2017. január 23., hétfő

Gyorskeresés

Blog

[ ÚJ BEJEGYZÉS ]   [ ÚJ CIKK ]

  • Szomszédolás

    Nyáron nem okozott gondot eltölteni a napokat. Odahaza anyu adott apró munkákat. Valaki hozzon vizet, valaki szedjen gazt a malacoknak, akáclevelet a kecskének...meg ilyenek. Nyilván nem 6 évesen húztam vizet a kútról, hanem majd csak később, de a kacsaitatóban kicserélhettem a vizet már akkor is. Tudta azt anyu, mit melyik gyerekre lehet rábízni. Később szembesült azzal, hogy személyre kell szabni a feladatot, mert ha valakinek mondta, azt senki nem vette magára. Sokszor inkább ő maga csinálta meg, ha sokáig senki nem mozdult. Megesett, hogy nem találtam a helyem, olyankor kilopakodtam a kapun, megnéztem valamelyik szomszédot, akivel legtöbbször kimentünk a határba, vagy legalább a másik utcába, ahol újabb gyerekeket ismerhettem meg. A patakról néha futva mentünk haza, mert anyu jött értünk bottal, s ha utolért, akkor ütött.

    A téli esték is elmúltak valahogy. Anyu sokat olvasott nekünk. Később is, amikor már én is tudtam olvasni. Nem adtuk sorra a könyveket, hanem anyu köré gyűltünk, és ő hangosan olvasta például a Mátyás király lustáját, vagy sok más ifjúsági könyvet. A Tihany rádiónkon hallgattuk az esti mesét, a Moha bácsi meséit, vagy rádiójátékokat, néha színházi közvetítéseket. Ezeket lehetett sötétben is, hiszen a hallottak alapján elképzelni a történetet, nem kellett lámpafény. Imádtam a kenyérsütéseket. Természetes dolog volt, hogy minden asszony tudott kenyeret sütni. Este anyu behozta a szobába a fateknőt.

    Folytatás...

    potyautas 1 napja 4

  • Rekesztés

    Nem volt szabad a patakhoz elmenni, de ettől még inkább kíváncsi voltam rá. Kellett ehhez persze egy idősebb gyerek, aki elcsalt. Nem nagyon kellett csábítani, hiszen magam is menni szerettem volna. Noha emlékeztem a sályi patakra, amiben anyu fürdetett, én meg kétségbeesve ordítottam. Na, de majd nem megyek bele a vízbe. Ipolyi Lalitól ugyan igyekezett anyu távol tartani, de tőle remélhettem a legjobb kalandokat. Mivel a testvérem is jött, nekem már nem volt mitől tartanom, hiszen ő fog kikapni. Valójában nem is a patakhoz indultunk, de egyszer csak ott voltunk. A túlparton volt a tsz kertészete, de ott éppen dolgoztak, nem mertünk bemenni, pedig Lali szeretett volna lopni egy kis paradicsomot. Volt ugyan nekik otthon a kertben, de lopni mégis izgalmasabb. Én ugyan nem tudom, hogy mentem volna oda, hiszen épp elég volt a nagy gazban a vízpartra lejutnom. Akkorát én nem bírtam ugrani, hogy bele ne essek a vízbe. Lali ugyan átjutott köveken ugrálva, de jól összevizezte magát. Mi Lacival inkább leültünk a fűbe, vártuk, mit derít fel a kertészetnél. Érdekes volt ez így is, hiszen szép napos idő volt, néztük, hogyan szaladnak a felhőpamacsok az égen, cikáznak a fecskék, brekegnek a békák. Csendben csörgedez a víz, fodrot vetve a kiálló köveken. Olykor nagyot csobbant, amikor a béka beleugrott. Ha nyugton maradtam, hozzám közel is kimászott a partra, de jobban megnézhettem, amikor elterpeszkedett a vízen, néha nagyokat rúgva a hosszú lábaival. Furcsa egy állat.

    Folytatás...

    potyautas 3 napja 4

  • Putyóka

    Az utca utolsó háza is vakolatlan, de eltér a többi háztól, mivel ennek három ablaka van az utca felé. Az udvara is el van kerítve. Bár ennek az udvarnak az eleje is kert valójában, de olyan, hogy ablakok vannak lerakva a földre, azok alatt zöldellnek a növények. Az itt lakó gyereket is Lalinak hívják épp úgy, mint a közvetlen szomszédot, csak ez a gyerek már idősebb. Mariskánkkal jár egy osztályba. Anyu nem szereti ha vele játszunk, mert ez rossz gyerek. Szerintem pedig sokkal érdekesebb, mint bárki más az új ismerősök közül. Ráadásul ügyes, mert az áramot is tudja vezetni. Az anyja kiad neki kötelező feladatot, de aztán játszhatunk. Én ugyan kicsi vagyok ahhoz, hogy segítsek, de nézni is érdekes, ahogy a malacokat kiengedi az udvarra, amíg kitakarítja az ólat. Azok rohannak a kút melletti pléhteknőhöz, ami tele van vízzel. Beleisznak, de olyan hévvel rontanak oda egymást taszigálva, hogy ki is borítják az egészet, amivel sarat csinálnak. Ebbe aztán bele is hemperegnek. Lali szalad a vesszőseprővel, hogy elkergesse őket a teknőtől, de már elkésett. Hozza a házból a moslékot, s ezt látva az összes malac beront az ólba, így be is lehet őket zárni. Aztán a kert ablakait kell felnyitni, és meglocsolni az alatta lévő növényeket. A vizet kiborították a malacok, ezért húzni kell a kútról. Ott a kút közvetlenül az udvar közepén, nincs olyan messze mint nekünk a tanyán. Ez nem kerekes, hanem hajtókaros, és csak egy vödör van rajta.

