2024. február 24., szombat

Gyorskeresés

Blog

[ ÚJ BEJEGYZÉS ]   [ ÚJ CIKK ]

  • Nagykorú lett a regisztrációm

    Egy kicsit elkéstem, de talán még hibahatáron belül vagyok. 2006. január 11.-én regisztráltam a ph-ra.

    18 év....egy érettségiző fiatal kora. Belegondolva mennyi minden történt velem, a világban, Magyarországon az elmúlt 18 évben. Komoly. Kicsit meg is hatódtam.

    Úgy éreztem megér egy rövidke posztot regisztrációm nagykorúvá válása. Erre nincs külön cím? Jut eszembe. :DDD

    Életem eddigi legrégebbi (még aktív) regisztrációja. 4523 hozzászólásom keletkezett ez idő alatt. Durván számolva évi 251 hozzászólás évente, ami ugye napi egy átlagra sem jön ki. Nem vagyok egy gép előtt ülő típus. 12 pozitív értékelés....ami sokkal több is lehetne, ha mindenki veszi a fáradtságot és értékel. :D

    Remélem még sokszor 18 évet el tudok itt tölteni. Tegnapelőtt töltöttem be 41.-ik életévem...tehát picivel 23 éves korom előtt regisztráltam.

    Na elég is az ömlengésből, révedezésből. Köszönöm mindenkinek akivel 'üzletileg' beszéltem vagy csak privátban beszélgettünk valamilyen témáról.

    hdanesz 2 hete 11

  • Lesz ez még így se....azaz sokadik használtautó vásárlásom kínjai 2.rész

    Az első rész folytatása:

    Öröm és boldogság, beülünk az autóba a vizsgáló bácsival, indítja...indul is...minő guminő. Viszont!!! Folyamatos, ordenáré hangerejű sípolás kíséri az egész ceremóniát. Ejjj, mi a *!+&@^%? Két perce vettem meg és máris rájött a rapli? Tegnap még semmiféle koncertről nem volt szó. Hallgatjuk ott átszellemülve hárman a muzsikát mint az újévi bécsi koncertet. Mi lehet ez? Az eredetvizsgás bácsi azt tippelte hogy az üzemanyagszivattyú lehet a ludas. Kérdezte is hogy mennyi gázolaj van benne? Mondom neki hogy 10km-t írt tegnap a kocsi. Ááá, akkor ez lehet a bibi, hogy erölködik a szivattyú miközben próbálja felszívni a maradék naftát. Nosza, átgurultunk a műhelyéhez, adott egy kannát és irány a benzinkút. Így nyílt lehetőségem még egy utolsó útra a pár perccel korábban eladott régi autómmal. Mert az újabb ugye maradt a bácsival vizsgázni. Először bosszankodtam, majd rájöttem hogy amíg én autókázok üzemanyagért, addig a jóember megcsinálja a vizsgát és téphetek haza.

    Folytatás...

    hdanesz 3 éve 18

  • Lesz ez még így se....azaz sokadik használtautó vásárlásom kínjai 1.rész

    Egy vasárnap este láttam meg őt egy használt autókat hirdető weboldalon. Nem mondom hogy szerelem volt első látásra....csak olyan racionális vonzódásféle. Külsőre talán nem egy álomautó, de cserébe a beltere, tudása és egyéb paraméterei nagyon is vonzóak voltak. Úgy éreztem ha adok neki egy esélyt, akár mindent elsöprő, tomboló, üvöltő szerelem is lehet belőle. Ezzel az érzéssel indultam el a kissé havas hétfő délelőttön.

    Már a kereskedéshez közelítve megláttam a kiszemeltet. Jól állt neki a távolság, reméltem hogy közelebb érve sem foszlik szét az ábránd. Azt tudni kell hogy rengeteg autót megnéztem már az elmúlt 3-4 hétben és 80-90%-ától rögtön visszafordultam amint odaértem mellé, mert közelében sem voltak a képeken látottataknak vagy pedig direkt cselesen voltak fényképezve hogy a hibák ne legyenek láthatóak. Na de ne is beszéljünk most erről, térjünk vissza a hétfő délelőttre. Mivel a kocsi mellett is biztos voltam még a dolgomban, a külső szemrevételezés után (kissé havas volt a drága...de azért látszódott hogy nincs komoly baj kintről)....óvatosan rányitottam az egyik ajtóra. Hmm, hmm....nyitva volt. Akkor már ha itt vagyok, gondoltam megnézem belülről is...mivel kereskedő egy szál sem volt a környéken....ezért én ügyesen kiszolgáltam magam. Végül 10-15 perc elteltével jött oda egy úr hogy miben segíthet? Kedélyesen elbeszélgettünk úgy 5-10 percet majd a lényegre tértem hogy szeretném működés közben is megszemlélni a járgányt.

