A Trilak LAZRÁN-ja.
Ez alapozás nélkül két rétegben két év után olyan, mint ha tegnap kentem volna le. Pedig veri az eső és a nap. Színtartó. Pasztellebb, nyugodtabb színeket ad. Megérte az árát! Ráadásul egyenletesebben terül sokkal a Sadolin-nál, könnyebb vele dolgozni. Viszont a kopásállósága gyengécske ahhoz, hogy ülő, járófelületet kenj le vele, vagy asztallapot.
Van még a Supralux: Ez kicsit ragadósabb, és ez is nagyon igényli az alapozást. Egy réteg három év után alapozás nélkül már viseltes. Pici fakulást is látok rajta. Ennek ellenére nem elvetendő - beltérre pedig príma. Most kellene újrakenni, mert később már csiszolni kellesz. Ez is vizes. Jó vastagot lehet kenni vele, és úgy is homogén marad.
A Sadolinnal legnehezebb szépen kenni, de megéri pepecselni vele, mert gyönyörű élénkebb színeket ad, és színtartó is. Husotlan ahhoz képest, h vastaglazúrnak árulják. Ennek ellenére elég kopásállónak ígérkezik.
A praktikeres ócsóságoktól ugyanúgy óva intelek, ahogyan tettem volna, mikor betette a kezed a kosárba a cellkolort. A LidL-s lazúrokat még nem próbáltam ki, aminek az az oka, hogy egy évben vagy három alkalommal kiteszik a polcra, de sose akkor, amikor kellene. (kinek jut eszébe pl februárban lazúrozni? )
[ Szerkesztve ]
Több fa van, mint asztalos!