    Folytatás...

    potyautas 1 hete 8

  • Papsajt

    Az új ház az Újtelepen épült. Ugyan hol máshol? Mancit végigvonszolni a Kisközön, majd a parókiát kikerülve az Újsoron, a Daruszögön át az Újtelepnek is a végéig a nénikém segített. Anyunak a húgát már én is Irénnek hívtam, de ahogy mesélte, korábban úgy mondtam :Ityű! Mama popon” Vagyis neki panaszkodtam, mert mamám megpofozott. Nem volt egy maradandó emlék, csupán azért tudok róla, mert ezt a mondásomat sokszor visszahallottam. A nénikémre is csak a tanyáról emlékszem, mert két nyáron is ott dolgozott egy falunk béli lánycsapattal. Nem tudom mi volt a munkájuk, gondolom kijártak a határba. Én csak otthon találkoztam velük, meg a szállásukon. Néhányuknak a nevét is tudtam. Tosma Rósa, meg Gál Mancsi...több nem is jut eszembe. Ja! Lénárt Bözsi. Bizonyára az ő nevét se tudtam rendesen kimondani. Talán nem is neveztem meg, hiszen Tosma Rósa volt a szeretőm. Bár egy 4-5 éves gyereknek fogalma sincs mit jelent, de valaki ezt a kifejezést adta a számba, holott csak arról volt szó, hogy jobban kedveltem a többieknél. Pedig nem volt könnyű köztük különbséget tenni, hiszen mind körül rajongtak. Nem is csoda, hisz „ennivaló” kiskölyök voltam. Az ennivalóról jut eszembe, hogy mindenfélét belém tömtek, amit finomnak gondoltak. Én persze többnyire mindent megettem. Az erős unszolásra még többet is, mint ami jólesett. Mert még egy kanállal a Bözsi kedvéért, még eggyel a Róza kedvéért....és így tovább. A lecsójuk aztán betette a kaput. Kihánytam.

    Folytatás...

    potyautas 1 hete 8

  • Barack

    - Hát ez a kis legény? - kérdezte a traktoros, miközben hatalmas öklével barackot nyomott a fejemre.
    - Ő a legkisebb – válaszolt anyu.
    - Mi a neved kisöreg? - intézte kérdését felém, miközben igyekezett nagy vörös fejével barátságosan mosolyogni rám.
    Nem mondom meg - döntöttem el, s a számat erősen összeszorítottam, nehogy véletlenül egy hang is kijöjjön rajta. Micsoda egy undok alak! Most akkor legény vagyok, vagy kicsi, vagy öreg? Egyértelmű, hogy nem vesz engem komolyan, különben nem tekerte volna meg a hajamat. A bátyám ugyan csak két évvel idősebb nálam, de neki kézfogásra nyújtotta volna lapát tenyerét. Persze nem tudom, Laci is hogyan markolta volna meg ezt az óriási kezet, amely az én helyzetemből nézve még a napot is eltakarta. Ez most nem fog kiderülni, mert a gyerekek közül csak én maradtam itt a tanyán. Mariska, meg Laci mamámnál lakik, onnét is járnak iskolába. Én ritkán látom mamámat, nem is nagyon kötődöm hozzá. Számomra csak egy öregasszony. Anyunak az anyja, és anyu se nagyon fiatal, elmúlt már harminc éves, azt hiszem. Az biztosan sok, hiszen én talán húszig tudok elszámolni, azon túl már keverem a számokat.
    - Gyuszinak hívják – árulta el anyu akaratom ellenére a nevemet – ősszel lesz hat éves.
    - Fogok menni iskolába – szólaltam meg mégis, mert ez a fontos információ lemaradt.
    - Majd csak jövőre, – javított ki anyu – mert októberben születtél, így év vesztes vagy.

    Folytatás...

    potyautas 2 hete 4

  • Olvadt üvegpohár

    Hatvan, vasútállomás. Akkor szoktam itt időzni, amikor kedvezményes jeggyel utazom. 1977-ben, meg tegnap. A korábbi időpontban katona voltam, és az utolsó buszomhoz nem volt jó csatlakozás. Vagy Mezőkövesden vártam a megfelelő vonatra, vagy Hatvanban. Most megint kaptam kedvezményes lehetősséget, gondoltam kapok rajta. Nem csinálok belőle rendszert, nem szerettem meg a közösségi közlekedést. Tiszta, csendes, kényelmes. Nyílt pályaszakaszokon szinte hangtalanul suhan, hely van bőven....de már az elindulás rosszul kezdődött. Nyilván minden kellemetlenség a rutintalanságomra, nem kellő körültekintésemre vezethető vissza. A Neten megnéztem mindent, vagyis felkészültem. A helyi járatnál 2 megálló, és két járat között válogathattam (volna) Elindultam szokás szerit 3 perccel a busz indulása előtt, vagyis 6 óra 31 perckor. Nézem a kijelzőt, csak kb egy óra múlva jön a busz. Megyek a másik megállóba, ott csupán 25 perc. Kezdek számolgatni a vonat 7:34-kor indul, a busz menetideje 27 perc. Elég karcsú. Hideg nem volt szerencsére, csak fújt a szél. Szélárnyékban elviselhető volt a várakozás.

    Folytatás...

    potyautas 3 hete 15

  • Majdnem

    (Séta a ködben)

    Karácsony. Majdnem fehér, majdnem magányos. Kettesben töltjük a párommal. Kicsit irigykedek a kedvenc kollégámra, aki azért jár horgászni, mert otthon mindig sokan vannak. Bosszankodik az anyósa miatt, aki nem velük lakik, mégis mindig ott van náluk. Ecet szaga van, és hangosan kopog a papucsa. Nekem nem is volt anyósom, de nem tudom, jó-e ez nekem, vagy inkább rossz. Anyám viszont van. Isten éltesse sokáig! Csak telefonáltam neki, nem utaztunk haza. Miért csodálkozom, hogy a mi gyerekeink se jöttek? Egyikük majd újév után jön, másik gyerekünk még nem tudja. Pedig már másfél éve nem láttam őszülő hosszú loboncát, beesett arcát. Olyan vagyok mint az öregek. Soha nem állom meg szó nélkül, hogy milyen sovány. Gondolom, ez azóta se változott, amióta vegán kaján él.

    A munkahely egy hétre bezárt, nem tudok mit kezdeni magammal. Ülök a gép előtt, vagy nézem a TV-t. Olyan karácsonyi filmeket válogatunk, amit még nem sokszor láttunk. Folyton veszélyben a Karácsony, de aztán megmentik a családok, akik hisznek a szellemében. Vannak hitetlenek, de a film végére ők is megtérnek. Mi is előkotrunk néhány műfenyőt a sufniból. A kisebbek közül válogatunk, hisz ez csak jelkép. Már a szaloncukrot se kell elbírnia, mint gyerekkoromban. Tálcáról eszem, nem a fáról lopkodom. Pedig annak is megvolt a maga fílingje :) A fenyőillat nem hiányzik, mert csak nosztalgiát ébreszt bennem.

