Blog

[ ÚJ BEJEGYZÉS ]   [ ÚJ CIKK ]

• Élmény

  Nagy élmény új tájakat felfedezni, de régit is.
  Megfordult a fejemben, hogy azonnal leírom a kirándulásomat, de úgy vagyok ezzel, mint a marha a fűvel. Behabzsolom, aztán hagyom ülepedni, kicsit kérődzöm rajta. A lényeg megmarad az emlékezetemben néhány hétig, hónapig. Később talán csak azért emlékszem a részletekre, mert leírtam. Többször megesik, hogy évtizedek távolából nem egyformán emlékszünk egykori útitársaimmal. Biztos vagyok benne, hogy én emlékszem jól, hiszen le van írva.

  Miskolc, Lyukóvölgy városrész felé indultunk. Aki ismeri ezt a területet, bizonyára megütközik a városrész kifejezésen. Na, hát ez nem úgy néz ki, mintha Európa lenne. Olyan emberek laknak itt, akik nem engedhetnek meg maguknak ettől jobbat. A közbiztonság is hagy kívánnivalót. A taxi éjjel nem jön ki ide. Lehangoló látvány. Régen jártam erre, de nem emlékszem rá, hogy láttam ezeket a szükséglakásokat. Igaz, aki az autót vezeti, annak bőven van mit figyelni, hiszen a keskeny, kanyargós út ugyancsak tele van tankcsapdákkal. Na, de most csak utas voltam, lehetett nézelődni. A kollégák mind ismerősek errefelé. Feribá még a gombalelő-helyeket is tudja. Ha lát egy kis megrekedt esővíz alkotta tavacskát, már látja a halakat is benne. Persze fenntartással kell néha fogadni amiket mond, hiszen humoros ember. Ezt bírom benne.

  Folytatás...

  potyautas 11 éve 13

• Süsü

  Süsü

  Na, nem a sárkány. Mifelénk a kapucnira mondják. Nem tudom miért, de herótot kapok tőle. Persze csak abban az esetben, ha – megítélésem szerint – indokolatlanul használják. Esőben, szélben én is a fejemre húzom, de zavaróan korlátozza a periférikus látásomat. Ezért nem értem, hogyan lehet még autóvezetés közben is kapucnit viselni. Baseball-sapkával kombinálva még fokozni is lehet az ellenérzésemet. Még olyat is láttam, amikor egy életerősnek látszó fiatalember így ment be egy hivatali helyiségbe, holott már a váró klímája se tette szükségessé. Valaha én úgy tanultam, hogy hasonló esetben a sapkát is illik levenni.
  Eszembe jutott egy régi betyáros film. Azt hiszem a „Talpuk alatt fütyül a szél” volt a címe. Bujtor István volt benne a csendbiztos. Egy csárdában késsel körbevágta egy kalap karimáját, mert túl nagynak találta. Azt kifogásolta, hogy eltakarja az ember arcát. Én persze nem vagyok csendbiztos, semmi közöm hozzá, ha valaki 10-15 fokban akár két kapucnit is húz a sapkájára. De azért ma reggel nehezen álltam meg röhögés nélkül a buszon, hogy egy erősen túlsúlyos húsz év körüli fiatalember a kihúzott nyelvű fehér sportcipőjéhez és rövidnadrághoz párosította a baseball-sapka, kapucni kombinációt.

  potyautas 11 éve 5

• Szomszéd

  Találkoztam a szomszéddal. Normális esetben ez akkor lenne újság, ha valamelyikünk időközben elköltözött volna, és most visszalátogatott a régi lakóhelyére. Nem, nem ilyesmiről van szó. Itt lakunk évtizedek óta egymással szemben. Ha kinézünk az ablakon, nagy esély van arra, hogy látjuk egymást jönni-menni, mégis ritkán találkozunk. Fiatal korunkban még cégnél is együtt dolgoztunk, majd amikor vállalkozó lettem, sokszor dolgozott nekem napszámban. Sőt! Még hajdanán zenéltünk is együtt. Amikor katonaságtól hazajöttem, mindig meglátogattuk a családját a menyasszonyommal, majd később a feleségemmel. Amikor építkeztünk, kölcsönösen dolgoztunk egymás házánál, később évekig összejártunk, elpanaszolni aprócseprő gondjainkat, eldicsekedni örömeinkkel. Ez eddig rendben is volt, ez így lenne normális. Nem csak velük jártunk össze, hanem nagyon sok más szomszéddal is, hiszen ez akkor egy új utca volt. Hasonló korúak voltunk, hasonló gondjaink voltak, hasonló korúak voltak értelemszerűen a gyerekeink is, akik együtt játszottak, együtt veszekedtek, verekedtek, majd békültek ki. Hol egyikünk, hol másikunk építkezése akadt el főként valamilyen építőanyag hiánya miatt, vagy a hitel hiánya miatt. Volt mindig mit kitárgyalni. A házak előbb épültek mint az út, ezért sok esetben az „út” járhatatlan volt, gyalogosan is inkább a házak mögött közlekedtünk, hiszen sehol nem volt még kerítés. A harmadik szomszédban volt egy szalonnasütő, ahol gyakran összesereglett a szomszédság.

  Folytatás...

  potyautas 11 éve 9

• Levittem a szemetet

  Vasárnap van. Ráérnék felkelni, de az énekes rigó már pirkadat előtt felébresztett. Épp úgy, mint minden nap az utóbbi hetekben. Nehezen, de megjött a tavasz. Mondhatnák akár nyárnak is a meleg miatt. A természet igyekszik behozni a lemaradást. A múlt héten akartam ezt az igyekezetet demonstrálni azzal, hogy újból lefényképezem Felsőhámort onnét, ahonnét rügyfakadáskor, de a lomboktól semmit nem látni a faluból.
  Ma, az Avason töltöm az időmet. Nem csinálok semmit. Városi ember lévén, megengedhetem magamnak. Na, erről az jut eszembe, hogy micsoda indulatos viták alakultak ki egykor a falusi és városi életforma szembeállításával. Azokban az időkben, amikor a politika még nem állította szembe a lakosságot. Ezt most iróniának szántam, mert igaz, hogy a politika nem, de sok minden egyéb. A politikához úgy viszonyultak az emberek, hogy vagy támogatták a hatalmon lévőket, vagy elzárkóztak a témától. Ellenvéleményt aligha mertek nyilvánosan hangoztatni, hiába volt a felszólítás, hogy „bíráljunk bátran elvtársak!” Az emberek találtak mást, amin lehetett vitázni, veszekedni. Például a falusi és városi életforma szembeállítását. Pedig mint most is, akkor is nagy volt az átfedés. A falusiak azt gondolták, hogy a városi ember a műszak után kiül az erkélyre újságot olvasni, és ezen kívül nem tesz semmit. Bizonyára ilyen is volt, de sok városi a sufniban, vagy a kiskertben barkácsolt, kapálgatott. Budapestnek ma is legalább a fele kertes házakból áll.

  Folytatás...

  potyautas 11 éve 3