2022. október 4., kedd

Gyorskeresés

Blog

[ ÚJ BEJEGYZÉS ]   [ ÚJ CIKK ]

  • Ádám s Éva

    Nem örömömben kerültem Csepelre, de nem volt rossz az a fél év.

    A több mint negyed századon át működő vállalkozásom soha nem szárnyalt igazán, de voltak azért jó éveim. Az utolsó előtti évben még belevágtam egy teherautó lízingbe, ami ugye azt jelenti, hogy nem gondoltam rá, hogy abbahagyjam. Aztán valahogy mégis szembesülnöm kellett azzal, hogy elfogytak a munkáim. Megváltozott a piac igénye (erősen be is szűkült) én pedig nem váltottam időben. Két évig eléldegéltem a régi kapcsolatok hozadékából, de 2010 őszén valamit lépnem kellett. Csepelen alacsonyabb költséggel számoltunk, reméltem, hogy majd munkát is találok. Hat héten át abból álltak a napjaim, hogy sétáltam. Az ablakból láttam a templomot, azt fontolgattam, eljárok misére, hátha könnyít a lelkemen. Aztán erre mégse került sor, mert egy betonpalánkon megláttam a „ márvány, gránit, műkő” feliratot, és a hozzá kapcsolódó telefonszámot.
    Február közepén kezdtem.

    Két éve még kilencezret fizettem az alkalmi segédnek, most hatezerért álltam munkába. Később fontolgattam, hogy átmegyek a generálkivitelező kőművesei közé, mert ott aki be tudta rakni a téglát megkapta a kilencet, aki csak a seprőt támasztotta, a hetet. Vagyis a segédmunkás is többet kap, mint én. Végül maradtam a szakmában. Ketten kezdtünk Robival. Hajlott koromra való tekintettel – mondta az öreg főnök – annyi lesz a bérem, mint a Robertnek. Aztán kiderült, hogy mégsem.

    Folytatás...

    potyautas 4 éve 6

  • Boldog idők

    Béla bácsi sokat tudott mesélni. Bármiről, de elsősorban a saját emlékeit osztotta meg a hallgatósággal. Sokszor közbeszúrt úgynevezett zárójeles részeket, amikből aztán nem tudott kikeveredni, így elvesztette az eredeti fonalat. Nem is lett volna ez baj, ha a hallgatót érdekli, és figyel rá, de Imre csak illendőségből tett úgy, mintha figyelne. Nem igazán kedvelte az öreget, de nem őt vette feleségül, hanem a lányát Violát. Ilyen helyzetben az volt az általános szokás, hogy apukának szólítsa, de sehogy nem tudta magát erre rávenni. Közös portán laktak, de ezen a telken nem állt kész lakóház. Imre egy építkezésre nősült be. Lakhattak volna két utcával odébb az ő szüleinél, de oda Viola nem volt hajlandó menni. Idegen volt a faluban, nehezen barátkozott, nem akart új családot. Vagyis akart, de olyat, amiben ő és Imre a szülők, nem pedig az öregekhez alkalmazkodni kénytelen gyerekek.

    Zárkózottságának alapos oka volt. Négy éve vesztette el az anyját. Éppen akkor, amikor egy lánynak meg kellene tanulni lehetőleg mindent, amit egy asszonynak tudnia kell. A nagymama nem nagyon igyekezett betölteni az űrt. Béla bácsi számára is óriási volt a veszteség, elég volt neki a saját fájdalma. Viola magára maradt. El kellett látni magát, s a többnyire egyszemélyes háztartást, mivel ekkor már az apja eljárt dolgozni Miskolcra, csak hétvégén járt haza. Vagy adott haza pénzt, vagy nem.

    Folytatás...

    potyautas 4 éve 0

  • Ne öregedj meg!

    Nem azért mondják az öregek, hogy a fiatal halálát kívánják, inkább azért, mert az idős kor és a betegség, a fájdalom közé egyenlőségjelet tesznek. Pedig ez nem törvényszerű. Való igaz, hogy a beteg embernek elmegy az életkedve, ezért kell vigyázni az egészségre, amennyire lehet. Nem a sok pihenés ennek a módja, hisz abba is belenyomorodik az ember, ha túlzásba viszi. Ifjú korunkban úgy spekuláltunk, hogy akkor kellene nyugdíjat kapnunk, ne pocsékoljuk el fiatalságunkat a munkára, inkább utazgassunk, szórakozzunk. Majd dolgozunk öreg korunkban, akkor már úgyis mindegy. Nem, nem mindegy. Annyiban jó volt a meglátásunk, hogy nem szabad abbahagyni a munkát. Több oka is van ennek. Egyrészt nagyon kevesen kapnak akkora nyugdíjat, hogy az aktív kori életszínvonalat tartani tudják, tehát kell a jövedelem kiegészítés. Ettől sokkal fontosabb, hogy a kondíció megtartásához is kell az állandó testmozgás. Nem életszerű, hogy aki negyven éven át nehéz fizikai munkát végzett, majd eljár edzeni, kocogni...inkább tovább dolgozik. Jobban elfárad, többet kell pihennie, de meg lehet találni az ideális arányt. Mindez arról jutott eszembe, hogy három nap semmittevés már túl sok. Vasárnap este el kellett mennem sétálni.

