2019. június 18., kedd

Gyorskeresés

Fizetésnap

Írta: |

[ ÚJ BEJEGYZÉS ]

- Azt hittem, megszökött – szólt rám Gabi köszönés helyett, amikor munkakezdés után másfél órával, a környező utcákban tett melegítő sétámról vissza értem a munkahely kapujánál álló céges kisbuszhoz.

- Tegnap is 9-ig álltam itt az utcán, de már majd’ megfagytam mire megjöttetek. Most jobban felöltöztem, de azért csak hideg van itt állni a hóban.

- Volt tegnap a főnök?

- Ajaj! Idejött fél 5-kor, megkérdezte, minek betonozunk a fal tetejére, aztán kért mérőszalagot, hogy bele tudjon kötni a munkámba, persze előbb jól kiordította magát a burkolóval. Már itt álltunk fél 6-kor gálában, indulásra készen, de még lebetonoztatta a padlóba vésett árkokat, hogy ma lehessen burkolni rá.

- Mit mondott, mit csináljunk?

- Ezt a falat kell kivakolni egyenesre – mutattam a részben levert vakolatú régi falat, amihez az új, nem derékszögben csatlakozik – meg az ajtót kell beállítani! Az ablak spaletta felső részére gipszkarton csíkot kell felrakni.

- Mert azt tudja, hogy elbaszta? Ki kellett volna vakolni egészen a tokig. Mit mondott még?

- Mit tudom én. Kiabált.

Miután kicsit átmelegedtem, reggeliztem épp úgy mint a többiek, néhány falást. Fogtam az otthonról hozott kést, és vágtam egy csíkot a gipszkarton táblából. Már csak a rögzítést kellett kitalálni. Az igazság az, hogy ilyet még soha nem csináltam, de most ezt kell megoldanom. Szerencsére a fűtésszerelő tudott adni vasfűrészt, hogy vághassak három kicsi lécet, adott fúrógépet, csavarhúzót és néhány tiplit, amihez találtam csavarokat, éppen csak a méretük nem volt jó. Mire ezt megoldottam, eltelt egy óra. A korábbi napokon se volt valami eget rengető a teljesítmény, de a javítgatás, toldozás-foldozás, nem egy hatékony munka, különösen, ha nekem kell kitalálni, melyik részmunka a sürgősebb, meg azt is, hogy mire álljak rá, hogy elérjem a munkaterületet. Mindezt tetézte, hogy ez volt kőművesként az első hetem. Már maga a 10 órás munkanap is túl hosszú. Nyáron is, nem még januárban.

A munkatársak se voltak teljesen tisztában azzal, mit kell nekik adminisztrálni a munkával kapcsolatban. Olyan már hétfőn is elhangzott, hogy személyre lebontva kell írni a teljesítményt, de ilyen jellegű munkánál ez csakis vicc lehet.

Nem végeztem még a szemöldökjavítással, amikor szóltak, hogy pakoljak össze, menni kell másik munkahelyre. Ha menni kell, akkor megyünk.

A másik munkahelyen nem volt fűtés, kivéve egy szobát, amibe egy kályhát állított be magának a festő. Úgy hallottuk, burkolni kell, vagy vakolni, vagy fugázni, vagy betonozni. Ez ugye nem egy konkrét feladat, s már elmúlt 11 óra, a teljesítményt pedig írni kell! Dél lett, amikorra tisztázódott a feladat, de mire hozzá tudtunk fogni, már 3 óra volt. Nem tudom, kinek a teljesítményéhez kell írni a 4 m2 aljzatbetont, de két kőműves volt hozzá, meg egy segédmunkás keverte talicskában kapával fagyott sóderból. Mire besötétedett, kész is lett.

A sofőr elment a másik brigádért, mi pedig összegyűltünk a kályha mellett, megvártuk a munkaidő végét, s ezután ballagtunk át a szomszédba a főnök udvarára, ahol összeszedték a cetliket, amire ki-ki leírta a saját teljesítményét. A hőmérséklet mínusz 10-hez volt közel, és fújt a szél. Vacogott volna, ha lett volna minek vacogni, mindenesetre erősen reszkettem a hidegtől. Behúzódtunk a szélárnyékba, majd beszállingóztunk az irodába, mert mindenkivel volt veszekedni valója a főnöknek. Mindenki próbált érvelni a saját igaza mellett, de a munkaszervezés, és a művezetés mulasztását nem tudtuk kiküszöbölni, nem volt elegendő a teljesítmény ahhoz, hogy megkapjuk az időbéres fizetést. Eltelt 3 óra a munkaidő letelte óta, de még nem volt letisztázva mindenkinek, mennyit kell levonni a béréből. Végül huszáros megoldás született, kapja meg a brigád a bére felét. Egy összegben, aztán menjenek pénzt váltani, hogy el lehessen osztani. Így esett meg, hogy 50 órára kaptam 15 000 Ft fizetést, de még nem az enyém volt a legrosszabb.

