Jé, ezek szerint mindenhol van egy Karcsi bá'. Akárhány munkahelyen voltam, mindenhol volt egy idős ember, aki családon belüli huncutságokat mesélt.

Ami a csókolózást illeti, hiába könyörögtem, nem tanított rá senki. A haverok leszóltak, elhajtottak, talán ők sem tudták a csíziót. Ha lányt kértem meg rá, csak legyintett, és egy fitymáló mosollyal jutalmazott. Az első csók ösztönös volt, azt se tudtam, hogy mit csinálok. A lényeg az, hogy átestem a tűzkeresztségen.

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

Köszönöm a hozzászólásodat. Eszembe jutott a Karcsi bá' esete. Szó szerint eset volt. Beesett a szekrénybe. Nem egyedül. Benne volt a boris

Ne köszönd, én örülök, hogy van mihez hozzászólnom.

A Karcsi bá'-k tudnak fárasztóak lenni, de nélkülük sivárabb lenne az élet.
Az egyik általam ismert Karcsi bá' szórakoztató volt, de sajnos volt egy rossz szokása. Belemászott az ember arcába, szó szerint 10 centire volt a szája az enyémtől. Hátraléptem, jött utánam. Az lett a vége, hogy hátraléptem, de már nyújtottam is ki a karomat, megtámasztottam vele a mellkasát. Duzzogott egy kicsit, de harag nem volt a dologból, velem illő távolságból beszélt. Közelség-mániáját másokon élte ki.

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

Volt egy haverom régebben, és a közös sörözések alkalmával mindig világmegváltó témákról beszélgettünk, vagy csak szimplán visszavezettük az őseinket a hunokhoz, sámánokhoz stb. Amikor összefoglalta a mondandóját, akkor folyton ezt mondta: "száz szónak is egy a vége..." - ha 10 alkalommal nem hangzott el minden sörözésen, akkor egyszer sem.

Csók. Nem emlékszem az elsőre, valószínűleg nem volt maradandó élmény. Itt most jót nevettem hangosan és meg kellett állni az írással. Mindenesetre a jó csók olyan, amilyet pontosan 14 éve kaptam a kis tündér barátnőmtől. -10 fok körül lehetett, és hazakísértem. Pár saroknyira a házuktól megálltunk (majdnem a régi Novák piac sarkánál), és elkezdtünk csókolózni. Nem tudtuk abbahagyni, miközben tetőtől-talpig átjárt minket a forróság. Mikor feleszméltünk, kicsivel több mint 1 óra telt el. Csoda, hogy nem fagytunk oda a jardához. De nem is ez volt a csoda, hanem maga a csók.

Szintén vele emlékszem az első csókra is. A Pólusból jöttünk ki, és a temető mellett sétáltunk. Már vagy másfél órája készültem arra, amit mondani akartam neki a palacsintázás után. Egyszer csak megálltam előtte, a szívem a torkomban dobogott, és megszólaltam: maradt egy kis porcukor a szád szélén... Persze nem maradt, de mosolygott és felém hajolt, amiből aztán csók lett. Tudta mire megy ki a játék, hiszen már várta.

[ Szerkesztve ]

"nincs rá lezsóidő"

Érdekes, hogy olyanra is emlékszem, aminek sem előzménye, sem "utózmánya" nem volt.
Bálban zenéltünk. Nagyon evett a fene a Mari után, akit az öltöző felé láttam menni. Szünetben elindultam, hogy megpróbálom becserkészni. A függöny mögött ott guggol a fal mellett Ica. Szomorúnak tűnt. Érdeklődtem, mi a gond. Vigasztaltam, simogattam, megcsókoltam, ő meg vissza. Aztán ennyi volt az egész, de Mari után már nem mentem.
Hogy ez miért maradt meg az emlékeimben?

Miért?

"nincs rá lezsóidő"

Úgy értem, hogy nem értem miért maradt meg. Talán ez is egyike volt az elszalasztott lehetőségeknek? Nagy valószínűséggel jött volna velem a parkba, ha hívom. Talán. De ez már nem fog kiderülni.

Biztos, hogy ment volna veled. Abban a világban, simán.

"nincs rá lezsóidő"

Hogy érted azt. hogy "abban a világban"?

Magam sem tudom. Ám most úgy érzem, hogy bokáig süllyedtem a sárban, és minden szó felér egy rossz mozdulattal, amely során elmerülök. Úgyhogy inkább csendben maradok.

"nincs rá lezsóidő"