Blog

[ ÚJ BEJEGYZÉS ]   [ ÚJ CIKK ]

• Vezércsel

  Más kor 4. folytatás

  Jó lett volna magyarázatot kapnom az eseményekre egészen odáig visszamenőleg, hogy a hajdúk kirángattak a két lány öleléséből, de a helyzet nem volt alkalmas a beszélgetésre. Vezetőszáron lovagoltam végig a városon. Kis idő elteltével felfedeztem a kengyelt, melybe sikerült bedugni a lábamat. Így már kevésbé pattogott az ülepem, hisz lábbal tartottam magamon, a ló oldalát is tudtam kissé szorítani. Mire a cigány táborba értünk, el is szállt a leeséstől való félelmem.

  Nagy tömeg gyűlt körém. A rengeteg rongyos gyerek röhögése kísérte azt a műveletet, amikor Mihály lesegített – mit ne mondjak – lecibált a nyeregből. Néhány férfi átverekedte magát a gyerekek hadán, hogy fogadjon bennünket. Egyik fiatal legény tartotta a lovakat, hogy azokra ne legyen gondunk. Egy idősebb férfi küzdötte át magát a tömegen. Valaha fekete haja ugyancsak megderesedett már, de nálam legalább tíz évvel fiatalabb lehetett. Nagy karimás „tót” kalap volt a fején, inge fölött mellényt viselt, holott ezt nem indokolta a hőmérséklet. A gyerekek többsége fedetlen felsőtesttel tolongott köröttünk. Ez a férfi lehetett a főnök. Nem igen sokat adott a méltóságos megjelenésre, ugyanúgy mezítláb volt, mint a többiek.
  - Ő volna az? - intézte kérdését Mihály felé, de közben rá se nézett, hanem engem fürkészett kíváncsian.
  - Ő. Már a paptól ragadtam el.

  Folytatás...

  potyautas 4 éve 2

• Audiencia

  Más kor 3. folytatás

  A káplán egyáltalán nem tűnt félelmetesnek. Sőt, inkább olyan bizalomgerjesztő, rokonszenves képe volt. Talán meg is feledkeztem volna a rám leselkedő veszélyről, ha nem hoznak ide ilyen erőszakosan ezek a marcona hajdúk. Igyekeztem észben tartani, hogy ez a nyájas külső csak álca. Nagyon vigyáznom kell, mit mondok előtte. A valóságot nyilván nem hinné, hisz én se akarom elhinni. Már pedig egy tanult ember nehezen viseli, ha valamit nem ért. Egyértelműen az ördög műve ami velem történik, az ördögűzés pedig nem egy udvarias kitessékelés, hanem durva erőszak. Nem közvetlen az ördög, hanem a gazdatest ellen, amelybe beleköltözött. Jó lenne tudnom, mit tudott meg eddig rólam.
  - Miért kérettél ide atyám? - előztem meg kérdésemmel.
  Alig ejtettem ki szavaimat, rögtön arra gondoltam, hogy cinikusnak érzi majd a kérdést, hisz mindketten tudjuk, hogy az idekéretés nem pontosan fedi a valóságot. Inkább idehurcoltak, de ez most mindegy. Nem válaszolt, de nekem úgy tűnt, erősen gondolkodik mit mondjon. Aztán hátat fordított, s letérdelt a feszület alá imádkozni. Nofene! Rosszkor jöttem? Éppen imaidőben? De hát a keresztényeknél nincs is megszabva az ima ideje...azt hiszem. A templomi szertartásé igen, de az is csak azért, hogy a hívek tudjanak mihez igazodni. Egy káplán akkor imádkozik, amikor jónak látja. Úgy tűnik, most látja jónak. Talán csak feszültséget akar bennem kelteni az idő húzásával.

