Blog

[ ÚJ BEJEGYZÉS ]   [ ÚJ CIKK ]

• Kékmező (Repáská 17)

  ....A beszélgetésnek a Sanyi keresztanyja vetett véget. Hívta, hogy próbálja fel a keresztapja ruháit, ne a temetés napján kelljen ráigazítani!

  - Keresztanyám! Borzalmas dolgokat mesélt ez az ember –mondta Sanyi már ruhapróba közben – Egész biztos, hogy keresztapám nem a fronton van?
  - Állj nyugodtan! Hozok egy nadrágszíjat. A szárát fel kell hajtani, de a derekával nem töltöm most az időt.
  - Egészen biztos?
  - Mi van? Ja, hát persze. Miért írná, ha nem úgy lenne? Meg is kellene fürödnöd! – tette még hozzá, miközben a nadrág bujtatóiba fűzte a szíjat – Olyan ember szagod van.
  - Hiszen ember vagyok már.
  - Már majdnem – nevetett nagyot az asszony – Olyasféle. Csak tudnám, miért van akkor bakkecskeszagod!
  - Na, ilyet aztán ne mondjon! Annyira büdös nem lehetek, hiszen meg is áztam az éjjel. Tüzet kellett raknom, hogy megszáradjon a ruhám.
  - Kimosni se ártott volna.
  - Kimosta az eső.
  - Majd adok anyádnak szappant holnap, mielőtt hazaindulnátok. Szólj, hogy el ne felejtsem! Bár azt se bánnám, ha itt maradnál! – tette még hozzá halkan, miközben gombostűt keresett a varródobozában, hogy megtűzhesse a felhajtott nadrágszárat.
  - Auuu! – szisszent fel Sanyi, amikor bokáját érte a szúrás.
  - Bocsánat! Majd vigyázok, csak ne mozogj. Nem maradnál itt? Mi dolgod odahaza?

  Folytatás...

  potyautas 9 éve 3

• Találkoztam Sanyi bácsival.

  Ebéd utáni sétámról visszatérve újságoltam a feleségemnek, hogy találkoztam Sanyi bácsival.
  Farkastorokkal született Jászberényben. Nincsenek már ilyenek életben, csupán hárman. Édesanyja professzor-asszony volt, ami miatt sok kellemetlenséget kellett elviselnie a Kádár-rendszerben, noha őt nevelőszülők vették magukhoz Szegeden, s így nem sok közük volt egymáshoz. Sokáig a vasútnál dolgozott piros ceruzával (ezt úgy értettem, hogy ellenőrként tevékenykedett.) Párt vonalon se volt ám akárki, hiszen ő szedte a párt-tagsági díjat több körzetben is. Nem fél a múltja miatt, hiszen ő tisztességes volt. Akik ismerték, ma is ráköszönnek. Abban az időben, ha valaki nem odavaló volt, hamar kipenderítették. Nem volt olyan lopás, mint ma. Na, de nem akar politizálni.
  Aztán elvesztettem a fonalat, mert már arról mesélt, hogy műtőssegédként dolgozott Miskolcon, majd műtős, később betegápoló, sőt szakápoló lett. Már nyugdíjas, hiszen 64 éves. Bár nem néz ki annyinak. Legalábbis ezt mondta. Ha belegondolok, hogy én elmúltam 61, akkor szerintem kinéz annyinak, hiszen láthatóan öregebb nálam. A lánya rendőrakadémiát végzett Franciaországban. Öt nyelven beszél, megjárta Vietnamot is, túlélt kígyómarást, most egymillió kettőszáz ezer forint a havi fizetése, ami a végzettségéhez képest nem sok.
  - És ki ez? – kérdezett közbe a feleségem.
  Hát a Sanyi bácsi
  Milyen Sanyi bácsi?
  Ká-val kezdődik. A vezetéknevét nem tudtam megjegyezni. A kutyát sétáltatta.

  Folytatás...

  potyautas 9 éve 7

• Mesedélután (Repáská 16.)

  Sanyi nem az a fajta legény volt, aki nem fért hozzá a munkához, de itt most nem tudta, mit segíthetne. Az emberek már nélküle is többen voltak a szükségesnél. Szerszám nem jutott, beszélgetni pedig nem nagyon volt kedve. Bátyó lent csákányozott a gödörben, nem vele foglalkozott.
  A jelenlévők többségét egyáltalán nem ismerte, akit mégis, az is inkább kisgyerekkori játszótárs volt, akivel tíz éve nem is látták egymást. Nem találta a helyét, legszívesebben elment volna innét, de nem tudta hová.
  Egy öregasszonyt látott közeledni arról, amerről ő is jött nemrég. Fekete ruháján szinte vakítóan fehérlett a mellén összecsomózott batyu. Amint közelebb ért hozzájuk, felismerte a keresztanyját, akit mindig tarka ruhában látott eddig. Most a gyász miatt visel feketét. Ezért gondolta öregnek, noha még negyven éves sincs.
  - Megéheztek-e már emberek?- kérdezte, amint lekanyarította hátáról a terhet. Az egyik fiú segíteni akart, de elkésett vele. Az asszony nem volt hozzászokva, hogy segítsenek neki a batyuját levenni, így észre se vette a segítő szándékot. Kibontotta a csomagot, gondosan ügyelve arra, nehogy valamely régi, besüllyedt sírhantra tegye, majd odainvitálta a sírásókat. Kenyeret, szalonnát, kolbászt hozott, mellé paprikát, és újhagymát. A kenyérhez hozott egy nagy kést, a szalonnához pedig mindenki használja a saját bicskáját, hiszen nem is győri legény, aki nem hord magánál.

