Hirdetés

2018. október 17., szerda

Gyorskeresés

Blog

[ ÚJ BEJEGYZÉS ]   [ ÚJ CIKK ]

  • Akárhogy számolom is...

    Feleségem egykor volt kedvenc főnöke hívott telefonon. Szakmai kérdésben kérte a véleményemet, de szerintem ez csak az egyik oka volt, hogy beszélni akart velem. Két nappal korábban találkoztunk, azt megelőzően pedig nagyjából 14 éve. Negyven évig dolgozott vezető beosztásban, ezért érthető, hogy vele kapcsolatban megosztott a közvélemény. Nem a volt munkájával kapcsolatban, mert az elhivatottságát, a hozzáértését senki nem vonja kétségbe. Emberekkel bánni a legnehezebb munka, s bizony becsúsznak hibák, de egyébként se lehet mindenkinek kedvébe járni, hiszen ahány ember, annyiféle. Mi mindig rokonszenveztünk egymással. Nekem ugyan nem volt a főnököm egy pillanatig sem, de politizáltunk néhány évig, többnyire egymással szemben. Egymás jószándékában mégsem kételkedtünk. Másképp láttunk helyesnek dolgokat. Magányosan él – mint mondta – telefonon él társadalmi életet. A legutóbbi esetet leszámítva nagyon rég találkoztunk, de telefonon beszéltünk, amikor a feleségem elérhetőségét kérdezte egy évvel ezelőtt. Ők is kedvelték egymást, a munkatársi viszony ellenére. Ez a duplán érvényes rokonszenv sarkallt arra, hogy meglátogassuk. Nagyon örült nekünk. Már ezért megérte.
    A mostani beszélgetésben is érintettük ezt a találkozást.
    - Szegény Ibolyát nem hagytuk szóhoz jutni – mondta.

    Folytatás...

    potyautas 3 napja 1

  • Jahnkő

    Jani bácsi meséi 16.

    Világ körüli útra felkészülni egy nap alatt? Na jó, csak európai, de akkor is több hetes, sok ezer kilométeres utazásról van szó. A kilencvenes évek elején néhány évig jártak Jahnék nyaralni. Januárban lefoglalták az utat valamelyik utazási irodánál, aztán izgatottan várták a június végét, ami már majdnem nyár, de mégis előszezoni árakon. Nézegették a prospektust, tervezgették, hogyan fogják beosztani az egy hetet, mit fognak megtekinteni, ha beleuntak a tengerparti heverészésbe. Volt idő lelkileg felkészülni. A csomagolás is eltartott néhány napig, de ez a Juliska elfoglaltsága volt. Jani bácsi azzal tudott segíteni, ha nem volt láb alatt. Ami a segítséget illeti, most sincs ez másként. „Ne legyél útban Papa!”

    Egy nap akkor is csak egy nap. Korábban nem is volt erről szó, legalábbis nem komolyan. Ennyi idő alatt nem lehet ráhangolódni. Bár nem is nagyon kell. Beülnek az autóba, és mennek. Ha elfárad a sofőr, megállnak akárhol, akár az út szélén is. Nincsenek időhöz kötve. Nem kell térképet rajzolgatni, hiszen ott van a GPS, akárhová elvezeti őket. Erről álmodoztak sokáig, de nem gondolták, hogy egyszer majd megvalósul. Már pedig ez az egyszer most itt van.

    Folytatás...

    potyautas 3 hete 8

  • deRecsk

    1983 augusztus 20. emlékezetes nap volt. Nem is értem, miért nem írtam még le. Pedig sokáig emlegettük a családban a recski búcsút. Ugyanolyan utcai bazár volt, mint bármelyik másik falusi búcsú, csak az tette különlegessé, hogy az akkor négy éves fiam ott kapott egy lakópótkocsis fröccsöntött autót, ami nagyon sokáig a kedvenc játéka volt. A tizenöt hónapos lányom ezen a napon indult el teljesen önállóan, ellenben a 18 hónapos autóm ekkor vált járóképtelenné, mielőtt hazaértünk volna a mátrai kirándulásból.
    Az autó korához persze még hozzá kell adni azt a 12 évet is, amikor a visontai bánya, majd egy egri benzinkutas tulajdonában volt. Nem is volt hátrány egy benzinkút, hiszen a motorcserén túl lévő Gaz 69 bizony beszopta akár a 18 litert is százon. Kezdő vállalkozóként nehezen tudtam kigazdálkodni a fenntartási költséget. Ezen a napon viszont ez nem számított, mert a testvérbátyám családjával indultunk közös kirándulásra. Ez az autó nyolc személyes volt, s ezzel talán el is soroltam minden előnyét.
    Korábban még csak délről láttam a Mátrát, de akkor se túl közelről. Most mögé kerültünk. Eger – Sirok – Recsk – Parád... Aki járt már ezen a csodaszép tájon, tudja mitől voltam úgy elámulva, aki még nem, az sürgősen pótolja a mulasztását!

    Folytatás...

    potyautas 1 hónapja 14

  • Öreg diófa

    Jani bácsi meséi

    15. rész

    - Indulsz valahová Papa? - szögezte egyből Jani bácsinak a kérdést Juliska, amint kiszállt a kocsiból, ügyet se vetve a másik két férfira.
    - Ugyan dehogy. Honnét veszed? Csak lekísértem Feriéket.
    - Minek van nálad a telefon?
    - Máskor meg az a baj, hogy nincs nálam. Ha odafenn csörög, aligha várja ki a hívó, amíg felszaladok.
    - Hívást vársz?
    - Dehogy várok, de te is bármikor hívhatsz. Most már persze nem, mert hazaértél.
    - És a pulóver?
    - Mi ez kihallgatás? - reagált ingerülten - Hűvös van itt az árnyékban.
    - Az. Még 25 fok sincs – indult Juliska a garázs felé, hogy kinyissa az ajtót.

    Közben megtorpant, s Feri bácsiékhoz fordult.
    - Jó napot emberek! Attól tartok, elfelejtettem köszönni. Megkínálta magukat valamivel legalább az öreg?
    - Nem azért jöttünk – vágta rá Feri bá' anélkül, hogy felkészült volna az ebből adódó kérdésre.
    Nem is gyakori, hogy leütik a magas labdát, de Juliska nem hagyta ki az adódó lehetőséget, hogy az öreg után a látogatókat is zavarba hozza. Élvezte, hogy ő uralja a helyzetet.
    - Hanem miért?