  Folytatás...

  potyautas 4 éve 3

• A dézsa

  Más kor (2. folytatás)

  Mátyás ismét itt hagyott. Nem gondoltam komolyan, hogy a lányokat visszaküldi, mégis ezt tette. A lányok nem jöttek üres kézzel. Hoztak egy nagy réztálat tele cseresznyével. Korábbi megjelenésük nagyot változott csupán attól, hogy főkötő nélkül érkeztek. Mindkettőnek közel derékig érő a haja, de a hasonlóság a haj hosszában ki is merült. Nem is tudom, miért láttam őket egyformának. Aki korábban szólt is hozzám, világos barna hajzuhatagot viselt, a másik göndör vöröset. Utóbbinak érzékibb az ajka, magas járomcsontja fölött a szemei kissé fölfelé íveltek. Izgatóbb látvány, de ő nem is jön hozzám közel. A cseresznyét is a barna hajú hozza. Leteszi mellém az asztalra, majd ujjheggyel alig érintve végigsimítja a mellemet.
  - A sáfár úr azt parancsolta, hogy szórakoztassunk, amíg ő vissza nem jön.
  - Miféle szórakozásra gondolt? Énekeltek nekem, vagy táncoltok?
  - Szpjavacs jamu? - szólt a vörösnek, aki ezen jót nevetett.
  - Mit nevet? - kérdeztem a barna lánytól – Mi az a pamacsjamu? Nem érti mit beszélek?
  - Ludmilla rutén. Galíciából került ide.
  - Nem nem! - tiltakozott Ludmilla – Nem rutén, belarusz. Sáfár úr kap ajándék.
  - Mi van?
  - Lembergben vette a sáfár úr egy kazár kalmártól.
  - Ez nekem bonyolult. Belarusz lányt vett Lembergben kazár kalmártól? Lemberg milyen ország most?

  Folytatás...

  potyautas 4 éve 4

• Munkács vára 1550

  Más kor (folytatás)

  ...Hamarosan Szolnok is elesik, építenek hidat a Tiszára, hogy a folyón túli területeket is rabolhassák. Annyi vigasz jut a nemzetnek, hogy Eger ellenáll. Mennyi van most? 1550? Két év múlva ostromolják meg, de nem bírnak vele. Most még nem.
  Vagyis az is elesik végül? Ne is mondj többet! Nem akarom tudni.

  - Van még addig legalább negyven év. Jönnek ugyan a felvidék felől a felmentő seregek, de elkésnek. A török Mezőkeresztesnél áll elibük. A keresztesek szétkergetik őket, de aztán beleesnek ugyanabba a hibába, mint Muhinál a tatár ellen. Túl korán ünneplik a győzelmet, a török pedig épp úgy mint a tatár tette, visszajön, és rajtaüt a mulatozókon, fosztogatókon.
  - Soha nem tanulunk.
  - Alapvető különbség van a keleti és nyugati harcmodorban, ezt már tudhatnák a vezérek. Nyugaton sorba állítják a hadat mindkét oldalon, és ölik egymást szemtől szemben, amíg bírják erővel. Az íjászoknak, a muskétásoknak…vannak már muskétások? Vannak azt hiszem. Szóval célozni se kell, valakit biztosan eltalálnak a tömegben. Az győz, aki többet tud lőni. A keleti nem akarja mindenáron megölni az ellent, csak harcképtelenné tenni. Nem állnak fel szembe, hanem állandóan mozgásban vannak. Lehetőleg lesből támadnak, menetből szétcsapnak a meglepett ellenség közt, s tovább nyargalnak. Ezek elkezdik kötözgetni a sebesülteket, nincs aki ellenálljon amikor visszatérnek a lovasok.

  Folytatás...

  potyautas 4 éve 6

• Pislogj béka, pislogj!

