Blog

[ ÚJ BEJEGYZÉS ]   [ ÚJ CIKK ]

• Más kor 7.

  Arra ébredtem, hogy kemény a derékaljam, a párnám...nincs is párnám. Gondoltam, fordítok magamon ahogy szoktam. Karomat nekitámasztom a falnak...nincs is fal. Kezemmel keresem az ágy szélét, azt se találom. Mintha kőpadlón feküdnék. A takaróm jó meleg, de szokatlanul ...mi a csuda ez? Valami csoszogást hallok, de a szememet nem kívánom kinyitni. Nem is nagyon tudom, össze van ragadva. Biztosan jól kifárasztottam már megint. Meg kell nyálaznom, hogy ki tudjam nyitni. Hirtelen mintha valami fatábla csapódna a falnak, és erős fény árad be a szobába. Kicsit hunyorgok, de már tudni akarom, hol vagyok. Mert hogy nem a saját helyemen, az egyszer biztos. Egy őszülő szakállas alak hajol fölém. Hosszú köntös van rajta, szattyánbőr csizma, a fején lepénysapka. Ki ez a bohóc?
  - Jól aludtál bátyámuram? Magad mondtad Gyulabá, hogy így szólítsalak.
  - Hol vagyok?
  - Nem az a kérdés, hogy hol. Azt kérdezd, hogy mikor?
  - Valami fantasztikus marhaságba keveredtem bele azt hiszem. Valahol Beregben vagyok, ha jól emlékszem. 1520-ban.
  - Egy kicsit pontosítsunk! 1550 Munkács vára.
  - Aha! Emlékszem. Mátyás deák kihozott a tömlöcből. S te ki vagy?
  - Én vagyok az a deák, illetve a várnagy úr sáfárja. Eltelt 30 esztendő.
  - A várnagy úr sáfárja? - csodálkozom a fejleményeken - Kenderes főispáné, aki úgy néz ki mint Rákóczi fejedelem? Bár én nem is láttam, csak így mondták.

  Folytatás...

  potyautas 5 éve 11

• Más kor 6.

  A kísérőim átadtak a vár őrségének miután kiderült, hogy a főispán – aki egyben a vár kapitánya is – nincs Munkácson. Ungvárra ment valami sürgős ügyben, és csak holnap jön vissza. Az őrség nem tudott egyebet tenni, mint elszállásolt. Sajnos nem a vendégszoba jutott eszükbe, hanem az alagsor. Vagyis a várbörtön. Nem kellett fáklya, mert a pici szellőzőkön beszűrődött annyi fény, hogy lekísérjenek. Nem hittem, hogy mindez velem történik. Éppen olyan, mint filmekben láttam néhányszor. Zegzugos nyirkos folyosókon át vittek egy olyan cellába, aminek vasrudakból volt az ajtaja. A porkoláb is épp olyan volt, mint az elvárható. Kicsit túlsúlyos, zömök, széles vállú, bicegő járású. Combközéig érő tunikája széles övvel átkötve, csuklyája a vállát is takarta, s leért a melléig. A mögöttem jövő hajdúnak nem kellett lökdösnie, mentem én magamtól. Nem tiltakoztam, beletörődtem a sorsomba. A filmekben viszont nem éreztem a szagot. Nyirkos, dohos pincével találkoztam már, de ez annál sokkal többet adott. Sírköves koromban jártam olyan ügyfél lakásán, akinek vizelet visszatartási problémája volt. Szúrta nagyon az orromat, kicsordult a könnyem, alig tudtam levegőt venni. Ki kellett mennem a szabadba. Na, most ez van megspékelve még az ürülék bukéjával. Arról itt szó nem lehet, hogy kimenjek a szabadba, nem azért hoztak ide. A porkolábot egyáltalán nem érdekelte mit követtem, vagy éppen mit nem követtem el. Neki az a dolga, hogy becsukjon.

  Folytatás...

  potyautas 5 éve 4

• Más kor 5.