    Folytatás...

    hdanesz 3 éve 0

  • Tudom mit tettél tavaly nyáron (másképp)... egy perforált vakbél története 12.

    A hazatérés felemás érzésekkel töltött el. Roppant mód örültem neki hogy végre elhagyhatom a kórházat harminc nap után...ugyanakkor tartottam is tőle hogy hazamegyek. Tudom, furán hangzik ez...de megpróbálom elmagyarázni.

    Eleve a kórházban töltött hosszú idő...elhihetitek még többnek tűnt a nagy semmittevés (gyógyulgatás) közepette. Ennyi idő után még egészségesen is szokatlan első körben az otthoni lét. Nekem viszont egy teljesen új környezetet jelentett most. Majd egy hónapig a kórház volt az 'otthonom', ott tanultam meg felkelni az ágyról a műtétek után, ott sétálgattam, ott volt 'helyismeretem', minden közel volt hozzám (kisasztal tele mindenféle fontos dologgal, mint gyógyszerek, innivaló, zsepi..a wc/zuhanyzó is pár lépésnyire... stb.), ott voltak a nővérek akik a napi rutint biztosították (reggeli ébresztés, gyógyszerek, ágyneműcsere, kaja...)..stb., most pedig egy olyan helyre készültem ahol még nem 'jártam' a lerobbanásom óta.

    Valamint ott motoszkált a fejemben az a gondolat is, hogy mi lesz ha otthon történik valami. Ez különösen azóta töltött el aggodalommal mióta sikerült a hasfalamnak szabotálni az első kórház elhagyási kísérletet. A sebészeten fekve könnyen és gyorsan jött a segítség ha nagy gond volt...ha pedig otthon vagyok...ott kissé másabb a helyzet. Elveszítem azt a fajta biztonságot amit a kórház nyújt.

    Folytatás...

    hdanesz 4 éve 2

  • Tudom mit tettél tavaly nyáron (másképp)... egy perforált vakbél története 11.

    Augusztus 25.-én vasárnap volt az utolsó műtétféle. Ekkor - mint korábban írtam - már csak a külső varratot zárta a doki és szivacs is csak a seb felszínére jutott. Ennek különösen örültem - bár nem voltam benne biztos, hogy tényleg csak kint van szivacs. A gép pedig továbbra is velem maradt. Mivel másnap mondta az orvos a reggeli vizitnél, hogy kedden már táska nélkül létezhetek és ha utána is minden rendben van akkor hazamehetek....elég vegyes érzésekkel néztem a jövőbe.

    Egyrészt örültem, hogy több mint két hét után ismét van egy viszonylag fix időpont és felcsillan némi remény arra hogy hazamehessek. Ugye, az augusztus 10.-i csúfosan meghiúsult hazatérést leszámítva nem volt még erre példa. Másrészt pedig pont ezért volt némi rossz érzésem is...mert voltam már 2 percnyire a hazatéréstől...mégis maradnom kellett. Hamar megszületett bennem az elhatározás, hogy akkor hiszem el hogy hazamehetek amint belépek a házba. Egy perccel sem korábban. De még akkor sem lesz biztos, hogy sokáig otthon is maradok...a kórházba visszatérés lehetősége még sokáig Damoklész kardjaként lebegett felettem.

    Folytatás...

    hdanesz 4 éve 2

  • Tudom mit tettél tavaly nyáron (másképp)... egy perforált vakbél története 10.

    Elérkezett a tizedik, jubileumi kiadás. :D Azaz bejegyzés. Szeretném kicsit összefoglalni milyen változásokat hozott a kórházi lét a 'normál' életemhez képest.

    Kórházban lenni nagyon más mint otthon. Na, most feltaláltam a spanyol viaszt. Ezzel mindenki tisztában van. Ha pedig a mozgásában is korlátozott az ember akkor még inkább beszűkül a tér és idő. Bár amikor minden kis mozdulat fáj, akkor nincs is sok kedvünk futkározni és nem annyira rossz hogy ágyban kell maradni.

