2022. október 4., kedd

Gyorskeresés

Blog

[ ÚJ BEJEGYZÉS ]   [ ÚJ CIKK ]

  • Helena Fee -10.

    (úticél)

    Jó ötletnek tűnt a kastélyba menni. Ha Kőnig komolyan gondolta amit mondott, akkor itt az alkalom, hogy lépjen végre. Igazolni kell a lány személyazonosságát, fel kell kutatni, hogy valóban nincs senkije, meg a fene se tudja mi a jogi formula, de ha egy éve húzódik a dolog, történjen már végre valami! Ha más nem, tényleg oda veheti személyzetnek. Noha az bizonyára a nagyasszony kompetenciája, de azért az úrnak is lehet beleszólása. Legfeljebb azt mondja, hogy a legkedvesebb lovászfiúnak a testvére. Noha ennyi erővel a birtokon is lehetne a banya mellett. Na de ki lát bele az urak fejébe? Vagy akár Hans és Helga is adhat szállást addig, amíg el nem döntik, hová legyenek. Persze ha elmondják az igazat, nem kizárt, hogy nem akarnak majd belekeveredni.

    Megkeresik a térképen azt a pontot, ahol a kastélyhoz a lehető legközelebb tudnak kikötni. Elég hosszú gyaloglás vár majd rájuk, hiszen az egész városon át kell vágniuk, ami nem kevés kilométer.
    Lassan felszáll a köd, elrendezik a holmit, és behajóznak.
    - Hogy visszük magunkkal a holmit? Jó lett volna egy nagy táska, vagy inkább egy zsák.

    Folytatás...

    potyautas 2 éve 6

  • Helena Fee - 9.

    (feltarisznyálva)

    Összecsuklottak a lábai, lerogyott a földre. Vigasztalhatatlan zokogás rázta a testét. Most már semmi remény. Pár perce még utána akart indulni, hogy felkutassa Burkusországban, de most már nincs értelme, hiszen a halak eledele lett. Vajon mi történhetett? Egy motorcsónak nem robban fel csak úgy magától. Talán dulakodtak, mert ki akart ugrani? Na de minek? Úgyis utoléri. Talán túlélte, hiszen nagyon jó úszó. Érte kell menni! Ennek semmi értelme, hogy itt bőg.
    Letette a tarisznyát, levetette a ruháit, mint ahogy régebben is tervezte amikor még nem volt kulcsa, és belegázolt a vízbe. Visszahozza a csónakot...bár mintha már távolabb lenne, mint volt. Kenu!
    Beúszott az üres csónakházba. Vagyis csak a vízen nincs semmi, hiszen szerencsére itt vannak az új kenuk. Amit már korábban átfordítottak, belökte a vízbe. Beledobott kettő lapátot. Nem is tudatosan tette, de bizonyára azt remélte, hogy majd mégis Helena kis kacsói ragadják meg a másik evezőt.

    Folytatás...

    potyautas 2 éve 4

  • Helena Fee - 8.

    (meglepetés)

    Kőnig becsorgott a csónakház mólója mellé. Kikötött, kiemelte a motort. A szigetről nem hozott semmit, még üres dobozokat se. Kimászott, megállt középen, s körbe-körbe nézelődött. Biztosan megbeszélte magában a dolgokat, mert bólogatott közben, s azt mondta végül, hogy „jó lesz”
    - Figyelj Oberenns! Holnap ha hozzák a hajókat, én nem leszek itt. Ide rakasd le az állványt így! - mutatta karját lengetve az állvány tengelyirányát – Nincs túl sok helyünk, de nem gond, ha csak az egyik sorhoz férünk hozzá. Ritkán fog kelleni mind a hat hajó.

    Ludvig nem szólt, csak bólogatott, hogy érti mit vár tőle. Erősen furdalta oldalát a kíváncsiság, de nem akar ezzel az emberrel beszélni csak amennyit feltétlen kell. Pedig szerette volna tudni, mit akarnak a kenukkal. Eddig csak arra használták a csónakházat, hogy a motorcsónak tető alatt legyen. A vitorlást is egyszer vitték ki, amióta ő itt van. Igaz vissza se hozták, de azt se használja azóta senki. Mi ez a nagy változás?