    Folytatás...

    potyautas 4 hete 4

  • Anyagválasztás

    Műköves vagyok. Nem mű, hanem igazi. Anyám szomszédja úgy is szokott nevezni, hogy „ a köves ember” Egykor a körzeti főállatorvos kérdezett rá amint egy ablakpárkányt kentünk fel, hogy „ez az a műanyag,” Hát, ööö, izé, ja. Nem így nevezik, de lehet annak is mondani. Tehát nem én vagyok mű, hanem az anyag amivel dolgozom. Ez sem igaz teljesen, hiszen természetes anyagok vegyítéséből készül....bár már a cement se...noha eredetileg... Sanyi barátomtól érdeklődtem – aki eredetileg vegyipari szakmunkás – hogy miből van a PVC? A mit tudom én micsodát polimerizálják...(nem így mondta, de ezt fogtam fel)...Jójó. De miből van? Valami természetes anyagnak lenni kell, amiből kiindulnak...Na, ezt a szálat itt szakítom meg, mert belezavarodok...

    Lényeg, hogy építőiparban dolgozom. Ettől még nem vagyok építész, de érdekel a téma. Érdekel, mi hogyan készül, és miből. Az én szakmám úgy alakult ki, hogy a kődíszek, szerkezetek gyártási idejét kellett lerövidíteni, mennyiségét megsokszorozni. Valójában hiánypótlás. Bár vannak 100 évnél régebbi műkövek, de tömeges felhasználásuk az '50-es, '60-as években élte fénykorát. Ekkor kezdték telebetonozni a temetőket is. Érdekes felfedezést tettem, amit senki nem igazolt vissza, de ettől még igaznak kell lennie. Amikor elkezdték a kőfaragók gyártani a műkövet, a szükségesnél sokkal több anyagot használtak.

    Folytatás...

    potyautas 1 hónapja 7

  • Szociális tűzifa

    Sok évvel ezelőtt történt, hogy a családsegítő munkatársai járták a falut, segélycsomagokat osztogatva az idős rászorulóknak. Nem egyszerű persze megállapítani, ki jogosult, hiába ismerik a felkeresett emberek többségét személyesen. Tudom ezt jól, hiszen voltam képviselő, ezen belül a szociális bizottság elnöke. Örültek is a képviselőtársak, hogy magam kértem ezt a posztot. Naivan azt hittem, hogy az én igazságérzetemmel majd rendet teszek. Aztán rájöttem, hogy a kifizetett segély 10%-a fölött rendelkezik az önkormányzat. Még ezt az elenyésző részt se lehet igazságosan elosztani, hiszen kereseti igazolás alapján csoportosítottuk a rászorultakat. A családsegítők nem kértek dokumentumokat. Éppen anyunál voltam. Kiálltam a kapuba megnézni, mit ugatnak a kutyák. Teri megkérdezte, hogy a mama elfogadná-e a csomagot. Azt mondtam, nem. Nincs rá szüksége, meg tudja venni, ami kell neki. Adjátok a rászorulóknak! Ezért persze később az összes testvérem lehülyézett engem. Lehet, hogy igazuk van? Lehet visszautasítani a potyát büszkeségből?

    Folytatás...

    potyautas 1 hónapja 12

  • Aquincum

    Ülök a Horváth-kertben Budán. 1989 áprilisát írjuk. Enyhén lengedez a tavaszi szél. Elkél még a dzseki, meg a sapka. Előttem az Attila út, mögöttem a Krisztina körút, mellettem az Alagút utca forgalma okádja a füstöt. A fél év híján 10 éves fiam, és a nyolc éves lányom a hintán ülnek, és tömik magukba mindketten a kukoricapelyhet. Most legalább nem veszekszenek. Az anyjuk felügyel, hogy ez továbbra is így maradjon. Nagyon korán keltek ma. Nincs még nyolc óra, de elindulok megkeresni az Alba Junior irodáját. Hirdetést adtak fel, hogy műköves vállalkozót keresnek, ezért vagyok most itt. Mivel időm futja, felderítem a környéket, elsétálok egészen a Vérmezőig, meg vissza. A lámpánál feltorlódott kocsisorban áll egy VW bogár. Nahát, egy ismerős! Székhelyi József művész úr. Nem kedvelem különösképpen, de annak örülök, hogy felismertem. Egy parányi trafik előtt állok meg nézelődni. Sokféle nemzetiszínű kitűző közül válogathatok, majd ha kinyit. A jelvénygyártók rákattantak a közhangulatra. Valami van a levegőben.

    Folytatás...

    potyautas 2 hónapja 3

  • Méreg és konyhakés

    Jóskával nem nagyon lehetett politizálni, hisz eléggé egyszerű elme volt a lelkem. Igaz, ebben a korban mással se nagyon, hisz általános hozzáállás volt, hogy „én nem politizálok”. Még a KISZ-ben is, pedig az egy politikai szervezet volt elméletileg. Gyakorlatban viszont a szabadidős tevékenységre koncentráltak. Lényeg, hogy Jóskával a munkára vonatkozó beszélgetés töltötte ki többnyire a napot. Olykor mesélt ugyan azokról az élményeiről, amikor kidobóemberként keresett némi mellékest, de ez meg Zsolt számára volt idegen világ. Nem találta viccesnek a Diszkó irodájának elnevezését sem, hiába mesélt a kolléga olyan élvezettel arról, hogy mikor melyik lányt vitte be a főnök az „egyes műtőbe”. Saját élményként arról mesélt, kit hogy vert le az ajtóban, ha nem akart önként távozni. Hihetőek voltak ezek a kalandok, hisz ránézésre is nagy erejű ember volt a Jóska. Tenyere akkora, mint egy szívlapát, nem volt nagy élmény belefutni. Főleg, ha még ökölbe is szorította. Attól persze tartott, hogy valakinek maradandó sérülést okoz, de a pénzért ezt a kockázatot is bevállalta. Kellett a pénz, hisz házra gyűjtött. Nem volt már ő se felelőtlen legényember, hiszen családja volt. Az idő alatt házasodott, amíg Zsolt katona volt. Iker lányai már egy évesek. Felesége más faluból való, Zsolt még nem is találkozott vele. A leszerelés óta eltelt két hónap nem volt mindenre elég. Maga is ifjú férj volt, természetesen minden szabadidejét a saját feleségével töltötte.