  Kellett egy kis idő, hogy felfogjam mi történt. A félelem úgy eluralkodott rajtam, hogy azt hiszem kiesett emlékezetemből néhány perc. Egy lisztes zsákokkal megrakott zötykölődő szekéren hevertem összekötött kézzel. Jó lett volna kissé feltápászkodni, de nem tudtam. Előttem ült két alak. A fiatal hajdú nem ült vissza a lovára, csak odébb csusszant, hogy a rutén molnárlegény mellé férjen. Nem is tudom melyikük fogta a gyeplőt. Összeért a válluk, nem láttam el köztük. Az összes lovas előttünk haladt, így őket se láttam, csak a távolodó malmot. Megfájdult a hasam. Nem volt annyira rég a reggeli, éhes nem lehetek. Bár a bor is közrejátszhatott, de azt hiszem inkább a stressz miatt fáj. Megtapasztaltam, hogy ha valami felidegesít, abban a pillanatban érzem a gyomorideget. Most már lassan megnyugodhatok, hiszen elmúlt a közvetlen veszély. Legalábbis elhalasztódott estig.

  A sáfár kérdése csengett a fülemben „Mi a jó neked abban?” Mármint a molnárnak, ha a legénye hajtja az elrekvirált lovait. Ezt még én is átlátom. Abban reménykedik, hogy ha Munkácson lerakják a lisztet, Nikó visszahozza a fogatot. Ezzel a feladattal a legény is tisztában van, noha direktben neki se mondta senki, de nyilvánvalóan megteszi amit lehet. Egy próbát megér. Számára nincs veszélye a dolognak. Hacsak valamelyik katona lopásnak nem minősíti a próbálkozását. Na, de majd kivágja magát valahogy. Lojális a gazdájához, de nem az élete árán.

  Folytatás...

  potyautas 5 éve 9

• Más kor 4.

  ...
  Aztán kipattant fejemből az értelem szikrája, s megvilágosodott előttem, hogy most beszólt nekem Márton gazda a tűzgyújtás kapcsán. Gyula, mint gyufa...gyújtó, aki maga a fény, a világosság, a vezér akit követni kell, mint egy fáklyát. Csakhogy a megvilágosodás szikrája még nem elég a tűzcsiholáshoz. Sára asszony siet a segítségemre, s pillanatok alatt odakészíti a gyújtóst a tűzhely alá, s már pattogtatja is a tűzkövet, majd amikor szikrát kap a szalma, nagy levegőt véve fújja, hogy lángra lobbanjon. Ezt a műveletet többször megismétli, köhécsel közben kissé, végül lobog a tűz, pattognak a vékony gallyak, majd izzani kezdenek a vastagabb ágak elálló szilánkjai, hogy ettől lángot fogjanak.

  Láttam már régi tűzhelyeket, de amit legrégibbnek gondolok, az a csikó masina. Nem is. Falazott tűzhelyet is láttam már, de annak is volt vas platnija. Ennek nincs. Csak vaspálcák vannak befalazva sűrűn egymás mellé. Lehetne akár grillezni is! Nem jól látom, nincsenek befalazva, ki lehet szedni. A bogrács alá nem szükséges. Azt a kéményben lévő rúdra akasztott láncon lógatják a tűz fölé. Na nem most, mert most én következek. Megkapom a hosszú nyelű lapos serpenyőt. Palacsintasütőre emlékeztet, csak ezen látni lehet a kalapácsnyomokat, amiből nem súrolják ki az odaégett zsiradékot. Elég gusztustalan, de a tűz sterilizál. A tűzhely és az asztal közti részt számomra szabadon hagyják, kíváncsian figyelik a tevékenységemet.

  Folytatás...

  potyautas 6 éve 6

• Más kor 3.

