H​ir​d​e​té​s

2017. december 11., hétfő

Gyorskeresés

Blog

[ ÚJ BEJEGYZÉS ]   [ ÚJ CIKK ]

  • Hangulatban

    Minden okom meg van rá, hogy rossz kedvem legyen. Azért se! Végül is a telefonban olyan kedvesen kívánt boldog ünnepeket az a hölgy, aki közölte velem, hogy a vezetőség nem engem választott az állásra. A következő jelentkezésemre még nem reagáltak, tehát akár még reménykedhetek is. Az egy hónapja beadottra se reagáltak még. Igaz, onnét már aligha fognak, de ha úgy vesszük, nem utasítottak el. Aztán itt van éppen mögöttünk egy világvége, amit szerencsésen túl éltünk. Boldog új világot! Nem vettük észre az átmenetet a régiből? Nem számít. Az újévet is csak arról vesszük észre, hogy szilveszterkor fújják a dudákat, robbantgatják a petárdákat. Bár, amióta széles körben elterjedt a tűzijáték, már nem lehetünk biztosak benne, hogy Újév van, lehet, hogy valakinek a szülinapja. Vagy éppen Dzsenifer kijárta a nyolcadikat. Régebben néhány hétig eltévesztettem az évszámot, de mostanában mire le kell írnom, már bőven van időm megszokni.
    Na, de van okunk a bizakodásra, mert túljutottunk a téli napfordulón. Hosszabbodnak a napok. Hogy ez mire jó, még nem tudom. A közérzetemnek biztosan jót tesz, ha nem kell sötétben útra kelnem reggelente. (már ha majd munkába járok egyszer talán) Na, szóval eldöntöttem, nincs rossz kedvem. Azért se, ha a fene fenét eszik, akkor se!

    Folytatás...

    potyautas 4 éve 1

  • Értékrend

    Sajnos ma se tudok munkahelyi élményekről beszámolni. Unalmamban lesétáltam a Villanyrendőrhöz. Van ott egy nem szokványos telefonfülke, ami valójában egy olvasó szoba. Na jó, a szoba erős túlzás, mondjuk inkább könyvespolcnak! Be lehet ugyan állni, hogy olvasgassunk ott egy kicsit, el is lehet vinni a könyvet, csak hozni kell helyette másikat. Nem tudom, amikor kialakították ezt az olvasófülkét, mennyi könyv volt benne, de amikor én először láttam, egy sem. Elhatároztam, hogy – noha nem vittem el – de hozok. Tegnap már alkalmam nyílt volna rá, de elfelejtettem. Viszont másnak is megfordult hasonló gondolat a fejében, mert már két könyv is volt a polcokon. Most már 5 van.
    Nem terveztem sokat időzni a belvárosban, hiszen erős fél óra hazáig a gyalogút, s ahhoz, hogy délre visszaérjek ugyancsak ki kellett volna lépnem. Azért egy rövid kis nézelődés megengedtem magamnak. Mivel közeleg a Karácsony, elég sokan vannak az utcán. Nem mondanám óriási tömegnek, de azért vannak bőven. Bizonyára közrejátszott a szép napos idő is. Elárusító pavilonok sora húzódik majdnem a Centrumig. Sétálgatva, tisztes távolból vonultam végig előttük. Nem mentem közel, nehogy megszólítson valaki, hiszen egész biztos, hogy nem akarok semmit vásárolni. Talán egy pár gumicsizma hasznos lenne, de az itt biztosan nincs. Aztán nem is biztos, hogy szükségem lesz rá, feleslegesen nem költök. Nem engedhetem meg magamnak. .

    Folytatás...

    potyautas 4 éve 11

  • Titkosítás

    Barokk kisváros, több száz éves házak, hangulatos kicsi tér. Az egyik épület beállványozva, az állvány lehálózva, mögötte néhány munkás javítgatja a kőkereteket. Csak csendesen, hiszen szombat délután van.
    Délelőtt nagy volt itt a nyüzsgés. Dobszóval jött le a várból néhány vitéz a patak túloldalán lévő nagy térre, hogy aztán felvezesse a több száz iskolás gyereket. Délben a kicsi teret körülölelő vendéglőknek zsúfolásig megtelt a terasza. Október van már, de nagyon jó az idő. Gyönyörűen süt a nap, nem kell a pulóver sem. Mintha nyár lenne. Délutánra elcsendesedik a tér. Félóránként az „Esti dal” szól valahonnét harangjátékként.
    Egy ötvenes úr hangoskodása zavarja csupán a nyugalmat. Bercit szólongatja gyakran, aki soha nem válaszol neki, még ha szidalmat kap, akkor sem. Berci egy nagytestű, göndör szőrű, meghatározhatatlan fajtájú kutya. Csupán egyszer ugat, de olyan hangosan, hogy a munkások megriadnak az állvány alatt a hangjától. Az úr otthonosan mozog a téren. A vendéglátósok ismerik, bizonyára nem először szórakoztatja őket. Adja az okosat, többeknek beszól, nehezményezi, hogy az építkezésen kopácsolnak. Aztán fontos dolga akad, telefonálgatni kezd. Ez viszont már nem tartozik a környezetére, idegen nyelvre vált. Pedig semmi lényeges, vagy fontos dolgot nem mond. Ezt onnét lehet tudni, hogy mivel minden szavát tisztán hallani tőle 30 méterre is, a székely kőfaragó tolmácsolja a társainak a telefonba titkosított román szöveget.

