra vette, hogy teljes sebességgel megy bele a kanyarba a barátja.

  – Nem nagyon díjaznám, ha elszállnánk.

  – Ne izgulj! Van ezen fék is. – vigyorgott magabiztosan oldalra, s erősen lefogta a kocsi lendületét, amitől Parázs két karjával szinte kitolta a szélvédő alól a műszerfalat.

  – Nem vagyok egy félős krapek, de még terveim vannak a jövőben. Vezess normálisan, vagy kiveszem a volánt a kezedből. Elég lesz ezen a rossz úton ha csak százzal ballagunk. Tíz percet kibírhatsz, míg odaérünk. Keresek neked valami andalító zenét, hogy megnyugodj.

  Folytatás...

  potyautas 8 éve 3

• Kőhordó 6.

  A klubban

  Péntek délután szokás szerint hazautazott Zsolt. A kollégiumban azt mondta a nevelő tanár, hogy nincs hazautazás, de mit tud tenni, ha mégis hazamegy? Semmit. Nem tudja megbüntetni, hiszen kedden úgyis mennie kell dolgozni, nem zárhatja be. Parancsoljon azoknak, akik ott vannak vele egész héten! Neki ne! Miskolcon ugyan volt egy kis lelkiismeret furdalása, de csak addig, amíg fel nem ült a pesti vonatra. Onnét kezdve el is felejtette. Néhány hét van már egyébként is a suliból. Aztán vizsga, és kiképzett kőműves segéd lesz. Nem kilencszáz forint lesz a fizetése, hanem közel háromezer. Lényeges különbség. Talán nem is adja haza az egész keresetét. Az anyja biztosan félrerakná neki, de jobb, ha legalább annyit megtart, amit elszórakozik.
  Amikor hazaért, a konyhában vendég beszélgetett az anyjával. Tibi volt az a szomszédból, akivel együtt töltötték gyerekkoruk jelentős részét. Együtt jártak a patakot rekeszteni, hogy amíg a gátat el nem mossa a felduzzasztott víz, összekapkodjanak kicsi fonott kosarukkal a padlanyok alól néhány apró halat. Egyszer fogtak egy harmincdekásat is, de legtöbbször csupán néhány rák akadt a kosárba. Többnyire persze a gáttal szenvedtek, meg rohantak a kertészeti csősz elől, aki a patak leapadása miatt kergette el őket, mivel az öntözést lehetetlenítették el a gyerekek.

  Folytatás...

  potyautas 8 éve 7

• Kőhordó 5.

  Holnap.

  A megbeszélt időpontban az egész banda ott várakozott már, a mozi előtt. Magi, két lány, meg egy fiú. Sokan várakoztak az ajtó előtt, de ennyiről látszott, hogy ebbe a társaságba tartozik.

  - Sziasztok! – köszönt Zsolt, majd arra vetemedett, hogy egy csókot adjon a lánynak. Megfordult ugyan a fejében, hogy micsoda lebőgés lesz, ha elhúzódik, vagy akár az arcát fordítja felé, de nem ez történt. Magi fel akart vágni a haverok előtt az új fiújával, ehhez pedig a csók is hozzátartozik. Nem a jobbról-balról puszi, hanem direkt a szájra.

  – Ők a banda? – kérdezte, tekintetét körbehordozva a társaságon. Örömmel nyugtázta, hogy csupán egy fiú jött a három lánnyal, tehát ha Maginak van fiúja, az mostantól ő maga. A lányoknak bólintott, a fiúnak kezet nyújtott. Volt még a kezdésig negyedóra, ami elég volt arra, hogy összebarátkozzanak. A bandáról valójában nem derült ki semmi, bár Zsoltot nem is érdekelte kifélék. Gondolt ugyan rá, hogy illene valamit kérdezni tőlük/róluk, de nem tudott felülkerekedni az érdektelenségen velük kapcsolatban. Magival jött randizni, a többiekkel semmi dolga. Ők viszont kérdeztek, Zsolt válaszolt.

  - Itt laksz Bolykon? - kérdezte az egyik lány, akinek a nevét....
  Nahát! Be se mutatkoztak. Nem mondta senki a nevét. Köszöntek, elkezdtek beszélgetni, de ...na mindegy, hiszen nagy esély van rá, hogy nem is találkoznak máskor.

  Folytatás...

  potyautas 8 éve 1

• Kőhordó 4.

  Banán.

