2017. május 25., csütörtök

Gyorskeresés

Blog

[ ÚJ BEJEGYZÉS ]   [ ÚJ CIKK ]

  • Ugrás az ismeretlenbe

    Június8, reggel 5 óra.
    Imádom a nyári reggeleket, amikor nem lehet elég korán felkelni. Aki ilyenkor is későn kel, nem is tudja, mit mulaszt el. Kiülök a teraszra, kavargatom a kávémat, és nézelődöm. Lehetne ezt a helyzetet fokozni, ha vízparton üldögélnék. Az a helyzet valami eszméletlen nyugalmat áraszt számomra. Most be kell érnem a kertemmel. Tegnap vágtam le a füvet. Jó lenne hemperegni a fák árnyékában. Bár most egy kicsit hűvös van, éppen jön fel a nap. Felnézek a tiszta kék égre. Kilenc kondenzcsíkot számolok. Repülőgép távoli, halk moraja hallik. Két gép csillan meg a felkelő nap fényében. Ezekre persze nem muszáj figyelni, mint ahogy a szomszéd utcából hallatszó gépzúgásra se.

    Inkább a madarak énekét hallgatom. A gerle búgását, az erdei pinty trillázását, a rozsdafarkú kattogását. A fák leveleit alig láthatóan lengeti a lágy szellő. A szomorúfűz felől most semmi mozgást nem látok. Nemrég még a feketerigó hordta az ágvillába rakott fészken kotló párjának az élelmet, de tegnap kirepültek a fiókák. Belevetették magukat a nagybetűs életbe. Szó szerint. A fészek két és fél méter magasan lehet. A kicsi rigó olyan, mint egy napos csibe, csak éppen nem sárga, hanem barnásszürke színű. Két erős lábon egy tollgombolyag. Szárnyuk már alkalmas a repülésre, de farktolluk még nem nőtt ki, így elég nehezen manővereznek. Na, meg persze a rutin is hiányzik még. Délben még öten zsúfolódtak össze a piciny fészekben.

    Folytatás...

    potyautas 2 éve 6

  • megszelídíteni

    Öreg barátommal csupán annyi a hasonlóság, hogy mindkettőnk fehér szakállt visel. Nem lehetek benne biztos, de azt hiszem, az ő "bűne" szállt rám. Nem igazán érez rokonszenvet az erős rasszjegyekkel rendelkező ifjúság iránt. Bizonyára ellenséges hangot ütött meg akkor is, amikor ágakat törtek le a fájáról. Én csak ott kapcsolódtam be az események sodrába, amikor a kapu fölött kinézve láttam, amint két gyerek tépked valami apró gyömölcsöt egy méretes faágról, amit maguk után húztak. A harmadik gyerek talán 7-8 éves lehetett (éppen most hányja a csikófogát) Az út közepén hagyott ágról tépkedett néhány apró gallyat. Én hülye megkérdeztem, hogy "ugye nem akarod otthagyni az út közepén?" A kérdést talán nem is értette, csupán arra volt elég a megszólalásom, hogy meglátott. Erre emelt hangon - mit ne mondjak, kiabálva - mondta a többieknek, hogy "ő zavart el" Próbáltam rávezetni a tévedésére, többek közt azzal indokolva, hogy életemben nem láttam még őt ezelőtt. Próbáltam vele beszélgetni, de az volt az érzésem, hogy nem is hallja amit mondok. Ha kicsit gondolkodik, talán rájön, hogy aki néhány perce elzavarta, nem kerülhetett ilyen gyorsan elé, egy zárt udvarra. Hasztalan próbáltam meggyőzni, hogy meghallgassa amit mondani akartam. Az apró gyümölcsökkel dobálni kezdett, s közben ordított olyanokat, hogy "húzzá má el!" "Kommunikációnknak akkor lett vége, amikor sikerült eltalálnia. Kiléptem a kapun, ő pedig elszaladt.

    Folytatás...

    potyautas 3 éve 4

  • Pénzkérdés?