  Hét év után visszatért Miskolcra a kocsonya fesztivál ötletgazdája, aki eddig letiltotta a név használatát. A rendezvényt minden évben megtartották, csak más nevet voltak kénytelenek adni neki.
  Péntek délután elindultam az egészségügyi sétámra, hátha karcsúsodok tőle valamennyit...vagy legalább tartom a derékbőségemet. Mi se természetesebb, hogy felszálltam a buszra. El is szégyelltem magamat emiatt, így nem mentem a belvárosig, csak a sportcsarnokig. (már, hogy egy kis sport is legyen a dologban) Gyalogszerrel célba vettem a Búza tér túlsó végén lévő kertészboltot, hiszen jön a tavasz, nagyra törő terveim vannak, nézek valami cuki kis rotakapát. Félúton mégis elcsábultam. Látván a szokatlan helyen parkoló csukott ajtós üres villamost, eszembe vágódott, hogy le van zárva a sétálóutca a rendezvény miatt. Nosza, nézzünk szét! Villanyrendőr, Szinva terasz. Tovább nem is mentem. Nem volt nagy tömeg, nyugodtan lehetett lődörögni. A színpadon egy bűvész húzott ki a szájából vagy 10 méter kendőt. Őt egy dob együttes követte, bóklásztam tovább. Békajelmezesek ténferegtek a még csak lézengő közönség között. Vitézlő oskolások mutatták magukat hengerelt laposvasból kalapált kardjaikkal, ami kenderzsineggel (magyarul madzag) volt felkötve. Odébb emléklapokat lehetett mártott papírra sajtolni, amit lúdtollal alá is lehetett írni. A honvédség toborzó sátránál is csak néhányan leskelődtünk. Az egyik katona a legendás dobtárassal vacakolt.

  Folytatás...

  potyautas 4 éve 0

• Keleti kör

  „Fél óra séta jót tesz a szívnek” Havas esőben minek tesz jót? Nekem biztosan nem, mert azóta úgy köhögök, mint a gép. Néha bele is szédülök.
  Tart még a téli szünet, de már nagyon elegem van belőle. Néha hazaszaladunk a szülőfalumba, de a hideg házban nem nagyon van maradásunk. Mennem kell, mert már szétmegy alattam a fotel. Debrecen elég messze van, meglátogatom az Egerből odautazó nővéremet. Már csak nem hívom fel az ingyenes telefonon! Egyébként is régen találkoztunk. Tanulmányoztam a térképet, de nekem ez a város egy nagy katyvasz. Miskolc sokkal jobban áttekinthető (talán azért, mert ismerem) Próbáltam megtervezni az útvonalat a garázsboltig, de nem találtam. Nem tudom az utca nevét se. Végül odataláltam, csak előbb még 2 órát ültem a buszon. Nem volt barátságos az idő, kissé szemerkélt az eső. A fűtés viszont jó volt, így levetkőztem egy szál pólóra. Néha köhintettem egyet-egyet, de igyekeztem visszafogni, nehogy azt higgyék az útitársak, hogy beteg vagyok. Talán még lázas is. Az előttem ülők is a végállomásig jöttek, s kibírták télikabátban. Nekem csupán annyi kellemetlenség volt, hogy Hajdúböszörményben mellém ült egy bőrkabátos öregember, s hozzáért a csupasz karomhoz. Hamar le is szállt, helyette jött egy nagyon kecses fiatal csajszi, akit nem bántam volna ha hozzám dörgölődik, de bőven elfértünk.

  Folytatás...

  potyautas 4 éve 4

• MEGLEPETÉS!

  A feleségem kistesója 60 éves. Ez így önmagában nem érdem, csupán állapot. Nem is csinálunk belőle nagy dolgot. Két hónapja 5 napot nála töltöttünk, most elég egy felköszöntő telefon, és ezzel le van tudva. Ezt persze mindenképp meg kell tenni, mert egyébként még azt gondolná, hogy valami készül a hétvégére. Amit persze jól gondolna, hiszen a család – az egyik barátnő felbujtására – meglepetés bulit tervez. Ha véletlenül egy ilyen gondolata támad, szerintem azonnal elvetette volna, hiszen a szomszéd utcában lakó fia főleg hét végeken dolgozik, a másik pedig külföldön él, volt itthon Karácsonykor.
  Neki szabad a szombatja, s ezt kihasználva a nővére és a legkedvesebb sógora (nincs másik) bejelentkezett látogatóba. Ebben nincs semmi szokatlan, noha az utóbbi években nem találkoznak gyakran. Két hónapos időintervallum talán nem számít testvérek között gyakorinak.
  Lényeg a teljes titoktartás az utolsó pillanatig, hiszen a meglepetés éppen a meglepetéstől meglepetés. A szervezés a könnyebb része a dolognak, de az ünnepeltnek pont a tervezett időpontban kell betoppanni a helyszínre. Na, ez volt a mi feladatunk.