  Jobban szerettem volna, ha inkább én kérdezhetnék, de ha a felnőttek semmit nem tudnak a világ dolgairól, mit várhatok egy tízéves gyerektől? Azért tettem egy próbát.
  - Matkó. Vagyis Mátyás?
  - Úgy is lehet mondani, de mindenki Matkónak mond.
  - Tudod-e kiről kaptad a nevedet? Mert szerintem a királyról neveztek el.
  - Arról hát – húzta ki magát, a szalmán heverve. Legalábbis erre következtettem a hangjából, mert látni nem láttam.
  A mécsest eloltottuk, mondván ne büdösítse a levegőt. Mert mintha lehetett volna még azon büdösíteni. Gyerekkoromban elég sokat jártam tehenek között, nem volt számomra idegen az istállószag. Noha sok múlott azon, mennyire tartják tisztán. Ahol az apám dolgozott, beton volt a padló, arra hordták be az almot, fel lehetett rendesen takarítani. A földes padló viszont beissza a vizeletet, aminek így a szaga is koncentráltan érződik. Ebben a korban – sőt sok száz évvel későbbi korban is - földes még a lakószobák padlója is. Bár, a faházakban nem vagyok benne biztos. Remélem holnap meggyőződhetek róla. Kíváncsi vagyok a molnár házára, meg főképp a malom belsejére. Utóbbi nagyobb eséllyel lehet fapadlós. Tovább faggatom a fiút:
  - S azt tudod-e, hogy most ki a király?
  - Valami polák...azt hiszem.
  - S azt tudod-e, hogy az a Mátyás miféle volt?
  - Tudom hát. Az anyjáé volt Munkács, az apjáé meg Hunyad. Az apja nem volt király, de nagyon nagy vezér volt, rettegték a törökök a nevét.

  Folytatás...

  potyautas 6 éve 7

• Más kor 2.

  Hazudnék, ha azt mondanám jóllaktam. Belefáradtam az evésbe inkább. Amíg ettünk, a tapló megsült a parázson. Megkóstoltam. Ehhez is kellett a svájci bicska, mert én fordítva vagyok mint a krokodil. Rágni tudok, csak harapni nem. Ami befér a számba, azt megeszem. A hússal ellentétben ennek legalább volt valami íze. Gyanították ezek a jobbágy legények, mi okoz nehézséget, de így direktben nem mertek rákérdezni, Inkább afelől érdeklődtek, hány tavaszt éltem már meg. Visszakérdeztem, hogy mennyit gondolnak? Negyven és ötven között mondtak számokat. Amikor ingattam a fejem, módosítottak, de ebben az időintervallumban maradtak. Megmondtam, hogy hatvanöt. Döbbenten néztek, majd nevetni kezdtek.
  - Nagyon tréfás ember Gyulabá nagyuram. Ennyi esztendőig senki nem él.
  - Pedig annyi. Ezerkilencszáz ötvenháromban születtem.
  Na, ezzel az évszámmal most jól összezavartam őket. Gondolom hirtelen nem is értették, legfeljebb azt ismerték fel, hogy ez egy nagyon nagy szám. Azt is hihették, hogy ez egy helységnek a neve, de ilyen hosszú nevet még soha nem hallottak.

  Folytatás...

