2019. március 21., csütörtök

Gyorskeresés

Kőhordó 5.

Írta: |

[ ÚJ BEJEGYZÉS ]

Holnap.

A megbeszélt időpontban az egész banda ott várakozott már, a mozi előtt. Magi, két lány, meg egy fiú. Sokan várakoztak az ajtó előtt, de ennyiről látszott, hogy ebbe a társaságba tartozik.

- Sziasztok! – köszönt Zsolt, majd arra vetemedett, hogy egy csókot adjon a lánynak. Megfordult ugyan a fejében, hogy micsoda lebőgés lesz, ha elhúzódik, vagy akár az arcát fordítja felé, de nem ez történt. Magi fel akart vágni a haverok előtt az új fiújával, ehhez pedig a csók is hozzátartozik. Nem a jobbról-balról puszi, hanem direkt a szájra.

– Ők a banda? – kérdezte, tekintetét körbehordozva a társaságon. Örömmel nyugtázta, hogy csupán egy fiú jött a három lánnyal, tehát ha Maginak van fiúja, az mostantól ő maga. A lányoknak bólintott, a fiúnak kezet nyújtott. Volt még a kezdésig negyedóra, ami elég volt arra, hogy összebarátkozzanak. A bandáról valójában nem derült ki semmi, bár Zsoltot nem is érdekelte kifélék. Gondolt ugyan rá, hogy illene valamit kérdezni tőlük/róluk, de nem tudott felülkerekedni az érdektelenségen velük kapcsolatban. Magival jött randizni, a többiekkel semmi dolga. Ők viszont kérdeztek, Zsolt válaszolt.

- Itt laksz Bolykon? - kérdezte az egyik lány, akinek a nevét....
Nahát! Be se mutatkoztak. Nem mondta senki a nevét. Köszöntek, elkezdtek beszélgetni, de ...na mindegy, hiszen nagy esély van rá, hogy nem is találkoznak máskor.

- Igen. Munkásszállón.

- De jó neked – mondta a fiú – Senki nem kérdezi, hová mész el este, meg mikor jössz haza.

- Első itt töltött nap után én is ezt hittem. Tudjátok, itt dolgozik a bátyám is a házgyári épületeken. Este néhány munkatársával, meg az én tanulótársammal elmentünk sörözni a Kék acélba. Ne tudjátok meg, hogy leszidott Karcsi bá'!

- Ő kicsoda? - kérdezte az előbbi lány.

- A brigádvezető.

- Neki mi köze hozzátok munkaidő után?

- Magam is megfogalmaztam ezt a kérdést, de nem mertem kimondani. A főnök azt mondta neki, hogy rá vagyunk bízva, és vigyázzon ránk, mintha a saját gyerekei lennénk.

- De mégse az apád.

- Miskolcon kollégiumban laktam, ott is szigorúan fogtak. Itt hittem, hogy szabad lehetek, de nem így van. Egyébként nem rossz ember az öreg. Nem játsza a fejét, mint az egyik segéd, aki még azt is meg akarta mondani, hogy le kell vágni a bajuszomat, mert a csajoknak úgy jobban tetszenék.

- Jól áll neked a bajusz – simította végig Magi a szóban forgó arcszőrzetet középtől kifelé előbb egyik, majd másik irányba, s közben olyan szépen mosolygott, hogy a fiú szinte repesett a boldogságtól.

- Na ugye! Egyébként elég szórakoztató a Karcsi bá' amikor besörözik a brigáddal. Különösen vicces a viszonyuk az öreg segédmunkással, a Sipossal. Érdekes – szúrt közbe egy gondolatot – nem is használják a keresztnevét. Úgy szólítja mindenki, hogy Sipos. Olyanok, mint egy békebeli katonatiszt, meg a csicskása. Na, ennem a Siposnak veszett el a svájcisapkája, amikor a kiárkolt építési területen ténferegtek a szálló felé. Józan állapotban is csúszkált az ember a nagy sárban, nem még berúgva. Amikor elveszett a sapka, az árokban kezdték keresni, mégis mellette leltek rá. Gondolni való, hogy úgy néztek ki mint a disznók. Benn a szállón pedig folytatták az ivást. Nyomták a nótát, vitatkoztak, nevetgéltek, veszekedtek, megint ittak, aztán a Karcsi bá' beesett a szekrénybe. Nem tört el semmije, de egy hónapig betegen volt a zúzódásaival...