    Folytatás...

    potyautas 2 hónapja 2

  • Szojuz forma

    Álmában se hitte volna Zsolt, hogy ilyen rövid időre szabadul meg a katonaságtól. Mialatt ő legeltetett, a régi brigád elkezdte a szovjet laktanya egyik épületének felújítását. Pontosabban szovjet-magyar vegyes laktanya, de a felújítandó épületet a szovjetek lakták. Nem legénységi szállás volt ez, hanem a családok laktak itt. Most persze ki kellett költözniük, de az nem derült ki, hol lakik a legénység, akiknek a helyét elfoglalták. Bizonyára sátrakban, de ezeket a munkaterületről nem lehetett látni.
    A munka a tető bontásával kezdődött, de erről Zsolt lemaradt. Így csak kollégái elbeszéléséből tudta, milyen bátran szaladgáltak a tetőn a melléjük adott katonák. Bőrcsizmájuk alatt sorra roppantak szét a palák, de ezek a srácok egyáltalán nem féltek. Maga a feladat nem volt egy nagy szakmai kihívás, nem volt semmi lelkesedni való benne. Az izgalmat az adta, ahogy a katonákkal kommunikáltak. Nem értették egymást, mégis tudniuk kellett együtt dolgozni. A fiatalabb melósok legalább négy évig tanultak oroszul, de most kiderült, mennyire eredménytelenül.

    Folytatás...

    potyautas 2 hónapja 4

  • Leggyengébb láncszem

    - Hogy lesz a leosztás? - kérdezte a főnök - Ki keveri az anyagot?
    - Majd Pista – válaszoltam.
    - Pista nem kever, mert akkor lejjebb veszem a bérét. Majd a leggyengébb láncszem

    Ebben az a vicces, hogy a leggyengébb láncszemnek pontosan annyi a bére, mint Pistának. Sőt! Mivel Pista önálló munkavégzésre is alkalmas, de sokat hibázik, sok a minőség miatti levonása. Tehát aki önállótlan, többet keres. Béla egyébként mindenhez ért. Pontosabban mindenhez is. Bár semmihez sem eléggé. Már az is gondot jelent számára, hogy a szükséges szerszámokat összeszedje reggel, mielőtt felvonulunk egy munkára. Aztán figyelni kell rá, ellenőrizni, hogy jól dolgozik-e. Ha valami munkafázisra rákérdezek, hogy tudja-e, szinte megsértődik „miért ne tudnám?” Kőművesnek gondoltam, de valójában nincs szakmája, csak mindenbe belefog. Műkővel nem dolgozott korábban, bár nem egy nagy deákírás, hiszen az is csak beton. Három év alatt rá lehet jönni a fogásokra. Ennyi ideje dolgozunk együtt. Könnyebb lenne persze ha kérdezne, de a büszkesége nem engedi. Sok esetben jobb lenne, ha nem csinálna semmit, mert az én munkámat nehezíti meg, hiszen helyre kell hozni amit rosszul csinált. A főnök is látja ezt, de nem nagyon meri leszidni, mert nagyon érzékeny a lelke. Folyton azzal fenyegetőzik, hogy a jövő héten már nem is jön. „A sógorhoz már holnap mehetnék” Dolgozott már ott korábban is, csak nem volt pénz. Ez elég nagy gond tud egyébként lenni.

    Folytatás...

    potyautas 3 hónapja 1

  • Marhaság

    Zsolt elköszönt a volt katonatársaktól, nagy eséllyel örökre. Néhányan közülük közel álltak a részegséghez. Szombathelytől egészen Miskolcig katonai kísérettel utaztak, de azért csak sikerült itt-ott italt szerezniük. Ezek hangulata nem mérvadó. A többieket valahogy nem fogta el az a mérhetetlen boldogság, amit elvártak ettől a pillanattól. Most már nem honvéd elvtárs a helyes megszólítás, hanem civil úr. Nem parancsol senki, oda megy, azt csinál amit akar. Lehet folytatni ott, ahol két éve abbahagyták. Na, épp ez az! Két év nagy idő. Sok minden változott azóta. Egyöntetűen úgy ítélték meg a fiúk, hogy az elmúlt két évet elrabolták az életükből. Aki megúszta a katonaságot, az közben lenyúlhatta a jobb csajokat, elszerethette a katonák barátnőit, kereshetett sok pénzt, építhetett, vásárolhatott, élhetett kedvére.

    A civil urak két hetet kaptak az asszimilálódásra. Két hét után viszont munkába kell állni, hiszen senki nem lehet munka nélkül egy szocialista országban. Zsolt nem tudott mit kezdeni a két héttel. A haveri kör szétszéledt, s egyébként sincs aki finanszírozza a szórakozását. Egyébként is elmúlt már annak az ideje, hogy haverokkal csavarogjon. Házas ember lett időközben. Nem a 10 nap szabadságért, hanem azért, mert másképp akar élni, mint eddig. Abban a családban nem nagyon van már keresnivalója amelyikbe született, hiszen felnőtt. Itt az ideje a saját lábára állni. Nem gondoskodhat róla örökké az anyja.

    Folytatás...

    potyautas 3 hónapja 10

  • Első külföldi utam

    A Wartburg egyhangú kerregését, nagyjából 10 kilométerenként kissé elnyomja az ütközésig le-, majd feltekert ablakon beáramló hideg menetszél. Kénytelen vagyok időnként friss levegőt beengedni, nehogy elaludjak. Lehetne lejjebb venni a fűtést, de nem ezzel van a baj, inkább csak a fejemnek van melege, s ez ugyancsak álmosító, így éjjel 3 óra környékén. Éjfél óta vagyunk úton. Közben ugyan volt egy kis izgalom, mivel az előttünk haladó Dacia bekavart a pesti átkelésnél. Nem választhattam más útvonalat, nehogy elveszítsük egymást. Abban az időben nem volt még mobil telefon, nem tudtuk megkérdezni egymástól, hogy éppen hol van. Annyira nem ismertem a várost, hogy felajánljam a konvoj vezetését, így követtem a komámék kocsiját. Azt a Daciát, amit néhány nappal korábban vettek. Mondták, de nem hittem el nekik, mivel korábban nem beszéltek a vásárlási szándékukról. Meg voltam győződve róla, hogy valakitől kölcsön kérték, mert az öreg 850-es Fiat-ot szűkösnek találták négyüknek. Ők ugyanis magukkal hoztak egy baráti házaspárt. Mi ketten utaztunk Ibolyával.
    - Ismerkedem a várossal – kiáltott át zavart vigyorgással a koma, amikor megfordult egy dél-budai lakótelepen.
    - Azt gondoltam, van itt valami dolgod. – válaszoltam, noha egyértelmű volt, hogy eltévedtünk.

