Atlatszo, Hont András: A jövő itt van, és sose lesz vége I.

Mindent megelőzően két fájdalmas dolgot kell az ellenzéki érzelmű olvasónak felismernie, ha szeretné megérteni, hogy mi is történt vele.
1.
Elképzelhető, hogy a kormány a koronavírus-járványt hatalmi szempontból tűrhetően, a kormányzás (azaz az ország) szempontjából pedig megfelelően kezelte.
....
. Egy életképes ellenzéknek még akkor is lett volna mit mondania, ha elfogadja azt, amit én írok, és nem kezd el negyvenötezer halottazni, mert ha látnák, akkor tudnák, hogy ezzel nem lógunk ki a régiós átlagból,
...
A járvány és a háború azonban nem kizárólag a saját jelentősége miatt figyelemreméltó – a koronavírus közvetlen hatása a választásra már nem is volt döntő –, hanem érzékelésük és feldolgozásuk az ellenzéki közvéleményben tünet is.
...
Vegyük azt a példát, amikor az ellenzéki lapszerkesztők nem vették észre, hogy az első pánik múltával a koronavírusos cikkek alatt túlnyomó többségbe kerültek a röhögő fejek. Az urbánus értelmiség, köztük az újságírók fölháborodtak a zsúfolt parkok, a félrecsúszott maszkok, az önfeledten teraszozók látványán, és feladatukat abban vélték fölfedezni, hogy figyelmeztessék a fegyelmezetlen állampolgárok tömegeit (kioktatás), ha pedig ellenvéleménnyel találkoztak megbotránkozva emlegették a felelősséget, kvázi legyilkosozták az ellentmondókat (moralizálás). Sekélyes kabarétréfák sokaságát gyártották a kormány egyes intézkedéseiből (hatás nélküli gúnyolódás), dilettantizmussal, barbársággal vádolták a hatalmon lévőket (hatás nélküli szidalmazás), csak egyetértőleg idézték az ellenzék követeléseit (támogatás), és megértően viselkedtek a sokszor ellentmondó nyilatkozatokkal (fölmentés). Mindezt azért, hogy félelemből vagy konformizmusból táplálkozó magatartásuk az egyetlen erkölcsösként tűnjön föl (önigazolás), és előre keseregjenek meg nem értettségükön (önsiratás). Föl sem vetődött, hogy sokan nem tehetik meg, hogy egyedül a „minden élet számít” igazságának vessék alá magukat, és nem gondolják elvetemült dolognak, hogy zömmel idős emberek életének meghosszabbítása helyett gyerekeik jövőjére, önmaguk vagy alkalmazottaik egzisztenciájának megóvására koncentráljanak. A kormány pedig ezeknek a rétegeknek, embereknek az elvárásait is igyekezett figyelembe venni, vagy legalábbis gesztusok szintjén mutatni, hogy igazából velük érez együtt.

[link]

ugyan politika, de remelem Parci bennhagyja.

[ Szerkesztve ]