A főnök lánya.

Kedd reggel az építésvezető eligazította a brigádokat. Felhívta a figyelmüket, hogy nem szeretné, ha a tegnapi züllés folytatódna. Jó lenne a kiesett napot bepótolni ha ma nem is, de legalább még a héten, tehát húzzanak bele. Éppen Zsoltéknak magyarázta, mit tegyenek a rosszul bezsaluzott lábazat helyrehozásáért, amikor az út túloldalán bevásárlótáskával a kezében vonult az a törékeny gyönyörűség, aki a harmadik emeleti ablakból szokott nézelődni délutánonként. Valaki füttyentett az egyik ablakból, így az egész építkezés felfigyelt a lányra, aki diszkréten integetett Zsolt irányába. Zsoltnak nagyot dobbant a szíve, de rögtön tudatosult benne, hogy nem neki szól az integetés, hanem az építésvezetőnek.
- Szia kicsim! – intett neki vissza.
- Ez a maga lánya főnök?
- Nem ez, de igen. Ő az én lányom.
- Van fiúja! - tért azonnal a lényegre Jóska, a Zsolt munkatársa
- Azt én honnét tudjam? Én csak az apja vagyok, nem a haverja. Kérdezd meg tőle!
- Oké főnök – vigyorgott nagyot Zsolt – Ha visszajön felmegyek hozzá.
- Na, azt próbáld meg! Le is töröm a derekad – fenyegette meg a főnök nevetve – Na, szóval itt ezeket véssétek le, mert ennyit nem fogunk rávakolni. Nem lesz számotokra nagy boldogság, de muszáj helyrehozni, ha elbasztátok.
- Figyeljen má' főnök! – próbált Zsolt a magánbeszélgetésnél maradni – Tudom, maga nemrég került ide. Hol lakott korábban?
- Megbeszélhetnénk a munkát előbb? Egyébként Ózdról jöttem ide. Nem mondtam még?

Ezzel túlléptek a témán, de Zsoltnak csak most tette igazán a bogarat a fülébe. Semmi másra nem tudott figyelni, csak arra, mikor jön a lány visszafelé. Most már nagyon tudni akarta, ki ez a Kinga, aki kiköpött Magi, csak éppen karcsúbb nála.

Nem is fogott hozzá a véséshez, mert attól félt, nem veszi majd észre amikor jön a boltból visszafelé a lány. Nem tudta, mit mondjon neki, de eldöntötte, mindenképp beszélni akar vele. Nagyot dobbant a szíve, amikor felbukkant a sarkon. A lába a földbe gyökerezett, a hang se akart kijönni a torkán, de végül sikerült odakiáltani.
- Kinga!
A lány a hang irányába fordult, s úgy tűnt, szellemet lát. Zsolt legalábbis úgy vélte látni, hogy megdöbbenve ismerte fel őt. Egy pillanatra megállt, majd tétován tovább indult, vagy inkább óvatosan somfordált. Valamit most már tenni kell, mert még figyelmen kívül hagyja, hogy a nevét kiáltotta egy kőműves.
- Várj egy percet, légy szíves! Beszélnünk kell! - indult el sietősen Kinga felé. Majd három...nem is...két lépésre megállt előtte. Erősen vizslatta a lány tekintetét, hiszen abból lehet megtudni, hogy ismeri-e őt, vagy sem.
- Mit akarsz? - kérdezte lényegre törően, de csak egy pillanatra nézett a fiúra. Mintha mosoly bujkált volna a szája sarkában, ami azt is jelentheti, hogy ismeri a fiút, csak eltitkolja.
- Magi! - csúszott ki akaratlanul Zsolt száján a megdöbbentő felismerés
- Most meg kihez beszélsz?
Nem nézett a fiúra, inkább elfordult, s a lábát figyelte, amint a porba rajzolgatott a cipő orrával.
- Nem ismerjük mi egymást?
- Ócska duma – mondta, de továbbra is a földet nézte, Zsoltnak szinte már hátat fordítva.
- De komolyan. Ennyire nem hasonlíthatsz, csakis te lehetsz az.
- Így szoktál csajokat felszedni? - vetett e gy pillantást a fiúra, de nehezen tudta a mosolyát visszafogni.
- Ugyan honnét lennénk ismerősök?
- Ózdról.
- Elég sokan laknak ott.
- Ez igaz, de csak egy lánnyal voltam moziban. Magival, aki amúgy Magdolna. Ikrek volnátok? Nézz rám, kérlek!
- Minek?
- Minek? Azért, hogy biztos legyek benne, te vagy az. A tekinteted elárul.