Ha ez történik 4 héten át, az már majdnem kifutja a lakás rezsijét. És akkor még egy szelet kenyeret se vettünk. Vonuljunk mi is a Parlament elé?

Hozzászólások

(#1) Vakegérke

Bérrabszolgaság. Kapásból ez jutott az eszembe.
Kiszolgáltatottság. Ez másodszorra.
Éhbér. Ez meg csak úgy.

Azt, aki ilyent képes elkövetni veletek, ellenetek, ráadásul belőletek él, még pofánvágni sem szabad.

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

(#2) potyautas válasza Vakegérke (#1) üzenetére


potyautas
(lelkes újonc)
LOGOUT blog

Már az rossz ómen volt, hogy BMW-jei vannak.

(#3) Vakegérke válasza potyautas (#2) üzenetére

Bár egész más téma, én is tudnék mesélni. Ha nem lesz hozzászólás özön a topicban, és igényt tartasz rá, csak szólj.

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

(#4) potyautas válasza Vakegérke (#3) üzenetére


potyautas
(lelkes újonc)
LOGOUT blog

Hozzászólás özön? Na ne viccelj! Nem szokott. Nem tudom miről akarsz mesélni, de természetesen szívesen elolvasom. Ehhez a témához még annyit tennék hozzá, hogy az ilyen xarházi milliárdosoknak teljesen mindegy ki van kormányon, őket nem befolyásolja semmi. A népet meg itt hergelik, hogy a kormány adjon nekik munkát.

(#5) Vakegérke válasza potyautas (#4) üzenetére

2002-ben lettem a Cumigyár dolgozója. A fiam már ott melózott pár hónapja, tehát tudtam azt, amit jó volt tudnom.
A cég területén volt egy Kft, amely alkalmazta az embereket, akiket a Cumigyár bérelt tőlük. Ez már eleve bűzlik.
A fiam a portán várt, bevitt a műhelybe. Jött a főnökasszony, tudott rólam, már várt. Bemutatkoztunk, pár mondat után át akart küldeni a Kft-hez. Közöltem, hogy azt már nem, vagy Tauril alkalmazott leszek, vagy már megyek is haza, a nyugdíjam miatt nem mindegy. Ó, hát az is Kft, meg a Tauril is... Nem! Ha kellek, tessék szíves lenni felvenni, jó melós vagyok, majd meglátja.
Hideg zuhanyként ért a dolog, amikor közölte, hogy létszámstop van, hiszen annyi melóst kapnak az emberkereskedőktől, amennyit csak akarnak. Sajnálkozva köszöntem meg, hogy időt szánt rám, elköszöntem, aztán a fiamhoz indultam, hogy nézzem egy kicsit meló közben. Várjon még, szólt a nő, és elment.
Eltelt vagy félóra, amikor odajött, és közölte, hogy a főmufti személyes engedélyével mégis felvesznek.
Kilenc évet, és valamivel több, mint két hónapot melóztam a Cumigyárban. Azóta nyugdíjas vagyok.

1. A melósok három műszakban szívják a gumigőzt, hullik a hajuk, lötyögnek a fogaik. Mindezt annyiért, amennyit egy műszakban is meg lehet keresni.

2. Amikor átminősítettek köszörűsnek, közel egy évig vulkanizáló bérért végeztem szakmunkás melót. Aztán 480 lett az órabérem, a vulkanizálóké pedig nem érte el a 370-et.
Nyugdíjba vonulásom előttig ez a különbség cirka 30 Forintra apadt.