    Alapvetően nem gondoltam, hogy a hasizomra ilyen sokszor van szükségünk egy nap folyamán. Az rendben van hogy felkelésnél vagy felülésnél kell....de sok más alkalommal is. Még akár fejmozgatásnál is. Nem értek hozzá, lehet csak hatással van rá...és nem közvetlen az mozog...de nekem a műtét után fájt a seb meg a hasizom akkor is ha oldalra fordítottam a fejem. Arról ne is beszéljünk ha picit odébb csúsztattam a lábam vagy nyúltam valamiért a kisasztalon. Nem szeretném részletezni, de azért emlegetem ennyit a hasizmot, mert az én műtétem esetében egészen a hasüregig kellett ásni, ahhoz pedig át kell vágni a hasizmon is. Nálam pedig különösen sokat kellett ásni és nem a hasizmom miatt. :)

    Folytatás...

    hdanesz 4 éve 3

  • Tudom mit tettél tavaly nyáron (másképp)... egy perforált vakbél története 9.

    Hogyan lettem táskaügynök? Egy pillanat erejéig még visszatérnék az NPWT készülékre. Eseménydús kórházi napjaim egyikén olyan fél tíz magasságában bejött a kórterembe az a fiatal doktornő aki először cserélte a szivacsokat. Rögtön hozzám fordult: 'Magához jöttem!' Alapesetben ez bármilyen más helyen minimum enyhe örömöt váltott volna ki belőlem, most viszont inkább összerezzentem. Ha egy kórházban az orvos hozzád jön külön...az nem sok jót ígér.

    Épp kezdtem volna szánalmas kóbor kutya nézést produkálni, amikor rátért a látogatásának céljára. Nos, a helyzet az, hogy akadt a szinten egy fiatal hölgyemény akinél úgy áll a dolog hogy szintén az NPWT sorsára jut. Azért keresett meg a doktornő, hogy amint lesz egy kis időm (majd beiktatom a sűrű programomba valahogy...) átmehetnék a lányhoz és bemutathatnám a csodagépet. Elmesélni, hogy milyen is vele létezni, mozogni ... milyen érzés úgy általában. Ekkor én olyan 8-10 napja használhattam, így volt vele tapasztalatom bőven. Szívesen mondtam igent a felkérésre.

    Mondanom sem kell, olyan 20 nap kórházi legatyásodás után...úgy készültem a látogatásra mint egy randira. Az eddigi bent töltött napok alatt a minimumra törekedtem, macskamosdás, fogmosás...néha borotválkozás..stb. Körülményes is volt mikor a madzagok , mikor a táska miatt....plusz fájdalmas is és kimerítő. Egyik mosdás alkalmával vissza is kellett feküdnöm, mert úgy éreztem elhagyott minden erőm.

    Folytatás...

    hdanesz 4 éve 4

  • Tudom mit tettél tavaly nyáron (másképp)... egy perforált vakbél története 8.

    Eddig még a kórház illetve műtét lelki hatásairól nem írtam. Most itt az ideje, hogy külön posztot szenteljek ennek a témának.

    Azt természetesnek vesszük, hogy amikor kórházba kerülünk azt önmagában egy traumának éljük meg. Persze nem mindegy hogy miként kerülünk be...pl. tervezett műtétre/vizsgálatra fekszünk be, amit ugye előre tudunk és készülhetünk rá lélekben is vagy pedig derült égből villámcsapás módjára kerülünk valamilyen egészségügyi intézménybe. Nem tudom melyik a jobb vagy rosszabb helyzet. Talán mindkettőnek megvan az előnye és hátránya is.

    Az én esetemben most felocsudni sem volt időm, viszonylag olyan gyorsan történt minden. Délben még a kocsit parkoltam le a klinikán, bő öt órával később már a műtőben feküdtem kiterítve. Mivel a doki alaposan megijesztett, hogy a perforált vakbél nem játék...ráadásul kb. versenyfutásban vagyok az idővel...ezért én aznap délután inkább fura várakozással néztem a műtét elé. Szerettem volna minél hamarabb oda kerülni, hogy kivehessék a problémás alkatrészt. Valamint az eléggé bőbeszédű szobatársaknak hála nem is volt nagyon időm elmélkedni.

    Folytatás...

    hdanesz 4 éve 3

  • Tudom mit tettél tavaly nyáron (másképp)... egy perforált vakbél története 7.