Csak egy pillanatra nézett fel, de inkább csak a szeme sarkából.
- Mennem kell! - indult lassan hazafelé
- Várj! Ne hagyj bizonytalanságban.
- Kingának hívnak, nincs testvérem, és nem ismerlek. Na, szia!
Lassan, tyúklépésben indulva távozott, majd hátra se fordulva intett búcsút...éppen úgy...éppen úgy, mint az a kis duci lány Ózdon.

Zsolt tehát magára maradt a bizonytalanságában. Két év telt el azóta, hogy Magival találkozott. Kis duci 16 éves lány volt. Ebben a korban sokat változhat, de annyit nem, hogy ne ismerné meg. Hiszen nem egy távoli, csak látásból ismert személyről van szó. Akad olyan ismerőse, aki határozottan kövér gyerek volt, aztán megnyúlt mint egy villanypózna, s határozottan vékony alkatú felnőtt lett belőle. Az arcáról viszont egyértelműen felismerhető. Vannak olyan lányismerősei, akik ikrek. Annyira zavaróan egyformák, hogy szinte lehetetlen megkülönböztetni őket. Főleg, ha szándékosan meg is nehezítik. Apró jelekre kell figyelni, hogy lelepleződjenek. Most viszont nem két egyforma nőt kell egymástól megkülönböztetni, hanem Magit kell felismernie annak ellenére, hogy tagadja az azonosságot. Na, de miért nem egyezik a nevük sem? Igaz, nem látta a nevét sehol leírva se Ózdon, se itt, csak arra hagyatkozhatott, amit mondott neki a lány. Aztán arra gondolt, hogy talán ő maga változott meg annyira, hogy nem lehet ráismerni. A pelyhedző bajsza megerősödött, rövidre nyírt haja ma már a vállára omlik....na, de aki csókolózott is vele, az két év után felismeri. Vagy nem?

Ezen gondolatait megosztotta Jóskával is, miközben a beton vésésével kínlódtak.
- Figyelj öregem! – vigyorgott rajta a kolléga – Ez a csaj hülyére vesz téged. Azt mondod, nem is nézett rád, csak mintha huncutul mosolygott volna? Amikor elsomfordált, meg visszaintett, ugyanolyan volt, mint ahogy az ózdi bige csinálta két éve? Biztos, hogy ő az. Ne hagyd magad lerázni!
- De a nevük sem egyezik.
- Erre nincs ötletem. Vannak itt néhányan helybeliek, akik tudják a nevét. Kinga.
- Na, hiszen ez az! A Kinga nem Magdolna.
- Kérdezz rá legközelebb, ha találkozol vele!
- Találkozok vele? Mégis hogyan? Lessem a házukat, hátha meglátom?
- Akár úgy is. Itt dolgozunk még egy darabig. Majd figyelek én is.
- És, ha nem akar találkozni?
- Nem akar, nem akar! Elállod az útját.
- Ja. Én leszek az útonálló.
- Vagy bebizonyosodik, hogy ugyanaz a csaj, vagy legfeljebb felszeded a Kingát függetlenül attól, hogy valójában kicsoda. De tudod mit? Kérdezd meg az apját!
- Miről? Hogy csókolóztam-e a lányával két évvel ezelőtt?
- Ja! Ezt aligha tudja neked igazolni. Viszont mutatok neked valamit – húzta elő az igazolványát, s kinyitva az orra alá tolta. - Mi áll ott? - mutatott a névre.
- Nagy József Benedek.
- Ez az. Kicsi koromban Benőnek neveztek otthon, csak leszoktunk róla mert csúfoltak vele. Két neve van a csajnak. Na? Ki az okos? - legyintette tarkón az elámuló Zsoltot.

Ettől a beszélgetéstől senki nem lett okosabb, viszont kijelölte a fő csapásirányt. Fel kell szedni a Kingát! Húszéves férfi egyébként se lehet már nő nélkül! A haverokkal ugyan jól elszórakoznak odahaza a bisztróban, amikor egy-egy adag főtt kolbász után megisznak egy asztalnyi kisfröccsöt, de ott is a nő a fő beszédtéma. Ha éppen nincs tele az asztal poharakkal, akkor vagy kártyáznak, vagy csak gyufásdobozt pöckölgetnek, de a fő beszédtéma mindig a nő. Mesélnek egymásnak a vágyaikról, a megesett, vagy kitalált kalandjaikról, de mindig a nő a téma. Leginkább a hiánya. Akkor miért nem tesz ellene? A klubba is azért mennek, hogy lányokkal találkozhassanak, akiket megpróbálnak kicsábítani a sötét park füvére. Többnyire sikertelenül.