    Folytatás...

    potyautas 1 hónapja 14

  • Mosolyszünet

    Jani bácsi meséi 14. rész

    Amikor benyitott a házba, a család ugyancsak meglepődött. Nem kicsit. Juliska arcára tapasztotta mindkét tenyerét, pedig egyébként se jött volna ki egyetlen hang a száján. Szemlátomást elsápadt, le kellett ülnie. Nem hitt a szemének. A menye ocsúdott fel előbb.
    - Apuka! Hogy kerülsz te ide? Ki hozott el? Vagy busszal? Egyedül...?
    Jani bácsi kezdte felfogni, mekkora meglepetést okozott. Meglepetést? Inkább döbbenetet. Mégis telefonálni kellett volna mielőtt elindult. Az asszonynak elakadt a szava, pedig ilyesmi nem gyakran fordul elő. Még a végén sokkot kap.
    - Csak nem kocsival jöttél? - fogott gyanút Pityu.
    - De – válaszolt röviden – Ráadásul bajt csináltam. Kicsit megtörtem az elejét.
    Juliska aligha hallotta amit a kocsiról mondott. Kitört belőle a sírás csupán attól, hogy egyedül nekivágott ennek az állapota miatt veszélyes útnak. Erősen kapaszkodott az asztal szélébe, egész testét rázta a zokogás. Hédi próbálta nyugtatni kevés sikerrel. Mondani semmit nem tudott, de egyszer csak felugrott, neki támadt az öregnek, ököllel verte a mellét. Jani bá' próbált hátrálni. Pityunak kellett utána kapni, nehogy elessen. Juliskát le kellett fogni, majd visszaültetni a székre. Csak ekkor kezdett el ordítani. Csak úgy zengett tőle a ház.

    Folytatás...

    potyautas 2 hónapja 5

  • Csajt a fiúnak!

    A pultos fiú és a bátty, régről ismerték egymást. Puszi-puszi, meg öklözés, mielőtt a szenyáját megrendelte. Csak egyet, csak magának. Az öccs először járt itt, csak állt a placc közepén, jobb híján a régi mozaikpadló mintáit tanulmányozta. A reggeliző vendégek zaja nem igazán jutott el a tudatáig, igyekezett is kívül maradni ezen az egészen. Csak azért jött be, hogy ne az ajtó előtt bámészkodjon, mint egy kitiltott kutya. Semmi nem utalt arra, hogy a két fiú együtt van, hacsak az nem, hogy együtt jöttek be az üzletbe.
    A puszilkodásra úgy reagált a pultos lány – aki egyébként a fiúnak a húga – hogy ha ti puszi, akkor mi is. A női hangra felfigyelt a fiú, a lány pedig maga felé intette egy finom fejmozdulattal a vendéget. Bár ez a kifejezés nehezen illett rá, hiszen nem kért semmit. Igaz, más megközelítés szerint vendég az akit hívnak. Na! Akkor mégis az, hiszen az az apró biccentés hívásnak minősül. A fiú zavarba jött, de egy ilyen biccentésre nem lehet nem reagálni, hiszen valaki tutira be fog szólni „Mi az öcsi, megijedtél a bulától?” Bátortalanul közelebb lépett, majd a pultnak támaszkodva azon igyekezett áthajolni. A lány valahonnét előkapott egy savanyú uborkát, s a fiú szája felé nyújtotta, aki ettől visszahőkölt. „Így nem tudnék csücsöríteni”.

    Folytatás...

    potyautas 3 hónapja 6

  • Fürdővíz

    Jani bácsi meséi 13.rész

    Vasárnap reggel a városiakkal nagyjából egy időben más vendég is érkezett. Pityu jött Kövesdről, hogy hazavigye az apjáékat vasárnapi ebédre. Nem szólt telefonon, mert úgy vélte, kitalálnak majd valami kifogást, csak egyszerűen idetoppant. Szemlátomást pihenőnapot tartott, mert egyrészt nem teherautóval érkezett, s nem is munkásruhában. Azonnal átlátta a helyzetet, hiszen ha az öreg Dénes is jött, az apja nem fog vele menni. Tehát meg is volt a kifogás, nem kellett keresni. De ha már nem adhat ebédet legalább ő elfogadja a reggelit. A félig-meddig vendégségbe érkező szomszédok szalonnasütéssel kezdték a napot, csak ezután tervezték elkezdeni a munkát. Hárman érkeztek. A két Dénes, meg Gabi, aki tegnap is itt volt. A tűzrakó helyen nem is maradt üres tuskó, úgy körbeülték a tüzet. Nem is lehetett a széljárás miatt odébb ülni, hisz minden irányban volt valaki. Figyelmesen kellett kezelni a nyársat, nehogy kárt tegyenek egymásban.
    - Jani bácsi! Ez az amire gondolok? - mutatott Gabi a ház végében állványra szerelt fekete tartályra.
    - Nem tudom, mire gondolsz?
    - Ez a szabadtéri fürdőszoba?
    - Annak is mondhatjuk. Nyáron jól jön egy kis hűsítő zuhanyozás napközben. Azért már ne kelljen bemenni a házba, ha egyébként kinn izzadok a szőlővel. Nem én csináltam, már itt állt amikor megvettem a házat. Bent viszont nem volt fürdőszoba, azt nekünk kellett megépíteni.
    - Vagyis nekem – szólt közbe Pityu

    Folytatás...

    potyautas 3 hónapja 7

  • Karonfogva

    Jani bácsi meséi 12.

    Ebéd után csendes pihenő következett, mint ahogy hétvégeken évtizedek óta teszik. Vagyis szabadnapokon. A kettő Juliska esetében sokszor nem esik egybe, amióta alkalmi szakácskodással foglalkozik. Jani bácsi az utóbbi években egyre gyakrabban megengedheti ezt magának a hét akármelyik napján. Nyilvánosan nem vallja be, de érzi, hogy szüksége is van erre. Ha dolgozik, abban fárad el, ha pihen, akkor pedig abban. Meg kell találni a megfelelő egyensúlyt! Az októberi stroke persze mindent felülírt. Azóta nem a munkától rogyadozik a lába, hanem az erős koncentrálásba fárad bele. Nem ösztönösen mozog, hanem tervezetten. Sokszor dühíti a tehetetlenség, máskor pedig belenyugszik, hiszen már az is nagy kegy a sorstól, hogy egyáltalán él.
    - Főzöl egy kévét, Papa?
    - Ééén?
    - Te szoktad.
    - Régebben ágyba hoztad nekem.
    - Nagyon régen volt már az – nevetett Juliska – Azóta nagyot fordult a világ.