    Folytatás...

    potyautas 4 hónapja 10

  • Elugrottam a postára

    (2.bécsi út)

    Pista már a lépcsőn elmondta, hogy biztosítást ajánl. Mivel rossz tapasztalatom volt a megbízhatóságával kapcsolatban, eleve eldöntöttem, hogy nem érdekel a lehetőség.
    - Jöjjön be! – invitálta Ibolya, s ezzel megtörte az ellenállásomat.
    Próbáltam elhárítani, de végül megkötöttük a szerződést. Volt egy kis illegális része az üzletnek, ugyanis a grazi székhelyű Finanz Forum szervező iroda nem volt Magyarországon bejegyezve, sem a biztosító, a Sparkasse Versicherungs A.G. Azzal, hogy schillingben fizetem ki a biztosítási díjat, deviza-bűncselekményt követek el. Igaz, egy kis telefonálgatás után befizethettem az éppen aktuális árfolyamon a 2000schillinget forintban is. Egy évre ez kb. 15 000 Ft. Azt hiszem az volt benne a legcsábítóbb, hogy kemény valutában gyűjthetem a pénzemet. Akkoriban nem volt még elterjedt a megtakarításos biztosítás, ez pedig az volt. 10 éves futamidőre szerződtem, 3 év után indult a visszavásárlási garancia. Kifizettem az első évet, s ezzel le is tudtam a teendőket egy évre.

    Folytatás...

    potyautas 4 hónapja 10

  • A buli elmarad

    - Bor kellene Ignác bátyám! Tudna adni öt liter vöröset?
    - Tudnék fiam, tudnék. Mikorra kell?
    - Holnapra.
    - Aha! – tolta homlokára Ignác a kucsmáját, hogy a tarkóját megvakarhassa. – Az bizony nehézkes. Most nekem nem igazán van érkezésem a pincébe menni.
    - Tudom, későn szóltam, de nem tudnánk mégis megoldani?
    - Hacsak…hacsak oda nem adom a kulcsot. Megmondom melyik hordóból kell szívni, csak vigyázz, nehogy letold az aljára a lopót! Tudsz egyáltalán bort szívni? – jutott eszébe egy újabb akadályozó tényező. Nem is minden ok nélkül.
    - Még soha nem próbáltam. Pedig Rézi néni, akitől apunak vittem néha fél litert, többször is felajánlotta. Akkor még a kóstolást is visszautasítottam, de hát gyerek voltam még.
    - Van még egy megoldás – jutott eszébe Ignácnak – Sára lányom ügyesen bánik a lopóval. Ő elkísérhetne. Szólok is neki….az ám! – torpant meg egy pillanatra, pedig már pördült is, hogy szól Sárának. - Tudom, régen barátok vagytok vele is, Tibivel is, de nehogy megszóljanak a népek. Mégiscsak férjes asszony. A fene egye meg, hogy még erre is ügyelni kell. Mert kitalálnak ám mindenfélét a népek. Tudod mit? Évát is vigyétek! Ő lesz a pesztra. Hehe.
    - Na, ez ám a megoldás – gondolta magában Zsolt – Kecskére káposztát.

    Folytatás...

    potyautas 4 hónapja 9

  • Lépcsőházi epizód

    - Te ismered ezt a Jelenát?
    - Persze, hogy ismerem. Ő Ilonka nénnye. Anyunak a húga. Alig néhány évvel idősebb nálam. Nem beszéltem még róla? Hol találkoztál a nevével? Miért érdekel, hogy kicsoda?
    - Nem fontos. Majd máskor mesélsz róla. Megyek. Na, szia! - csókolta szájon, s indult volna.
    Kinga belekapaszkodott a fiú karjába, s erővel tartotta vissza.
    - Nem mész sehova, amíg nem válaszolsz.
    - Lekésem a buszt.
    - Akkor ne húzd az időt! Megmondod miért érdeklődsz Ilonka nénnye felől, és mehetsz!
    - Hosszú. Tényleg mennem kell!
    A lány nem engedte el Zsolt kezét, úgy ült le a lépcsőre. Majd húzta lefelé, míg ő is mellé ült. Várakozón néztek egymásra, s közben kialudt a lépcsőházi világítás. Csak ültek csendben kéz a kézben, várták hogy a másik mondjon valamit. Novemberben elég hideg már a lépcsőház, de ez fel se tűnt nekik. Hosszú percek teltek el így. Zsolt már biztos volt benne, hogy a buszt nem éri el, így belenyugodott a sorsába. Aztán világos lett, mert Mari lépett ki az ajtón.
    - Hol a fenében vagy ennyi ideig Kinga? Már azt hittem, te is elmentél. Közben meg úgy látom, senki se ment el. Hogy mész haza te fiú?
    - Majd gyalog.
    - Te tudod – vont vállat, majd becsukta az ajtót.
    A fiatalok megvárták míg megint sötét lett. Aztán Kinga szólalt meg, de olyat mondott, hogy a legénynek leesett az álla a csodálkozástól.
    - Akár itt is aludhatnál...
    - Komolyan?

    Folytatás...

    potyautas 4 hónapja 8

  • Gyanú

    Gyanús nekem ez a Józsi bá'. Gabi azt mondja, nem tudja kit támogat és miért. De azt tudja, hogy egy fiatal nő. Akkor ezt honnét tudja? Gyanús nekem ez a Gabi is. Miért nem mondja el Józsi odahaza, hogy dolgozik éjszakánként, nem pedig züllik. Bizonyára ez is van, meg az is. A mellékállást egyébként se titkolhatja, hiszen az asztalos műhelyben ott dolgozik legalább tíz ember, aki kíváncsi rá kié az a cucc, amihez ők nem nyúlhatnak. Akkor ott van Illés bá', meg még akik bejárnak a műhelybe. A portán legalább négyen váltják egymást, akik mind tudják, hogy Józsi dolgozik esténként. Tudja az elnök, aki megengedte, nyilván néhány titkárnő is tudja, s akkor már mind tudja. Talán már csak azok előtt titok, akikre valójában tartozna. Arra is kitalálhatna valamit, hogy miért nem adja haza a plusz keresetét. Valójában a lánya soha nem tudta mennyit keres, és Mari felé sincs szigorú elszámolás. Így aztán teljesen érthetetlen a dolog. Meg kell tőle tudni, mi ez az egész!
    Zsolt ezen tépelődött egész nap. Az is megfordult a fejében, hogy most azonnal bemegy az irodába, és tisztázza ezt a dolgot. Aztán különböző indokokkal lebeszélte magát erről. A folyamatban lévő munkát se akarta félbehagyni, ha már holnapra más dolga lesz. A döntő érv viszont az volt, hogy nincs hozzá köze. Nem kérhet számon Józsin semmit, hiszen senkije neki.

