2017. október 17., kedd

Gyorskeresés

Blog

[ ÚJ BEJEGYZÉS ]   [ ÚJ CIKK ]

  • Kísértek Lublón

    Talán én voltam a leginkább érdeklődő. Iwona - mint idegenvezető - örült minden kérdésnek.

    Tovább a teljes címlapos íráshoz...

    Teszt 7 éve 4

  • Vízhordó 4.

    A lány talán megérezte Zsolt gondolatait, mert hirtelen eszébe jutott, hogy menni kellene.

    Tovább a teljes címlapos íráshoz...

    Teszt 7 éve 15

  • 3 perc tombolás

    Elbújt a nap. Az egyre erősödő szél haragos felhőket kergetett. Menthetetlenül közeledett az eső, de még reméltem, hogy amíg ideér, befejezem az udvaron a munkámat. Erre egyre kevesebb volt az esélyem, mert már kezdett szemerkélni. Még egy szerszám hiányzott, indultam a ház alatti pince előterébe lévő szerszámosba.
    Éppen időben érkeztem a tető alá, mert hirtelen leszakadt az ég. Borsónyi jegekkel telt meg pillanatok alatt az udvar. A lezúduló jég és az orkán erejű szél üvöltését, még valami éles hang túlharsogta. Tucatnyi tetőcserép csúszott lefelé a gerincről, majd tőlem alig két méterre, az udvar betonján tört apró darabokra. Az udvar közepén az öreg diófa vezérága nagy reccsenéssel szakadt rá a fészertetőre. Mindez olyan hirtelen történt, hogy földbe gyökerezett a lábam a döbbenettől. Első gondolatom az volt, hogy megnézem, mekkora kár keletkezett a háztetőben. A jég már nem hullott, de valami eszméletlen intenzitással ömlött az eső. Csupán két-három lépés választott el attól, hogy azonnal bőrig ázzak. A józanész azt diktálta, hogy kicsit várjak, hiszen egy ekkora felhőszakadás nem tarthat sokáig. Jól gondoltam. Hamarosan alább hagyott. Kimentem az udvarra, s megnyugodva láttam, hogy nem nagy a kár. Igaz, nincs tetőcserepem, de majd valahonnét szerzek.

    Folytatás...

    potyautas 7 éve 2

  • SR-26, egy valóra vált álom

    Oly korban nevelkedtem, amikor nem nagyon volt értelme álmodni, álmodozni. Nem kellett tervezni sem, azt állami szinten készítették számunkra. Legbiztosabb volt átlagosnak lenni. Aki ki akart törni a középszerűségből, annak nagy eséllyel a fejére koppintottak.
    - Ne álmodozz! Ne hasonlítsd magad a gazdagokhoz! – hűtöttek le sokszor éppen azok, akik a legközelebb álltak hozzánk.
    Tették mindezt szeretetből, jó szándékból. Próbáltak megóvni a csalódásoktól. Biztosnak látszott az a nézet, hogy ha nem teszünk semmit, abból nem lehet baj. Az álmokat persze nem lehet megtiltani, azok csak úgy vannak. Aztán vagy teszünk érte valamit, vagy nem. Közreműködésünk nélkül persze a legritkább esetben teljesülnek. Az eredmény értékét is nagyban befolyásolja, hogy megdolgoztunk-e érte, vagy csak az ölünkbe hullott. Ez nem csak duma, tapasztaltam, hogy valóban így van.

    Negyven éve történt, hogy valóra vált egy nagy álmom. Kívülálló számára teljesen hétköznapi dologról volt szó. Vettem egy kerékpárt. Nem lenne emlékezetes, ha csak úgy egyszerűen megveszem, netán megkapom a szüleimtől. Nem így történt. Sokáig csak ábrándoztam, álmodoztam róla. Miskolcon voltam ipari tanuló. Egy bodrogközi társammal kerékpártúrát terveztünk a Bükkbe. Ennem elengedhetetlen feltétele egy kerékpár. Akkoriban lehetett kapni 8-900 Ft-ért szovjetet, jó minőségű Csepel kerékpárt 1200Ft-ért. Egyetlen pénzforrásom az ösztöndíjam volt. Ebből kellett összegyűjtenem.

    Folytatás...

    potyautas 7 éve 8

  • Vízhordó 3.

    - Megkötöd nekem? - fordított hátat a fiúnak, de a köténymadzagot nem húzta hátra, hogy segítsen.