    Jani bácsi kiténfergett a konyhába. Nem használt botot, hiszen közel a fal, az ajtókeret, a bútorok, bármihez támaszkodhat. Az ágyból kikelve régebben is nehezen járódtak be az izmok, nem újság, hogy nagyon botladozva jár. A kávét felrakni már nem jelent gondot. Bal kézzel eddig is elég ügyetlen volt, de a jobb oldalának most sincs semmi baja.
    - Bevigyem? - kiáltott, miután pohárba töltötte az italt.

    Folytatás...

    potyautas 3 hónapja 6

  • Köszörülni a csorbát

    Jani bácsi meséi 11.

    - Volna kedved maradni Johan? - kérdezte Stefan Zurinda, aki olyan kisfőnök féle volt a műhelyben, miután végzett a Skodával.
    Volt kedve. Hogyne lett volna? A többi katona cukorrépát ásott kinn a földeken, ami sokkal jobb volt, mint a táborban tétlenkedni, de itt azzal foglalkozhat, amit szeret. Tévedés azt hinni, hogy egyik vas olyan, mint a másik. A csapágy ugyan csapágy, akármibe kell beszerelni, de mégis izgalmas dolog idegen konstrukciót szerelni. Márpedig egyáltalán nem nevezhető a kolhoz gépparkja unalmasnak, egyhangúnak. Szó nem volt flottáról, mindenféle gép akadt itt, amit be lehetett szerezni. A csehek már a monarchiában is az iparukkal tűntek ki, s ez azóta se változott. Alkalmaztak olyan egyedi megoldásokat a járműveiken, ami ugyancsak eltért a megszokottól. Jók voltak a nehéz teherautókban, műszaki érdeklődésű ember el tudott gyönyörködni a Tatra vontatókban, a Škoda teherautókban. Furcsamód, még a Praga műhelykocsikat is három tengelyre építették, vagyis szükségtelenül nehézre. Könnyű teherautójuk viszont nem volt. Roburt sózott nyakukba a KGST, ami nálunk se volt ismeretlen, pedig itt volt az elnyűhetetlen Csepel. Ez nekik is jó lett volna, de a fejesek nem így gondolták. Lényeg, hogy Jahn Joachim, a megszálló csapatok tartalékos őrmestere örömmel fogadta a felkínált lehetőséget.

    Folytatás...

    potyautas 4 hónapja 7

  • Kavics 16-24

    Munkakörömbe olykor az anyagbeszerzés is beletartozik. Különböző méretűre osztályozott kőzúzalékot, kőlisztet keverünk össze a műkőhöz. Ennek beszerzése egyszerű, ha az erre szakosodott őrlőbe megyek, hiszen annyit kell mondanom, hogy mennyi nullást, egyest, kettest kérek. Viszont a legközelebbi üzem csak lisztet gyárt, de van apró szemcsés melléktermékük, aminek nem tudjuk a megnevezését. Nem úgy van, hogy rámutatok a megfelelő anyagra, hiszen a sorompónál erre nincs lehetősség. Úgy hidaltuk át a gondot, hogy egy nyeletlen fángliba vittem mintát a maradék anyagunkból. A halk szavú, kissé mogorva ügyintéző a kis ablakon át elvette tőlem, hogy a vitrinben lévő mintákhoz hasonlítsa. A rendelési lapra ráírta, hogy „durva”. Ezután már tudtam is a megnevezését. Durva. Egy héttel később a kőlisztünk is kifogyott. Többfélét gyártanak, olyan jelentéktelen különbségekkel, ami nálunk nem igazán számít. Árban viszont vannak különbségek. Így ismét beüzemeltem a fánglit. A korábban mogorvának tűnő hölgy felismert. „Megint maga az?” Benn az üzemben is akadt nehézség, hiszen senki nem tudja mekkora kupacot kell a silóból a platóra engedni, hogy a megfelelő mennyiség legyen. Sacc! Aztán volt, hogy letúrtam belőle, volt, hogy elvittem a másfél tonnás teherbírású autón a 2 tonnát. Tavaly már kitapasztaltuk, hány másodpercig kell engedni, de azóta elfelejtettem.

    Folytatás...

    potyautas 5 hónapja 8

  • Fantasztikus kirándulás

    Évekkel ezelőtt írtam egy fantasztikus utazásról meglehetősen szokatlan formában. Csupa párbeszéd az egész, egyetlen leíró mondat sincs benne. Azt fantáziáltam benne, hogy a feleségemmel, a fiammal és az ő párjával négyesben utazunk Nedecbe. Még egy meg nem történt politikai eseményt is beleképzeltem. Vagyis teljes egészében fantázia. A mostani kirándulás nem ilyen volt. Megtörtént, de én csak képzeletben vettem benne részt. Nem első ilyen eset. Volt már hasonló...bár tényleg csak hasonló.

    Tizennyolc éve a gyerekeim Duna-menti kerékpárútra indultak Ausztriába. A baráti, ismerősi körből olyan sokan jelentkeztek a túrára, hogy aggódni kezdtek, hogyan lehet majd koordinálni ekkora tömeget. Végül az indulás napjára hárman maradtak. Telefonon beszéltünk, SMS-eket váltottunk. A nehézségeket elbagatellizálták, vagy meg sem említették. Elővettem itthon a térképet, és próbáltam nyomon követni őket. Nem volt egyszerű, hiszen az árvíz miatt olyan kerülőket tettek, hogy ők se tudták hol járnak. Hogyan tudtam volna én? Mindez nem számít. A lényeg, hogy én is átéltem a kalandokat...illetve azok egy részét. Olyan osztrák városneveket tanultam meg, amiket nem is hallottam korábban. Később élőszóban is beszámoltak, s én újra átélhettem azt, amit valójában meg sem éltem.

    Folytatás...

    potyautas 5 hónapja 1

  • Fenn a hegyen

    Jani bácsi meséi 10.