    Folytatás...

    potyautas 4 hónapja 8

  • A titok

    Péntek délután egyébként is nagy a buszállomás környékén a tömeg, de most feltűnően sok volt a láthatóan vidéki fiatal legény. Legtöbbjük rövid derekú dzsekiben, trapéz szabású szövetnadrágban vonult a művelődési ház irányából. Csak néhányan viseltek hosszú kabátot, még kevesebben farmert. Tízen, tizenöten jöttek egy egy csoportban. Csomag senkinél nem volt, ebből sejteni lehetett, hogy nem munkából jönnek, hanem valami rendezvény lehetett. A pinceborozó megtelt velük, de a bisztróban is összébb kellett húzni magukat a törzsvendégeknek. A környező falvakba induló buszoknak talán mindegyikéhez futott közülük valaki. Egy kisebb csoport sörös üvegekkel a kézben katonadalokat kurjongatott az autóparkolóban. Néha kollektíven megbámultak egy egy csinosabb nőt. Mindezt persze füttyentéssel adták tudtul az illető hölgynek. A hallótávolságban lévő ifjak is körbefürkésztek ilyenkor, hogy ugyan ki a bámulat tárgya? Többnyire fiatal fruskák, de középkorú asszonyokra is tettek dicsérő megjegyzést, ha arra érdemesnek találták. Így történt akkor is, amikor egy mindenkinél magasabb vörös hajú, elegáns járású asszony libbent el előttük. Combközépig érő bő szoknyában, rövid dzsekiben, lábán lapos sarkú rövid szárú csizmában, karján bevásárló szatyorral vonult az ABC felé.
    - Húúú öregem, ez aztán igen! - adott hangot egyikük csodálatának.
    - Haver! Ettől anyám is fiatalabb – jött az ellen kritika.
    - Viszont anyád közel nincs ilyen jó bőr.

    Folytatás...

    potyautas 5 hónapja 26

  • Csajok egymás közt

    - Szerda este van – közölte Mari a nyilvánvalót Kingával - Zsolt már elment?
    - Nem ment el, hanem nem is jött.
    - Nem? Miért? Valami gond van? Összevesztetek?
    - Nem vesztünk össze, de nem akarom, hogy jöjjön.
    - Szerintem szereted ezt a fiút. Valami történt. Nem akarod elmondani?
    - Nem.
    - Kár. Talán tudnék valami tanácsot adni. Örülnék, ha bizalmadba fogadnál. Van valaki, akivel megbeszélhetnéd a problémádat?
    - Nincs, de nincs itt semmi probléma. Nem akarom, hogy jöjjön. Meg is írtam neki levélben.
    - Levélben? Nem lehetett volna személyesen dobni?
    - Nem dobtam, egyszerűen csak nem akarok járni senkivel. Jó nekem egyedül. Eddig is egyedül voltam. Már Ózdon is. Már iskolásként is egyedül kellett sok mindent megoldanom. Apu sokszor magamra hagyott. Volt, hogy pénz nélkül.
    - Biztos vagy benne, hogy úgy jó volt neked?
    - Nem mondtam, hogy jó volt, de megoldottam mindent, ezután is megleszek főleg, hogy most már dolgozom. Nem kell nekem senki – mondta az utolsó mondatot elcsukló hangon.

    Folytatás...

    potyautas 5 hónapja 6

  • Sorsdöntő napok

    - Gabi elvtárs! Te párttag vagy?
    - Miért kérdezed?
    - Igen, vagy nem?
    - Nem, de azt hiszem nem kerülhetem el. Pogány Józsi nagyon rám szállt. Nem hagy békén.
    - Azért kérdem, mert engem sem.
    - Neked se lesz könnyű, ha ő lesz az apósod – vigyorgott Vojnovics Gabi.
    - Hát már mindenki tudja, hogy találkozgatok a lányával? Egyébként nem olyan biztos még ez az após dolog – próbálta bagatellizálni a kapcsolatot, noha lelke mélyén semmit nem akart jobban, mint Kingát. Ez persze nem tartozik senki másra - Talán azt is tudod, hogy ő hívott vissza a céghez?
    - Tudom hát. Azt is, mivel kecsegtetett.
    - Tudsz a szupercsapatról? Mi az, hogy kecsegtetett? Talán kamu?
    - Nem, nem kamu. Annyira nem, hogy le is passzolta a szervezését. Ki se találnád, hogy kire bízta rá.
    - Csak nem?
    - De. Én bonyolítom a garanciális munkákat, ami főleg gépészeti munka, meg festés. Asztalos is gyakran kell, de azt én csinálom személyesen, hiszen az a szakmám. Kőműves munka ritkán van....bár, te burkolni is tudsz.
    - Erre hogy jöttél rá? Csak nem abból, hogy most is fürdőszobát csempézek?

    Folytatás...

    potyautas 5 hónapja 5

  • Őszi esők

    Megjöttek az őszi esők. Mondták is a népek, hogy „lesz már sok taknyos kőműves.” Zsolt beilleszkedett a régi brigádjába abban a hitben, hogy csak rövid ideig lesz itt. Nyugodtan fogadta, hogy az első fizetése semmivel nem lett több, mint az előző ciklusban volt az utolsó. Nem volt persze ez olyan rossz, főleg ha a bútorgyári háromezerrel veti össze. Máskor sem a fizetés miatt ment el, hanem azért, mert tele volt a talpa. Arra az indokra igyekszik nem emlékezni, hogy nem akarja az egész életét építkezésen tölteni, mert ez üti a mostani lépését. Józsi bá' a türelmét kéri, ígéri, hogy hamarosan indul a szupercsapat. De addig is lesz egy kis javulás, mert a rossz idő beköszöntével belső munkát kell találni, s úgy emlékszik, Zsoltnak jó keze van a burkoló munkához. Teljesítmény-órabérben megy az elszámolás, de 130 százalék fölött nem gyakran fizetik ki a teljesítményt. Talán órabért kellene emelni. Ez viszont a Józsi bá' harca lesz. Bizonyára harcol is, mert nagyon ritkán van az építkezésen. Előléptették főépítésvezetőnek, s egyszerre több építkezést is felügyel, de többnyire az irodából. Zsolttal inkább csak odahaza beszélnek, amikor Kingához megy, s összetalálkoznak. Ilyen eset is egyre ritkábban van, pedig a fiún nem múlna, hisz hetente legalább kétszer megjelenik a lánynál.

