2024. március 3., vasárnap

Gyorskeresés

Blog

[ ÚJ BEJEGYZÉS ]   [ ÚJ CIKK ]

  • Buszon

    Nem hittem volna, hogy meg tudom majd szokni a sok buszozást én, aki évtizedek óta kocsival járok, ráadásul rendszertelenül. Pedig megszoktam. Háztól-házig naponta két és fél óra. Eleinte olvasással töltöttem az időt, később saját magamnak összeállított zenét hallgattam (Pink Floyd, Deep Purple...lehetőleg hosszabb műveket választva) Újabban egyszerűen a rádiót kapcsolom be, de sokszor egyszerűen végigbambulom az utat. Nézegetem a diáklányokat. Egykori öreg kollégám kérdezte, hogy minek lesed te őket? Hogyhogy minek? Mert örömöm lelem benne. Nem szempont, hogy unokának is túl fiatalok. Ami szép, az szép. Miért baj, ha gyönyörködöm benne? Ami az utazás élményét adja mégis az, ha beszélgetek az utastársakkal, vagy a „futótárssal”. Ez utóbbi egy, a gyerekeim korosztályába tartozó elvált asszony, akinek nem tudom a nevét, de ezen kívül sok dolgot elmesélt már magáról. Először azért figyeltem fel rá, mert el volt késve, és nagyon igyekezett lefelé a sok száz lépcsőn, szinte futott. Következő néhány alkalommal ugyancsak így láttam. Nekem is szűkös volt már az időm, ezért nevezem azóta is a futótársamnak. Írtam már jegyzetet a hajóskapitányról, a nyugalmazott gyerekorvosról, de tegnap szinte az egész utat végigbeszélgettem. Érdekes, hogy így jobban is telik az idő.

    Folytatás...

    potyautas 11 hónapja 38

  • Egy rózsaszál

    Csütörtökön állítottuk a sátrat. Igazi paraszt lagzit...vagy valami hasonlót akartak. Azért csak hasonlót, mert az igazi gazda a saját portáján állít sátrat. Kivéve Cserépváralját, mert ott olyan szűkek a porták, hogy az utcát kell elzárni a sátornak. Nálunk, amikor kiment divatból a sátras lagzi, eleinte a kultúrházat bérelték ki, majd rákaptak a népek az iskola ebédlőjére. Ez már sokkal előnyösebb megoldás lett, mert itt legalább van rendes nagyüzemi konyha. Ezt a megoldást turbózták fel az udvaron felállított sátorral. A szervezést még az is bonyolította, hogy a menyasszony külföldi, és ennél fogva a rokonai is. El kell őket szállásolni! Nem egy nagy kihívás egyébként, mert a mi kicsi falunkban élünk kétezren, de talán szálláshely is van ennyi. A rokonok egy része a megszokott helyére megy, hiszen rendszeresen járnak ide nyaralni Szlovákiából. A fiatalok is így ismerkedtek meg négy éve. Nem szlovákok, hanem magyarok. Legalábbis otthon. Mint ahogy E.Vidasicsova elmondta, ő mindenhol idegen, mert a beszédével lebukik. A szlovákok felismerik benne a magyart, az itteniek pedig a szlovákot. Noha én csak azt hallom, hogy palócosan beszél, de valami gyönyörűen. A Dia beszédében ez csak hajszálnyit érezhető. Aki nem ismeri, annak fel se tűnik. Kivéve, ha felbosszantják. Akkor nagyon felvidéki. De még kicsit gonosz is. Nehezen viseli a munkahelyén, ha a szlovák vendégek bunkók. Beszólnak, hogy nem tudnak ezek (mármint a magyarok) semmilyen nyelven.

    Folytatás...

    potyautas 1 éve 4

  • Hús 2.

