Blog

[ ÚJ BEJEGYZÉS ]   [ ÚJ CIKK ]

• Ajándék

  Malacka rohant az úton, kezében tartva a léggömböt. Lelki szemeivel látta, hogy fog majd az ajándékának örülni Füles. Mosolygott is hozzá a lelki szájával….Mint az közismert, megbotlott egy kőben, s a lufi kipukkadt. Újra kellett értékelni a helyzetet, valami funkciót kellett találni a színes gumidarabnak! Aztán megoldódott a helyzet, mivel a Micimackó ajándéka is megváltozott. A csupor mézből csak a csupor jutott el az ünnepelthez. Az üres csupor nagyon jó lett arra, hogy a színes gumidarabot legyen miben tartani.
  Ez jutott eszembe, amikor az ajándékomat bontottam.

  Egy dobozt tartottam a kezemben. Egy fehér papírlapból hajtott dobozt, amilyeneket a fiam szokott készíteni az ólomkatona-szerű figuráinak. Nem sok esély volt arra, hogy egy ilyen figurát rejt a doboz, mivel nem is az ő ajándékát bontottam. Rá is kérdeztem, hogy talán egy kipukkadt léggömb van-e benne? Nem, nem az volt. Egy svájci-jellegű apró bicska. Méreténél fogva a funkcionalitása erősen korlátolt, hiába van rajta sok-sok penge, fűrész, olló csavarhúzó, sörnyitó, konzervbontó…Bár egy ajándéknak nem szükségszerű, hogy praktikus legyen! Ennél fontosabb a személyre szabása. Ági – akitől az ajándékot kaptam – tudta, hogy évekkel korábban elveszítettem a névnapra kapott svájci bicskámat. Nem ilyen pici volt, hanem jó nagy. Ezen viszont van egy karabiner. Na, ez a lényeg. Ettől lett személyes. Az apró pengébe gravírozott monogram csak hab a tortán.

  potyautas 11 éve 4

• A jövő reménysége?

  Kedvenc rádiómban beszélgettek egy ’56-os filmről. A fiatalok – akiknek nincs személyes élményük a forradalomról – nagy átéléssel játszottak, de a forgatás végeztével el is felejtették az egészet. Nem maradt bennük semmi nyoma, legalábbis így tűnt. Hallgattam egyet az Ákos remek dalai közül. Fantasztikusan kifejező a szövege, számomra hitelesen visszaadja a szocializmus minden emberellenességét. Számomra, aki éltem abban a rendszerben. A fiatalok pedig hiába értik a szöveget, mégse tudják miről szól. Pedig jó lenne, ha tudnák!

  Kinek a mulasztása, hogy nem tudják? A mi generációnké? Én már éltem ’56-ban. Arról a nyárról vannak a legelső emlékeim. 3 éves voltam. A forradalmat így természetesen nem éltem meg, csak később hallottam róla. Nem is otthon, hanem inkább az iskolában, ahol azt tanították, hogy az imperialisták felfegyverezték a csőcseléket, a bűnözőket kiszabadították a börtönből. Nagyobb pusztítást okoztak Budapesten, mint a háború. Odahaza csak annyit hallottam, hogy aput el akarta vitetni a forradalmárokkal a szomszéd, mondván, hogy kommunista. Akik ismerték aput, jól kiröhögték ezért a szomszédot. Szülőfalumban a gyerekek látták vonulni a tankokat. Ennyi. Na, ebből milyen hazafias érzelmeket lehet összeszedni? Valójában még a 34 évvel későbbi bejelentés – miszerint ’56-ban forradalom és szabadságharc volt – is meglepett. Elsősorban azért kezdtem érdeklődni, mert becsapottnak éreztem magam.

  Folytatás...

  potyautas 11 éve 4

• Támpont

  Talán már említettem, hogy autót vásárolt egy dunántúli srác, s ez ügyben Kiskőrösre kellett utaznia. Jómagam ezt úgy oldottam volna meg, hogy térképen (vagy guglin) kikeresem a címet, s már indulhatok is. Ha már a közelben elbizonytalanodok, kérdezek. Azt hiszem – bár nem jártam még Kiskőrösön – ott is magyarul beszélnek. Az említett srácot viszont olyan akadály elé állította az élet, hogy az apja magával vitte a „navit”. Így, kénytelen volt venni egy másikat.
  Nem dicsekvésképpen mondom, de aránylag jól tájékozódom. Persze elsődleges feltétel, hogy tudjam mi a cél! Alkalmi főnököm nem feltételez jobb képességeket senkiről, mint ahogy ő navigál. Mond egy településnevet, aminek a szélén be kell őt várni. (Természetesen mindig külön kocsival megyünk) Aztán mond támpontokat…mint nagy park a kórház közelében, templomok, buszpályaudvar…körforgalomnál balra…csak éppen a célt nem tudjuk, míg oda nem érünk. Részsiker, ha már egymást megtaláljuk. Aztán már két kocsival együtt bolyongunk a városban. Meg-megállunk, telefonál annak, aki a helyszínen vár bennünket. Végül odatalálunk. Nem ússzuk meg persze a városnézésre utaló megjegyzést.
  - Miért nem azt mondtad, hogy a szovjet emlékművet keressük? – tettem fel a kérdést.
  - Nehogy azt mond, hogy tudtad volna hol van!
  - Hát már hogyne!

  Folytatás...

  potyautas 11 éve 4