- Nyitják az ajtót - szakította meg a mesélést a társaság fiú tagja.

Zsolt meg is feledkezett arról, hogy beálljon a sorba jegyet venni. Csak akkor villant agyába a mulasztása, amikor a tömeg megindult befelé.

– Ne foglalkozz ezzel! – nyugtatta meg a lány – Majd mondom, hogy velem vagy.

Ez elég is volt a bejutáshoz. Beültek a leghátsó sorba. Aztán odébb kellett ülni, mert akinek jegye volt, ragaszkodott a székéhez. A többiektől így elszakadtak, de azért két hely csak jutott egymás mellé. Elkezdődött a vetítés. Híradó, meg filmelőzetes. Közben még volt némi zavaró mozgás a nézőtéren. Amikor elkezdődött a film, már mindenki arra tudott összpontosítani. Kivéve talán Zsolt, mert neki minden idegszála arra figyelt, hogy ott ül mellette a sötétben egy nő, csupasz combokkal, vékonyka blúzban, s valami nagyon kellemes illata van. Legalább át kellene karolni!
Eltelt több mint tíz perc a nagyfilmből, amikor bátorkodott kezét a lány vállára tenni. Magi megfogta a vállára tett kezet, visszaigazolva, hogy az jó helyen van ott. Zsolt, másik kezét a lány combjára csúsztatta, de ez még korainak bizonyult, mert a lány eltolta onnét.
– Nézzed a filmet!
Erre nincs mit mondani, hiszen moziba azért megy az ember, hogy filmet nézzen. Általában. Vannak persze kivételek, és Zsolt éppen ezek közé tartozott most.Többszöri próbálkozásra sikerült a vállról egészen a formás kis mellig eljutni a kéznek, a másik is megtűrt helyen volt már ekkorra a combon, sőt a heves csókolózás közben a rövidke szoknya alá is becsúszott. Zsolt az ágyékában minden korábbinál erősebb feszültséget érzett, feje majd’ szétrobbant az izgalomtól, amint a lány lábai közt kitapintotta a sugárzó forróság forrását. Adott helyzetben ennél többre nem volt lehetőség, pedig majd’ szétvetette a vágy. Hogy kissé megnyugodjon, próbált a filmre figyelni, de nem sok sikerrel. Alig várta, hogy vége legyen, s kimehessenek a szabadba, a sötét esti park árnyaiba, ahol azt remélte, hogy bármi megtörténhet, amire oly rettenetesen vágyik.
– Most hazakísérhetlek? – kérdezte, miután a mozit elhagyva, a bandától is elköszöntek.
– Azt azért nem, de egy darabig eljöhetsz velem.
Összeölelkezve ballagtak a néptelen utcán. A legelső utcasarkon a lány kezdett csókolózásba.
– Na, eddig! – jelentette ki néhány perc elteltével.
A fiú most nem érezte azt az unalmat, amit tegnap este. Most azt gondolta, akár órákig élvezné a lány ajkait. Soha nem unná meg. Tett is ez irányú kezdeményezést, nem sikertelenül.
– Én most megyek – jelentette ki Magi – Ne gyere tovább!
– Pedig szeretnék!
– Elhiszem, de mégse vihetlek haza.
– Miért nem?
– Ezt ugye most nem komolyan kérdezed?
– Kidobna az anyád?
– Miért jössz folyton az anyámmal? – horkant fel a lány.
– Valami rosszat mondtam? – szeppent meg a fiú.
– Nem érdekes. Hagyjuk!
– Akkor mehetek tovább?
– Nem szeretném.
– Az más. Ha nem szeretnéd, akkor nem megyek.
– De ugye nem haragszol? – cuppantott egy csókot a fiú szájára, amit lehet kiengesztelésként, vagy akár elköszönésként is értelmezni.