  potyautas 6 éve 4

• Más kor

  Arra eszméltem, hogy melegem van. Melegem van, de a hátam fázik. Mintha nyirkos földön feküdnék. Arcomat perzseli a nap, nem is merem kinyitni a szemem. Tudom, hogy elvakítaná a látásomat. Karomat kinyújtva végigsöpröm a fekhelyemet. Kellemes tapintású zsenge fű. Egészen biztos, mert érzem is a megtört fűszálak illatát. Hol a csudában vagyok? Akaratlanul kinyitom a szemem, de nem kellett volna. Gyorsan be is csukom, de lehunyt szemhéjam alatt látom kissé el-elrándulva a fekete korongot. Mindkét oldalamon végigtapogatom a földet. Egyértelműen zsenge tavaszi fűbe heveredtem le. Na, de ez lehetetlen, hisz nemrég volt karácsony. Hogyan lett hirtelen tavasz? Pedig tavasz van, még a madarak csicsergését is hallom. Mi történt velem? Buli volt az este, és úgy bébasztam, hogy lefeküdtem a parkban? A madárcsicsergésen kívül semmi zaj. Még távoli autózúgás se. Hegyezem a fülem, hátha kapok valami infót. Patak csörgedezik mellettem? Megvan! A Hejő partján fekszem, mint egykor a bátyám, aki az egyetemen pvc padlót ragasztott, s úgy megkábult a ragasztótól, hogy itt tért magához.
  Halk beszélgetést hallok. Aha! Kutyasétáltatók jönnek Tapolca felől a sétányon. Még mindig nem tudom mi volt tegnap, és hogy kerültem ide.
  - He! Némmáne! Ez meg miféle szerzet?
  Lehunyt szememmel is érzékelem, hogy valaki fölém hajol, elfogja előlem a napot.

  Folytatás...

  potyautas 6 éve 8

• Távmunka

  Becsapós a cím, mert arra szokták használni, amikor otthon nyomkodom a gombokat, és valahol a távolban keletkezik a dolog. Négy évig dolgoztam Miskolcon, de nem csak Miskolcon. Imádtam a vidéki munkákat, főleg ha 70 km-t kellett utazni, mert ezzel eltelt néhány óra az aznapi munkából. Mivel nem volt gyakori az ilyen kiszállás, nem vezettük be azt a másoktól hallott szokást, hogy reggel hétkor a munkaterületen kell lenni, délután négykor pedig elkezdünk összepakolni. Na még mit nem! Hétkor telephely, délután négykor kapuzárás ugyanott. Közben meg ami belefér. Két óra utazás, egy óra ebéd, nyolc óra munkabér. Nem csoda, hogy szerettük. Sárospatak, Poroszló, Egerszólát, Bélapátfalva, Borsodnádasd, de még Ózd se volt közel. Néha ugyan indultunk kicsit korábban, este meg késtünk, de nem ez volt a jellemző. Az említett települések közül néhány a Bükk nyugati oldalán található, Miskolc pedig a keletre nyíló Szinva-völgyben húzódik. Ebből következik, hogy körbe kell kerülni a hegységet. Egyszer ugyan rávettem a kollégákat, hogy vágjunk át a közepén, de többször nem vállalták be. Pedig nagyon szép út volt. A sofőr ugyan nem nagyon leskelődhetett, mert az egyenes útszakaszt kereste...na, de mindhiába.

  Folytatás...

  potyautas 6 éve 4

• Ipari hó

  Csalódások városa számomra Kazincbarcika. Első csalódásom az volt, hogy nagyon eltért az addig ismert városoktól. Egy várost úgy képzeltem el, mint...mondjuk Eger, vagy akár Miskolc. Többnyire egybefüggő lakóövezetek. Igaz, Miskolc is 11 településből lett összevonva, de a Sajótól Felső-Majlátig, többnyire házak sora között haladtunk végig. Kazincbarcika egy hosszú ipari területtel kezdődik, ami el is takarja az utazó elől Berentét (amely sokáig volt a város része) aztán egy nagy nyílt térre jutunk, ahol kicsi falvak különülnek el. Ami városias, az az 50-es években épült két utca. Hasonló a Győri kapu házaihoz (Miskolc) Kinn áll a préri közepén a kórház hatalmas tömbje, több helyen építkezések folynak, kezdik a panelházakat, épül 3 db 9 emeletes csúzsózsalus ház. Ezeket mind látni akár egy pontról, hisz akkora üres terek vannak köztük. Mindez 1970-ben volt, azóta már beépültek az üres részek is.

  A másik csalódás más jellegű volt. Azt hittem, iskolákat újítunk fel, de valójában volt iskolákat alakítottunk át más rendeltetésű épületekké. Ennek aligha az oktatáspolitika az oka, inkább a gyerekhiány, de azért csalódtam amikor megtudtam. Ha már ipari hó a cím, akkor azt meg kell magyaráznom. Ezt persze nem sorolhatom a csalódások sorába, inkább csak meglepett, amikor szembesültem vele, hogy ilyen is létezik.

