Tegnap végre én is elhozhattam a motorom. A nem túl jó kép már otthon készült a telómmal.

Eddig összesen mentem vele olyan 120 kilométert szerencsére különösebb probléma nélkül. Egyedül az első pár kilométeren volt halálfélelmem.

Mivel ez az első motorom, számomra rendkívül meglepő volt, mennyire könnyen gyorsul és milyen szép és egyenletes a blokk járása és ereje. Szinte bármilyen sebességi fokozatból könnyedén lódul meg. Egy-két lassan haladó (értsd 70-80-nal tökölő) autót is előztem már meg és hatodikban valami hihetetlen könnyedséggel ment minden. Annyi biztos, hogy összehasonlítva ezt a motort egy autóval, vagy a régi ötvenes robimmal () elég nagy különbség van.

A dobozrendszer is nagyon hasznosnak bizonyult. A hátsót fent hagytam, ebben könnyedén elfér a sisak, meg kb minden, amire hirtelen szükségem lenne, akár egy gyors bevásárlás során a kenyér meg sör.

Eddig egy köcsög autóssal találkoztam, azzal is Siófokon. Egy lámpától fordultam ki jobbra egy egy sávos útra, aminek a végén kb 40-50 méterre a következő lámpánál kellett volna balra fordulnom, amihez be kellett sorolnom a balra kanyarodó sávba. Mivel mindkét (balra + egyenes) előttem lévő forgalmi sávban állt 5-6 autó piros lámpánál, ezért én is 30-40-nel gurultam szépen előre. Ekkor látom a tükörben, hogy a mögöttem lévő autós nem bír magával és rám akart előzni, záróvonalon, mindenen keresztül, ráadásul úgy, hogy én is forgalmi sáv közepén / bal oldalához közel mentem. Egy kis gázt húztam, aztán semmi esélye nem volt, de eléggé felháborított a dolog.

Nothing will stand in our way. I will finish what you started.