    Végül nem is a Kilencujjú figyelmeztetése volt az, ami magához térítette a társaságot, hanem az üreg mélyéről jövő morgás. Mind ismerték ezt a hangot. Odahaza az oroszlán morgott így, ha túl közel merészkedtek hozzá és az elejtett zsákmányához: az állat ezzel jelezte, hogy megadja a lehetőséget a visszavonulásra. Tapasztalatból tudták, ha ilyenkor visszavonulnak, semmi bántódásuk nem esik, mert az oroszlán nem vért akar, hanem nyugalmat, viszont ha ott maradnak, akkor bizony kész támadni is.
    A vezér és a Kilencujjú ösztönösen hátrálni kezdett, azonban két lépés után beleütköztek a többiekbe, akik kétségbeesve forgatták a fejüket: ők sem akartak a ragadozó közelében maradni, ugyanakkor kihátrálni a hidegbe, ahol a fehér pernye hullik rájuk, semmivel sem volt vonzóbb lehetőség, mint a maradás.
    Nekik kettejüknek pedig így nem sok választásuk maradt. Ők inkább lettek volna kint, de ahhoz az egész falkán kellett volna keresztülverekedniük magukat. Ez bizony csapda volt. Ismét egymásra néztek, mintha megerősítést várnának a másiktól, aztán a vezér is lehajolt, és megmarkolt egy követ – ebből szerencsére elég sok akadt az üregben. Tudták, hogy ha tényleg egy oroszlán van odabent, semmi esélyük ellene, a falkában pedig igazából már senki más nem maradt, akire számíthattak volna, de ha már meg kell halni, legalább nem adják könnyen magukat.

    Folytatás...

    potyautas 1 éve 3

  • Hús (novella)

    Még épp csak hajnalodott, mikor a vezér, a csapatból elsőként, felébredt. Fázott, és éhes is volt, és jelenleg egyik problémára sem tudott megoldást találni.

    A hideg még attól is elvette a kedvét, hogy nyújtózkodjon. Felült, végignézett a falka többi tagján, akik egy kupacba húzódva hevertek körülötte, de szinte rögtön meg is feledkezett róluk, mert valami nagyon különöset látott. A talajt minden irányban valami áttetsző, fehér réteg lepte be, mintha homokot fújt volna rá a szél. Pedig a levegő egyáltalán nem mozdult.

    Óvatosan kinyúlt és megérintette a fehérséget. Hideg volt, és rátapadt az ujja hegyére. Aztán pillanatokkal később vízzé változott. Ijedten ugrott talpra, amivel felverte a többieket is, akik előbb őt bámulták értetlenül, azután azt a fehér valamit, ami körbevette őket. Látva, hogy a vezér ideges, ők is nyugtalanná váltak. A vezér rájuk mordult, hogy maradjanak csendben, majd a figyelmét újra a különös anyagnak szentelte.

    Nem tűnt veszélyesnek. Ismét kinyúlt, felmarkolt belőle valamennyit, és nézte, ahogy lassan ez is vízzé válik a kezében. Kicsit még gyanakodva újabb adagot vett a markába, és belenyalt. Érezte, ahogy a fehérség elolvad a nyelvén.

    Folytatás...

    potyautas 1 éve 1

  • Pesti vegán

    Inkább ne nevezz vegánnak
    május 27, 2019

    Sokszor hallottam már a kollégákat a bolt körül problémázó vegánokról, és párszor én is láttam már őket tüntetni a bolt előtt, de a legrosszabból egészen múlt szombatig kimaradtam. Akkor is csak véletlenül sikerült belefutni, mert reggeli műszakom volt, 3-kor végeztem volna, de valaki beteget jelentett, megkért hát a főnök, maradjak tovább (már el is felejtettem, milyen rossz úgy dolgozni, hogy még körülbelülre sem tudod, meddig tolták ki a műszakod végét, végül amúgy negyed 7-kor hazamehettem). Szóval úgy fél 5 körül meghallottam a szirénázást – a bolton belülről. Konkrétan a hot bar mellől, ahol egy kisebb társaság álldogált, elsőre nem foglalkoztam vele, dolgom volt, de aztán elkezdtek odagyűlni az emberek, és mikor a főaktivista megkezdte az állatok jogairól szóló előadását egy hangosbeszélőbe, arra már odafigyeltem, és láttam azt is, hogy nem csak zajos beszédet tartanak, de teljesen elállják az utat, akadályozva mindenféle vásárlást, és ezt megfejelték azzal, hogy a hot bar-t ‘police’ feliratú szalaggal kerítették körbe, nehogy valaki még így is hozzáférjen. Apró szépséghiba, hogy a hot bar-ban vegán kaják is akadnak, így most azokhoz sem lehetett hozzáférni, mindegy, értékeljük a szándékot. Vagy valami olyasmi.

