Blog

[ ÚJ BEJEGYZÉS ]   [ ÚJ CIKK ]

• A tanya

  Már majdnem letelt a harmadik vasárnapi ügyeletem is eseménytelenül, amikor szólt a feleségem, hogy csörgött a telefonom, de nem tudta felvenni. Éppen a telefon miatt hordok idehaza is oldalzsebes nadrágot, de a délutáni heverészős zenehallgatáskor kitettem az asztalra, aztán ott felejtettem. Na mindegy, majd visszahívom. Biztosan a főnök szólt volna, hogy visszaveszi az ügyeletet, hiszen már háromnegyed hét van, hazaértek a strandról.
  Már az is gyanús volt, hogy vonalas számról hívtak. Nincs szerencsém, menni kell! De még kollégát is kell kerítenem, mert egyedül nem megy.
  - Halló, tessék!
  - Szia Jóska! Lenne egy sürgős fuvar. Hadra fogható vagy?
  - Igen. Gyere!
  - Hol vagy?
  - A teheneknél.

  Úgy rémlik, régebben mintha tanyaként határozta volna meg ezt a helyszínt. Bár az barokkos túlzás volt, hiszen nincs ott semmiféle tanya. Lényeg, hogy tudom hol keressem. Magamhoz vettem egy flakon vizet, hiszen bizonyára szükség lesz rá. Alacsonyan jár már a nap, a kora délutáni 38 fok alább hagyott, de még most is 30 fölötti.
  (Emlékszem egy slágerre ifjú koromból. Úgy azonosítottuk be, hogy „Monakó,” bár az volt a címe, hogy 28 fok árnyékban. Gondolom, ez akkor azt jelentette, hogy baromi meleg. Hol vagyunk már ettől?)

  Folytatás...

  potyautas 11 hónapja 7

• Randi

  - Úton vagy? - kérdeztem Judittól a telefonban, mert még nem volt ott a találkozási ponton, amikor én odaértem.
  Alig hallottam mit mond, mert a körút forgalma is elég zajos, a telefonom se szól igazán jól, na meg a hallásom se az igazi már. Lényeg, hogy úton van, és 5 perc múlva ott lesz.
  Eltelt egy negyedóra. Kezemben a neki szánt könyvvel ballagtam a járdán, amerről vártam, hogy majd érkezik. Az aluljáróból jött fel egy hasonló alkatú nő. Ugyan ki más lenne? Figyeltem, ahogy közeledik. Vártam, hogy felismerjen. Nyolc éve találkoztunk, de képeket láttunk egymásról azóta is. Meglepően sokat változott. Kicsit meg is öregedett. Ő se ismert meg.
  - Engem keresel? - szóltam rá köszönés helyett
  Ide jön, tudja, hogy várom, rá is szóltam, de nem kapcsolt. Megtorpant, egy pillanatra meg is állt, levette a szemüvegét, majd értetlenül tovább indult. Sűrű bocsánatkérések közepette próbáltam kimagyarázni magam. Nem volt ismerős az arca. A pisze orrát, rajta egy halvány anyajeggyel, a felkunkorodó szájszegletét, a fekete szemeit nem fedeztem fel rajta. Benézett az utcába, ahol az a kisteherautó parkolt amiről képet küldtem neki. Na, majd most kapcsol, hogy mégis engem keres. De nem. Ment tovább. Már biztosan nem ő volt.
  Megcsörrent a telefonom.
  - Itt vagyok a Lehel és a körút találkozásánál. Merre menjek?
  - Dél felé. Megyek eléd.

  Folytatás...

  potyautas 12 hónapja 6

• Kaland

  Harminc kilométert tettünk meg indulás óta. Közben egyszer megálltunk tankolni. Éreztem, mintha egy kicsit húzna a kormány jobbra. Biztosan puha a gumi. Majd Gyöngyösön bemegyek egy benzinkútra. Nincs értelme megállni, úgyse tudok vele mit csinálni. Szervós kormánynál nem nagy dolog kicsit rátartani. Haladtunk még 3 km-t. Nem néztem a fordulatszámmérőt, (a sebességmérő évek óta csak ritkán működik) de úgy 90-el mehettünk, amikor a jobb első gumi cafatokra szakadt. A kolléga is azonnal felismerte, mi történt. Hagytunk az aszfalton egy kis féknyomot, de biztonságosan sikerült leállni az út szélére. A felnin volt egy ütésnyom, de bizonyára a pereme vágta szét az üres gumit. Ez utólag már mindegy.

  

  Szerencsére volt pótkerekünk, lánccal felhúzatva a plató alá. Ezt le is tudtam engedni, de ettől többre nem jutottam. A csavarokat nem bírtam megmozdítani. Csak elhajlott a felnikulcs. Mindegy is, mert emelőnk nem volt. A kolléga telefonált a fiának, keressen szerelőt a legközelebbi faluban. Talált is, de azt üzenték, nem jönnek ki. Aztán telefon az otthon maradt munkatársnak, menjen el a gumishoz...Nem tudom mennyi ideje tébláboltunk ott. Kiraktam az elakadásjelzőt, és vártuk, hogy valaki megmentsen.

  Folytatás...

  potyautas 12 hónapja 5