    Folytatás...

    potyautas 2 éve 2

  • Helena Fee - 7.

    (mentés)

    Valóban rengeteg idejük volt beszélgetni, hiszen lassan rájuk esteledett. Az erős szél csak rövid időre csendesedett, aztán újra feltámadt. Egyértelmű, hogy a fiú itt tölti az éjszakát. Na nem a leány ágyában – bár nem lett volna ellenvetése – hanem a kanapén. A hálóban ugyan két külön ágy volt, de a Kőnig helyére mégse fészkelhette be magát. Reggel madárcsicsergésre ébredtek. A felkelő nap sugarai besurrantak az ablakon, lágyan végigsimították az édesdeden alvó fiatalok arcát, mely arra késztette Helenát, hogy fejére húzza a takarót. Ludvig riadtan pattant talpra. Egy pillanatig nem tudta hol van. Első gondolata az volt, hogy azóta már biztosan keresik, a második pedig az, hogy egyáltalán nem érdekli. Bekukkantott a résnyire nyitott ajtón a hálóba. Óvatosan megtolta, hogy szélesebbre tárja. A nyikorgó ajtópánt hangjára a lány kikukucskált a takaró alól.
    - Jó reggelt! Te még itt vagy? Milyen nap van?
    - Jó reggelt gyönyörű! Úgy értem, gyönyörű napra virradt.
    - Kedd, vagy szerda?
    - Miért fontos?
    - Szerdán jön Helmut. Jó lenne, ha eltűnnél addigra.
    - Pedig kedvem lenne maradni.
    - Rossz ötlet. Úgy hallom, szélcsend van. Akár indulhatsz is.

    Folytatás...

    potyautas 2 éve 3

  • Helena Fee -6.

    (kapóra jött megbízás)

    Most nem volt szándékában megosztani kollégájával a titkot. Bár az orra alá dörgölhetné, hogy mégis neki volt igaza, mert van valaki a szigeten. Talán majd máskor. Egyedül akarja felderíteni az ügyet. Hiszen azon túl, hogy ott lakik egy lány, nem tud semmit. Át kell még néhányszor eveznie, hiszen nehéz kommunikálni olyannal, aki alig beszéli a nyelvet. De ez benne a kihívás. Aztán az jutott eszébe, hogy néhány napra ide is költözhetne azzal az indokkal, hogy rendbe rakja ezt a házat. Akár egy külső festés is ráférne. Teljesen mindegy, hogy a padlásszobában alszik, vagy itt. Kezdeményezni persze nem meri, hiszen ha Kőnig rejtegeti a lányt, nem kockáztatja meg, hogy egy kívülálló csupa kíváncsiságból átevezzen.

    Néhány szeles nap következett. A hegyvidéki legény nem merészelt vízre szállni. Alig várta, hogy lecsendesedjen az idő. Egyszer aztán csoda történt. Valami isteni sugallat hatására a csónakházba lett irányítva. Marshall adta ki a feladatot teljesen önállóan, Kőnig tudta nélkül. Tudja nélkülözni a fiút, hiszen az istállóban eddig is megvoltak nélküle, a lovakhoz úgyse sokat konyít. Azzal magyarázta, hogy hozni fognak néhány kenut, s azoknak kell helyet csinálni. Hoznak állványokat hozzá, csak legyen üres terület. Így mondta, hogy hoznak. Ilyen személytelenül. Nem mondta, hogy ki hozza, de a dolognak ez a része érdektelen.

    Folytatás...

    potyautas 2 éve 3

  • Helena Fee – 5.