    Kitavaszodott. Elmúlt a Húsvét, kizöldült a természet. Fűnyírók zaja töri meg a szombat reggel csendjét. Beszélik, hogy önkormányzati rendelet tiltja, de kinn a hegyen nem számít, itt nem zavarja sem a üdülő vendégeket, sem a lakókat, hisz kevesen laknak itt a zártkerti övezetben. Ők pedig nem háborognak, hiszen nekik is nyírni kell a füvet, s az is épp ilyen zajos. A tűzgyújtási tilalom se nagyon számít. Elviszi a tavaszi szél azt a kis füstöt. Kora reggel egyenletesen zöld a pázsit, de amikor kisüt a nap, kinyílik a pimpóka, amit reménytelen dolog eltüntetni, hisz ha este levágják, reggel már virít. Majd elmúlik a szezonja. Egyébként se csúnya látvány. Aki elkésett a fák metszésével, most már hagyja a fenébe, hisz roskadozik a meggy, a körte a virágoktól. A diófát – amit egyébként nem szokás metszeni – egyenesen tilos már ilyenkor vágni, hisz hajlamos arra, hogy „elvérezzen”.

    Jahn Joachim a teraszon ülve sütteti az arcát a reggeli napfénnyel, figyeli a madarakat. A pintyet, a zöldikét, meg a számára is ismeretlen egyéb verébalkatúakat, amint alig észrevehetően szorgoskodnak az ágak között. Nézi a kerítésen, a tetőgerincen sürgő-forgó gúnár galambokat, amint igyekeznek a tojókra kedvező benyomást tenni. Azok pedig folyton elmennek előlük. Néha csak odébb futnak, máskor a háta mögé röppennek, amikor nincs hová odébb menni, elrepülnek.

    Folytatás...

    potyautas 5 hónapja 13

  • Belvárosi bolyongás

    Volt eset, hogy lesajnálva gondoltam arra, akinek még ahhoz is vennie kellett egy navit, hogy Veszprémből Kiskőrösre eljusson. Nem szoktam dicsekedni, de én még Vidinben is simán elnavigáltam térkép nélkül. Csupán érzésre kiválasztva a megfelelő utcákat. Volt ugyan útikönyvem térlépvázlatokkal, de ez a város pont hiányzott belőle. Ellenben Mihajlovgrád duplán volt meg. Ma már persze ez nem segítene, hiszen nincs ilyen város. Nem szűnt meg, csak átkeresztelték Montanára.
    Vidin ugyan összejött, de nemrég megszívtam Mezőkövesden. Pedig aligha találnék olyan várost, ahol többet jártam volna, mint éppen itt. A GPS talán segített volna, de mint az köztudott, nekem nincs, mivel szükségtelen...általában. Kollégám ráadásul született kövesdi. Már gyerekkorában is keresztül gyalogolt a városon néhányszor, amikor a „messzi mamához” ment a testvéreivel. Most a belvárosba szállítottunk. Pontos címre mentünk...azt hittem. Alkotmány út 15...vagy mégse? Telefon az irodába: „Nézd már meg a pontos címet! Ott van a legtetején. Megvan? Alkot...nem? Akácos köz? Hány szám? Na állj meg itt, ez már az Alkotmány, innét kell nyílnia. Biztosan valami kis beugró, ha köz a neve. Vagy mégsem? Menjünk vissza a főutcára! Telefon az ügyfélnek. Hol? Hármas iskola? Akkor oda innét nem is tudunk átmenni a patak miatt. Van híd, de ellenkező irányban egyirányú az az út. Tehát főutca, iskola kapu előtt jobbra! Itt balra! Jobb oldali köz...ez nem az.

    Folytatás...

    potyautas 5 hónapja 11

  • Nem hal ki aki itthon marad.

    Győzike 25 éves, kb 170 magas, és 116 kg. Nem ez az igazi neve, de nem azért változtatom meg az anyakönyvezett nevét, hogy ne lehessen beazonosítani, hanem magunk közt ezt a nevet használjuk, ha ő kerül szóba. Nincs ebben semmi különös, hiszen Robit Csatárinak hívjuk, Józsefet Guminak, Mátyást Pocinak...Bodónak nem is jut eszembe az igazi neve. Amikor András bemutatkozott, rá is kérdeztem, hogy „neked nincs indián neved?” Előbb azt mondta, hogy nincs, de később mégis eszébe jutott, hogy neki is van – mint mondta – kínai neve. Bandus. Na, ez nem is igazi „kínai név” Térjünk vissza Győzikéhez! Paraméterei alapján gondolni való, hogy széle-hossza egyforma. Eléggé egyszerű elme, de erő van benne. Meg se merem kérdezni, miért pont görög minta van a hajába nyírva, hisz azt gondolom, nem is tudja, hogy az van a fején. Az ismeretség onnét van, hogy kolléga. Na ez így túlzás, de állítólag 3 évet dolgozott sírkövesnél, csak aztán összevesztek. Mesélt valami elcseszett munkát, amit valójában nem is ő rontott el, de nem hiszem, hogy ez volt az összeveszés oka. Nem is érdekes. Lényeg, hogy hozzánk jelentkezett munkára. Sorra derülnek ki, hogy ilyet még nem csinált, aztán meg még ilyet se... Tudom, hogy stresszes egy új munkahely, hisz nekem is volt olyan időszakom, amikor többször is váltanom kellett. Nem számít a sok évtizedes gyakorlat, egy új helyen én voltam a leghülyébb, hisz semmit nem tudtam hol keressek, voltak megszokott dolgok, amit én másként csináltam volna.

    Folytatás...

    potyautas 5 hónapja 10

  • Juliska

    Jani bácsi meséi 9.

    Az autóból kimászva elsőre a nagy csend tűnt fel. A tűz már rég nem égett, csak picit füstölgött a maradéka. Zoltán olykor egy bottal megpiszkálta, amint egy tuskón ülve bólogató testtartással meditált. Asszonya a BMW hátsó ülésén hortyogott. Ferkó nem örült ennek, de a szabadban mégse fekhet le, arról pedig szó nem lehetett, hogy az apja beengedje a sátrába. Pedig üres volt a sátor, mert az öreg most is a botokat őrizte. Jani bácsi leült a már szinte kisajátított horgász fotelbe Zoltán közelében, aki észlelte ugyan az érkezőt, de nem szólt. Csupán ráemelte egy pillanatra bágyadt tekintetét. Bizonyára meg volt már a mai fejadag, mert ugyancsak eltompult az elméje. Mari is érzékelte a mozgást, de szerencsére csak fészkelődött kissé, nem kelt fel. Az ebéd romjait eltakarította mielőtt lepihent. Olyan amilyen, de mégis csak asszonyból van. Ha megérkezik a sógora, mehetnek is, nem sokat kell pakolászni.
    Ferkó kézbe adta a kávét, s letelepedett maga is.