    A beteg összekuporodva, a görcsös hasi fájdalomtól nyüszítve szenved az anyósülésen. Az ajtó nyitva, hogy mielőbb ölbe kaphassam. Hogy minél gyorsabban bevigyem az ügyelet rendelőjébe. Nem túl nehéz, talán ötven kiló lehet, de épp elég volt a harmadikról lecipelni, még ha egy szakaszt lifttel is tettünk meg. Kora hajnal óta szenved. Nem hittem volna, hogy egyáltalán fel tudjuk öltöztetni. Hívtuk hat órakor a mentőt. A diszpécser felajánlotta, hogy küldi az ügyeletes orvost, de csak 7 után. Ha sürgős, vigyük oda személyesen. Ezt tettük. Megtaláltuk a címet, most itt várunk. Volt benn egy fertőző beteg, amikor megérkeztünk. Utána 10 perc, amíg fertőtlenítik a rendelőt. Nagyon hosszú 10 perc volt. Közben megérkezett egy öreg Hyundai, egy hozzá illő korú hölggyel. Orvosnak néztem. Gondoltam, legalább annyit szól, hogy jó reggelt! Ha már a láthatóan szenvedő betegről nem is kérdez, hiszen neki még nem kezdődött el a munkaidő. Újabb hosszú 10 percek teltek el. Aztán nagy sokára kijön az ajtón az éjszakai ügyeletes (annak gondoltam) meg a takarítónő, immár utcai ruhában. Az iménti Hyundai-os hölgy vörös mentős ruhába öltözve kíséri őket át az út túloldalán parkoló kocsihoz. Ekkor már köszönt. Betolta a kollegina autóját, majd tőlem kérdezte, hogy „ugye az akksi a rossz, ha csak annyit mond, hogy katt?”

    Folytatás...

    potyautas 3 éve 4

  • Elmondanám, ha képes lennék rá

    Akivel sok időt töltünk együtt, azzal normális esetben bizalmas viszonyba kerülünk. Hallottam olyan munkatársakról, akik egész nap tudtak úgy dolgozni, hogy nem szóltak egymáshoz. Nem haragudtak, csak éppen nem volt mit mondaniuk. A munkafolyamatot ismerték mindketten, nem nagyon kellett szólni azért sem, hogy éppen mit kell a másiknak az adott fázisban tennie. Mindketten olyan természetűek voltak, hogy csak akkor szóltak, ha kérdezték őket. Lássuk be, az ilyen eset ritkaság, de nem is baj, hogy az. Hiszen mindannyian tudjuk magunkról, hogy legtöbbször a beszélgetésnek az a lényege, hogy elmondhassuk, ami kikívánkozik belőlünk. Előfordul néhányunknál, hogy magunkba is beszélünk, de azért jó ha van, aki meghallgat. Aztán hálából mi is meghallgatjuk, amit a másik fél mesél. Ha éppen úgy adódik, többször is.
    Szegény Berci szomszédom volt olyan, hogy nem hallgatott meg kétszer egy történetet. Mindjárt közbeszólt, hogy ezt már mondtam.
    A most következő gondolataimat ebben a formában még nem mondtam el, tehát nem szólna közbe..

    Folytatás...

    potyautas 3 éve 5

  • Menni kéne!

    Napfényes Itália.

    Imádom ezt az országot. Nem szeretnék olyanokat kijelenteni, hogy a leginkább ilyen, vagy olyan. A komámtól hallottam, hogy Split, Európa legszebb városa. Nem hittem el neki. Én ugyan nem jártam ott, csak képeket láttam. Ma már megnézhető akár műholdképen is. Olyan, mint a többi dalmát város. Lehet szeretni, vagy nem szeretni, de azt kijelenteni, hogy a legszebb…jó, azt is lehet, de szerintem megmosolyogtató kijelentés. Meg is kérdeztem tőle, hogy talán látta már az összes többit? A menyem Skóciáról jelentette ki, hogy a legszebb ország. Neki se hittem el. Jártam már néhány európai országban. Mindegyikben akadt olyan, ami tetszett. Érdekes módon, Belgiumban azt találtam szimpatikusnak, hogy kevésbé élére vasalt, mint Németország. Ettől olyan magyarabb. Nem akarom most országonként elsorolni, hogy mi volt benne számomra megkapó. Ami leginkább hatott rám, az Itália. Mondhatnám Olaszországnak is, de emígyen romantikusabb.
    Vitathatatlan, hogy a napfény jótékony hatással van az ember hangulatára, de az utóbbi években Magyarországon se nagyon szenvedünk hiányt napsütésből, nyári forróságból. Ez, önmagában nem lehet vonzó. Bár, egy januári séta a nyíló vadvirágok közt, a hozzám hasonló romantikus lelket leveszi a lábáról. Az összes kamiontúrám közül a dél-itáliai utat érzem leginkább szívmelengetőnek. Pedig valójában semmi olyat nem láttam, ami egy útikönyvben érdekes lehet.