  Folytatás...

  potyautas 4 éve 1

• Nem vagyunk nyitva!

  Az egyetlen boltból sétáltunk hazafelé, amely szombat délután is nyitva van. Kenyeret kellett venni, meg az ebéd utáni sétának is bőven itt volt már az ideje. Majdnem le is késtük a napsütést, mert a kellemetlenül csípős szél fellegeket kergetett a lebukni készülő nap elé. Február van, s a kutya nem ette még meg a telet. Egymásba kapaszkodva bicegünk a keskeny járdán egy faház irányába, melyre pékség van kiírva, de ilyenkor már nincs nyitva.
  Telefoncsörgést hallok. Idegen hang, és a faház felől jön. Bizonyára vevő érdeklődne, de senki nincs itt, zárva az ajtó. Közelebb megyek. Egyértelműen bentről jön a hang, immár egész közelről. Kezemmel árnyékolva megpróbálok belesni a vastag por lepte üvegen, s viccesre veszem a figurát. Bekiáltok: NEM VAGYUNK NYITVA! Aztán mégis kétségem támad. Ez a hang inkább olyan, mintha a kabátzsebemből jönne. Bakker! Nálam van a feleségem telefonja.

  potyautas 4 éve 6

• Vonatozás otthonról haza

  A szél ugyan erősen fújt, de kisütött a nap. Mondom kisütött a nap! Kivetett magából a fotel. A reggeliből megmaradt sült kolbit elcsomagoltam, és nyomás hazafelé! Azt a buszt, amivel fél 11-re otthon lennék, lekéstem. Van másik! Sőt! Van vonat. Állomás 4 km. Háromnegyed óra séta lenne, de van korkedvezményes bérletem. Helyijáratból kettő busz is van ami oda tart...csakhogy nem jókor. Van még egy kombinált lehetősség is, időben jó lesz. Ha nem, akkor csak jártam egyet a városban. Lemegyek a házból...bakker! Benn áll a busz a megállóban. Futás! Centrumnál átszállás vilingerre, 7 perc várakozás után. Ebben a hülye szélben nem állok az utca közepén 7 percet. Sétálgatok, nézegetem a női divatüzlet próbababáit, még a sarkon is befordulok. Na, talán már...azt a kutyafáját! Beállt a villamos. Futás! Na, a vonathoz nem kellett futni. Várakozni az indulásra talán 5 percet, de fel lehetett szállni azonnal. Nyitom az ajtót, felmászok, csu...csukk..csuknám...nem bírom becsukni. Ja! A gombot kell nyomni, vagy azt se, mert becsukódik magától. Mennék az utastérbe, de még egy ajtó. Nyitnám, nem bírom. Jaaa! Ez meg mutogatós. Megoldottam. A kocsi belseje meglepett. Nem a jól ismert 60 éves berendezés, hanem olyan, mint az IC-n. Pedig ez minden állomáson és megállóhelyen...

  Folytatás...

  potyautas 4 éve 0

• Kút

  Akár hiszitek akár nem, voltak olyan idők falun, hogy nem volt se szennyvízcsatorna, se vezetékes víz. Sőt! Szemétszállítás se. Bármilyen hihetetlen, de szomjan se haltunk, és a szemét sem öntött el bennünket.
  Történt mindez a hidegháború éveiben, amikor azon aggódtunk, hogy valahol ledobják az atombombát, és kitör a 3. világháború. Ma már ezen nem kell aggódnunk. Az emberiség elpusztításához nincs szükség atomra. Elég, ha lekapcsolják a villanyt, és mind meghalunk. Mert akkor nem lesz semmi. A civilizált ember annyira kiszolgáltatott, hogy egyedül életképtelen. Tanyán még túl lehet élni egy ilyen csapást, de 7-8 milliárd ember nem költözhet tanyára... Na jó, ha megromlik a kaja a hűtőben, vagy nem szállítanak a boltba kenyeret, ki lehet bírni akár egy hétig is, de ha nem nyomja a szivattyú az ivóvizet?
  Régebben voltak kutak, melyekre leleményes elődeink ördögi szerkezeteket tákoltak. Például mérleghintához hasonló vízkiemelőt, amely villanyáram nélkül, kézi erővel volt működtethető. Csak le kellett húzni a hosszú rúdra erősített vödröt, megmeríteni, majd elengedve röpült is fölfelé.
  Mindehhez persze előbb kutat kellett ásni! Ahol nehezen volt elérhető a víz, akár egy teljes falu is osztozott egy közös kúton. Nemrég dolgoztam olyan háznál, ahol a kút két telek határán volt, de minálunk mindenki saját kutat ásott. Aztán volt akinek jó vize volt, akadt akinek nem. Ez egészen kicsi távolságon belül is változott.