Persze a klub is addig volt jó, amíg volt zenekar. Sok bosszúságot okozott ugyan néhány bunkó csávó, aki saját szórakozására püfölte Freddi otthagyott dobszerkóját, de ezt nem lehetett kivédeni. Az se lehetett akadály, hogy nem volt dobverő, mert leleményesen tudták helyettesíteni szinte bármivel. Még verekedés is volt miatta, mert egyik nagyokos azzal érvelt, hogy neki joga van dobolni, mivel ő is kisz-tag. Nem volt tisztában a tulajdoni viszonyokkal. Ehhez a szerkóhoz semmi köze nem volt a kisznek, hiszen Freddi darabonként vásárolgatta, ahogy éppen a pénze engedte.
A zenekar azóta már csak emlék, bár még reménykednek a srácok a feltámasztásában. A csavargás is körülményesebb lett, mert Tibinek összetört a kocsija. Gyalog, vagy busszal nem szívesen indul már neki a szomszédos településeknek. Majd talán ha az apja megveszi magának az új motort, megkaphatja tőle a régit. Igaz, nincs jogosítványa, de majd megszerzi.

Zsolt valójában azért volt az építkezésen, hogy dolgozzon. Nem tölthette idejét a szerelmi ...na ez így túlzás ..a párkeresési gondjaival, valamit fel is kellett mutatni. A reggel kiadott feladat bizony kitöltötte a munkaidőt, sőt, még kicsit túl is haladt azon. Ezzel az volt a legnagyobb gond, hogy a többi munkás nem tolerálta a helyzetet, így a céges busz négy órakor elindult Jóska és Zsolt nélkül. Pedig elég lett volna 10 percet várniuk, nem többet. Negyed ötkor már seperték egymás ruhájáról a ráfröccsent betont, hiszen reggel munkásruhában jöttek, ebben is kell hazamenni, de a polgári járattal. Az indulásig volt még fél órájuk, de ugyancsak ki kellett lépni, hogy időben a buszállomáson legyenek. Főleg, hogy ...ha már útba esik ...Tibit is meglátogassák munkahelyén, a bisztróban.
- Nocsak! - fogadta őket Tibi szélesre tárt karokkal – Megjöttek az építők. Üljetek le! Isztok valamit?
- Mindjárt megy a buszunk, csak beköszöntünk.
- Lekéstétek a céges járatot? Na gyertek! - húzta ki az egyik széket egy üres asztal mellől.
- Nem ülünk le – mondott ellen Zsolt, mert ezt is lekéssük, utána már csak a hetes lesz.
Tibi széles vigyorral előhúzott zsebéből egy kocsikulcsot.
- Na, üljetek már le!
Engedelmesen letelepedtek az ablak mellé. Tibi az asztalra tette a kulcsot. Zsolt felvette, nézegette. A kulcstartón polski fiat felírat volt olvasható.
- Ez micsoda?
- Aminek látszik. Nézz ki az ablakon!
A parkolóban ott állt egy fehér nagypolszki, egy Fiat 125p
- Nem mondod...
- De.
- Tegnap még nem volt.
- Ma viszont van. Reggel vettem még műszak előtt. Ma fregoli vagyok, azért tartóztatlak benneteket, mert hatkor lelépek, haza is mehetünk együtt. - nézett végig a munkásruhán, de aztán legyintett egyet. - Na, mit hozhatok? A ház vendégei vagytok.
- Sört.
- Van más újság is – jött vissza fanyar mosollyal, amikor hozta a söröket, meg a két konyakot, amit ugyan nem kértek a vendégek, de attól még megisszák.

Kirakott eléjük egy levelet. Katonai behívóparancs a címzett Hefner Tibor.
- Ez most komoly? Éppen tegnap dicsekedtél vele, hogy elintézted.
- Biztos csak félreértés. Úgy tűnik be kell vonulnom, de nem leszek benn sokáig. A nagybátyám a minisztériumban dolgozik.

(I)

(a történet folytatása. Sárga kormorán)

(/I)