    Milyen is volt az élet a milliós táskámmal? Amikor megkaptam az NPWT készüléket a szivacsok a teljes hosszában takarták a sebet. Annak ellenére hogy ekkor a nagy része már július 31.-e óta 'zárva' volt, csak az alsó harmad volt műveleti terület továbbra is. Mindez augusztus 12.-én történt. Átlagos műtétek esetében ilyenkor már a varratszedésnél járnak. Gondolkoztam rajta, hogy megosztok képeket a különböző stádiumokról....de inkább letettem róla. Képi szemléltetés nélkül is elég rossz...főleg ha valaki vizuális típus.

    Ahogy korábban említettem, az első etap három napig tartott. Minimális biztonságérzetet adott, hogy valami pluszban is tart mint a Drei Wetter Taft a frizurát. Ugyanakkor kaptam egy plusz zsinórt....éppen akkor amikor már megszabadultam a többitől. Oké, a műtétek miatt kaptam 1-1 branült, de szerencsére rövid időre...és amikor épp nem kaptam infúziót akkor észre sem vettem őket. A táska viszont 24 órában velem volt, ráadásul eleinte eléggé szokatlan volt főleg hogy mindig ki-be kellett dugdosni a töltőt. Nem egyszer indultam meg úgy, hogy a kábel még be volt dugva. Mellé jöttek azok az esetek amikor a kábel beakadt pl. a szék lábába vagy csak simán összetekeredett a műanyag csővel. Ebben az időszakban napjában többször emlékeztetnem kellett magam, hogy csak lassan és nyugisan...mindent...mert elég fájdalmas következményei voltak ha 'siettem' és valami szorult, akadt vagy hasonló.

    Folytatás...

    hdanesz 4 éve 1

  • Tudom mit tettél tavaly nyáron (másképp)... egy perforált vakbél története 6.

    Ahogy az előző posztban írtam a hétfőn délutánom szinte teljesen lemásolta a szombatit. Egy apróbb...illetve egy nagyobb különbséggel. Az apróbb különbség az volt hogy más altatóorvos látogatott meg délután illetve 'kezelt' a műtét alatt. Viszont végül neki is köze lett a nagyobb különbséghez is.

    Mivel nem vehettem magamhoz táplálékot illetve italt, ezért természetes hogy kaptam infúziót. Olyan fél három magasságában kezdődött a branül és az én karomnak az egyesítése. Eddig még nem írtam róla, de pár nap kórházi tartózkodás után - ha a nővérek vámpírok lettek volna...én lettem volna ellenük a fokhagyma. Amikor bekerültem a kórházba, rögtön vettek három kémcsőnyi vért. Ezzel nem is volt probléma, mint korábban sosem vérvétel esetén. Az egy dolog, hogy kissé nehéz megtalálni a vénámat (irodista alkarom van...) de ha nem is sikerült rögtön, másodjára mindig összejött. Most viszont az első műtét után amikor vért akartak venni, az istennek sem sikerült. Ha találtak vénát...akkor sem akart megindulni a vér. Feltételezem ennek köze van ahhoz, hogy napokig nem ettem és ittam, csak infúziót kaptam...

    Folytatás...

    hdanesz 4 éve 6

  • Tudom mit tettél tavaly nyáron (másképp)... egy perforált vakbél története 5.

    Alig vártam a vasárnap reggelt. Próbáltam örülni a hírnek, hogy felkelhetek és mehetek wc-re. Sanyi bácsi a lelki támaszom már augusztus 9.-én elhagyta a kórházat...így egyedül kellett a szellemiségét továbbra is képviselni a kórteremben.Ekkor már az egyik nővér elnevezett szobaparancsnoknak, ugyanis én voltam a legrégebbi bútordarab a szobában. Ezt a címet szívesen átadtam volna másnak.

    Annak is örülhettem, hogy ehetek, ihatok...ezen a téren ott folytattam ahol abbahagytam a második műtét előtt. Tehát a fájdalomba került némi öröm is. A kórház (és Sanyi bácsi) megtanít türelmesnek lenni. Minden eljön majd szépen a maga idejében. Itt nem kell sietni (nem is tudsz), kivéve akkor ha épp rád 'várnak' a nővérek vagy dokik. Valahol mélyen megértem, hogy ők másképp állnak a beteg emberekhez mint az átlag...megszokták a fájdalmat, a szenvedő embereket. Számomra kicsit meglepő módon a fiatal nővérek/ápolók empatikusabbak voltak mint a középkorúak vagy az idősebbek. Türelmesebben és kedvesebben beszéltek a betegekkel az esetek 95%-ában. Persze nekik is akadt rosszabb napjuk, de pl. kiabálni sosem kiabáltak egy beteggel sem. Vagy nem szidták le. Főleg nem olyan dologért amiről nem tehet.

