2019. július 23., kedd

Gyorskeresés

Egészséges bizalmatlanság.

Írta: |

[ ÚJ BEJEGYZÉS ]

A „Budapest, te csodás”-ban említettem, hogy a bizalmatlanságot nehezen viselem. Ez velem született érzékenység, de talán az is rájátszik, hogy sokáig dolgoztam olyan környezetben, ahol az ügyfelek átestek a ló másik oldalára. Évtizedekig voltam sírköves. Megrendelőim szinte mindegyike idős hölgy volt. Na, ez így cinikusnak tűnik, inkább helyesbítek. Öregasszonyok voltak a megrendelőim. A velük való kapcsolat sokat csiszolt a világlátásomon is. Megértettem a vallás, a hit fontosságát, az életünkben betöltött szerepét. Többek között. Az új munkák többnyire úgy jöttek, hogy „Kedves mester úr! Maga csinálta a nászasszonyomét is. Az árral már előre tisztában voltak, vagy legalább hozzávetőleg tudták, mennyit fogok kérni. A határidő kevés kivétellel nagyon laza volt. „Amikor magának jó, de azért Mindenszentekre legyen kész!” Néha elég volt, ha szóban megígértem (persze a rendelést mindig írásban rögzítettük.) Számomra érthetetlen módon, rendkívüli fontossága volt az előlegnek. Akkor érezték biztosnak a dolgot, ha pénzt vettem el tőlük. Néha megengedtem magamnak olyan ellenvetést, hogy „Attól még becsaphatom, hogy pénzt veszek el. A szerződés attól biztos, hogy megígértem.” Sokszor előfordult olyan ajánlat, hogy előre kifizetik a teljes összeget. Nekem, egy idegen embernek. Akiről tudják, hogy sok elégedett ügyfele van már a faluban, de mégis egy idegen. Ilyen körülmények között már sértésnek éreztem azt az egy esetet, amikor tartózkodva, bizalmatlanul fordultak hozzám a megrendeléssel. Minden részletet kikötöttek, pontosan le kellett írni, hogy mit hogyan kérnek. Úgy rémlik (nem emlékszem biztosan) előleget nem is ajánlottak fel. Kicsit duzzogtam is magamban, amiért nem bíznak meg feltétlenül bennem. A munka átadásakor viszont már barátsággal váltunk el. Sőt! Később hoztak nekem újabb munkát, ahol már teljes volt velem szemben a bizalom, hiszen megtapasztalták, hogy „rendes ember vagyok”.

Ugyanez lejátszódott céges (építőipari) viszonylatban is. Az első szerződésnél még visszatartottak egy évig 5%-ot, majd később a számlával egyszerre írtuk a szerződést, de olyan is volt, hogy: „Baz+! Írjál még hozzá!”

Hozzászólások

(#1) Vakegérke


Vakegérke
(PH! kedvence)
LOGOUT blog

Fura a halállal kapcsolatosan elégedett ügyfélről beszélni, pedig jól mondod. Az anyóka megnyugodott szívvel-lélekkel engedi távozni szerettét, hiszen megadta a végtisztességet, és a sírkő sem gányolt, hanem gondos munka. Ahogy kell.

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

(#2) Móci válasza Vakegérke (#1) üzenetére


Móci
(PH! addikt)

Talán itt a legfontosabb, hogy a végtermék tökéletes legyen.
Nem mindegy, hogy mi kerül ki a temetőbe, s mit nézünk mi sok éven keresztül, s mi alatt nyugszik szerettünk.

"...In a struggle to be happy and free, swimming in a primitive sea..."

(#3) potyautas


potyautas
(lelkes újonc)

Julika 80 lehetett, én 45. Az unokája is Julikának szólította, nem is értettem eleinte, hogy milyen kapcsolat van köztük. Az egymás iránti szeretet ugyan közeli rokonságot sejtetett, de nem tudhattam biztosra, míg meg nem kérdeztem.
A mi kapcsolatunk szigorúan üzleti volt. Az új síremléken egyikük az anyja, másikuk a lánya nevét olvashatta. Nekem csak egy munka volt a sok közül. Nem volt benne semmi különleges. Az, hogy jól sikerült, természetes kell, hogy legyen!
Julika könnyes szemmel simogatta a hideg gránitot. Nagyon meg volt elégedve a munkámmal, alig győzte köszönni. Voltam már néhányszor hasonló helyzetben, de az nagyon meglepett, amikor megragadta a kezemet és megcsókolta. Mondta is, hogy az isten áldja meg a kezét mester úr! Azt persze mondanom se kell, hogy a szerződés szerinti összeget megkaptam, a kézcsók csupán a ráadás volt. Legjobban az aranyozott betűk ragyogása tetszett neki, ami mellesleg nem személy szerint az én munkám. Ezt az apróságot nem találtam szükségesnek szóvá tenni.

[ Szerkesztve ]

(#4) Vakegérke válasza potyautas (#3) üzenetére


Vakegérke
(PH! kedvence)
LOGOUT blog

Na pláááne...

Gyermeket elveszteni a legkegyetlenebb dolog lehet a világon. Isten ne adja, hogy bármelyikünk valaha is átélje az érzést.
Szóval Julika meg akarta adni a legszebbet, legjobbat gyermekének. A legutolsót, amit adhatott neki.

Vannak olyan munkák, ahol nincs minősítés, osztályozás. Csakis tökéletes lehet az, amit a mester kiad a kezéből. A kegyeleti tárgyak is ilyenek. Egyszeri, megismételhetetlen dolgok. Lélek kell legyen bennük, hiszen a gyászoló rokonság könnyeinek, érzéseinek súlyát kell, hogy kibírják, elviseljék, mi több, hordozzák.

Ami pedig a kézcsókot illeti, szerintem nem ráadás volt. Az volt az igazi fizetség, nem a suhogó bankók. Emberi, érzelmi fizetség, amely (legalábbis számomra) mindennél többet ér.

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

(#5) potyautas


potyautas
(lelkes újonc)

Nyolc éve raktam fel ezt az írásomat, de az esemény amely ihlette, már több mint 20 éve történt. Ma hívott az akkori ügyfél. Az a bizonyos bizalmatlan...illetve a lánya, de ő is jelen volt a szerződéskötéskor. Érdeklődött, hogy csinálok-e még ilyen munkát. Mondom, több mint húsz év után :)

(#6) Vakegérke válasza potyautas (#5) üzenetére


Vakegérke
(PH! kedvence)
LOGOUT blog

A jó bornak nem kell cégér.

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

További hozzászólások megtekintése...
Copyright © 2000-2019 PROHARDVER Informatikai Kft.