    Folytatás...

    potyautas 6 hónapja 5

  • Eltávozás

    Jani bácsi meséi 8.

    Eldobható műanyag tálban nem igazán elegáns a húslevest tálalni, de tábori körülmények közt ez a praktikus. Túlteszi magát rajta az ember, ha eléggé éhes. A kissé zavaros lének az ízével sem volt semmi baj. A szakácsnő látványa persze sokat rontott az élvezeten, de ezzel kell beérni. Még az okozott egy kis fejtörést, hogy a maradékot miképp szállítsák majd haza. Jani bácsi elhárította, hogy neki is tegyenek be a hűtőjébe, hiszen nincs több edénye. Ami van, abba rakták el a tegnapi halat. Csak most jutott eszébe, hogy azt felajánlhatta volna a fiának, de akkor nem gondolt erre. A körülmények ellenére, jóízűen megebédelt, talán bele is fáradt. Úgy döntött, ledől egy kicsit. Ferkó ugyan várja, hogy mesélje végig amit elkezdett, de ahhoz is hangulat kell. Legalább olyan, mint a lévai presszóban amikor Vezérrel átültek a tót lányok közé. Na, ott aztán volt hangulata. Úgy fel volt dobva, hogy be nem állt a szája, annyit beszélt. Pedig akkor még csendesebb természete volt, nem olyan, mint amilyenné később vált. Na, de biztos ilyenek általában az öregek, hiszen a hosszú évtizedek alatt sok-sok élmény, emlék összegyűlik, amit el kívánnak mondani. Sokszor találkoznak ismerős helyzetekkel, amit már megtapasztaltak, tudnának is ezek alapján tanácsot adni a fiataloknak, de ritkán hallgatnak rájuk. Így volt ez korábban, és bizonyára így fog lenni ezután is.

    Folytatás...

    potyautas 6 hónapja 8

  • Bográcsos húsleves

    Jani bácsi meséi 7.

    Ismét megszakadt a mesélés, hiszen a „vendégeket” fogadni kellett. Jani bácsi nem érezte magára nézve kötelezőnek, így benn maradt. Bekapcsolta a rádiót, csak az ablakon át figyelte a kinti eseményeket. A piros Opel láthatóan megemelkedett, amikor Zoltán kipréselte magát belőle. Nagy előny, hogy csak három ajtós, így nagyobbra nyílik az ajtaja. A volán mögül kiugró magas, kopasz fiatalember ismerős volt. Most már emlékszik rá. Körbeszaladt az autón, megcsókolgatta Feri bácsit, majd Ferkót köszöntötte követhetetlen koreográfiával. Volt benne öklözés, nyakatekert kézfogás, ölelkezés, meg puszi. Jani bá' beleborzong, amikor férfiakat lát csókolózni. Valahogy az ő környezetében nem volt szokás. A férfiak kezet fogtak, csak családon belül ölelték meg egymást. Na, de változik a világ. A fiatalok felvesznek idegen szokásokat. Leutánozzák az amerikai négerektől filmen látott mozdulatokat, vagy a lengyelektől a három puszit. Arról nem is beszélve, hogy a gyerekeket is filmsorozatok szereplői után keresztelik, többnyire spanyol nevűekre. Bár már ezelőtt negyven évvel is idegenítettek a népek a gyerekek nevein. Nem Márton lett a gyerek, hanem Martin. Nem Anna, hanem Anita. Most a Richárdot változtatták Rikárdóra. Még az kellene, hogy amerikásan becézzék Dick-nek. Na, de jól van ez így is. Biztosan azért morog, amiért megöregedett, az öregeknek meg semmi nem tetszik, amit nem értenek.

    Folytatás...

    potyautas 6 hónapja 5

  • Zoltánra várva

    (Jani bácsi meséi 6.)

    Feri bácsi már a kávét főzte a turista gázfőzőn, Ferkó még ekkor kászálódott ki a kocsiból. Láthatóan fázott. Nem is állta meg szó nélkül, hogy miért nem ég a tűz. Az apja válaszul a gázlángra mutatott, ami persze csak egy poén, hisz attól aligha fognak megmelegedni. Jani bá' felajánlotta, hogy miután kiszellőztet, begyújt a lakóautó kályhájába. A többiek nem tiltakoztak az ötlet ellen, így már a kávét odabenn itták meg, Feri bá' még a mentőmellényt is levetette magáról. Nem volt ugyan egy nagy termetű ember, de mellénnyel szűknek bizonyult az autó ülése. Az éjszakáról nem volt mit átbeszélni, hisz mind aludtak. Még a fő-fő horgász se nézett rá a botokra. Azért mégse kérdezik meg, ki mit álmodott. Szótlanul szürcsölték a kávéjukat, a gyorsan melegedő autóban. Korán volt még, nem nagyon volt kedvük beszélgetni. A beszűrődő vöröses fényre figyeltek fel. Kelt fel a nap.
    - Szép idő lesz – törte meg Feri bá' a csendet, miközben cigaretta töltögetéshez készülődött – Még a végén tényleg ide eszi az íz ezt a Zoltánt.
    - Hogy jönnek ki? – kérdezte Ferkó – Busszal?
    - Szerintem Istvánnal hozatják ki magukat
    - Ő kicsoda? - kérdezett közbe Jani bácsi?
    - A testvére. Volt ő is velünk a kórházban. Találkoztatok is.
    - Ja! - tett úgy, mint aki beazonosította az illetőt. Emlékezett rá, hogy hárman voltak benn, de biztos benne, hogy nem találná ismerősnek, ha újból látná – Vagyis mondhatjuk, hogy taxit fogadnak

    Folytatás...

    potyautas 7 hónapja 13

  • Jani bácsi meséi 5.

    A bevonulás

    V.

    - Bontsam a sört?
    - Bontsa báttya! Ma már úgyse megyünk sehová. El is mesélheti azt a Csehszlovákiát, ahol lőttek is. Mikor is volt?
    - Hatvannyolcban – válaszolt kurtán, de látszott rajta, hogy majd folytatja, csak összeszedi a gondolatait.

    Feri bá' közben letörölte az ablakról a párát, s próbált kilesni, hogy esik-e még. Felesleges próbálkozás volt, hiszen teljes már odakünn a sötétség, meg egyébként is hallani, ahogy veri a tetőt. Olyan, mint egy nyári zápor. Néha felerősödik a kopogás, máskor kissé alább hagy. Miután meggyőződött, hogy nem lát semmit, előkotorta hatalmas oldalzsebéből a dohányos dobozát, az ölébe helyezte, s elkezdett töltögetni. Megígérte, hogy vigyázni fog, ne szórja szét a kocsiban. Erre Jani bácsi még azt is felajánlotta, hogy akár rá is gyújthat felőle, de mégse tartotta illendőnek. Inkább biztatta, hogy kezdjen bele a történetébe.