  Zsolt alig várta, hogy kedd este legyen. Vacsora után felment a szobába. A munkatársak az ágyon heverésztek. Fújták a füstöt, beszélgettek. Főleg a munkáról, de a Karcsi bácsi felemlítette, hogyan hágta meg egyszer tévedésből az anyósát.
  – Na, figyeljetek! – intette csendre a többieket Béla.– Mondja Karcsi bá’! Hogy volt? Én már hallottam ám.
  – Na szóval. Megyek befele a kertből, éppen a krumplibogarakat szedtem össze, mert annyi volt már, hogy attól féltem, lerágják az összeset. A petéket szétnyomkodom, a pirosakat ugyan még lepermetezhetném, de a csíkosaknak a permet sem árt, így inkább leszedem, a tyúkok meg jóízűen felcsipegetik, ha odaöntöm eléjük…
  – Mondja már! – förmedt rá Béla türelmetlenül – Olyan feneket kerít neki, hogy soha nem tér a lényegre.
  – Jól van na! Megyek be, a lépcsőn lerúgom a lábamról a gumicsizmát…
  Erre már a többiek is zúgolódni kezdtek.
  – A lényeg, hogy amint belépek a fürdőszobába, látom ám, hogy az asszony abban a szép virágmintás zöld pongyolájában, amit akkor vettem neki, amikor az első gyerek, a Magdika született… Nem is volt a szülőotthonba senkinek olyan szép pongyolája…
  – Karcsi bá’ – rikkantotta el magát most már mérgesen Béla.

  Folytatás...

  potyautas 8 éve 10

• Kőhordó 3.

  Hétvége (1971)

  Magi nem jött másnap, nem jött harmadnap se.
  Pénteken Zsolt hazautazott. Szombat délután átgyalogolt Üsztögre, ahol nemrég a búcsúi bálban összejöttek Julcsival, de nem beszélték meg a következő találkozást. Azt mondta vagy ott lesz, vagy nem. Nem volt ismerős ebben a faluban, nem is tudta kitől lehetne érdeklődni a lány felől. Legalább hívott volna otthonról valakit, és egy kis időre beülnének a presszóba, de ő annak biztos tudatában indult el, hogy Julcsival fog találkozni. Legalább azt tudná, hol lakik a nővére! Igaz, ahhoz elég bátortalan, hogy egy idegen háznál érdeklődjön egy szinte ismeretlen nő felől. Mit mondjon, miért keresi? Miért, miért? Hát csak. Csak, mert járnak. Megbeszélték. Na, de a gyakorlatban mit is jelent járni valakivel? Egy dolog összeülni egy társasággal és ott jópofizni, esetleg eltűrni a Julcsival való összetartozásra tett megjegyzéseket, és megint más, ha kettesben vannak. Természetesen elhúzódnak és csókolóznak. Mások is ezt teszik, akik járnak. Na, de ezt se lehet órákon át. Beszélgetnek? Miről? Egyértelmű vonzalom esetén minden jelentéktelen apróság érdekes ami a másikkal történt, de itt csak arról van szó, hogy megbeszélték, hogy járnak. Nagyon izgalmas, hogy van egy olyan ismerőse, aki nem rokon, nem is szomszéd, még csak nem is valamelyik hozzátartozó valakije. Ráadásul ez az ismerős nőből van aki szép, és csókolózik vele. Állítólag másokkal le is fekszik, de ez nem lehet igaz.

  Folytatás...

  potyautas 8 éve 1

• Ózd a nagy varázsló

  (1971, Kőhordó 2.)
  ...
  Az épülő tanácsház homlokzatán úgy dolgoztak a kőművesek, mint a kisangyal. Nem csoda, hiszen tudják, hogy kedd délelőtt jön az ellenőrzés, és ilyenkor senki nem megy a kocsmába, de még a szemközti temetőbe se maszekban exhumálni. Ez utóbbi jó fizetés-kiegészítés néhány melósnak, de legtöbbjüknek nem is bírná a gyomra ezt a munkát. Így nekik a temető költöztetés helyett csak az irigykedés marad. (az út mellett kell a hely a panelházaknak, ezért a temetőt átköltöztetik a hegyoldalba)
  – Ne ilyenkor dolgozzatok bazzmeg! – kiáltott oda az állványon szorgoskodó embereinek „Jóska” – úgyis látom, mire haladtatok.
  Az emberek tettetett meglepetéssel fordultak felé. Úgy tettek, mintha eddig nem vették volna észre, hogy jön. Nem volt pedig nehéz észrevenni, hiszen nem sok Nisa jár errefelé, bár ha mégis, az mind ilyen bili-kék színű. Vagy fehér, de az villogni és szirénázni szokott.
  – Így akartok dolgozni? – mérte végig Karcsi bácsi a két fiút, amikor odaértek hozzájuk.
  – A szállón van a munkásruhánk. – válaszolt Jancsi – de lehet, hogy napközben nem is enged be a portás.
  – Na, majd adok nektek valami olyan munkát – legyintett lemondóan, amivel nem kenitek össze magatokat. El is kezdhetitek összeszedni a zsaludeszkát az emeleten. Nézzetek meg minden helyiséget!

