Az utóbbi években a aiszakerto.hu blogomon igyekeztem közérthetően mesélni az AI világáról, és úgy tűnt, működik is a dolog – sokan olvasták, sok visszajelzést kaptam, és menet közben sokat is tanultam. Viszont egy idő után kicsit szűknek kezdtem érezni a kereteket. Nem (csak) a téma miatt – de az AI mellett egyre jobban kezdett érdekelni a robotika, és úgy gondoltam, ideje szintet lépni.
Így született meg a gondolat: legyen egy komolyabb, modernebb, többnyelvű, AI-barát robotikai magazin – ez lett a robohorizon.com. Ez a sorozat pedig arról fog szólni, hogyan építem fel lépésről lépésre.

Szakítás a WordPress-el

Az aiszakerto.hu alatt egy klasszikus WordPress blog futott. Akkoriban ez tűnt a legegyszerűbb útnak – és tényleg, pár kattintással el lehet indulni, sok a sablon, rengeteg a plugin, nem kell fejlesztőnek lenni hozzá. De minél többet akartam kihozni belőle, annál inkább elkezdett visszafogni.
A legnagyobb baj: lassú. Volt, hogy perceket várt az ember, mire bejött egy-egy oldal – és ez nem túlzás. Próbáltam gyorsítani mindenféle caching megoldással, de egy idő után már inkább barkácsolásnak éreztem az egészet... tegyük hozzá nem is akartam igazán megtanulni, csak hobbi blog.
A másik: macerás. Pluginok frissítgetése, biztonsági mentések, random hibák, inkompatibilis bővítmények. Ráadásul tele van olyan dolgokkal, amiket én sosem akartam használni – ezerféle menü, kommentkezelés, galériák, stb.
És akkor a többnyelvűségről még nem is beszéltem. Ezt megoldani WP-ben annyi, mint rácsavarni még pár plugint, amik persze fizetősek, és akkor is marad a kézi fordítgatás, copy-paste, meg a félrement nyelvválasztók.

Szent Grál a HTML...? Markdown?

Egy időre kacérkodtam azzal, hogy statikus HTML oldalakat generálok WordPressből – például a SimplyStatic nevű pluginnal. Működik, de...
...de csak félig. Lassú szerver helyett ugyan gyors lett a végeredmény, de minden módosítás után újra kellett generálni az oldalt, feltölteni, és még így sem volt igazán rugalmas. A dinamikus funkciók kiestek, és semmivel nem lett kényelmesebb a szerkesztés. Olyan volt, mint egy házi barkács workaround – nem igazi megoldás.
Volt egy pillanat, amikor már azt fontolgattam, hogy HTML fájlokat írok kézzel, és egy Python scripttel összefűzöm őket. (Igen, tényleg.) Aztán leesett, hogy erre már biztos van normálisabb megoldás is.

Szépen körvonalazódott, hogy mit is várok el az új rendszertől:
Legyen gyors. Ne kelljen várni a cikkekre.
Legyen automatizálható – AI-val is lehessen játszani, akár cikkgenerálás, akár fordítás, akár más.
Legyen többnyelvű, de ne vért izzadva.
Legyen letisztult, felesleges sallangok nélkül.
És ha már ott tartunk: jó lenne, ha az egész szépen integrálható lenne fejlesztői szempontból is – pl. API-n keresztül lehetne tölteni a tartalmat, nem adminfelületet kellene kattintgatni.
Innen már egyenes út vezetett a headless CMS-ek világához.

A következő részben arról írok majd, mi az a headless CMS, miért lehet ez jobb választás egy ilyen projekthez, és mik azok az eszközök, amiket érdemes lehet kipróbálni. (Spoiler: nem csak Contentful létezik.)

A robohorizon.com egy kísérlet arra, hogyan lehet modern eszközökkel, AI-támogatással, többnyelvűen, mégis gyorsan és profin egy technológiai magazint működtetni. És hogy lehet-e ezt okosan, minimalista fejjel összerakni...
Ha bármi kérdésed van, kommentelj. Addig is: #buildinpublic