    Folytatás...

    potyautas 1 éve 86

  • Majdnem bűnöző lettem

    A fehér Wartburgom volt akkor, tehát…azt hiszem, elévült már. 30 éve cseréltem le azt a kocsit.
    Akkori sógoromnak egy szlovákiai párttitkár ismerőse intézett egy kereskedelmi forgalomban nem kapható készüléket. Hegesztőtrafó lehetett, de nem volt hozzá semmi dokumentum. Nem volt még akkor nálunk Unió. Tehát útlevél, stempli, költőpénz, meg „Hová mennek?”. Határ-közeli településre mentünk, az elvtárs ismerte a vámosokat. Úgy kellett időzíteni, hogy a baráti hatósági személy legyen éppen szolgálatban. Tél volt, hó esett és jöttek az ünnepek. (Nem dalszöveg, ez így volt) Volt egy kicsi köd is, de azért oda találtunk. Szimpatikus volt a család. Kedvesen fogadtak, volt trakta, meg kedélyes beszélgetés, néztük a TV-t kicsit politizáltunk is, de csak szőrmentén, mert a – nevezzük Bélának a párttitkárt – Béla szülei is elkötelezett hívei voltak az éppen megbukott rendszernek. Akkor volt éppen napirenden a Cseh és Szlovák Köztársaság szétválása. Nem lehetett tudni, hogy magyar szempontból ez milyen következményekkel jár.

    Folytatás...

    potyautas 1 éve 5

  • Jónak lenni jó?

    Jól döntött a lányom, amikor lakást vett Budapesten. A vételár 10%-át kellett kifizetni, ezt összekapartuk. A hitel törlesztése több volt ugyan mint egy albérleti szoba ára, de amíg az albérletért fizetett pénz elveszik, a törlesztésből saját tulajdonú lakás lesz 20 év múlva. Aztán úgy alakult, hogy nem sokat lakott benne, kiadta albérlőknek. Jó nagy lakás, négy lakót is befogadott. Érdekük volt a lakóknak, hogy tele legyen, mert elég magas volt a rezsi. Sok év alatt sokféle ember megfordult itt. Fél évig még én is lakója voltam együtt a feleségemmel ennek a 10. emeleti panelnek. Legemlékezetesebb lakótárs volt a két méter magas Misa Moszkvából. Azért lényeges a magassága, mert egyszerre tudtak a feleségemmel ténykedni a konyhában. Ő használta a szekrény magasabb polcait. Négy nyelven beszélt. Ahogy szóltak hozzá, úgy válaszolt. Voltak érdekes dolgai, hiszen más kultúrkörből jött. Kedveltük. Voltak srácok akik a padlócserénél is segítettek, de nem akarom sorra venni őket, hisz legtöbbjükkel nem is találkoztam. Amiért az egész témába belekezdtem, az az utolsó lakók esete.

    Folytatás...

    potyautas 1 éve 11

  • A Gizi ura

    A Gizi ura

    Imre, Jóska és Zsolt egy céges sofőr házánál maszekolt Zsarátnokon. Munkaidő után még van rá 3 órájuk. Az is elég valamennyire, legalább kevesebb marad a hét végére. Haza tudnak menni Póriba az utolsó busszal. Hármuk közül ketten már házasok, csak Imre nőtlen. Nem is nagyon udvarolgat, társai nem tudnak olyan nőről, akivel bármilyen kapcsolata lenne. Pedig a faluban jó partinak számít. Nincs ugyan a családban már kocsi-ló, a földet is beadták a téeszbe, de szorgalmas családból származik. A nagyapját úgy is nevezték, hogy szorgalmas Jóska. A lányos anyák azt látják benne, hogy jó dolgos gyerek. Szabadidejét viszont kizárólag a haverokkal tölti. Jóska szokta is cukkolni, hogy fél a nőktől. Addig cseszegeti, amíg annyit kicsikar belőle, hogy tetszik neki egy üsztögi lány. Gizinek hívják, eladó egy zsarátnoki boltban. Ettől a két kolléga nem lett okosabb, hisz nem ismerik. Nem tartozik a menő csajok közé, nem jár a klubba se, más faluból való legények nem tudnak róla. Ez a téma ezzel túl is lett egyelőre tárgyalva. Leporolták magukat miután abbahagyták a munkát, s irány a vasútállomás, ahonnét a buszuk indul. Nem sok idő volt már, jól ki kellett lépni, így alig szóltak egymáshoz út közben. A busz bent állt a megállóban, de megvárta még a vonatot. A fiúk beültek, s vártak. Imre az ablakhoz telepedett, mellé Jóska, Zsolt pedig mögéjük. Bámulták a járókelőket. Két lányra figyeltek fel, akik a busz mellett álldogáltak.

    Folytatás...

    potyautas 1 éve 12

Hirdetés

Copyright © 2000-2024 PROHARDVER Informatikai Kft.