    - Csepelen dolgoztam a kikötőben. Úgy szét volt kapva a hajómotor, hogy ember meg nem mondta volna, hogy lesz még belőle valami. Nyakig olajos voltam, amikor szóltak, hogy keresnek. El nem bírtam képzelni, mit akarnak tőlem a katonatisztek. Először még valami maszek munkára gondoltam, de nem sok ember tarthatott akkor hajót, vagy aki mégis, nem jött le a műhelybe egyenruhában. Tartalékos őrmester voltam, részt vettem már gyakorlaton korábban, de írásos bevonulási parancsot küldtek, időponttal.

    Folytatás...

    potyautas 7 hónapja 2

  • Jani bácsi meséi 4.

    Novemberi eső

    Egy sötétített ablakú kisbusz döcögött a hepehupás tóparti úton, mögötte egy kis piros VW Lupó. Nem csak az út minősége miatt haladtak lassan, hanem kerestek valakit. Minden nyiladékba bekukkantottak, hátha meglátják a szürke BMW-t, egy zöld sátor mellett. Már a negyedik horgászálláshoz értek, amikor végre megtalálták amit kerestek. Jani bácsi kitárta az ajtót, lecsúszott az anyós ülésből, magához vette a botját, s elindult a horgászok felé. A kocsi mellett felismerte Feri bácsinak a fiát.
    - Szevasz öcsém! Csak idetaláltunk. Apád?
    A fiatalember mutatta azonnal az irányt, mielőtt még fogadta volna a köszönést, majd kiáltott a vizet fürkésző apjának, hogy jöjjön, itt vannak a vendégek. Mire Feri bácsi felkapaszkodott a magas partra, a sofőrök is kiszálltak a kocsikból.
    - Az unokáim – mutatta büszkén Jani bácsi a két fiatalembert – Ő Csaba, ő pedig Attila.
    - Isten hozott benneteket – fogta meg a horgász mindkét kezével az öregnek üdvözlésre nyújtott kezét.
    Fülig ért a bajsza a vigyorgástól. Láthatóan örült az érkezőknek.
    - Te vagy a szakács? - kérdezte Attilát.
    Ráismert arról, amit hallott róla, hogy közvetlen, barátságos, érdeklődő természet. Ezt már a mosolyából érzékelni lehetett. Csaba is mosolyogva nyújtott kezet, de ő inkább tűnt németesen kimértnek. Noha nem ott szedte fel ezt a viselkedést, de jól beleillett a munkahelyi környezetébe.

    Folytatás...

    potyautas 7 hónapja 2

  • Jani bácsi meséi 3.

    ...

    - Na várjál! Még nincs vége a sógor sztorinak. Belátta, hogy a Vetyerok akkor se lenne alkalmas száguldozásra, ha nem lenne kilyukadva. Kell egy nagyobb motor! Vett is egyet, egy Chrysler-t. Ezt magam is láttam. Nem tudom hány lóerős, de ránézésre is túlzás a horgász ladikra. Működött is, ki lett próbálva. Az eladó – ezt persze csak hallottam- belerakta egy húszliteres bódingba, és kavarta a vizet. Na! - állt fel Zoltán az asztal mellől továbbra is mosollyal kísérve mondandóját – Ki kell mennem, de még ezt elmondom. Szóval vízre tették a ladikot, beszerelték az ötliteres üzemanyag kannát gyorskötözővel a Zsiguli ülés lábához, felrakták hátra a motort, addig rángatták, míg felvette a benzint, aztán „gó”! Kiemelte szinte az egész teknőt a vízből. Úgy pattogott, mint amikor kaviccsal kacsázunk a víz tetején. Egyszerűen nem tudott elég lassan menni. Aztán meg valamiért le is fulladt. Na, megyek mert még beröhögök a gatyába.
    - Te ezt láttad?
    - Csak hallottam, de lelki szemeimmel most is látom. El is adta nem soká az egész cuccot. Külön a csónakot, meg külön a motort.

    Folytatás...

    potyautas 8 hónapja 3

  • Jani bácsi meséi 2.

    2.

    Zoltán mégse várta meg a reggelt a dohányzással. Késő este még leballagott az udvarra egyedül, hiszen ismerte már a járást. Az öreg észrevette ugyan, hogy felkelt, de úgy tett, mintha aludna. Amikor éjjel fel kellett kelnie azon aggódva, hogy rá is vonatkozik a TV-reklám - akadozó vizelet, meg gyakori vizelési inger, noha valójában abban a ritka szerencsében volt része, hogy azt se tudta, mi az a prosztata – szobatársa nem volt ébren, így a reggeli vérnyomás mérésig egy szót se váltottak.
    - Figyelj má' Jani bá'! Nem emlékszem, mi volt a sztorinak a vége.
    - Melyiknek?
    - Hát a nászasszonyt megdöntötted végül?
    - Nem.
    - Aha – nyugtázta a választ, de azért volt olyan érzése, mintha valamiről mégis lemaradt volna. Vagy elaludt, vagy az öreg félbehagyta.

    Nem nagyon firtatta a dolgot, hisz az öregnek láthatóan nincs jó kedve. Nehezen kelt fel az ágyról, járókeretével kikínlódott a folyosóra, megszenvedve minden lépéssel. Órákon át alig beszéltek. Reggeli után az öreg megint kitotyogott a hűtőhöz, mivel nem ette meg a kefirt, el kellett raknia. Zoltán hívta az udvarra, de nem volt kedve. Még a nővér fenekére se tett megjegyzést, pedig feltűnően rajta felejtette a tekintetét, amikor az infúziót hozta neki. Zoltánt átvezették a kezelőbe tornázni. Visszatérve elmesélte, hogy a falhoz kellett állni szorosan, ami ugye lehetetlen, mert a hasától nem fér, így egyenesíttették volna a gerincét.