    Folytatás...

    potyautas 5 hónapja 5

  • Borkóstoló

    Hefner Ignácnak nagy öröme, s nagy bánata volt egyszerre. Most házasodott a fia. Sokba került ugyan, de jól sikerült a lagzi. Takaros kis menyecske került a családba. Igaz, soványka a lelkem, nem igen bírja majd a szőlőben a kapát, de unokákat lehet tőle remélni. A gyerek szereti, és ez a lényeg. A baj csak az, hogy a Tibi éppen katona. Hiába dolgozik a sógor a minisztériumban, nem nagyon igyekszik leszereltetni. Amúgy nem nagyon tartják a kapcsolatot, nem is jöttek a lagziba, pedig meg lettek hívva. Csak valami nagyon cikornyás dísztáviratot küldtek. Jobban is járt, mert valamelyik részeg rokon biztosan a fejéhez vágta volna, hogy miért nem intézi el a gyerek leszerelését. Nem is kellett volna hagynia, hogy bevigyék. Így csak 10 nap szabadságot kapott, ami hamar letelt. A lagzi romjait eltakarítani is nélküle kellett. Na, ezt a bánatát akarta Ignác elsírni valakinek, ezért kért segítséget vasárnap reggel Zsolttól, a fia legjobb barátjától. Pedig kézikocsin azt a kistonnát egyedül is el tudta volna húzni a pincesorra. Legszívesebben hagyta volna otthon, de a felesége már igen zsémbelt, hogy hamar el fog fogyni. Noha ebben nem volt igaza, hiszen a vendégek demizsonjaiból lett feltöltve, vagyis amennyi félét el lehet képzelni, mind össze lett öntve. Idővel majd összeérik, de egyelőre csak muszájból issza az ember. Már úgy értve, ha nincs otthon más. Már pedig az igaz, hogy nincs, hiszen lassan elkopik a maradék.

    Folytatás...

    potyautas 5 hónapja 8

  • A kedves mostoha

    Nem volt Zsolt olyan fontos személy a gyárban, hogy ne engedjék el akár azonnal. Nem számít, hogy egyel több, vagy kevesebb rakodó heverész a raktárban. Kedden már a szövetkezet munkaügyi osztályáról küldték el orvosi alkalmassági vizsgálatra. Ha eddig nem is, most már tudja, miért utál munkahelyet váltani. Pedig nem bonyolult elintézni, mégis nagyon berzenkedett ellene a lelke. Néhány napját rá kell áldoznia, hiszen nem hozzá igazodik a rendelés. Nincs mit tenni, ez szükséges. Egy heti fizetés kiesik, de nincs különösebb jelentősége, hiszen közös háztartásban él a szüleivel. Nem neki kell beosztani a pénzt.

    Csütörtök délután a vizsgálati eredményért állt sorban az esztékában, amikor a tömegből látott kiemelkedni egy mahagóni vörös kócos fejet. A várakozók utat nyitottak a fehér köpenyes dekoratív hölgynek.
    - Csókolom....illetve szia Mari!
    - Nicsak, a Zsolti! Hát te?
    - Intézem a felvételemet Józsi bához. Nem is tudtam, hogy itt dolgozol. Orvos vagy?
    - Dehogyis! Gyógymasszőr. Fáj valahol? Nézzek neked egy időpontot? Gyere dumáljunk!
    - Én éppen a soromra várok. Már csak ez kell, aztán mehetek is a céghez.
    - Hagyd csak, majd én kihozom. Gyere üljünk le! - mutatott az üvegajtón túli dohányzó felé. - Van egy pár perc pihenőm a következő betegig – magyarázta hátrafordulva, miközben vonult Zsolt előtt.

    Folytatás...

    potyautas 5 hónapja 6

  • Szép feladat

    Kihagyta a menyecsketáncot, a hajnalporkolást, de legalább nem jelentett gondot reggel felkelni időben. Pontban tízkor becsengetett az „elátkozott ház” kapuján. Lenyomta a kilincset, a kapu kinyílt. Így nem is várt a háziakra, hanem bement az udvarra. Kinga jött elé.
    - Szia – fogta meg gyengéden a lány két vállát, aki olyan természetességgel csókolta szájon, mintha nem is lett volna Ózd óta az a két év kihagyás.
    - Mikor jöttél?
    - Most a fél tízessel. Mondta apu, hogy majd jönni fogsz.
    - Ő hol van?
    - Hozzá jöttél?
    - Is. Persze főleg hozzád. Este azt hittem, te vagy itt.
    - Mondta apu ezt is – mosolygott a lány – Mondtad, hogy hozzám jöttél volna olyan későn?
    - Hiányoztál na!
    - Unatkoztál a lagziban?
    - Na azt éppen nem mondanám...majd mesélek.
    - Szóljak apunak, hogy megjöttél? A krumplit ássák a kertben a mostohával.
    - Maradj egy kicsit! – ölelte szorosan magához a lányt, aki egyáltalán nem tiltakozott.
    - Ugye nem neheztelsz, amiért nem mentem veled tegnap? Tudod, tényleg nem ismerem a barátaidat, nem tudom mit kezdtem volna ott magammal.
    - Semmi baj – lazított Zsolt az ölelésen, s a lány nyakába csókolt. Aztán a két karját simogatva nézett az arcába. - Nekem dolgom volt, unatkoztál volna. Na, meg tényleg nem vagyunk menyasszony-vőlegény...de ez még változhat – mondta széles mosollyal kísérve – Ugye?
    - Vagyis mi most járunk? - lépett hátra Kinga egy lépést.

    Folytatás...

    potyautas 5 hónapja 7

  • Ösztönlány

    ...
    Odaértek ahhoz a házhoz, amit egy éve vettek meg nyaralónak Kingéák. Fény szűrődött ki.
    - Évike innét egyedül mész tovább.
    - Ez egy elátkozott ház Zsoltika.
    - Ezt most miért mondod?
    - Tudom, amit tudok.
    - Nem tudsz te semmit.
    - Te azt csak hiszed. Előbb a Zsuzsa, most meg ez a zsarátnoki csaj. Nehogy ezzel is úgy járj! El van ez a ház átkozva. Komolyan mondom. Nem lehet véletlen, hogy épp ezt vették meg, amikor van eladó ház a faluban bőven. Na, de te tudod. Én akár mehetek is, te meg próbálkozz! De aztán ne gyere hozzám sírva, ha ez se jön össze.
    - Mit képzelsz te magadról? - ragadta meg a lány csuklóját indulatosan.
    Aztán a megdöbbenéstől engedett a szorítása, mert Éva belemarkolt az ágyékába s közben szájon csókolta. Mielőtt felocsúdott volna, a lány sarkon fordult, s otthagyta.
    - Gondold meg Zsoltika! Ma még megtalálsz.