  Folytatás...

  potyautas 4 éve 18

• Reptér

  Ágit vártuk haza Londonból. Sokadik alkalommal jött már, hisz régen volt 2010 szeptembere, amikor a fiunk társaként buszra szállt a népligeti buszállomáson. Eleinte még idegenkedtek a repüléstől, de aztán csak leszoktak a buszozásról, mert valami iszonyatosan hosszú az a 32 órás utazás. Első alkalommal is egyedül jött haza. Csepelen laktunk, Pesten dolgoztam, s akkor találkoztunk ott, a csepeli lakásban, amikor hazaértem a munkából. Tele volt a pici konyha, hisz ott volt Ágin és a feleségemen kívül még a lányom, és az ő barátnője is. Én már nem is fértem be. Ági elém jött, megöleltük egymást. Elérzékenyültem....nem kicsit. Sarkon fordultam gyorsan, s bementem a szobába, kibőgni magam. A jelenetet végignéző két lány megtapsolta a bőgésemet, amikor visszamentem közéjük. Úgy gondolom, nem az okozta az érzelmi kitörésemet, hogy megölelhettem ezt a lányt (aki gyakorlatilag már a családhoz tartozott), hanem az, hogy a fiamat nem.
  Ez már régen volt, és csak egy alkalommal. Hozzá lehet szokni ahhoz, hogy ritkán látjuk őket. Néha együtt jönnek haza, máskor külön-külön. Ahogy éppen el tudnak szabadulni. Amíg Csepelen laktunk, a lányom szaladt ki kocsival a tesója elé éjjel kettőkor, s hozta haza. Azóta ő is külföldre költözött, mi pedig haza, sőt azon is túl.

  Folytatás...

  potyautas 4 éve 6

• Mire elég fél óra?

  Biztosan sok mindenre, de egy három éve nem látott, volt munkatárssal való beszélgetésre aligha. Már pedig csak ennyi jutott rá. Juthatott volna több is, de nem tartottam illendőnek sokáig időzni, hisz váratlanul állítottam be. Talán még engem is meglepett.
  Nemrég voltam egy másik egykorvolt kollégánál. Ott került szóba, hogy ugyan mi van a Pistával? Telefonon nem hívhattam, mert egyszer elbénáztam a takarítást, és minden számot kitöröltem. Tudtam melyik házban lakik, megkerestem. Az is benne volt a pakliban, hogy hazaköltözött falura, de még – a három szívműtét után – az is.... Kiderítem.
  A második lépcsőházban rá is találtam a nevére. Elbátortalanodtam. Ennyi idő után, csak úgy váratlanul? Egyébként is mindjárt dél. Ilyenkor nem illik. Majd egy másik alkalommal. Úgyis van időm bőven. Eltávolodtam a háztól, a műanyag borítású kosárlabdapályáról kerestem meg, melyik az ő ablaka. Nem láttam mozgást, de miért is láttam volna? Mi se szoktuk a függönyt lobogtatni, jelezvén, hogy itthon vagyunk. Egy középkorú nő jött ki a házból, vitte a szemetet a kukába. Ráköszöntem. Gondoltam hátha tud nekem mondani valamit egykori munkatársamról. (fekvő beteg, elköltözött, meghalt, vagy jól van, jár dolgozni...vagy akármi) Nem ismeri, mert ő még csak egy éve lakik itt, de csengessek be! Mégse kereshettem kifogást, becsengettem. „Tessék! - Gyula vagyok a Kőkemény cégtől – Mondjad” Mindig is tudott meglepő dolgot reagálni bármire, de erre nem számítottam.

  Folytatás...

  potyautas 4 éve 0