    Folytatás...

    potyautas 8 hónapja 4

  • Jani bácsi meséi

    - Válogathat Zoltán kedvére! - mutatott körbe a majdnem üres kórtermen kinyújtott karjával a nővér – Oda fekszik, ahová akar! Kivéve a Jani bácsi mellé – helyesbített huncut mosollyal - mert ő inkább a lányokat szereti.
    - ...de azokat nagyon – egészítette ki a megnevezett.
    Zoltán nem volt most vevő a humorra. Érzékelte, hogy valami vicceset mondtak, de nem igazán fogta fel, hogy mi is hangzott el pontosan. Mosolyt erőltetett az arcára. Tanácstalanul nézett körbe. Három üres ágy volt a kórteremben. A legközelebbire tette le a táskáját. Azt gondolta, úgyse lesz itt sokáig.
    - Jó lesz itt? - kérdezte a nővér, aki egyik kezével hónaljban fogta az új beteget.
    - Nem is tudom... vagy inkább az ablakhoz?
    - Gyere ide öcsém a kettesre, – segített a döntésben Jani bácsi – legalább fekve is tudunk egymásra figyelni.
    Fogta a táskát, áttotyogott a másik ágyhoz. A nővér elengedte, úgy látta nem kell a támogatás. Sarkon fordult, majd még az ajtóból visszaszólt, mutatva, hol vannak a szekrények, ha a kabátját el akarja rakni.

    Folytatás...

    potyautas 8 hónapja 13

  • Köves ember

    Két hónapig dolgoztam a „maffiánál”. Öreg kollégámnak mondtam akkor, hogy kinél dolgozok. Úgy reagált, hogy ismerjük a faszit, maffiózónak hívjuk. Röhögve kibaszik akárkivel. Egy rémálom volt az a két hónap. Heti fizetéssel, de a kialkudott bért csupán egy alkalommal kaptam meg. Akkoriban írtam is ezekről a dolgokról „Fizetésnap, Újabb fizetésnap, Még egy fizetésnap” címek alatt.
    Elegem lett belőle. Két héttel később rátaláltam egy nekem való munkahelyre, ahol négy évet húztam le. Ha meg nem szűnik a cég, ma is ott lennék. Saját szakmámban dolgozhattam, amennyire csak lehet, változatos munkát végeztem. Még annyira visszatérnék a „maffiához”, hogy nem volt idő kollégákkal összebarátkozni. Nem is sokan jegyezték meg a nevemet, én se másokét. Kőművesnek lettem felvéve. Mondtam ugyan a vállalkozónak, hogy valójában műköves vagyok, de nem tudta mi az. Amikor jött egy új ember, mondta, hogy a kőműves munkához is ért, meg burkolni is tud. A régi dolgozók javasolták neki, hogy jobban jár, ha csak egyet választ. Ötletszerűen jöttek a feladatok, nem nagyon derült ki, miben jó egy dolgozó. Természetesen beszélgettünk egymással, meséltünk korábbi munkáinkról, munkahelyi eseteinkről. Így lettem én a „köves ember”.

    Folytatás...

    potyautas 9 hónapja 3

  • Akár a vénasszonyok

    Három éve írtam egy rövid posztot „Találkoztam Sanyi bácsival” címmel. Most nem tudom kivel találkoztam, de rögtön a Sanyi bácsi jutott eszembe, akiről sok mindent megtudtam akkor néhány perc alatt, de őt azóta se láttam.
    A szomszéd ház előtti kicsi téren áll egy vasasztal. Hétvégeken ott szokott zöldséget árulni a „bácsi”. Fiatalabb tőlem, a nevét is tudom, de amikor rátaláltunk a standjára így neveztük, s ez valahogy megmaradt bennünk azóta is. Nemrég itthon volt egy rövid időre a lányunk, akit leküldtünk zöldségért a bácsihoz. Éppen nem volt a helyén, így megvett néhány fonnyadt gyökeret a coop-ban. Kifelé jövet az egyik vevő rászólt, hogy neki sokkal szebb áruja van. „Maga a bácsi?”

    Most én mentem le a coop-ba, láttam a bácsit, de csak messziről üdvözöltük egymást. Visszafelé, a havas eső ellenére arra kerültem.
    - Nem kell semmi? - kérdezte messziről, mielőtt még bármit mondhattam volna.
    Kezet fogtunk, a vele beszélgető öregemberrel szintén. Hozzám hasonló korú lehet, de hajlamos vagyok magamat fiatalabbnak gondolni. Nem láttam értelmét a bemutatkozásnak, így csak egy „üdvözlöm”-mel kísértem a kéznyújtást.
    A bácsinak rögtön meg is indokoltam, miért nem kérek semmit.
    - Holnap a mamánál ebédelünk születésnapja alkalmából. Most 90.
    - Szép kor. Az Isten éltesse – válaszolta, s a jókívánságot az idegen öregúr is mondta, aki még megkérdezte, hogy van a mama egészsége?

    Folytatás...

    potyautas 10 hónapja 2

  • Aprócska hír

    Péntek délután szárnyra kapott London belvárosában a hír, hogy valakit lelőttek az utcán. Aztán sírva rohanó embereket láthattak a járókelők. Valami nagy baj történhetett. A BBC azonnal meg is írta, hogy lövések dördültek az egyik metróállomáson. A Scotland Yard nagy erőkkel vonult a helyszínre...illetve a helyszínekre, mivel két metró állomást is érintett a tömeghisztéria. Talán az erős rendőri jelenlét váltotta ki a második pánikrohamot. Ismét kétségbeesett emberek rohantak az utcán. A közeli üzletek bezártak. Miután tisztázódott a helyzet, miszerint csupán verekedés volt, a BBC ejtette a témát. Az utca embere túlreagálta. Persze nem véletlenül. Emlékeztek még a közelmúlt eseményeire. A terroristák elérték céljukat. A londoniak félnek.

    potyautas 10 hónapja 7

  • Felajánlás

    Koszorús költőnket, Nyomasek Bobót mindenki ismeri. Legalábbis hallotta már a nevét. Csajágaröcsöge városa le kívánja róni tiszteletét a nagy költő előtt. Bár nem a város szülötte a világhírű poéta, de egy alkalommal megmártózott a gyógyfürdőjük vizében. Ennek emlékére helyeztettek el egy márványtáblát a fürdő épületének falára. Nem tudni ki volt az ötletgazda, de a városgazdálkodás vezérigazgatója vette pártfogásába az ötletet. A költségvetésbe nem volt betervezve, tehát keresni kellett egy lokálpatrióta vállalkozót, ugyan fedezze a költségeket puszira. A felkutatásban aktív részt vállalt Lótifuti Főnyalonc, akinek persze semmiben nincs döntési joga, mindent az igazgató úr utasítására tesz. Megkereste a kiszemelt mesterembert, és leadta a rendelést. Fehér márványtábla, aranyozott betűkkel. A szöveget bizonyára az igazgató úr fogalmazta, amely igen nehezen fért rá a megadott méretű táblára.
    A nehézség már ott elkezdődött, hogy a fehér márvány rég kiment a divatból. Beszerzéséhez Budapestre kellett utaznia a vállalkozónak. A benzinkútnál hiába hivatkozott arra, hogy társadalmi munkában végzi a feladatot, az üzemanyagot ki kellett fizetni. A pesti kereskedő is pénzért adta a márványt, de még a vésnök se vállalta ingyen a betűvésést, noha ő helybéli lakos, igazán felajánlhatta volna munkáját a városnak. Amikor elkészült a mű, be kellett vinni az igazgató úr irodájába, hogy megtekinthesse. Adott egy időpontot, amikor fel lehet szerelni a falra.

