Én se mondanám vallásosnak magam, de azért a kereszténység szerintem megillet némi tiszteletet. Egyrészt anno a papok, vallási képviselők hoztak be az oktatás fogalmat a barbár népeknek, másrészt rengeteg erkölcsi utat kaptunk tőlük. A magyar nép meg úgy egyáltalán egész Európa elsősorban keresztény. Nem véletlenül tartják nagyjából mindenhol a karácsonyt. Ez is egyfajta bizonyítéka mennyi embert is érint közvetve a kereszténység.

Bár magam is úgy vallom, hogy az összes vallásnak vajmi köze van a valósághoz, ettől még hatalmas szerepe lehetett a mai emberi gondolkodás kialakulásában. Szerintem mindannyian közvetve befolyásolva vagyunk a kereszténység normáival. Szeretet, hűség, a jó és a rossz közötti különbség, stb. Persze mai fejjel úgy tűnhet, hogy ehhez semmi szükség vallásra, na de egy társadalom normáit a történelem igencsak erősen formálta.

Egyébként könnyen el tudom képzelni, hogy a vallásos emberek sok esetben boldogabbak is. Bizonyos elvek, erkölcsök betartásával nagyobb hangsúlyt fektetnek arra, márcsak azért is hogy nehogy meghazudtoljak a hitüket, ami az emberi kapcsolatokban fontos. Nézzünk csak körül mennyi ribanccal és felszínes emberrel van tele a mai világ.

Magyarul én valahogy úgy tartom, hogy a vallási hiteknek, általuk hitt isteni létezesnek nincs alapja, viszont pszichológiai oldalról megközelítve nincs kizárva hogy jobb embereket "nevel ki". Egy irányt, nézetet követve az emberek is jobban tudnak azonosulni egymással. Ebben a mai ki*baszott hedonista világban mindenki akkora egyéniség lett, hogy lassan mar senki nem vállal elkötelezettséget a másik iránt. Szóval szerintem a hit valamiféle boldog tudatlanság, ami kordában tartja az emberekben rejlő teljes erkölcstelenség elszabadulását. Mar aki valóban úgy is él.

i6 Silver