Hát emberek, múlt éjszakát kint töltötte a kocsi az utcán a District XV-ben, nem is aludtam egészen nyugodtan, de túléltük. Ma pedig hazahozott minket Pestiából délvidékre, ez volt az első hosszabb túránk. 5 nap múlva lesz még egy kicsit rövidebb a Duna mellé a szülőfalumba, aztán az idén már nem lötykölök bele semmit.
Szépen lassan kitapasztalom mit tud, a jelentősebb kaptatókat három felnőttel és csurig pakolt puttonnyal már nem nagyon kedveli, de azért még felszalad. Persze ez nem Svájc, ott egy-két hegyen boztos elfogyna az az 1.6-os motor.
A számlálót elfelejtettem resetelni, így nem igazán releváns az utóbbi ~550km fogyasztási adatai.

Szerencsére komolyabb tahóságot nem tapasztaltam az elmúlt két napban az utakon. Illetve ma hazafelé jövet egy városi teperjárós úgy esett be a körforgalomba valahol Rácalmás és Dújváros környékén, h a kocsim orra már rég bent volt, de annyira gyorsan jött, h majdnem megcsókolta a hátsómat és még le is villogott. Meg Pesten egy buszos rámdudált, mert beengedtem magam elé egy szintén sietős autóst. De az ilyeneket ignorálom.

Visszaolvastam a két nap hsz termését. Ehhez mondanék annyit, de talán már említettem korábban, mi 3 évig spóroltunk erre a milliós autóra, mindketten állami cégnél.
Az a baj az "apu vedd meg" kölkökkel, h nem tudják értékelni a munkából szerzett pénz értékét.
Csak két példa az utcánkból: két vállakozó, mindkettőnek jól ment (az második Isten nyugosztalja már nincs köztünk). Az első gyereke sorban kapta a segge alá a quadot, robogót, kocsit, össze is törte majd mindet. Nem baj, majd apu vesz másikat.
Nade az utca másik végén lévő jómunkásember viszont azt mondta a fiának, ha kell valami, akkor elmész és dolgozol, majd megveszed rajta amit szeretnél. El is ment melózni nyáron, az ősszel pedig apuka kiegészítette a csemete keresetét, így az meg tudta venni magának azt, amit nagyon akart.

[ Szerkesztve ]

/// "A félelmet lazán arcul csapom és fricskát nyomok az orrára" (T.B.A) ///