    Folytatás...

    hdanesz 4 éve 5

  • Tudom mit tettél tavaly nyáron (másképp)... egy perforált vakbél története 4.

    A vérömleny keddi felfedezése után naponta kellett sebtisztítást illetve kötözést eszközölni. Ezt általában elintézték a kórteremben. Nem volt túl kellemes élmény, de a vérömleny után azt hiszem kicsit fentebb került a fájdalomküszöböm.

    Eseménytelenül teltek a napok, ment a szokásos napi rutin. Míg végül a csütörtök reggeli vizit során közölték velem, hogy pénteken el kell mennem belgyógyászati konziliumra. Erre a felszökött vérnyomás illetve cukorszint miatt volt szükség. Rendben, ha menni kell...hát menni kell. Szerdán mellkas röntgenre küldtek, hogy nincs-e tüdőgyulladásom....bár azóta sem tudom mi alapján gondolták, hogy az lenne. Mivel erősen limitált volt akkoriban a mozgásom, már oda is 'házimentő' vitt. Kedves kis nyikorgó tolószékkel gurítottak át a röntgenre. Úgy gondoltam így lesz ez pénteken is a belgyógyászattal. Olyan fél 12 magasságában szólt az egyik nővér, hogy pár perc és jön a házimentő, irány a belgyógyászat. Érkezett is emberünk és már suhantunk is a III-as bel felé. Kihalt folyosó fogadott minket. Tök jó..legalább nem kell sokat várni. Engem leparkolt a beteghordó és bement a rendelőbe. Ott kiderült, hogy át kell mennie egy másik helyre...valami papírért. El is tűnt, majd 10 perc elteltével visszatért elég mérges hangulatban. Kiderült ugyanis, hogy a vizsgálatomat járóbetegként kérték írásban, papíron....nem pedig a számítógépes rendszerben fekvőbetegként. Ezért nem fogadtak a belgyógyászaton...

    Folytatás...

    hdanesz 4 éve 5

  • Tudom mit tettél tavaly nyáron (másképp)... egy perforált vakbél története 3.

    Most megkérném azokat akik enyhébb toleranciával viseltetnek a kórházi dolgok iránt, inkább ne olvassák el a következő bekezdést (dőlt betűvel lent..) . Főleg ha a katéterrel és a hozzá kapcsolódó dolgokkal nincsenek kibékülve. Majd hagyok némi helyet a rész után ahonnan ismét mindenki számára 'olvasható' a bejegyzés.

    Szombat este érdekes dologra lettem figyelmes. Úgy éreztem el kell végeznem a 'kisdolgom'. Ez azért volt fura, mert ugye katéterre voltam kötve aminek épp ez lenne a feladata, hogy magától ürítse a hólyagot és ne kelljen külön nekem 'intézkedni'. Ami súlyosbította a helyzetet pedig az volt, hogy az általam kezdeményezett ürítés nagyon fájdalmas is volt. Egy ideig tűrtem de végül szóltam a nővéreknek mert kezdett egyre kellemetlenebb és egyre gyakoribb lenni a dolog. A nővér bejött és rövid idő alatt megszabadított a katétertől. Fájdalmas volt de mégis megkönnyebbültem kicsit. Ahogy lenni szokott, rögtön elküldött a mosdóba, hogy ellenőrizzem megy-e a dolog magamtól is. Szerencsére siker koronázta a próbálkozást viszont megint iszonyatos fájdalommal valamint a vizelettel távozó sok egyéb dologgal együtt történt. Ezt tényleg nem részletezném. Ez az állapot két-három napig tartott egyre csökkenő intenzitással. Míg végül teljesen megszűnt olyan egy hét elteltével. Én elkönyveltem a dolgot, hogy biztosan megsértett valamit bent a katéter. Utólag derült ki, hogy tévedtem.

    Folytatás...

    hdanesz 4 éve 5

  • Tudom mit tettél tavaly nyáron (másképp)... egy perforált vakbél története 2.