    Folytatás...

    potyautas 3 éve 9

  • Ifjúkori barátom emlékére

    (regény részlet)
    ...Tartoztak a hazai közönségnek egy jó bulival.

    Bepakoltak a kultúrház színpadára és magukra zárták az ajtót. Sokáig tartott, amíg az összekuszálódott kábeleket szétválogatták. Az ikrek készülékével nem volt gond, bedugták a csatlakozót, bekapcsolták és kész. A „házi jellegű barkácsgép” – becenevén mézga rádió - egy kicsit komplikáltabb volt. Egy előerősítő, egy végfokozat, két hangfal, mindegyik dobozon csatlakozó aljzattal. A kábelek mindkét végén egyforma villásdugó. Két hangfal, két kábel a végfokozat dobozához. Az előerősítőhöz még egy kábel, onnét még egy a falicsatlakozóhoz, a 220 volthoz. Freddinek volt a legnagyobb rutinja, ő hajtotta végre az összeszerelést. Ez ide, az oda, az amoda, oké. Minden összekötve, következik a fali konnektor. A hangfalak minden korábbinál nagyobb hangerővel megszólaltak, vagy inkább megdörrentek. Enyhe füstszag és néma csend. Hoppá! Freddi azonnal áramtalanította a hangfalakat, de már késő. A feszültség átterjedt a zenekarra egy pillanat alatt. Vibrált a levegő. Egy világ omlott össze egyetlen mozdulattól. Freddi persze minden volt, csak éppen normális nem. Nem is tiltakozott a reá szórt szitkok miatt, egyszerűen meg volt döbbenve. Tény, hogy nem figyelt eléggé. Megmagyarázni lehet a tévedését, de attól még füstbe ment a jövőjük.

    Folytatás...

    potyautas 3 éve 3

  • Hazamegyek a falumba

    Nem nevezném karrierem csúcsának, hogy elkerültem a szülőfalumból. Nem is szívesen tettem, így megmaradt az állandó lakcímem. Ha bármi okot ad rá, hazaszaladok. Egyik öreg kollégám megkérdezte egy hétfő reggel, hogy „rendben van a telek?” Nem értettem mire gondol, mert az én olvasatomban a telek egy építmény nélküli terület. Egy kert, vagy a lakhelyemtől távoli „vikkend telek”, ahová úri kedvemből járok. Azt a területet, amin a családi házam áll, az otthonomnak nevezem, nem pedig teleknek. Nos, hogy rendben van-e? Akinek van olyan háza, amiben csak időlegesen él, tudja, hogy soha nincs rendben. Törekszik rá az ember, de rendben nincs soha. Hol a tető ázik be, hol a padló süllyed meg, esetleg a lépcső válik el a faltól. Vagy festeni kell, vagy ha az épülettel minden rendben van, akkor a füvet kell levágni. Ha termelünk valamit a kertben, azzal is sokszor van tennivaló.

    Most mégsem a „telek” gondjai vittek haza. Ifjúkori barátom – aki egyébként a szomszédom is – egészségi állapota az utóbbi hónapban válságosra fordult. Jó lenne tudni, mi van vele! Igaz, telefonon is megérdeklődhettem volna, de személyesen mégis más. Aztán van egy másik ok is. Választani kell! Úgy értem, hogy az ország vezetésére adott megbízásomat kell megújítanom. Nem kötelező, de nem szeretnék azok közé tartozni, akik nem élnek a jogukkal, elzárkóznak a döntés lehetőségétől, aztán mégis ők szidják leginkább a nekik nem tetsző dolgok miatt a vezetést.

    Folytatás...

    potyautas 3 éve 6

Hirdetés

Copyright © 2000-2017 PROHARDVER Informatikai Kft.