    Tovább a teljes címlapos íráshoz...

    Teszt 7 éve 14

  • Rozsdástalpúak ütközetben

    A tankokban a kezelőszemélyzet erősen kapaszkodik. Meglepően jó rúgózásuk van ezeknek a böhöm nagy gépeknek, de a rossz út, és a nagy sebesség megteszi a magáét. Az utazás komfortját mindezen túl még az óriási zaj is erősen lerontja. A kilátás is hagy némi kívánnivalót maga után. A sokszor derékszögű kanyarokba a vezető vakon fordul bele, kénytelen a parancsnokra hagyatkozni, akinek körkörös a kilátása. Legalábbis szemmagasságban. Fölfelé semmit nem lát, de ha közelre, a kocsi elé kell nézni, akkor is inkább csak a töltőkezelőnek van erre némi esélye.
    Egy derékszögű kanyar után az addig sík terep erősen lejt, egy széles völgy felé. Valami sötétlik a szemközti dombon, de túl messze van ahhoz, hogy ki lehessen találni, hogy mi is az. A terv szerint, ott kell lenni az „ellenségnek”.
    - Szemközt három beásott harckocsi!
    - Harchoz! – üvölti egy rekedt hang.
    A század legyezőként szétnyílik. Pumpa marad az úton, Zsolt balra, a harcfelderítő szakasz harmadik kocsija jobbra, nem túl közel sorakozik fel mellé. Az őket követő első szakasz balra, a harmadik szakasz jobbra. Lajos mögöttük marad, onnét vezényli a támadást.
    - Első és harmadik szakasz tűz!

    Folytatás...

    potyautas 7 éve 4

  • Elszabadult a fantáziám, de nagyon

    2008 május 13-án a NATO kizárta Magyarországot a szövetségből, mivel nem mutatott a kormány még hajlandóságot sem arra, hogy a vállalt katonai kötelezettségeket teljesítse. A miniszterelnök ezt határozottan ki is jelentette. Az indoklásban az szerepelt, hogy nem hajlandó elvenni a pénzt sem a nyugdíjasoktól, sem pedig a gazdaság fellendítéséhez nélkülözhetetlen autópálya-építéstől. A kormányzati negyed építése gőzerővel folyt ezalatt. Megkezdődött a budapesti 4-es metró építése.

    Egy évvel később Ausztriával együtt kilépett Magyarország az Európai Unióból. 2010 januárjában még nem volt az államnak költségvetése. Január 20-án a kormány kezdeményezte a világbanknál az államadóság átütemezését. Az ország fizetésképtelenné vált. A közalkalmazottak, a vasutasok, a gazdák, szinte folyamatosan tüntettek. A rendőri állomány tömegesen lépett ki a testületből. A honvédség néhány éves Grippenjei csak ritkán voltak képesek felszállni, mivel a karbantartók létszámhiánnyal küszködtek. A hajózó személyzet átlagéletkora elérte a negyven évet.

    Folytatás...

    potyautas 7 éve 11

  • Búcsú a Jura vidéktől

    Több járókelőt megszólítottunk, de azt se értették, hogy „Vics véj to Szlovakáj”

    Tovább a teljes címlapos íráshoz...

    Teszt 7 éve 4

  • Nem, ezek még nem jönnek az Unióba.

    Nyílt, őszinte, melegszívű, barátságos egyszerű emberek. Anyagiakban nagyon szűkösen élnek, viszont kapcsolataik, érzelemviláguk rendkívül gazdag. Aki elnyeri bizalmukat, barátságukat, mindent megkaphat tőlük, amit csak adni tudnak. Nem panaszkodnak, szegénységüket humorral kezelik. Számunkra – akik mindent pénzben mérünk - felfoghatatlan, hogy miből élnek.

    Barátságunk a nagybégányiakkal nagyon hamar kialakult. Jellemző, hogy a Polgármester úr - vagy ahogy ott mondják, a bíró - már a második este restelkedett, amiért idegen helyen szállásoltak el bennünket.