    A titok

    Megvan tehát a megoldás, az evezőssel fog átkelni. Azt kellene még megoldani, hogy szárazon ülhessen bele. Beúszik, megtörölközik, kievez a partra a ruhájáért. Ez így jó lesz, de csak holnap. Aztán holnap mégse lett jó, mert egész nap szakadt az eső. Kénytelen volt szabadidejét a szobájában tölteni. Most legalább összetalálkozott az egyik takarítóval. Valóban nem hozzávaló. Ránézésre is nagymama lehet. Kicsit el is beszélgettek, különös hangsúlyt fektetve az időjárásra. Ez az új ismeretség adta az ötletet, hogy levelet írjon az apjának. Majd ez az asszony biztosan szívesen megteszi, hogy postára adja helyette. Megírta, hogy remek munkát talált, és szeret itt lenni. Nem tért ki minden részletre. Se Gertrúdot nem említette, se Kathrint. Ez maradjon az ő magánügye.

    A rossz idő kitartott egyfolytában két napig. Harmadnap már csak néha szemerkélt, de kellemetlen szél fújt nem csónakázásra való idő. Julió is óvta attól, hogy vízre szálljon. Ugyanis a titok nem bírt megmaradni benne. Muszáj volt valakivel megosztani. Kollégája ugyan meg volt róla győződve, hogy csak képzelődik, de abban segített, hogy bejusson a csónakházba. Nem volt bonyolult dolog, csak a lovászmester irodájában le kellett akasztani a szögről a kulcsot. Nem most, hanem azon a délutánon, amikor tükörsima volt a tó vize. Nagy izgalommal lökte el magát a csónakház falától. Az evezőket behelyezte a villába, s húzni kezdte.

    Folytatás...

    potyautas 2 éve 3

  • Helena Fee - 4.

    A sziget

    Kathrinnak meg kell várni a késő délutánt, amíg lesz aki hazavigye. Ebéd után a banya körül teszi hasznossá magát. Ludvig megkapja a szolgálati gumicsizmát, vasvillát, lapátot. Julió rokonszenves fazonnak tűnik, bizonyára összebarátkoznak majd. Végigvezeti az istállón, bemutatja az összes lovat, mesél róluk. Elmondja melyikkel hogyan bánjon majd, melyiktől óvakodjon. Táltoshoz például közel se menjen, mert az a Marshall kedvence. Érezni rajta, hogy szereti ezeket az állatokat. Javaslatot tesz, melyikkel próbáljon barátkozni, hogy majd rá is ülhessen, ha a Monsieur megengedi. Addig persze el kell még telni egy kis időnek. Ludvig életében nem ült még lovon, csak traktor nyergében. Eddig teheneket gondozott. A lovásznak örömére szolgál, hogy ő taníthatja meg lovagolni. Elmondja a napirendet. Valójában nincs sok munka, ha jól megszervezik. Nem is kértek ide segítséget, nem tudja miért kaptak. Na de nem baj ez, legalább lesz egy társa neki is, nem csak főnöke. Ludvig sem igazán érti mi történik vele.

    Folytatás...

    potyautas 2 éve 3

  • Helena Fee - 3.

    Beesteledett. A gondnokék is lepihentek. A férfit csak nyugtalanította, hogy mitől riadt meg az úrnő. Máskor első alkalommal magára húzta a friss húst, most pedig csupán célozgatott, mi a szándéka vele a jövőben. Talán emlékeztette valakire a múltjából? Gondolatait megosztotta a feleségével is. Nem kérdezett, csak hangosan beszélt magában.
    - Nekem van elképzelésem – szólt Helga - de az annyira abszurd, hogy nem lehet igaz.
    - Na mond!
    - Emlékszel arra, amikor olyan részegen hoztad haza, hogy ketten vittük fel a szobájába? Le se tudott vetkőzni egyedül. Akkor beszélt nekem olyanokat, hogy el se hittem neki. Mostanáig. Mit mondott a fiú, hogy hívják?
    - Oberenns. Onnét is jött, arról a vidékről.
    - Az apja gazdálkodó, és egyedül él. Vagyis ezidáig a három fiával. Fogadni mernék, hogy kitalálom mi a neve a másik két fiúnak.
    - Ugyan honnét találnád ki?
    - Tudod akkor, amikor asszonyomat nekem kellett levetkőztetnem, rengeteg képtelenséget beszélt, de a három fiának a nevét megjegyeztem. Franz, Alois és Ludvig. A legkisebb még csak egy éves volt, amikor Kőnig úrral lelépett. Ott hagyta őket az apjukra valahol az Enns felső folyása környékén, nem tudom pontosan hol. Szerintem a gyerek hasonlít az apjára.