3. A kétszemélyes Kft.
Rendszeresen, úgy két-három havonta végigkísértek egy falka jelentkezőt a csarnokban, és szép szavakkal ecsetelgették, hogy ennél jobb meló nincs, a pénz is frankó, megfogják az Isten lábát, ha belépnek.
Voltunk mi, Cumigyári melósok, és voltak a Kft-sek. Közülünk kevesen mentek el, náluk állandó volt a fluktuáció. Mi védettek voltunk, ha mondhatom így. Munkaruha, fizetés bankszámlára utalása, bejelentett munkahely.
No, szóval a falkából másnap megjelent cirka a fele létszám, szétosztották őket a rutinosak közt, hogy tanítsák be őket.
Másnap már kevesebben jöttek. Aki maradt, az érdeklődött a fizetés iránt, és amikor elmondtuk neki, hangosan röhögött. Azt ám, neki mást mondott a főnöke.
A fizetésnap volt a töréspont. Náluk ez készpénzes volt, hosszú sorban álltak, hogy megkapják a pénzüket. Na nem ám munkaidőben, nem ám. Sokszor hallottam vad ordibálást, mert csalódott az illető a csábító ígéretek után. Érdekes, bár néhányan nagy verést helyeztek kilátásba a főnökeiknek, megúszták.
Munkaruhát nem kaptak. Év végi jutalmuk egy üveg pezsgő volt, mi pedig pénzt, pulykát kaptunk, és pezsgőztünk is műanyag poharakból.
No, a keserű poén.
Ha valamelyik melós kereseti kimutatást kért, mert részletre akart vásárolni, vagy egyéb okból, adtak neki. Abban a tudatban voltak, hogy be vannak jelentve a TB felé.
Mikor az egyikükkel beszélgettem, és ez a téma szóba került, kénytelen voltam megrengetni hitében. Megkérdezte a főnökét, és másnap mosolyogva mondta, hogy tévedek. Megvontam a vállam, nem ragoztam tovább a dolgot.
A főnöke megkeresett, és fojtott indulattal tudomásomra adta, hogy vigyázzak, mert megüthetem a bokám. Közöltem vele, hogy az fél, akinek oka van rá, egyébként is menjen odébb, mert nem bírom a szájszagot, meg az olyanokat, akik más zsírján élősködnek.
Pár nap múlva hallottam, hogy ki akart rúgatni, csak volt már akkora ázsióm, hogy a Cumigyár nagyfőnökei elhajtották a faxba.
Nos a kollégám fülében ott volt a bogár. Nem tudom, hogy melyik szervnél érdeklődött, de rá kellett jönnie, hogy nem hazudtam. Fel is jelentette a főnökeit. Kitalálható, a melóst kirúgták, az emberkereskedők tovább garázdálkodtak.
Jött ugyan ellenőrzés, de a Cumigyár becsülettel kifizette a bérelt melósok utáni összeget a Kft-nek, így a vezetőséget nem terhelte felelősség. Érdekes, a Kft megúszta, nem először, és nem utoljára.

Eljött a pillanat, amikor a Cumigyár főmuftija megelégelte a vegzálást. Átvette saját állományba a Kft-s melósokat, és gondolom, hogy a szerződést is felmondta, hiszen megszűnt a Kft cégen belüli tevékenysége.

No, akkor gondolkodjunk.
Vajon mennyi lóvét szakított ez a díszes Kft havonta egy melóson?
Vajon hány melós ment úgy nyugdíjba, hogy súlyos éveken keresztül melózott, mégsem volt nyoma sehol, így haláláig nyögi, hogy átverték?

Elnézést, kicsit hosszú lett.

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

(#6) potyautas válasza Vakegérke (#5) üzenetére


potyautas
(lelkes újonc)
LOGOUT blog

Tényleg hosszú lett, de tanulságos. Viszont nem tudom, hogy lehetne ezek ellen tenni, mert sajnos nem egyedi eset. Nagyon jó buli a munkaerő kölcsönzés. Marhára bír dühíteni, amikor ...mondjuk egy építkezésen...nem az elvégzett munka után fizetnek, hanem az számít, hány darab ember van ott. (ez esetben helyénvaló a darab) Vannak olyan cégek, ahol folyamatos a munkaerő toborzás. A Te példád a válasz a miértre.

(#7) Vakegérke

Épp ma volt szó róla a tévében, hogy a vendéglátósok némelyike rendszeresen alkalmaz embert, az első nap végén pedig kirúgja. Fizetés nuku, hiszen próbanap volt. Jogtalan eljárás.

No most ha erről tud a média, rajta keresztül pedig felelős emberek, akkor miért nem törik kerékbe a kizsákmányolókat?
Ha én "valaki" lennék, az adott vendéglátó üzletet azonnal bezáratnám, a tulajdonost pedig úgy megbírságolnám, megtáncoltatnám, hogy az életben ne felejtse el.

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

(#8) potyautas válasza Vakegérke (#7) üzenetére


potyautas
(lelkes újonc)
LOGOUT blog

Van már 10 éve is, amikor a lányom munkát keresett Pesten. Akkor is ez volt a helyzet, de nem is egy, inkább két próbanap volt. Így végig dolgoztatták a szezont.

(#9) Vakegérke válasza potyautas (#8) üzenetére

Csak áldani tudom a sorsomat, pedig volt egy időszak, amikor a fizetésem alig változott.