    Az első sokk – legalábbis engem – akkor ért, amikor megmutatta a szovjet módra túlméretezett hatalmas, barátságtalan, enyhén romos hivatali épületet, irodájában a tv-nek tűnő üzemképtelen ládát, a legalább 40 éves, a kolhoztól megörökölt telefonközpontot, a jegyző írógépét, amelyhez nincs papírjuk. Azt csak később tudtam meg, hogy a szégyentelenül kevés fizetés felvétele is gondot okoz, mivel üres a kassza. Nincs pénzük közvilágításra. Természetesen protokoll-keretük sincs. Az ellátásunkat felkérésre, a település vállalkozói közösen oldották meg. Az iskolában kissé zavarba jöttek, amikor a WC-t kerestük. Azt mondták van, csak nem működik. Az osztálytermek meszelését a szülők végzik el, feltéve persze, ha visznek magukkal meszet. Az egyik osztályteremnek nincs padlója. Nem rossz, hanem nincs.

    Folytatás...

    potyautas 7 éve 13

  • Itt jöttek be 2.

    "Segítsenek már rajtunk valamit! Nézzék, milyen nyomorúságban élünk!"

    Tovább a teljes címlapos íráshoz...

    Teszt 7 éve 9

  • Egészséges bizalmatlanság.

    A „Budapest, te csodás”-ban említettem, hogy a bizalmatlanságot nehezen viselem. Ez velem született érzékenység, de talán az is rájátszik, hogy sokáig dolgoztam olyan környezetben, ahol az ügyfelek átestek a ló másik oldalára. Évtizedekig voltam sírköves. Megrendelőim szinte mindegyike idős hölgy volt. Na, ez így cinikusnak tűnik, inkább helyesbítek. Öregasszonyok voltak a megrendelőim. A velük való kapcsolat sokat csiszolt a világlátásomon is. Megértettem a vallás, a hit fontosságát, az életünkben betöltött szerepét. Többek között. Az új munkák többnyire úgy jöttek, hogy „Kedves mester úr! Maga csinálta a nászasszonyomét is. Az árral már előre tisztában voltak, vagy legalább hozzávetőleg tudták, mennyit fogok kérni. A határidő kevés kivétellel nagyon laza volt. „Amikor magának jó, de azért Mindenszentekre legyen kész!” Néha elég volt, ha szóban megígértem (persze a rendelést mindig írásban rögzítettük.) Számomra érthetetlen módon, rendkívüli fontossága volt az előlegnek. Akkor érezték biztosnak a dolgot, ha pénzt vettem el tőlük. Néha megengedtem magamnak olyan ellenvetést, hogy „Attól még becsaphatom, hogy pénzt veszek el. A szerződés attól biztos, hogy megígértem.” Sokszor előfordult olyan ajánlat, hogy előre kifizetik a teljes összeget. Nekem, egy idegen embernek. Akiről tudják, hogy sok elégedett ügyfele van már a faluban, de mégis egy idegen.

    Folytatás...

    potyautas 7 éve 4

  • Budapest, te csodás

    A fogadtatás egyáltalán nem volt szívélyes. A bizalmatlanságot egyébként is nehezen viselem.

    Tovább a teljes címlapos íráshoz...

    Teszt 7 éve 32

  • "Fekszem a hideg aszfalton"

    Nem szerettem a fiam barátját. Valójában nem is vele volt bajom, inkább a fiam gondolatvilágát uraló szerepjátékokkal. Ehhez volt partner Laci. Bosszantott, amikor munka közben is - néha segítettek nekem – játszottak. Nem értettem mit beszélnek. Idegesített, hogy számomra teljesen értelmetlen kifejezéseket használtak. Néha láttam, hogy kártyáznak, de annak se láttam az értelmét.

    Gabi nem egy átlagos családban élt. Apa nélkül nőtt fel, egy idegen faluban, ahol alig néhány emberrel tartottak kapcsolatot. Anyagiakban ugyancsak szűkölködtek. Azt hiszem, nem volt neki jövőképe. Sokat ivott, hangulata rendkívül ingadozó volt. Részegen, senkire nem hallgatott, kezelhetetlen volt. Ez okozta a vesztét. Előfordult máskor is, hogy lefeküdt az útra, de a társai felszedték onnét, mielőtt jött volna egy autó. A végzetes éjjelen, egyedül indult el. Senki nem akadályozta meg abban, hogy lefeküdjön az aszfaltra. Az autó nagyot zakkant, amikor a kerék átment a fekvő testen. Akik nem sokkal ezután arra jártak, mesélték, hogy próbált felkelni, de túl súlyosak voltak a sérülései. Jött a mentő, elvitte a kórházba, de a reggelt már nem élte meg. 23 éves volt.