    Zsoltika köpni, nyelni nem tudott. Állt, mint akit odaszögeztek. Már el is tűnt Éva a gyér világítású utcában, amikor felfogta mi történt. Az „elátkozott ház” felé fordult. Kék fény szűrődött ki a redőny rései közt. Szól odabenn a TV. Elég késő lehet már, bár mivel órát soha nem hordott, nem tudta megnézni mennyi az idő. Na, de ez nem számít. Ha szól a TV, bizonyára ébren van Kinga. Ha nem is számít rá, attól még beengedi. Egy próbát megér.

    Folytatás...

    potyautas 6 hónapja 7

  • Valami véget ért

    ...

    Az lett volna természetes, ha egy közösen eltöltött hétvége...na jó, fél hétvége után féktelen jókedvük támad a hazafelé tartó úton. Az lenne az elvárható viselkedés, hogy nagyokat röhögnek egymáson, felemlegetve, hogy ki mennyire volt berúgva, ki milyen hülyeséget tett, vagy mondott, cukkolnák Bongót a sikertelen horgászásáért. Sajnálkozni csak azon kellene, hogy vége ennek a jó kis bulinak, legfeljebb még azon, hogy habár finom volt a sült hal de kevés. Természetes? Elvárható? Állítólag hasonló esetekben így szokott lenni. Méltathatnák a csárdában elfogyasztott reggelit! Vagy bárki mondhatna valamit, de nem. Csak az autó zaja hallatszott, az utasok pedig hallgattak mint...mint a sült hal. Senki nem szólt egy árva kukkot sem. Tibi bizonyára már az esküvőjén járt gondolatban, Stupli a nemrég megismert barátnője miatt aggódott, aki annyira új, hogy nem merte elhívni kísérőnek a lagziba. Tegnap este se voltak együtt, nem is tudja a lány, hogy miért nem kereste, a következő hétvége megint kiesik, nem kizárt, hogy keresni fog egy másik fiút, akivel gyakrabban lehet együtt. Freddi talán már azon meditál, hogy elutazzon-e Pestre a munkája miatt ma este, vagy elég lesz holnap hajnalban. Bongónak olyan gondolata támadt, amit ki kellett mondania hangosan:
    - Tudjátok mikor voltunk így együtt, ráadásul ennyire csendben?
    - Tudjuk – vágták rá egyszerre mind a négyen.

    Folytatás...

    potyautas 6 hónapja 4

  • Orvosi eset

    Egyik olvasóm érdeklődött privátban, mi az oka annak, hogy régóta nem publikálok.
    Válaszoltam, hogy nem jön az ihlet.
    "Akkor jó, ha csak ez a gond."
    Mi más lenne – gondoltam én.
    Ja! Hatvanhárom éves leszek hamarosan. Bármi előfordulhat. Kedvenc humoristámtól hallottam, hogy amikor az orvosa a leleteit tanulmányozva mondott egy cifrát, s ő rákérdezett mi a gond, azt válaszolta, hogy „nagyjából minden” Pedig ő csupán 50 éves. Nekem is volt már ilyen-olyan problémám, de magától meggyógyult. Azon tűnődöm, hogy ha nem tudok beszélni, akkor majd írni se fogok tudni? Miről jutott ez eszembe?

    Van már legalább 10 éve, hogy TV nézés közben eltűntek a kontúrok. Pedig akkor még jó volt a látásom. Jeleztem volna a családnak a gondomat, de nem tudtam értelmes mondatot összerakni. Próbáltam egyszerűbben fogalmazni, de nem azokat a szavakat mondtam, amit akartam. Később már a megfelelő szavak se jutottak eszembe. Óriási koncentráció volt szükséges ahhoz, hogy akármit a nevén tudjak nevezni. Próbáltam körbemagyarázni, mint egy keresztrejtvényt, de így is nagyon kevés értékelhető információ jutott el a családhoz. Talán még annyit kihámoztak a gügyögésemből, hogy „bazmeg nem tudok beszélni, baja van az agyamnak” Na, ezzel nem tudtak késő este mit kezdeni. Majd helyrejön. Így is lett. Talán egy órán át tartott ez az állapot.

    Folytatás...

    potyautas 6 hónapja 12

  • Legénybúcsú 2.

    Indulás este hatkor a klub elől. Azért innét, mert Zsolt korábban itt hagyta a magnóját, amit vinni akart magával. Csak később eszmélt rá, hogy mennyire értelmetlen dolog ez, hiszen útközben a kocsiban is hallgathatnak zenét. Ha elég közel parkolhatnak a táborhelyhez, akkor a helyszínen is. A magnó telepei egyébként is legfeljebb 6 óra kapacitásúak, ez pedig kevés a hétvégére. Stupli ugyan hozott magával egy gitárt, de a dalolásaikról csak úgy tudnának felvételt készíteni, ha lenne a magnóhoz megfelelő mikrofon. Az pedig nincs. Vagyis semmi értelme nem volt bemenni a klubba...hacsak az nem, hogy a jelenlévőknek eldicsekedhettek azzal, hogy az egész hétvégét vízparton fogják tölteni. Juci volt nagyon nekikeseredve, amiért nem vitték magukkal. Pedig úgy tartja, hogy ő a banda hatodik tagja, de a kabalája mindenképpen. Két alapos indok is gátat vetett ennek a lehetőségnek. Egyrészt a kocsi öt személyes, másfelől lányoknak nincs helyük legénybúcsún. Mindez persze csak kívülállónak meggyőző, a Juci duzzogásán nem segített. Tibi igyekezett mielőbb szabadulni ettől a kényelmetlen helyzettől. Olyan hirtelen indult el a kocsival, hogy Zsoltnak nem volt ideje beszállni. Éppen csak belépett a hátsó utasajtón, de még a súlypontja kívül volt. Úgy érezte biztonságosabbnak, ha lemarad. Nyitott ajtóval mentek legalább 100 métert, mire a sofőr felfogta mit kiabálnak az utasai.
    - Öregem ez meleg volt – nyúlt át Zsolt előtt a középen ülő Bongó, s lenyomta a zár reteszét.

    Folytatás...

    potyautas 6 hónapja 9

Hirdetés

Copyright © 2000-2017 PROHARDVER Informatikai Kft.