  Folytatás...

  potyautas 8 éve 2

• Kőhordó 1.

  (a Vízhordó folytatása)
  http://potyautas.blogger.hu/2010/08/18/vizhordo

  Olyan minden mindegy hangulata volt Zsoltnak. Még az se bosszantotta, hogy minden állomáson és megállóhelyen megállt vele a vonat. A 47 jegenyefánál is, ahol pedig nagyon ritkán szokott. Hazafelé türelmetlenkedne miatta, de most már biztosan nem ér be az első órára, talán a másodikra se. Eddig még soha nem volt igazolatlan hiányzása, már éppen ideje volt.
  Nem volt sok utas, hiszen a munkába igyekvők a korábbival elmentek. Válogathatott az ülőhelyek közt. Sőt, még a vagonok közt is. Nem szállt fel oda, ahová Zsuzsa a két gyerekkel, mert ha elsőre nem ismerte őt meg, akkor ez már maradjon is így. Ők csak egy megállót utaztak. Ezt azért tudja, mert minden megállóban lehúzta az ablakot, hogy bámészkodjon. Nyugodtan lehetett volna aludni, de nem jött álom a szemére.
  A végállomáson is csak lézengtek az emberek. Szokatlan látvány volt ez számára, hiszen eddig még mindig tömeg volt itt, amikor ő utazott. Az aluljáróban csak úgy visszhangzott a kopogós talpú cipők hangja. Most megnézegethette volna nyugodtan a fal mellé állított tablók képeit, nem lett volna útban senkinek. Na, de látta már. Sokkoló fényképek voltak itt kiállítva olyan embermaradványokról, akiket szétvágott a vonat. A tárlat látogatói bizonyára elborzadtak tőle, de azt nem lehet felmérni, hogy ettől óvatosabban közelítettek-e a mozgó vonatokhoz. A cél bizonyára ez volt.

  Folytatás...

  potyautas 8 éve 3

• Kő kövön

  ...Tudtam. Persze, hogy tudtam a teherautómmal menni. Legalább nem kellett a bringát tekernem. Alkalmanként beüzemeltem ugyan a Suzukit is, de a teherautó használatért még költségtérítésre is számíthatok. Arról nem is beszélve, hogy boldogság-közeli érzést okoz számomra, ha a H1-es Hyundai-t vezethetem. Imádom ezt az autót. Két és fél év után még mindig tudok gyönyörködni a szépségében. Egyetlen bánatom, hogy kihasználatlan. Sőt, nem túlzás azt mondani, hogy felesleges. Mivel a munkáim elfogytak, nem tudom mire használni. Eladni viszont lehetetlen. Nincs rá kereslet. Mivel még nincs kifizetve, nem is az enyém, hanem a bank tulajdona. Tehát annak ellenére, hogy nem hoz semmit a konyhára, havonta egy minimálbért muszáj ráköltenem, ha be sem indítom.

  Most viszont beindítottam. Több hetes állás után pöccre. Bandikával felraktuk a köveket, és irány a szomszéd falu. Könnyen odataláltunk a helyszínre. Olyan támpontokat kaptunk, hogy főutca, kultúrház, buszmegálló. Talán ezek nélkül is felismerjük a házat. Mindkét szomszédja a hetvenes években épült, amikor az volt a szempont, hogy a szomszédétól legalább egy sor téglával magasabb legyen. A két nagy ház között ez szinte eltörpült, de a rengeteg kőburkolat felhívta magára a figyelmet. Különösen, hogy a kerítésről hiányoztak a takaró kövek. A burkolat tőlünk került ide, de egy kőműves brigád rakta fel bérmunkában. Ők már levonultak, de volt itt két fiatal srác. Kertet építettek.

  Folytatás...

  potyautas 8 éve 9

• Kővágó

  Éppen 5 éve (2011 január) raktam fel egy leírást munkahelyi kalandomról 3 részben. Valamiért csak az első van fenn, Kő' munka? címmel. Most pótolom a hiányzó részeket.