    potyautas 5 éve 3

  • Meghívó 2

    Már negyed hét volt, de még nem kezdődött semmi. Még csak ceremóniamestere se volt az összejövetelnek. A kezdeti kíváncsiság, türelmetlen várakozássá kezdett változni. Hat óra húszkor egy feltűnően magas fiatal nő lépett a terembe. Nem tudom, a zsibongó sokaság egyáltalán hogy vette észre. Mindenesetre elhallgattak, és minden szempár várakozón tekintett rá. …

    Tudom magamról, hogy egy nőt - akaratlanul is - először deréktól kissé lejjebb nézek meg. Nagyon ritka a kivétel. Ez most egy kivételes helyzet volt, mert a hosszú, hullámos sötétbarna hajzuhatag egy angyalian gyönyörű arcot keretezett, melyről lehetetlen levenni a tekintetet. Valószerűtlenül világos kék szemét körülhordozta a társaságon, majd kettőt hátra lépett. Bokáig érő, fényes fekete bőrkabátja alól kivillant a hosszúszárú lovaglócsizma. Kisterpeszben megállt, egy hirtelen mozdulattal széttárta a hosszú kabátot, s elém tárult egy teljesen meztelen tökéletes test. Első döbbenetemben nem is jutott el a tudatomig, hogy nem a meztelenségét akarta elénk tárni, hanem egy gépkarabélyt kapott elő a bőrkabát alól, amivel azonnal tüzet nyitott a megbabonázott nézőkre. Az első néhány ember úgy halt meg, hogy azt se tudta, mi történt. A földre zuhanó testek, a szétfröccsenő vér látványa egyértelművé tette, hogy egy dühöngő tömeggyilkos áll az ajtóban. Kitört a pánik.

    Folytatás...

    potyautas 5 éve 4

  • Meghívó

    Egy közismerten magas színvonalú hotel konferenciatermébe szólt a meghívó. Kissé kétkedve fogadtam, azt hittem, tévesen kézbesítette a postás. Ámde semmi kétség, az én nevemre, az én címemre szól. Előfordult már, hogy én továbbítottam a druszámnak szóló levelet, mert a kézbesítő nem volt elég figyelmes. Most erről szó nincs, én vagyok a címzett. Kíváncsian olvastam át újból és újból az invitáló sorokat, de nem derült ki, hogy ki hív, és az sem, hogy miért. Szombat este tizennyolc óra, üzleti öltözék. (még jó, hogy nem szmoking) Hofi katonai behívója jutott eszembe, mert itt se kérdezték, hogy ráérek-e. Szabad volt egyébként a szombat estém, nem találtam semmi indokot arra, hogy ne menjek el. Ha már főztek rám, ne vesszen kárba! Ja, mert természetesen vacsorát is ígértek. Kedves emlék fűzött engem ehhez a helyszínhez, már csak ezért is elmentem volna.
    Szombat este hatkor tehát ott voltam. A bejáratnál egyik kedves katonatársam fogadott. Azonnal megismertük egymást, pedig jó régen nem találkoztunk. Egész pontosan a leszerelés óta. Az megvan már vagy…számolgatni kezdtünk. Az ezredforduló miatt kissé meg is kavartuk. Amikor végre sikerült, újból összeölelkeztünk, paskoltuk egymás hátát, talán még a könnyünk is kicsordult örömünkben. Mikor végre alkalmam nyílt a terembe lépnem, egy feltűnően szép középkorú nőn akadt meg a szemem. Csak első pillantásra gondoltam, hogy középkorú, hiszen őt is régről ismertem, s tudtam, közel annyi idős, mint én.

    Folytatás...

    potyautas 5 éve 4

Hird​et​é​s​

Copyright © 2000-2017 PROHARDVER Informatikai Kft.