Én 16 éves koromban kezdtem a diákmelót. Újságot hordtam ki a nővéremmel (Szuperinfó, Interspar és egyéb reklámújságok), egyedül ezt lehetett 18 éves kor alatt csinálni.
Később nyomdában dolgoztam, a Tescoban éjszakánként, volt, hogy autót mostam. Mindig akadt valami meló a suli mellett. Egyetemista koromban már 'válogathattam' is a munkák között.

A szüleim arra neveltek, hogy 18 éves korom után - a kaja és szállás kivételével - a magam ura leszek akármi történik. Kidobni nem dobtak 18 évesen az utcára..de ha ruha/cipő kellett, vettem a saját pénzemen, ha bulizni szerettem volna..mentem saját pénzemen, ha utazni szerettem volna...mentem a saját pénzemen...stb..stb. Szerencsémre, tartották a szavukat. Így talán megtanultam értékelni a pénzt.

Egyetem során magánórákat vállaltam (angol szakos voltam), mellette meg szórólapoztam, nyomdáztam, vagy árut pakoltam. Nem szórtam a pénzt, de azért megvettem amire szükségem volt és évente 1-2helyre el is tudtam utazni.

Most 35 éves vagyok, lassan 36. Van egy talán Kelet-Magyarországon jónak mondható állásom. Másfél éve vettem meg életem első új autóját. Kifizettem egyben. Persze nem 8-10milliós autó. De...nincs saját családom, gyerekeim, ami anyagi szempontból kíméletesebb. Nem lehetetlen új autót venni manapság és nem is kell hozzá gazdagnak lenni. Sosem tudhatjuk, ki mivel foglalkozik, milyenek az egyéb körülményei, 'honnan van?' rá pénze.

Egy új autó nagy öröm. Én is borzasztóan örültem amikor átvettem, mert tudtam, hogy nagyon sok munkám van benne.

[ Szerkesztve ]