Abból indult ki a dolog, hogy a 430 forintos 6 db-os lidlis csomagolt sertésvirslihez képest szívesebben álmodozom a kiválóan elkészített grillezett tengeri vagy szárazföldi cucmákokról. Nyilván hozzáálmodozok valami kiüríthetetlen pénztárcát is, szóval ne realizáljuk az álmokat
De egyébként pl. az egyik népszerű helyi étteremben 53 kuna volt egy igen emberes tányér tonhalas, gazdagon tálalt tészta, meg nagyjából ugyanennyi egy egészen jó minőségű pizza. Mi meg bepróbálkoztunk, hogy a fejenként egy adag tésztához felesben veszünk még pizzát, de az sajnos teljesen elvitelre maradt, mert a tészta eleve férfiméret lett. Plusz 12 volt egy felesnél jóval több (kb. szemre kiöntött, de semmiképp nem kiskancsóval kimért 4 millis) rövidital, illetve 18 volt a korsó sör. Namost ha úgy veszem hogy nincs pizza, de iszom két felest meg két korsó sört, akkor az 113 Kuna * 43 = 4859 Ft durván. Nem mondom, hogy ennél nem tudnék Salgótarjánban olcsóbban kajálni és inni az én helyismeretemmel, úgy, hogy majd kipukkadok, de azért itthon se ennyit költ minden nap az ember étteremre. Vagy ha mégis, akkor meg odakint sem akadály a helyismeret birtokában
Illetve mi úgy oldottuk meg, hogy bevásároltunk pl. sört is meg rövidet is boltban, így a vacsora mellé csak a szükséges mennyiséget ittuk, otthon meg behűtve várt a fajlagosan jóval olcsóbb ital. Ahol pl. 19 kuna egy 2 literes palack. Abból meg 204 Ft lesz egy korsó, és azt egyből szét is tudtuk önteni 4 felé. Vagy pl. levittük este-éjszaka a parton csillagnézéshez meg hullámhallgatáshoz magunkkal, és ott is hörpintgettük.
Amiket mi ettünk, ott az általam említettek körettel együtt számított árak. Vagyis a 75-90 kunában bőven benne volt sült/főtt krumpli, mártás, díszítés, kosár kenyér, citrom, miegymás is. Haltálakon is volt kétféle köret, mártás, szósz, meg a grillezett cuccokhoz is mindig mindenhol adtak. Egyedül a sült malacos hely volt olyan, ahol kivételesen külön tüntették fel, de még ahhoz is szoktak minimum adni krumplit, hagymát, ajvart automatikusan.
Persze nyilván, mindenképp magasabbak az árak kint, de továbbra is tartom, hogy inkább álmodozom még egy ideig a kint elfogyasztott kajákról, mint amit a szürke hétköznapokon magamhoz veszek.
Ja meg még egy érdekes tapasztalat volt: valójában kettő, sőt három: egyfelől 2005 óta 12 alkalommal voltam kb. lent, de soha egyszer nem ettem még vacsorát Pulában. Másrészt ott szinte mindenhol 15-20 kunával magasabbak az árak, harmadrészt ugyanazon típusú étkek bár jól voltak elkészítve, mégis kevésbé voltak szánk ízének megfelelők, mint bárhol máshol a félszigeten ahol jártunk. Pl. a feketekagylót (ami amúgy kékkagyló) mindenhol úgy adják, hogy fehérboros fokhagymás zöldfűszeres lében, és mellé kosárnyi kenyér amivel tunkolhatod a levet. Itt ezt úgy adták, hogy a szelet kenyér volt legalul, azon az öntet meg a kagylók. Mire hozzáfértél a kenyérhez, tulajdonképp egy nyúlós ragacsos masszává ázott a tányér alján. A másik a grillezett kalmár, inkább volt főtt, mint sült, és bár rossz nem volt, de mindenhol máshol sikerült lepirítani, ott speciel nem.
[ Szerkesztve ]
Aláírás (nem kötelező megadni)