1. Amiket írsz az nyilván csak egy nagyon szűk csoport számára kivitelezhető ötletek. (Vegyünk egy hatvan éves munkavállalót, aki a külvárosból ingázik a belvárosba: greengo nincs, biciklizés nem fér bele az időbe, autó van, csak parkolóhely nincs, munkahely váltás pedig 60 év felett kissé problémás.)

2. Kétfelé fog esni a társadalom (kb. amit Parci írt, de nem csak gyerekekre). Ugyanis vannak a veszélyeztetett csoportok, meg a nem veszélyeztettek. Utóbbiak élhetik a világukat, mint korábban (ameddig át nem kerülnek a veszélyeztettek közé). A veszélyeztetetteknek marad az emberkerülés (nincs unokázás, kocsma, mozi, strand, bejárós munkahely, stb.)

3. Azért a nem veszélyeztetettek élete sem lesz felhőtlen. Jobban kell félni a betegségektől ("önnek 95% esélye van a gyógyulásra, de ha kezelés alatt elkapja a covidot, akkor meghal"), át kell gondolni a gyerekvállalást (időben kell belevágni, ha szeretnénk ott lenni a ballagáson, a nagyszülőket nem kell betervezni, stb.), át kell gondolni a lakóhelyválasztást (50 év felett társasház?), stb.

4. Megváltozhatnak az értékrendek. Ha évi 50 ezer covid halottat elintézünk annyival, hogy "ilyen az élet", akkor mi a helyzet mondjuk a közlekedési balesetekkel (évi 1800 halott)?

''The third planet is incapable of supporting life. Our scientists have said there's far too much oxygen in their atmosphere.''