    Folytatás...

    potyautas 2 éve 1

  • Helena Fee

    A Kőnig-ház

    Kőnigné nagyasszony ezen a napon nem is szólt többet a fiúhoz. Utasította a sofőrt, hogy szállásolja el, s ő el is vonult a kastélyába. Hans – a sofőr – amolyan mindenes volt itt. Feleségével a kerti házban laktak, hogy bármikor rendelkezésre álljanak, ha Kőnig úrnak, vagy asszonyának szükségük lenne rájuk. Ebben a házban szállásolták el. Kapott egy szobát, ahol máris lepihenhetett. Helga asszony felajánlotta, hogy vacsorázzon velük.
    - A nevedet még nem is tudjuk – szólt az asszony, mielőtt a fiú magára csukta volna az ajtót.
    - Ludvig. Ludvig Oberenns
    - Ő Hans, én Helga. Menj, pihenj le! Majd szólok ha vacsorázunk.
    Ludvig lepihent, Helga a vacsorához készülődött, Hans pedig még az autót rakta rendbe, mert az úrnő nem tűrte, ha nem volt makulátlanul tiszta.
    Vacsoránál a legény elmesélte hogyan került ide. Ezen kívül már semmi nem történt ezen a napon.

    Hajnalban a gondnokék korábban ébredtek, minthogy fel kellett volna kelniük.
    - Te Hans! Minek kell ide ez a fiú? - kérdezte még az ágyban fekve Helga.
    - Hogyhogy minek? Kertésznek.
    - Kertésznek? De hát te vagy a kertész.
    - Kertész is. Elkél a segítség.
    - Ha te mondod...
    - Jaj Helga! Most úgy teszel, mintha ez lenne az első eset. Tudod, hogy az asszonyunk nem bír a vérével, hiába közeledik már az ötvenhez.
    - Mi az, hogy közeledik? Én már be is töltöttem, s van panaszod az aktivitásomra?

    Folytatás...

    potyautas 2 éve 7

  • Helena Fee

    romantikus mese

    Óperenciában élt egy magányos gazda. Felesége rég elhagyta, csak a három fiút hagyta rá. Tisztes szegénységben teltek az évek. Elég soványka volt a föld, a meredek domboldalak inkább csak kaszálónak feleltek meg. A kevés szántó nem sok terményt adott, éppen csak a néhány tehénkét tartotta el, piacra nem sokat kellett járnia. Nem is nagyon szeretett emberek közé menni, nem szívesen hallotta, hogy a háta mögött lesajnálják. Inkább a legidősebb fiát küldte azzal a néhány láda káposztával, gyökérrel. A fiú ment is szívesen, de még a testvéreit is magával vitte alkalmanként. A gyerekek szerették a kisváros nyüzsgését. Nagyon más érzés volt, mint szénát forgatni künn a természetben, vagy a jószág körül ténykedni a tanyában. Hozzájuk még a postás is ritkán jött, hiszen senkivel nem tartottak kapcsolatot. Néha hozott egy-egy hivatalos levelet az elöljáróságtól. Kétnaponként jött Helmut, egy rozoga furgonnal a tejért. Ilyenkor azon ment a fiúk közt a harc, ki menjen ki a földekre, és ki maradhasson a tanyában. Ez a bajor fiatalember soha nem időzött sokat, de érdekes dolgokat mesélt, hiszen állandóan úton volt, bejárta az egész tartományt. Azzal a véleményével nem értettek egyet egyiken sem, hogy milyen jó itt nekik, kinn a természetben. A nőkről se volt jó véleménnyel, hiszen őt is kihasználta a felesége. Nem tudja miért hagyta el, s vitte magával a gyereküket is. Biztosan ráunt.

    Folytatás...

    potyautas 2 éve 3

Hirdetés

Copyright © 2000-2022 PROHARDVER Informatikai Kft.