Vállalkozó, pár fős cég.
Eleinte senki voltam, és a munkaidőm nem haladta meg a 9 órát. Egy műszakról van szó.
Később meg én lettem a teljhatalmú sündisznócska, abszolút góré, élet és halál ura. Már nem volt elég a három fázis, amely szükséges a smirgli gyártásához, így belefogtunk a negyedikbe, később ránk lőcsölte a tulaj az ötödiket is. A vége az lett, hogy két komplett gyártást nyomtunk, és reggel nem tudtuk, hogy mikor fogunk hazamenni. A csúcs az éjjel fél egyes végzés volt, reggel hétkor pedig már csörömpöltünk a műhelyben.
Hihetnéd, hogy megduplázódott a lóvé. Kiskutyának a fülecskéjét. Gyakorlatilag infláció követő volt a többlet.
Aztán eljött az idő, amikor haszonleső senki lettem. No persze.
Már a belépéskor jeleztem, hogy tudomásul veszem a minimálbérre való bejelentést, de a kétezres évek elején legalább papíron szép összeget akarok kapni a nyugdíjam miatt. Meglesz, mondta a tulaj, és ennyiben maradtunk.
És eljöve az idő, amikor gondos, profi csiszolóanyag-gyártás irányítóból hirtelen senkiházi lettem.
A titulus ne tévesszen meg, az egy dolog, hogy én voltam a góré, de ez azt jelentette, hogy én kezeltem a kétemeletes gépsort, és merem állítani, hogy én dolgoztam a legtöbbet. Arról nem is beszélve, hogy én feleltem mindenért.
Szóval senkiházi lettem.
Ez annál is érdekesebb, mert volt olyan, hogy a tulaj elállította a gépsor valamely részét, aztán legyintett, miszerint állítsd be, Józsi, te jobban értesz hozzá.
Na ja, már reklamáltam a pöpec kereset bejelentéséért.
Már nem volt jó semmi, bármit csináltam.
Visszaminősített a tulaj, aminek csak örültem, megszabadultam a felelősség terhétől. Viszont elkezdte feszegetni, hogy túl sok a lóvém ahhoz a melóhoz, amit rám bíz. Ugyanis más lett a gépmester, én pedig a kiszolgáló, és egyéb munkát végeztem.
Ekkor szóltam a fiamnak, hogy kérdezze meg a Cumigyárban, hogy felvesznek-e.

Kilépésem után pár hónappal becsődölt a cég.
Azelőtt vásárolták a smirglinket, még európai minősítésünk is volt. Tervben volt a nyugati piacok meghódítása minőségi alapon.
Mikor már nem én gyártottam, egyik üzlet a másik után dobta vissza a megrendelt árut. Ezt sokáig nem lehet bírni, így bezárt a bazár.
Büszke is voltam, meg a szívem is fájt.

Mindegy, vége a megpróbáltatásaimnak.
Élem a nyugdíjasok életét. Kötöttség nincs, ha valamit muszáj, akkor WC-re megyek. A lóvém elfogadható, sokan talán irigylik is, 111.200 Forint. Augusztusban vissza kell kapnom az özvegyi nyugdíjat, amely cirka húszezret tesz ki.
Mondhatom, elégedett vagyok. Közel 45 év meló után úgy érzem, hogy ez nekem jár. Anyucim pedig még halálában is gondoskodik rólam.

Kortól függetlenül sajnálom azokat, akik munka után ácsingóznak, és ha jut is valami, bagóval kifizeti őket valami élősködő.

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

(#10) potyautas válasza Vakegérke (#9) üzenetére


potyautas
(lelkes újonc)
LOGOUT blog

Arra reagálnék, hogy "büszke is voltam, meg a szívem is fájt"
Egyszer volt egy remek másodállásom. Sírköves tanácsadóként voltam állományban egy virágosnál. Adott 40e Ft-ot, amiért felvehetett a céghez. Megérte neki, mert ha nincs szakember a cégnél, nem mehet be a fővárosi temetőkbe. Teljesen legális volt az üzlet, mindenki elégedett lehetett volna. Viszont a pénzt csak egy alkalommal fizette ki. Később azzal ámított, hogy még nincs meg a szerződés a temetkezési intézettel. Utánajártam. Volt szerződés. Ekkor azzal érvelt, hogy még nem dolgoznak. Utánajártam, dolgoztak. Felmondtam, amiről egy példányt aláírva, lepecsételve (részéről) bevittem a Fiumei útra a jogászhoz. Nem tudom, hogy oldotta meg a továbbiakban, de gonosz kis lelkem elégedettséget érzett, amiért keresztbe tettem neki.

További hozzászólások megtekintése...
Copyright © 2000-2019 PROHARDVER Informatikai Kft.