  Folytatás...

  potyautas 6 éve 9

• Kontaar bau

  Elhunyt főnököm fia hívott telefonon. Nem voltunk egymásnak idegenek, megesett korábban, hogy együtt dolgoztunk olyan munkán, amit az ő gerincsérve is elbírt. Ismertem, sőt kedveltem a srácot. Mondta Lóri, hogy szervezi a céget, mert több helyről is megkeresték ezzel a kéréssel. Nem vontam a megkereséseket kétségbe, hiszen néhány jelentős munka félbemaradt. Érthető, hogy szerették volna, ha valaki befejezi.
  A temetés miatt pénzzé kellett tenni gyorsan amit csak lehetett, de az üzleti kapcsolat (nem nevezte meg) megfinanszírozta az új cég felszerszámozását. Lepapírozták a szerződéseket, már csak az kellett, aki a munkát elvégzi.
  Mindezt egy személyes megbeszélésen mondta el. Nem jött fel a lakásba, a parkban ültünk le a kőpadkára. Legalábbis én. Ő állva beszélte végig a kb egy órát. Kicsit hízelgett. Elmondta, hogy az apja nagyon dicsért engem, meg volt velem elégedve. Meg is lehetett, hiszen sok munkát átvállaltam tőle. Még azután is, amikor jól kicsesztem magammal egy megdöbbentő kijelentéssel. Történt ugyanis, hogy esős idő miatt reggel hazaküldött bennünket. Aztán eszébe jutott, hogy van egy teraszfestésünk, amit két ember esőben is meg tud csinálni. Gergő, a korábbi kisfőnök - annak tudatában, hogy úgyse lesz társa – bevállalta, hogy 10-re visszamegy. A főnök engem hívott fel. „legalább pénzednél leszel” Erre adtam a megdöbbentő választ: „Tudod mit Lajos?

  Folytatás...

  potyautas 6 éve 6

• Semmi sem a régi

  - Legkésőbb délig adj választ, mert ha nem jössz, hívok mást – hangzott el az állásajánlatot kísérő szöveg. Még jó, hogy azt nem tette hozzá, „nem akarlak sürgetni”.
  Mit lép erre egy 57 éves ember, aki a szülőfalujában élte le szinte egész életét, s fél éve kiszakadt a környezetéből, most meg hazahívják? Természetesen azonnal leszámol. Főnököm nem hullatott krokodilkönnyeket. Talán mondta, hogy sajnálom, de ha mondta is, nem gondolta komolyan. Arra emlékszem, hogy nem tud magasabb fizetést ajánlani a marasztalásomra. Kiállította a szükséges papírokat, de a fizetésemet nem tudta akkor ideadni. Nem jelentett ez gondot, mert következő héten a feleségemnek odaadta. (egyébként is nála kötött volna ki) Robitól azzal köszöntem el, hogy „örülök, hogy megismertelek” Biztosított, hogy az öröm kölcsönös. Később még egyszer találkoztunk Egerben, néhányszor beszéltünk telefonon.

  Nagyon hirtelen volt ez a munkahelyváltás, de lelkileg nem ért váratlanul. Miután a három hónap próbaidő leteltével határozott idejű szerződést kaptam, kezdtem kutakodni más lehetőség után. Pünkösd alkalmából hazautaztam fatornyos pici falumba, és felkerestem egy fiatal vállalkozót, akiről sok rosszat hallottam már, de tettem egy próbát. Ígéretet kaptam is tőle, de az nem derült ki mennyire gondolta komolyan. Vasárnap beszéltem vele, kedden leszámoltam, szerda reggel éppen az új helyre bicikliztem, amikor autóval megelőzött. Jobban szerettem volna ha nem áll meg, de megállt.

  Folytatás...

  potyautas 6 éve 60