Blog

[ ÚJ BEJEGYZÉS ]   [ ÚJ CIKK ]

• Utolsó cseppig

  Nem mondom, hogy nincs egy kis gyomoridegem, hiszen háborús területre léptünk. Bolond világ van errefelé.

  Tovább a teljes címlapos íráshoz...

  Teszt 14 éve 4

• Temetői beszélgetés

  Élménydús napom volt. A délelőtt majdnem eltelt azzal, hogy összekészítettük a síremlékek elemeit és felraktuk a kedvenc kisteherautómra. Hetven kilométert utaztunk a célig. Kellemes, sőt kényelmes utazás volt, hiszen sok személykocsi csak jelenthet utazási kényelemben egy jól elrendezett, és nem túlsúlyos rakománnyal terhelt Hyundainak. Izgalmas volt a komp-átkelés a Tiszán, hiszen nem volt még eddig ilyenben részem, legalábbis sofőrként nem.
  A helyszínen kissé zavarba jöttünk, hiszen éppen temetésre készültek. Jó lett volna, ha előre tudunk róla, akkor nem éppen ekkorra időzítjük. A ravatalozó takarásában csendben dolgozgattunk, majd az utolsó pillanatban sikerült eltávoznunk onnét. Tolatva. Megfordulni nem volt idő, mert már éppen elindult a menet.

  Már úton voltuk hazafelé, amikor - hála a mobil telefonnak – megváltozott az eredeti munkaterv. A huszonhat kilométerrel odébb lévő város régi temetőjében kellett egy táblát beépíteni egy régi kőkeresztbe. A helyismerettel rendelkező munkatársak (két autóval voltunk) mentek hazafelé, nekem pedig adtak egy támpontot, a Margitka házukat. Korábban már kétszer is elhaladtam előtte. Most szintén kétszer, mert elsőre nem vettem észre. Mentem még egy kört. Margitkáék után balra, a stop táblánál jobbra, majd a teherautóval behajtani tilos táblánál megint balra, és az egyik kapunál áll majd egy bácsi, aki engem vár. Ugyanis az utcáról nem látni a régi temetőt, mivel a kertek mögött van.

  Folytatás...

  potyautas 14 éve 7

• Staurostól Kavaláig

  Bepréselődtünk két kocsiba tizenketten. Milyen lett volna így 3000km?

  Tovább a teljes címlapos íráshoz...

  Teszt 14 éve 9

• Sztrumanikosz kolposz

  Zoliék most találkoztak először a tengerrel. Nekünk az tetszett nagyon, hogy nekik nagyon tetszik.

  Tovább a teljes címlapos íráshoz...

  Teszt 14 éve 4

• Majdnem bűnöző lettem

  A fehér Wartburgom volt akkor, tehát…azt hiszem, elévült már. 18 éve cseréltem le azt a kocsit.
  Akkori sógoromnak egy szlovákiai párttitkár ismerőse intézett egy kereskedelmi forgalomban nem kapható készüléket. Hegesztőtrafó lehetett, de nem volt hozzá semmi dokumentum. Nem volt még akkor nálunk Unió. Tehát útlevél, stempli, költőpénz, meg „Hová mennek?”. Határ-közeli településre mentünk, az elvtárs ismerte a vámosokat. Úgy kellett időzíteni, hogy a baráti hatósági személy legyen éppen szolgálatban. Tél volt, hó esett és jöttek az ünnepek. (Nem dalszöveg, ez így volt) Volt egy kicsi köd is, de azért oda találtunk. Szimpatikus volt a család. Kedvesen fogadtak, volt trakta, meg kedélyes beszélgetés, néztük a TV-t kicsit politizáltunk is, de csak szőrmentén, mert a – nevezzük Bélának a párttitkárt – Béla szülei is elkötelezett hívei voltak az éppen megbukott rendszernek. Akkor volt éppen napirenden a Cseh és Szlovák Köztársaság szétválása. Nem lehetett tudni, hogy magyar szempontból ez milyen következményekkel jár.