    Folytatás...

    potyautas 11 hónapja 2

  • Nem kell zokni!

    Vásárjárók szerint is szokatlanul sokan voltak. Csak a parkolásból bejött az önkormányzatnak becslésem szerint legalább félmillió forint. Nem is beszélve a helypénzről. Többeket hallottam már áradozni ezekről az eseményekről. Engem valahogy nem tud lenyűgözni. Nem az én világom, nem szeretem. A munkaidőmbe ugyan belefért, de inkább dolgoztam volna. Addig még rendben van, hogy végigbámultunk egy sort, megvettük az almát, a krumplit, beraktuk a kocsiba, megkávéztunk. Ekkor volt háromnegyed kilenc. Szétváltunk. Menjen mindenki, amerre a kiváncsisága viszi, találkozzunk délben! Nem terveztem venni semmit, így a bámészkodást is értelmetlennek tartottam. Nyakamban az elemózsiás táskával végigvágtattam az árusok sora közt egészen a gátig. Az ártérben vizet láttam megcsillanni. Bár talán mégse jó ez a szó, hiszen borongós volt az idő, kellemetlen szél fújt. Nem volt ugyan hideg, hiszen a hosszú ujjú ing is lekívánkozott. Volt ugyan rengeteg lehetőség különböző finomságot enni, de – mint már említettem – nem szeretem ezt a környezetet. Munkásnadrágot talán megérte volna vennem kétezer forintért, de nem tudom milyen méret kell rám. Józsi kétviselőtársam se volt velem, aki nagyon ért az ilyenekhez. A beregszászi piacon az egész családjának ruhaneműt vett ajándékba. A lánya esetében volt kissé bizonytalan, s tőlem kért megerősítést, hiszen én már láttam a lányt, tudhatnám mekkora kell rá. Utólag megkérdeztem, mindenkinek eltalálta a méretet.

    Folytatás...

    potyautas 1 éve 3

  • A bőség zavara

    Nincs munkahely? 50 fölött sehova nem kell az ember? Ez így, ebben a formában nem igaz. Olvastam bicskanyitogató kommenteket az egyik multi hirdetése kapcsán. A kiemelkedő fizetés, valójában nem kiemelkedő, de akinek semmi jövedelme nincs ahhoz képest az. Nem kell persze éppen operátori munkába beállni, lehet akár vállalkozó is az ember, s akkor saját maga adja a fizetést. Mit vállalkozzon? Ezt találja ki ki-ki magának! Persze vannak feltételek, és a sikert senki nem garantálja. Tehát a többségnek marad az alkalmazotti állás. Lehet válogatni. Főleg, ha ért is valamihez az ember. Legtöbb munka nélkül tengődő ember képzetlen. Ezt felismerve legalább a fiataloknak tanulni kell valami szakmát. Nem csak elkezdeni a szakmunkás képzést (mert arra van támogatás) hanem be is fejezni, meg is tanulni a szakmát. Olyat, amiből hiány van. Például műköves. Megesett, hogy egy munkahelyen megkérdezték tőlünk, hogy ebben a szakmában csak öregek vannak? Kezdtem cáfolni több példán keresztül. Lehet talán 14-15 éve, amikor törmeléket vittem a szeméttelepre. A fiatalember – aki a sorompót nyitotta – szakmabeli. Érdeklődtem, miért nincs a szakmában.
    - Ebben a szakmában nem lehet megélni – jött a válasz – nincs munka.
    - Árpád út 32. Holnap reggel hétkor legyél ott! Csiszolunk, stokkolunk.

    Folytatás...

    potyautas 1 éve 19

  • Különös megrendelés

    Arra kaptam fel a fejem, amikor a hatalmas, krómozott kerekeken megcsillant a napfény. Egy sötétített ablakú fekete hetes BMW állt meg a nyitott kapuban. Megkockáztatom, hogy a legfrissebb modell állt velem szemben. Egyszerre nyílt mindkét oldalon az ajtó. Legelőször a világító piros sportcipő villant a sofőr oldalán. Két kigyúrt fiatalember emelkedett ki a kocsiból, fehér ingben, nyakukban vastag aranylánc, kopasz fejükre feltolt napszemüveggel.
    - Van-e kutya tesvérem? - kiáltott a sofőr
    - Meg van kötve, jöjjenek nyugodtan!

    Jöttek. Mindkettőjüknek gurulós a járása. Mint akinek nem hajlik a térde. Karjukat asszonyosan kitartották oldalra, mert másképp nem fért az izomtól. A kutya erősen rángatta a láncot, vadul ugatott, hiába csitítottam. Javasoltam, hogy jöjjenek be az irodába, hogy ne legyünk a látóterében. Nyílt a kocsi hátsó ajtaja, de a navigátor ülés utasa rákiáltott a fejét épp csak kidugó asszonyra.
    - Ott maradsz!
    Ellenszenvet ébresztett bennem, hiszen mi a kutyával szoktunk így beszélni, nem az asszonyunkkal.
    - Parancsoljanak! Miben segíthetek?
    - Síremléket szeretnénk bátyám – szólt nyájasan az előbb még durván kiáltó fiatalember.
    - Mi lenne az elképzelésük? Itt most nem sok mindent tudok mutatni, épp nemrég szállítottam, szinte üres a műhely. Viszont itt van ez a katalógus, az általunk készített munkák képeivel.
    A piros cipős belelapozott, majd alig leplezett undorral tolta odébb az asztalon.

    Folytatás...

    potyautas 1 éve 6

Hirdetés

Copyright © 2000-2018 PROHARDVER Informatikai Kft.