    Amikor meghallottam, hogy meghalt, azonnal autóba ültem, hogy felajánljam a segítségemet az anyjának. A fiam, ekkor már kerékpárral jött visszafelé. Senkit nem találtunk otthon, a szomszédokkal sikerült csupán beszélni.

    Folytatás...

    potyautas 7 éve 16

  • Hazamennek a zenészek

    (igaz történet)

    Éjjel egykor csomagolni kezdtek.
    A földijeik közül, aki még itt volt, elindult gyalog hazafelé. Nem volt messze Üsztög, csupán három kilométer az erdőn keresztül. Autóúton persze ettől sokkal több. A zenekar beült a kocsiba. A felszerelés egy része a tetőn, más része a csomagtartóban, ami nem fért, az pedig a fiúk ölében, az utastérben. Hefti vezetett, hiszen övé a kocsi. Igaz, a többieknek nem is volt jogosítványa. Elindultak. Bekapcsolták a rádiót, hogy valami ébren tartsa a sofőrt. Beszélni már senkinek nem volt ereje, meg kedve se. Sötét éjszaka, kanyargós hegyi út, a sofőr napok óta nem aludta ki magát. Nem tervezi most sem, hogy hazamegy. Kirakja a srácokat meg a cuccot, aztán megy egyenesen Zsarátnokra. A bisztró szomszédságában van egy kis szoba, ahol reggelig még alszik néhány órácskát. Valójában már most is alszik egy kicsit. Parázs az anyósülésről aggódva figyeli, hogy barátja milyen lazán veszi a kanyarokat. Néha kissé le is kap az útról. A fényszóró visszaverődő fényénél ijesztő látványt nyújt a meggyötört, halott sápadt arc, az alig nyitott szem. A fejét is nehezen tartja, nem még az utat. A kocsi zsúfolva utasokkal, köztük mindenféle állványok, szúró vágó eszközök. Nagyon ritkán szólal meg valaki, az is inkább csak motyogás.
    - Beszéljen valaki valamit, de lehetőleg hangosan! Heftikém! El ne aludj nekem! Keressek valamit a rádión?

    Folytatás...

    potyautas 7 éve 3

  • Feleségem nem sír könnyen

    Feleségem nem sír könnyen, de akkor egymás nyakába borultunk. Mintha meghalt volna valaki, pedig csak utolérte a családot a gazdasági csőd. A kocsonyahús árát számolgattuk és elgurult egy tízes. Ama bizonyos Hét krajcár jutott eszembe. Azt ugyan nem tudtam pontosan mennyi kell a húsért, de attól biztosan több, mint amennyi volt a kasszában. Előfordul néha, hogy adós marad az ember a boltban, mert éppen nem vitt magával eleget, de most itthon se volt semennyi. Ráadásul begurult az udvarunkra egy legutóbbi típusú, talán egy-két hónapos Mercedes. Azt hittem, azt reméltem, hogy pénzt hoz. Dolgoztam a Merci gazdájának. Nem nagy munka, csupán egynapi szakmunkásbér járt volna érte, de most mentőöv lett volna, ez a néhány ezres. Arra persze nem számítottam, hogy a munka végeztével a kertet is össze kellett volna takarítani. Ezért plusz pénzt ígért, az ügyfél, de a lényeg az, hogy most nem fizetett, pedig nagyon számítottam erre a pénzre. Az ünnepi asztalunk múlott rajta.

    Ez volt az utolsó csepp a pohárba. Feleségemmel mindketten összeroskadtunk a reménytelenségtől. Néhány nap múlva elkészül a következő munka, de abból még sokára lesz pénzt. Lehet, hogy be se tudom fejezni, hiszen benzint is venni kell, hogy eljuthassak a munkaterületre. Jól megy a maszeknak – mondják az irigyek. Nagy tévedés. Nincs egy árva fillérem, már visszamondható biztosításom se, pedig az már kihúzott néhányszor a bajból. Nem valami jó üzlet, de a szükség nagy úr.

    Folytatás...

    potyautas 7 éve 10

  • Vízhordó 2

    Összeszorult a szíve e szavak hallatán. Csak eszébe ne jusson a főnöknek, hogy ő nem kell ide!

    Tovább a teljes címlapos íráshoz...

    Teszt 7 éve 9

Hirdetés

Copyright © 2000-2017 PROHARDVER Informatikai Kft.