    Folytatás...

    potyautas 4 éve 29

  • Korkedvezmény

    Két évvel ezelőtt, mint friss nyugdíjas, megkaptam az utazási kedvezményt. Korábban nem emlékszem, hogy bárhol kedvezményt kaptam volna (hacsak a bontott téglát nem számítjuk ide, amit az eladó alkudott le helyettem) Boldog voltam attól, hogy tízezer helyett ezerből jártam meg Miskolc – Budapestet oda vissza. (https://logout.hu/bejegyzes/potyautas/majdnem_potyautas.html) Elutaztam Debrecenbe, aztán néhány rövidebb útra is igénybe vettem. Gyakorlatilag kimerítettem a keretet, mire megkaptam a következő évi kedvezményt, amivel megjártam megint Budapestet, majd jól eltettem a papíromat, nehogy elvesszen. Mind a mai napig meg is van...valahol, csak nem tudom hol. Eltelt egy év, megint kaptam egy ugyanilyen keretet, ami teljes egészében kihasználatlan maradt. Betöltöttem azóta a 65-öt, most már nem kell. Elég felmutatnom a személyigazolványomat. Ezt megtehettem volna korábban is, hiszen senki nem veszi a fáradtságot, hogy leellenőrizze rajta a születési dátumot. (Ez a visszaélés persze csak most jutott eszembe, amikor már nem időszerű) Nagy eséllyel ezzel a kiváltsággal is hasonlóan fogok élni, mint a korábbi kedvezménnyel. Most, hogy még újdonság, utazgatok kicsit. Bár nem tettem hosszabb utazásokat az eltelt egy hónapban, inkább a megszokott autózásomat feleztem csupán. A városban viszont már nem gyalogolok, felülök bármelyik buszra.

    Folytatás...

    potyautas 4 éve 7

  • Meglepetések

    Jani bácsi meséi 17.

    A tót falut könnyen megtalálták. Az út ugyanolyan kanyargós volt mint eddig, de már lejtmenetben haladhattak egészen a leágazásig. Jani bácsinak megfordult a fejében, hogy Gyöngyös irányába menjenek le a hegyről, de akkor egyrészt visszafelé kell indulniuk, másfelől nem érintik a tótok által lakott hegyi falut, ami Juliskának feltett szándéka. Sztrapacskát talán találnak máshol is, de itt, a Szlovák étteremben egész biztos. Nem is akarta asszonyának kedvét szegni, meg beszélni se nagyon volt kedve. Most szembesült először igazán a saját fogyatékosságával, amikor nem tudott felmenni a toronyba. Néhány hónapja még reménykedett, hogy teljesen felgyógyul, de – mint orvosa mondta – amit fél év alatt elér, az lesz a végleges állapot. Valóban így lett. Odahaza már gond nélkül felmegy a kert végébe, még dolgozni se jelent gondot a szőlőben, hiszen szükség esetén belekapaszkodik a kordonba, vagy megtámaszkodik a kapanyélen. Autót is tudna vezetni, csak a család van úgy kétségbeesve. Kicsit bosszantja, másfelől jólesik neki, hogy aggódnak érte. Lehangoló érzés viszont, hogy amikor nekivágnak a világnak, azzal kell megbarátkoznia, hogy nem bír lépcsőzni. Pedig sok magaslatot kell leküzdeniük, ha szép panorámákban akar gyönyörködni. Térképet otthon is nézegethet, azért kár volt elindulni.
    - Nézd csak Papa, mekkora sík terület!
    - Aha. Úgy látom focipálya. Tényleg nem láttunk reggel óta ekkora egyenest.
    - Merre menjünk?

    Folytatás...

    potyautas 4 éve 6

  • Akárhogy számolom is...

    Feleségem egykor volt kedvenc főnöke hívott telefonon. Szakmai kérdésben kérte a véleményemet, de szerintem ez csak az egyik oka volt, hogy beszélni akart velem. Két nappal korábban találkoztunk, azt megelőzően pedig nagyjából 14 éve. Negyven évig dolgozott vezető beosztásban, ezért érthető, hogy vele kapcsolatban megosztott a közvélemény. Nem a volt munkájával kapcsolatban, mert az elhivatottságát, a hozzáértését senki nem vonja kétségbe. Emberekkel bánni a legnehezebb munka, s bizony becsúsznak hibák, de egyébként se lehet mindenkinek kedvébe járni, hiszen ahány ember, annyiféle. Mi mindig rokonszenveztünk egymással. Nekem ugyan nem volt a főnököm egy pillanatig sem, de politizáltunk néhány évig, többnyire egymással szemben. Egymás jószándékában mégsem kételkedtünk. Másképp láttunk helyesnek dolgokat. Magányosan él – mint mondta – telefonon él társadalmi életet. A legutóbbi esetet leszámítva nagyon rég találkoztunk, de telefonon beszéltünk, amikor a feleségem elérhetőségét kérdezte egy évvel ezelőtt. Ők is kedvelték egymást, a munkatársi viszony ellenére. Ez a duplán érvényes rokonszenv sarkallt arra, hogy meglátogassuk. Nagyon örült nekünk. Már ezért megérte.
    A mostani beszélgetésben is érintettük ezt a találkozást.
    - Szegény Ibolyát nem hagytuk szóhoz jutni – mondta.

    Folytatás...

    potyautas 4 éve 1

Hirdetés

Copyright © 2000-2022 PROHARDVER Informatikai Kft.