Új hozzászólás Aktív témák

• #67268 gbors nagyúr

  Új Válasz 2022-12-04 11:21:12 #67268

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  gbors

  nagyúr

  Riget / The Kingdom / A Birodalom S01 (1994)
  A 90-es évek első felében a "sorozat" szóról jellemzően nem a magas színvonalra asszociált az ember. Voltak persze ritka minőségi madarak akkortájt és korábban is, de pl. Magyarországon, ahol a "sorozat" a Dallas-szal meg a Rabszolgasorssal volt szinonim, nem volt egyszerű spontán lelkesedni bármiért, aminek a leírásában ez a szó szerepelt.
  Ebben a kontextusban naná, hogy a minden ellen lázongó Lars von Triernek muszáj volt valamit sorozatformában is a világ elé tárni, és ha már lúd, akkor legyen kövér - válasszuk az egyik legbanálisabb hátteret, és játszódjon a sorozat egy kórházban. Nevezetesen Dánia legnagyobb kórházában, ami a gyógyászat fellegvára, és a legjobb technológiák állnak az orvosok rendelkezésére, akik magas felkészültséggel, némileg megbomlott elmével és megannyi sötét titokkal szolgálják a lakosságot. Ha ez nem lenne elég a jóból, akkor jelen van vezető neurológiai konzulensként egy svéd orvos (Stig Helmer), aki gyűlöli Dániát, és a kórház mélyén mindenféle misztikus események is kezdenek formát ölteni...
  Azt gondolom, a fentiekből világos, hogy Lars von Trier a rövid, négy egyórás részből álló sorozatban mindent is szeretett volna megvalósítani - amellett, hogy kíméletlen szatírával csinál hülyét a sorozatműfajból és kliséiből, érdekes, sokoldalú karaktereket próbált a középpontba állítani, míg maga a történet legyen izgalmas, hátborzongató és helyenként esetleg megbotránkoztató is.

  A Riget első szezonja ezt a nyaktörően magas ambíciót meglepő sikerrel ugorja meg. A szatíra annyira konzekvensen jó benne, hogy a néző a rendszeres visítva röhögéstől hajlamos nem észrevenni a további értékeket - de mind a misztikus szál lassú bontogatása, mind a kicsit komikumba hajló, de azért nagyon is komoly emberi drámák építgetése remekül működik. A színészi játék a 90-es évek skandináv mozgóképeiben sosem kérdéses, de még az általában magas szinten teljesítő gárdából is kiemelkedik a Helmert alakító Ernst-Hugo Järegård, akinek ezúton posztumusz odaítélem a best intellektuális seggfej ever díjat. Komolyan, zseniális az arc, ennyire kiemelten intelligens, ugyanakkor erőszakos, egomániás, minden szituációba (feleslegesen) beleálló ellenszenves parasztot nem tudnék még egyet mondani a filmtörténelemből.

  Miután a szatíra és a (kitűnő) világépítés nagyon elviszi a hangsúlyt és a játékidőt, a misztikum és a drámák az ígéretes felvezetés ellenére nem jutnak túl messzire, ezért a sorozatra "csak" egy 9-est adnék, de van egy bökkenő - a vizuális megvalósítás. Nem akarok a Dogma 95 kérdéskörébe nagyon belemászni, mert a Riget formálisan nem a Dogma keretei között készült, de a kamerahasználat és a vágás egyértelműen a Dogma által lerakott irányelveket követi - miközben a sorozat számos egyéb aspektusa meg nem. Így kaptunk egy olyan vizuális világot, amely a valósághűséget és az in-the-moment feelinget propagálja egy misztikus elemeket nagy mennyiségben tartalmazó sorozat kereteiben, miközben a botrányosan túlhasznált szűrők miatt a képi világ kifejezetten ronda (parasztosan: fosszínű az egész), és az atomszféra inkább utal egy vidéki kistelepülés lerokkant közkórházára, mint egy gazdag ország legmodernebb századvégi létesítményére. Nem segít a számos helyen (szerintem szándékosan) kizökkent ritmusú vágás sem - kicsit olyan érzésem volt most így újranézve a szériát, mintha LvT saját maga ellen is fellázadt volna De persze talán van emögött valami fajsúlyos, high-end művészi mondanivaló - ha valaki elárulja, akkor szívesen megvilágosodom... Lényeg a lényeg, a Riget képi világa annyira ronda, hogy nekem rontott az élményen, így a végső pont 8.5/10.

  #értékelés

  "... and with your wicked wishes we will rise again"

Új hozzászólás Aktív témák