Összeölelkeztek. Nem csókolóztak, csak álltak szorosan ölelve egymást, sokáig szótlanul. Magukban vívódtak. A lány azon, hogy habár a vágyat erősen felkorbácsolta benne ez a fiú, de két nap után mégsem adhatja magát oda neki. Ha megteszi, csakis szerelemből akarja. Szinte semmit nem tudnak még egymásról, a kölcsönös testi vonzalmon kívül másról szó sincs. Néhány csókolózás, még nem szerelem. Ő pedig a nagy szerelemre vár. Nem kizárt, hogy ez a fiú lesz az, de ezt még korai lenne kijelenteni, hiszen nem is ismeri. Zsoltot az ösztöne hajtja. Nem tudja, hogyan kellene elérni, de le akarja fektetni ezt a lányt. Jó lenne persze megismerni, de az még ráér. Tudja, hogy türelmesnek kell lennie, de minden idegszála türelmetlen. Nem akar várni. Akár most rögtön ledöntené a fűbe. Viszont, ha a lány nem akarja, akkor nem lesz belőle semmi. A nő dönt. Hallotta tapasztalt férfiaktól, de szembesült ennek a nagy igazságával. Akarata ellenére nem lehet. Na, az egy nemes feladat, hogy elérje, hogy a lány akarja. Mert a férfi akaratával semmi baj nincs, az könnyen megvan. Így alakította ki a természet, hogy állandóan ez legyen a gondolata, de ez magában kevés. Pedig oly erős benne a vágy, hogy szinte már fájdalmat okoz.
Magi szelíden kibontotta magát az ölelésből. Egyet hátralépett, két kezével végigsimította a fiú arcát.
– Jó éjszakát! Megyek – mondta, de nem mozdult.
– Holnap?
– Nem tudom. Talán. Bár nem hiszem. Dolgom lesz.
– Pénteken pedig már én nem leszek itt. Csak jövő kedden jövök megint. De egyébként sem sokáig tudunk találkozni, mert talán két hétig dolgozunk még itt.
– Na, látod! – talált igazolást az elutasításra a lány – Nincs is értelme komoly kapcsolatnak köztünk. Minek belebonyolódni, ha úgyse találkozunk?
– Szeretnélek megismerni – erősködött a fiú – Hiszen nem is tudok rólad semmit. Talán van közös jövőnk. Attól, hogy nem járok ide dolgozni, még jöhetek. Nem csak úgy mellesleg találkoznánk, hanem miattad jönnék.
Magi elmosolyodott. Jól esett neki, amit hallott. Habár nem hitt benne, hogy komolyan mondja a fiú, amiket mond. Biztosan csak le akarja venni a lábáról. Ha most hazavinné magával, talán nem is látná többé. Legfeljebb addig, amíg itt dolgozik, de azután biztosan elmaradna. Vagy mégis komolyan beszél? Azon kapta magát, hogy nem tudja összecsukni a száját. Nem akarta, hogy Zsolt észrevegye, ezért leszegett fejjel lassan hátat fordított neki, és tyúklépésben távolodott. Felemelte bal karját, és szótlanul integetett. Zsolt nem tudta mire vélni a dolgot. Most itt akarja hagyni, vagy arra vár, hogy ne engedje? Nem lehet rajta kiigazodni. Utána lépett, és hátulról gyengéden megölelte. Határozottan, de nem túl erősen. Ha ki akar a lány szabadulni az ölelésből, megteheti. Megtehette volna, de nem tette. Csak lehajtotta a fejét, hogy a fiú megcsókolhassa a nyakát. Zsolt vette a jelzést. Még gondolatban vállon is veregette magát, amiért észrevette, mit vár tőle Magi.
– Jó lenne most egy szál cigi – sóhajtotta a lány.
– Most, hogy említed…nem is tűnt fel eddig, hogy nem szívtál egyet sem az este, pedig a múltkor erős dohányosnak gondoltalak.
– Te nem szívod, gondoltam, én is kibírom. Tudod mit? A következő sarokig még eljöhetsz!...

Hozzászólások

(#1) Vakegérke


Vakegérke
(PH! kedvence)
LOGOUT blog

"– Te nem szívod, gondoltam, én is kibírom. Tudod mit? A következő sarokig még eljöhetsz!..."

Ez bizony sokat elmond a lány érzelmeiről.

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

További hozzászólások megtekintése...
Copyright © 2000-2019 PROHARDVER Informatikai Kft.