Blog

[ ÚJ BEJEGYZÉS ]   [ ÚJ CIKK ]

• Bevonulás (Repáská 19)

  *

  Éppen egy évnek kellett eltelnie, hogy ismét fegyver közelébe kerüljenek a répási leventék. Az időjárás pontosan olyan volt akkor is. Mintha kiesett volna egy év, és ott folytatták, ahol abbamaradt a kiképzésük. Most is a templom előtti térről indultak, de nem volt előtte se mise, sem hazafias buzdítás. A fiúk is kevesebben voltak, mert csak azoknak kellett menni, aki betöltötte a tizennyolcat. Sanyi már fél évvel túl volt ezen. Már egy hete tudták, hogy menni kell, de úgy szólt a parancs, hogy Miskolcra. Egy napja jött egy motoros katona a bíróhoz.

  Sanyi, Vajkó Jóska, és két idősebb ember éppen az istálló zsindelyeit cserélgette a bírónál. Lehetett volna ezt a munkát már a nyáron is végezni, de most szánta rá magát a gazda, amikor szembesült a folyamatos beázással. Szokatlanul sok eső esett ezen az őszön.

  Amikor a katona leállította a kapu előtt a motort, egy asszony mutogatott neki az udvar felé. Bizonyára útbaigazítást kért a futár, hiszen nem volt ismerős a faluban. A bíró benn volt a házban. Jóska szaladt be szólni, hogy jött egy katona. Aztán mire az előkászálódott, a munkások is odaközelítettek a jövevényhez.
  – Parancsot hoztam uram – nyújtott egy papírost a futár a bajszát törölgető bírónak.
  - Mi áll benne? – kérdezte, miközben nyelvével kotorászta fogai közül az ételmaradékot. Zsíros kezét a nadrágjába törölgette mielőtt a papírért nyúlt volna.

  Folytatás...

  potyautas 9 éve 4

• szemét

  1959 áprilisában költöztünk be a szüleim - még el se készült - családi házába. Az el nem égethető szemetet a kiürült meszesgödörbe hordtuk. Ki is szolgált jó néhány évig. Amikor megtelt, apu ásott mellé egy sekély gödröt. A kitermelt földből lefedte a korábbi szeméttárolót. Mivel akkoriban alig használtunk csomagolóanyagot, nem termelődött annyi szemét, mint manapság. Nem volt fürdőszoba, tehát szennyvíz sem. Tartottunk állatokat, a trágyát a kertre hordtuk. Így működött ez korábban is a falusi portákon. Nem fizettünk környezetterhelési díjat. Nem fizettünk a szemétszállításért sem.

  Aztán ránk köszönt a jó világ. 20 évvel később a saját házamnál már természetes dolog volt a csapvíz, meg a fürdőszoba. Néhány évig szippantani se kellett. Akkor meg már főleg nem, amikor kötelező volt rákötni a szennyvízcsatornára. Az építési törmeléket – sőt a szemetet is – néhány évig a veres-bányába lehetett kihordani. Amikor a szomszéd falu határában létesítettek lerakót, ott már fizetni kellett. Ez se volt még annyira vészes, hiszen a kommunális hulladék díját átvállalta az önkormányzat.
  Ez se tartott örökké. Ma már heti 500Ft a kukadíj, ha van szemét, ha nincs. A szeméttelep kb. 50 km. Érthető, hogy nem olcsó. Építési törmelék? Jobb bele se gondolni! Pedig a megroggyant hátsó lépcsőm helyett szívesen építenék valami könnyed szerkezetet, de mit kezdjek a törmelékkel? Annyi pénzem nincs. Így inkább majd rábetonozok.

  Folytatás...

  potyautas 9 éve 3

• csak úgy, brahiból.

  Sok helységjelző tábla alatt lehet látni székely rovásírással is a település nevét. Arra gondoltam, hogy ennek semmi értelme, hiszen senki nem tudja elolvasni. Régóta foglalkoztat a gondolat, hogy csak úgy brahiból megtanulom. Múlt szombaton rászántam magam. Azt hittem, nehezebb lesz. Magam is meglepődtem azon, hogy egyetlen nap alatt 80%-os biztonsággal tudtam használni az írásjeleket.

  

  potyautas 9 éve 59

• Előítélet

  A konyhaablakból felfigyeltem egy helyes kis Lancia-ra. Nem tudom a pontos nevét, olyan mint az "Y", csak egyterű. Olaszországban nagyon sok van belőle. Ilyennel járnak ott az asszonyok.
  Lassan csorog lefelé a lejtőn, mintha keresne valamit. Amikor már nem látom, átszaladok a kisszobába, hogy a "farát" is megcsodáljam. Nem megy messzire. A mi házunk, és a következő között áthúzódik az út baloldalára és megáll. Jobb oldalon a parkoló szinte üres. Kiszáll a fiatal nő. Fogadnom kellett volna rá, hogy szőke. Elindul gyalog visszafelé a szolárium irányába, ahol ugyancsak bőven van parkolóhely. Ez lehetett volna a másik fogadás, amit nagy eséllyel megnyerek.

  potyautas 10 éve 15

• Egy kis daróci rettenetest? (Repáská 18)

  A tábor parancsnoka egy fiatal zászlós volt, aki Sanyi számára ismerősnek tűnt. Főleg, hogy azzal az autóval érkezett, amit útközben láttak az erdészház előtt.
  Ebéd után Sanyi vette a bátorságot, hogy megszólítsa a tisztet.
  - Én ismerem magát – vetette oda kurtán.
  Igen? – csodálkozott el a zászlós – Aztán honnét? - A Tebe réti erdészháznál találkoztunk úgy négy…vagy inkább öt éve. Maga az olajbányász.
  - Olaj?…Ja! A barátomra gondolsz, akivel együtt voltunk. Nem, nem én vagyok az olajbányász. Én útépítő vagyok. Nem is értem, miért nem utász alakulathoz kellett bevonulnom. Helyette hivatalnok lettem itt Miskolcon, a hadkiegészítő parancsnokságon. Onnét vezényeltek ebbe a táborba. Te kije is vagy az én erdész barátomnak?
  - Senkije – válaszolt Sanyi kurtán.
  A zászlós erősen gondolkodott, de úgy tűnt, nem emlékszik arra, hogy találkoztak volna.
  - Hány éves is vagy?
  - Tizenhét.
  - Öt éve, még igencsak gyerek lehettél…
  - Az erdész úr teheneit őriztem.
  - Ahha! – tett úgy, mintha rájött volna valamire, de talán csak tettette, hogy emlékszik.
  - Mondja! – szólt Sanyi kisvártatva.
  Gondolkodott erősen, miként szólítsa a tisztet, de ettől okosabb nem jutott eszébe. Sokat nem halogathatta, mert attól tartott, hogy otthagyja, ha úgy véli, befejezték a társalgást.
  - Zászlós úr. Zászlós úr a helyes megszólítás.
  - Mondja zászlós úr! Miért vagyunk mi itt?

  Folytatás...

  potyautas 10 éve 4