Blog

[ ÚJ BEJEGYZÉS ]   [ ÚJ CIKK ]

• Temetői beszélgetés 4.

  Tizenöt éve jegyeztem le az első temetői beszélgetést. Megtehettem volna korábban is, mert volt részem benne sírkövesként bőven. Viszont arra a jegyzetre az inspirált, hogy beszélgetőtársam egy 92 éves bácsi volt, aki a kora ellenére meglepően jól tartotta magát, gondolkodásában pedig határozottan fiatalosnak tűnt. A második lejegyzett esetben a bácsika fiatalabb volt az előzőnél legalább nyolc évvel, de mindenáron segíteni akart a munkában, a végén pedig kerékpárra pattanva száguldott el. A harmadik jegyzetet inkább a helyszín motiválta. A Zámbó Jimmy szomszédjával beszéltem a csepeli temetőben. A bácsi ez esetben alig volt több nyolcvannál.

  S íme a negyedik.

  Egyedül igazgattam a betont, várva, hogy munkatársaim megérkezzenek a még hiányzó anyaggal, amikor rám köszönt egy fürge mozgású idős úr.
  – Az enyém ez – mondta, majd azonnal helyesbítette – illetve az apáméké. A mellette levő pedig a főnök (mármint az én főnököm) apósáé.
  Aztán akkora mennyiségű inputot kaptam, hogy alig győztem eltárolni. Akik engem ismernek, jót mosolyognak rajta, amikor magamra azt mondom, hogy „olyan csendeske”. Vagyis nincs baj a beszélőkémmel, de most nagyon kellett koncentrálnom, hogy mikor nyílik alkalmam közbeszólni. Az úr 79 éves. Mondta, hogy mennyi gyereke, unokája van. Utóbbiak is felnőttek már. Számukat nem jegyeztem meg, csak az maradt meg bennem, hogy 14 év van a legidősebb, és legfiatalabb gyereke között.

  Folytatás...

  potyautas 10 éve 0