  Folytatás...

  potyautas 9 éve 6

• Ajándék a Mikunak.

  - Az ott a Mikulás?
  - Szerintem nem.
  - Szerintem meg de.
  - Kérdezd meg!
  - Te vagy a Mikulás? Mert ha igen, miért nincs piros kabátod, meg zsákod, és miért busszal utazol, és miért nem azt hoztad nekem amit kértem?
  - Igen - válaszolt a fehér szakállú fáradtan.
  - Mit igen? Miért nem azt hoztad...?
  - Nem azt vittem? Talán eltévesztettem.
  - Miért nem figyelsz oda?
  - Hagyjál már öcsi! Mit tudom én, hogy ki vagy te! A világ összes gyerekét kellett meglátogatnom az éjjel. Óhatatlanul becsúszik egy-két tévedés.
  - De akkor hozd helyre a hibát!
  - Pénztártól való távozás után reklamációnak...
  - Milyen pénztártól te vén hülye? Ez ajándék.
  - Akkor meg pláne!
  - Tessék gyorsan bocsánatot kérni a Mikulástól! - szólt rá gyermekére az anya.
  - Majd ha kicseréli azt a bóvli ajándékot arra, amit kértem.
  - Kérj bocsánatot, vagy kapsz egy taslit!
  - Jól van na. Bocsánat - motyogta alig hallhatóan.
  - Spongyát rá! El van <a class="ktg6us78hf8vdu7" href="javascript:void(0)"><u style="border-bottom: 1px solid;">felejtve</u></a>. Fáradt vagyok, nincs kedvem beszélgetni. Nagy volt a hajtás. Még csak most jövök a műszakból. Le kellett adni a maradék holmit a manóknál, bekötni a rénszarvasokat, ellátni őket, lemosni a szánkót...
  - És mikor cseréled ki az ajándékot?

  Folytatás...

  potyautas 9 éve 5

• Kiterítve (Repáská 15.)

  A mamócska ott feküdt az asztalra tett koporsóban. Keze összekulcsolva fogta az olvasót. Máskor oly pirospozsgás arca most akár a pergament. Mintha valami viasz bábu lenne. Ráadásul jóval kisebb, mint amire ő emlékezett. Hitetlenkedve nézett a keresztanyjára, s csak ekkor gördültek ki első könnyei. A vigasztaló öleléstől Sanyi arra gondolt, hogy miért is nem lehet ez az asszony az ő édesanyja a másik helyett?

  - Ugye nincs másik ruhád? - mérte végig keresztanyja kissé hátra lépve - Majd felpróbálod az Anti ruháit. Látom, a cipő is majd' leszakad a lábadról - motyogta magában alig hallhatóan, választ se várva.
  Miért is várt volna, hiszen tudta a választ.
  - Hagyj most minket Matild - állította meg a belépő testvérét - Foglalkozz ezzel a sok vénasszonnyal! Mi hazamegyünk a gyerekkel, és a sógorod ruhái közt keresünk rávaló öltözetet. Aztán majd megy az emberek után. Tudod merre van a temető ugye? - fordult mamócskát bámuló Sanyi felé. Hallod?

  Folytatás...

  potyautas 9 éve 3

• Repáská 14.

  Több mint 3 éve hagytam abba ezt a történetet. Talán ideje már folytatni.

  Következő reggel éppen napkeltekor indultak. Kőfejtés volt a napi terv, de mégis szekérrel keltek útra, mert délután behozzák majd a szénát, amit tegnap megforgattak. Rozi néni készített nekik a tarisznyába reggelit, az ebédet pedig majd most is kiviszik a lányok, mint tegnap.
  – Te Lajos! Kié is ez a bánya, amibe megyünk? – kérdezte Sanyi, mert éppen azon tűnődött, amit a minap hallott az elhordott kváder kövekről.
  – Itt fenn a hegyen azé a bánya, aki beleáll. Úgy szokott lenni, hogy kinek-kinek a szőlője végében van egy gödör, amiből szedi a követ. Ha valaki elhagyja, bárki belemehet.
  – Ezt éppen ki hagyta el?
  – Emlékszel a Mari nénire, ahol együtt fűrészeltük a fát?
  – Aha.
  – Neki az apósa kezdte, azt mondják. Én ugye nem emlékezhetek rá, mert régen volt.
  – És? Meghalt?
  – Kicsoda? Jaj, dehogy halt az meg. Na, de rokon. Hagyja nekünk, hogy szedjük. Neki van másik bányája is.
  – Na, de kinek a kövét hordták el?
  – Elhordták?
  – A kenderáztatónál hallottam.
  – A János sógort mondja. – szólt hátra a bakról Lajos bácsi.
  – Az annak a fia, akit mondtam. A Mari néni férje. Akit elvittek.
  – Katonának?
  – Nem éppen.
  – Jaj, hát persze, hogy nem. Mondták ezt is az asszonyok. Rabnak vitték, mert nem fogott fegyvert.
  – Akkor minek kérded, ha tudod?

  Folytatás...

  potyautas 10 éve 9