  Folytatás...

  potyautas 14 éve 0

• Jótett fejében

  Sokszor elsütöttem azt a mondásomat, hogy: „Legjobb lenne már nekem a temetőben”
  - Jaj, ne mondjon már ilyet! – jön a válasz, mire aki ismer, jót röhög a döbbeneten.
  - Sírköves.
  Igen, az vagyok. Pontosabban csak voltam, mert aki nem tudott műkőről gránitra – főleg kínai gránitra – váltani, annak leáldozott a vállalkozása. Csak ritkán akad némi felújítás, átalakítás, javítás, de ha megkérdezik, van-e munkám, egyértelműen az rá a korrekt válasz, hogy nincs.
  Tegnap mégis megjelentem a kihasználatlan, de kényszerből megtartott kisteherautómmal a temetőben. Látom, hogy egy – a síremlékek rendetlen elhelyezése miatt – alig megközelíthető helyen egy ismerős kínlódik a fiával. Egy nemrég elbontott műkő emlék elemeit pakolják egy kisteherbírású csehszlovák kézikocsira. (azt nem tudom, hol tervezte onnét kihúzni, mert sehol nem fért volna)
  Ez az ismerős még rokonnak is számít, de annyi köztünk a kapcsolat, hogy köszönünk, vagy csak intünk, ha látjuk egymást. Ha meg kellene szólítani, azt hiszem sógornak mondanám, mert nem jutna eszembe a keresztneve. Vagyis semmi nem indokolta, hogy segítsek neki. Hacsak az nem, hogy jó ember vagyok. Lehet, hogy visszatetszést vált ki egyesekből ez a kijelentés, de akkor is igaz. Magamat én ismerem legjobban.
  - Rakjátok fel a kocsimra, majd hazaviszem – ajánlottam fel, amit örömmel el is fogadtak.
  Nem gondolták át előre, a feladat nagyságát.

  Folytatás...

  potyautas 14 éve 0

• Keresztül Bulgárián

  Éjszakára nem maradhatunk a fedélzeten, tehát már mindenképpen átjutunk.

  Tovább a teljes címlapos íráshoz...

  Teszt 14 éve 7

• Leviszel a hatos vonathoz?

  - Leviszel a hatos vonathoz? – kérdezte a lányom.
  - Hát, persze.
  A korábbihoz van busz, de így nyertünk még egy órát. Ritkán jön haza, sokat számít minden perc. Nem történik semmi ebben a nyeremény órában, csak a tudat ad örömöt, hogy itthon van. Nem is beszélgetünk, fenn van a szobájában, tanulja az angolt. Túl van már az iskolás koron, de most úgy döntött, levizsgázik. Korábban kellett volna, akkor megkapta volna a diplomát. Valószínűleg nem ment volna vele semmire, bár nem tudhatjuk.

  Az utolsó félóra azzal telik, hogy készülődik. Néhány zöldség a kertből, fedeles edényekben egy kis sült hús, meg még mit tudom én miféle hazai. Ivóvíz egy flakonba, de ez már a hátizsák oldalára fér csak. Beindítom az autót. Meg kell bizonyosodnom róla, hogy biztosan beindul, hiszen tudom, hogy az indulás az utolsó pillanatban lesz, amikor már kétséges, hogy időre odaérünk. Nem akarom sürgetni, de nagyon idegesítő, amint kapkodva készülődik. Nem értem, mi tart ilyen sokáig.
  - Nyugi van apu! Van még…legalább 20 perc.
  - Annyi kell is.

  Folytatás...

  potyautas 14 éve 5

• Át a Déli-Kárpátokon

  Itt vagyunk Temesváron, a forradalom városában. Nemrég itt még lőttek.

  Tovább a teljes címlapos íráshoz...

  Teszt 14 éve 8

• Mennyiért?

  - Mit hordtok? – kérdezték kissé irigykedve segítőtársaimat hozzájuk hasonló korú gyerekek, amikor a Kilátót terítettük.
  - Újságot.
  - Mennyiért? – jött az újabb, lényegre törő kérdés.
  - Semennyiért. Ingyen. Csak segítünk.
  Ezzel lezárult a beszélgetés. Talán valami sajnálkozó dünnyögést lehetett hallani, de lehet, hogy csak képzelődtem. Abban persze biztos vagyok, hogy a gyerekek meglepőnek találták a választ.