  Az augusztustól elvárja az ember, hogy észveszejtő legyen a hőség. 2009 augusztusa éppen megfelelt az elvárásoknak. Reggel hétkor még elviselhető volt ugyan, de a 4km kerékpározás kimelegítette a gyakorlatlan öregembert. Vagyis engem. A lemeztetős csarnoktól csak árnyékot remélhettem, kellemes klímát semmiképp. A szélesre tárt ajtón is csak a forróság dőlt befelé.

  Bemutatták a munkaeszközömet, egy vízhűtéses asztali kővágót. S itt, a vízhűtésen van a hangsúly. Gyuri elmondta a feladatot, megmutatta, hogyan kezeljem a gépet. Beállította a vezetősínt a megfelelő méretre, javasolta a fülvédőt és a gumikesztyűt, kötényt gumicsizmát. Jól jött minden apró segítség, hiszen már megint teljesen ismeretlen feladatot kaptam. A vágóasztal alatti tepsiből szivattyú nyomta a vizet a vágókorongra, ami folyamatosan mosta le a kőről a vágás során keletkezett iszapot. A védőfelszerelés nem véletlenül kellett, hiszen a forgó fűrészkorongról állandóan szállt a vízpermet. Ezzel sikerült kellemes klímát teremteni a csarnokban. Ez csak akkor tűnt fel, amikor átállás, takarítás, vagy rágyújtás miatt leállítottuk a gépeket. A tepsiben naponta többször annyira besűrűsödött az iszap, hogy ki kellett mosni. Gyuri ebben is segített. Imádott pancsolni.

  Folytatás...

  potyautas 8 éve 4

• Ahol az ég a földdel összeér

  Nem vagyok hegyvidéki gyerek, de szeretem a hegyeket. Nem vagyok alföldi se, hiszen a Bükkalján születtem és ebben a térségben élek azóta is. De különös érzéssel viszonyulok az alföldhöz. Ha bemegyek egy alföldi parasztportára olyan, mintha már jártam volna ott. Nem tudom mitől van ez.

  Beszélgettem egyszer egy békési származású öregasszonnyal. Elmondtam, hogy Békés az ország egyetlen megyéje, amelyben még nem jártam. Azt mondta erre, ha Csongrádban jártam, akkor Békésben is. Attól lenne a jártam már itt érzés, hogy minden alföldi parasztporta egyforma? Hangulatában biztosan. Nem szeretnék ott élni, viszont mélységes tiszteletet érzek azok iránt, akik ezt az életkörülményt választották. Többnyire persze nem választás kérdése, hanem ide születik az ember és ha teheti, itt marad. Ha elmegy is, visszavágyik.
  Valamikor gyerekkoromban hallottam valami bohózatban azt a mondatot, hogy "Mert milyen nehéz is volt régen a paraszti munka" Nem tudom miben hangzott el, azt se kinek a szájából. Ma is nehéz.

  Folytatás...

  potyautas 8 éve 6

• Serpentino, a remény köve

  Rakott már követ?
  - Hogyne, persze.
  (Fel az IFÁ-ra amikor disznóólat bontottunk anyámnál.)
  Vannak olyan helyzetek, amikor nem ésszerű az igazság minden szegletét kibontani.
  - Akkor fog ez menni.- bátorított a kolléga, amikor érdeklődni voltam a leendő munkahelyemen.
  Én persze nem voltam ebben annyira biztos. Kérdeztem néhány dolgot, ami talán még segített a tudatlanságomat leleplezni. Magam elé képzeltem azt a kőburkolatot, amit régi kollégám rakott, s én esetenként meglátogattam. Úgy adtam elő, mintha én is részt vettem volna abban a munkában. Pedig tudom, óriási a különbség, hogy elméletben tudom hogyan kell, vagy már gyakoroltam is. Bizonyára látszott is rajtam a megfelelésembe vetett hit hiánya. Oszkár nem adta ezt tudtomra, csak biztatott, hogy fogjak egy kalapácsot, és lássak neki a munkának. Később Tibi – aki ekkor csak messziről szemlélte a szemlélődésemet – mondta is nekem, hogy úgy érezte akkor, hogy biztosan nem fogok majd menni közéjük, hiába beszéltük ezt meg a főnökkel. Azt sem értette, miért firtatom annyira az alkalmazásom „lepapírozását”. Pedig ezen nincs mit nem érteni. Senkinek nem ér meg egy esetleges büntetést egy betanítandó munkatárs feketén foglalkoztatása.

  Folytatás...

  potyautas 8 éve 4