  Egy sok év előtti ügyfél jutott eszembe, aki mesélt egy országúti esetről.
  Bajba jutott autóstárs intette le Emőd közelében. Az is lehet, hogy kéretlenül állt meg, nem emlékszem ilyen lényegtelen részletre. Azt se tudom már mi volt az elakadás oka, de az a lényeg, hogy ez a segítőkész ember elvitte a számára idegen autóst Miskolcra, majd vissza a kocsihoz, ahol még segített is a javításban. Már eddig is szokatlan az eset, de még csak ezután következett, amiért megmaradt az emlékezetemben.
  A megjavított autó gazdája természetesen nagyon hálás volt, alig győzte köszönni a segítséget. Elanyagiasodott világunkban az is természetes, hogy megkérdezte, mivel tartozik a segítségért.
  Emberünk nagyon felháborodott a kérdésen és persze nem fogadott el pénzt.
  Amikor nekem mesélte, ez már akkor is régi történetnek számított. Azért mondta el, mert bosszantónak találta, hogy az emberek meglepőnek találják, ha valaki önzetlenül, csupán jó szándékból segít.

  Folytatás...

  potyautas 14 éve 4

• Te kit választanál?

  A nevetés elcsendesült. Némán összeölelkeztek. Aztán Zsuzsa szólalt meg halkan, alig hallhatóan.

  Tovább a teljes címlapos íráshoz...

  Teszt 14 éve 11

• Találkozás egy régi szerelemmel

  Arra gondolt, hogy biztosan helyrebillenne a lelki nyugalma, ha lemondana erről a találkozásról.

  Tovább a teljes címlapos íráshoz...

  Teszt 14 éve 8

• Az ezred lánya

  A három kimenős katona céltalanul lődörgött a városban. Járták az utcákat, nyalták a fagyit. Beültek sörözni egy presszóba, majd sétáltak tovább. Elhaladtak a strand kerítése mellett. Bekukucskáltak a betonpalánk résein, de nem éreztek indíttatást arra, hogy bemenjenek. Nem is volt fürdőnadrágjuk, aztán az is eszükbe jutott, hogy a tatai Fényesről is kihajtották őket a váposok. (katonai rendészet)
  A csónakázókat figyelték a tó fölötti híd korlátján könyökölve.
  - Nézzétek csak! - mutatott egyikük, az alattuk alig haladó csónak felé. Három lány ült benne és hallhatóan szórakoztatónak találták, hogy nem tudnak evezni.
  - Helló srácok! Nem jöttök? - integetett egyikük. A másik kettő nagyon mulatságosnak találhatta a meghívásnak hangzó kérdést, mindenesetre nagyokat nevettek. Igaz, azelőtt is egyfolytában nevetgéltek.
  A három katona kissé meglepetten összenézett. Nem találtak semmi indokot arra, hogy ne menjenek. Akármi jön ki belőle, izgalmas délután lesz. Volt persze elképzelésük arról, hogy mit szeretnének a lányokkal, de jobb híján már az is megéri, hogy a közelükben lehetnek. Már az is rendkívüli eseménynek számít. Ezek a nyiharászó fruskák a puszta jelenlétükkel többet nyújthatnak attól, amit a laktanyában kaphatnak. Van odabent egy jó testű kisebbségi felcsernő. Ezer ember fordul utána sóvárogva, de egy mosolynál többet nem remélhetnek.

  Folytatás...

  potyautas 14 éve 2

• Ki ez a lány?

  A nyugágy mintha süllyedt volna vele lefelé. Egy pillanatra még talán el is sötétedett előtte a világ.

  Tovább a teljes címlapos íráshoz...

  Teszt 14 éve 18

• Apám és a politika

  A mi családunkban a politika soha nem volt beszédtéma. 1989 előtt legalábbis nem. Hetedik osztályos koromban volt ugyan egy politikainak látszó akcióm, de valójában nem volt az.
  Az országgyűlési választás alkalmából kiragasztott, a Hazafias Népfront listáját tartalmazó plakátot téptem el. Nem le, hanem a már eltépett papírt tovább szakítottam. A tartalma teljesen közömbös volt számomra, csak egy tépett papírt láttam benne. Nem volt e cselekedetben semmilyen, főleg nem politikai szándék. Nem néztem körül, nem mértem fel tettem súlyát. Ezért is buktam le. Éppen akkor közeledett – akár hallhattam is – egy autó. Utasai közt volt az akkori helyettes tanácstitkár. Elkaptak. Beültettek a Pobedába. Nem fekete volt, hanem almazöld, az is lehet, hogy nem Pobeda, hanem Warszawa. Végül is már a konszolidáció éveit éltük. Ekkorra már a forradalmárok akasztását is befejezte a Kádár-rendszer. Mindezt persze sokkal később hallottam, akkor teljesen tájékozatlan voltam ebben a témában.

  Folytatás...

  potyautas 14 éve 10