    Megérkeztünk tehát a hetes számú műtő előkészítőjébe/zsilipjébe. A műtő előszobája ha úgy tetszik. Itt készítik elő a pácienst a benti tartózkodásra. Mivel én már branüllel felvértezve érkeztem így nem kellett ezzel foglalkozni. Mint megtudtam, a műtőben azt szeretik ha a bal karban van a branül mert úgy van alap esetben beállítva a műtőasztal mellett a kart tartó szerkezet. Ugyanis műtét közben nem csak úgy fetreng az ember mint otthon a kanapén. Itt minden testrésznek jól definiált helye van. Na, de nem sietek ennyire előre...

    Az előkészítőben hátra volt még a műtéti terület szőrtelenítése. Nem épp az a fajta szépészeti beavatkozás amit egy férfiember méltósággal tűrne, főleg ha egy hasonló korú férfi intézi neki. Sebaj, kis humorral sikerült átvészelni a dolgot. Mivel sejtettem, hogy sokkal több tennivaló már nincs mielőtt eltűnök a műtőben, azon gondolkodtam hogy mit is kellene még csinálni....hogy egy kis időt nyerjek. De sajnos bekövetkezett az elkerülhetetlen, betoltak a műtőbe. Az első dolog ami feltűnt, hogy nem volt épp banánérlelő meleg odabent. Mondom ezt úgy, hogy alapvetően nem kedvelem a meleget, a hideget pedig kimondottan jól bírom.

    Folytatás...

    hdanesz 4 éve 5

  • Tudom mit tettél tavaly nyáron (másképp)... egy perforált vakbél története 1.

    Némi töprengés után úgy döntöttem, megosztom a logout-on a tavalyi nyaram történetét. Nem elrettentés és nem is szánalom/együttérzés elérése a célom. Mindössze elmesélem miként változott meg az életem szinte egyik napról a másikra.

    Július 27.-én szombaton kora este éreztem, hogy a hasam egy picit fáj. Nem is fájdalom volt ez, inkább olyasmi érzés amikor úgy érzed ha eszel egy kicsit akkor jobb lesz. Ettem. Nem lett jobb. Semmi komoly még ekkor sem, csupán enyhe diszkomfort érzés. Másnap reggel nem volt étvágyam és kissé puffadtnak éreztem a gyomrom. Fájdalom továbbra sem volt. Egész nap nem ettem és ez folytatódott hétfőn is.

    Hétfőn bementem dolgozni, ekkor annyi változott, hogy az ágyból illetve székről történő felkelésnél fájt a hasam környéke. Nem vészesen, de éreztem. Mivel estére erősödött a fájdalom, a wc-t is többet látogattam mint általában és enyhe hőemelkedésem is volt (37.6) elhatároztam, hogy másnap reggel irány a háziorvos. A rendelőben rögtön meglepetés fogadott, az 'alap' háziorvosom szabadságon volt, így a helyettes orvossal kellett beérnem. Mint azóta kiderült ennek fontos szerepe lesz később. Elmeséltem a tüneteimet és azt is hogy mióta tartanak. Valamint azt, hogy a fájdalom elköltözött a jobb oldalamra - és hála a google-nak sikerült azonosítanom, hogy ezek a tünetek vakbélre is utalhatnak.

    Folytatás...

    hdanesz 4 éve 6

  • Az észrevétlen - Gondolatok egy friss 'G' Astra tulajtól

    Előre leszögezem, nem egyszerű az autókkal kapcsolatos előéletem. 36 éves leszek idén, de már a tizenegyedik autómat koptatom. Egyszer majd talán leírom részletesen hogyan is jutottam el a bűvös tizenegyhez....de most csak az utolsó 3 autóra szeretnék koncentrálni.

    Olyan autó kellett ami megbízható, viszonylag tágas. Kapóra jött egy hatos Golf hirdetés amit véletlen fedeztem fel. 1.6-os szívó benzin, örök élet meg egy nap. Na...majdnem. :D De megvettem, pedig német autó volt..mármint Németországból hozták be. Azoktól pedig egy kicsit félek. Nem is volt vele érezhető gond addig amíg nem mentünk autópályára. Egy Debrecen-Bp-Debrecen út során...hazafelé csilingelt, hogy jajajaj kevés az olaj. Gyors utántöltés...és csodálkozás,hogy mi a franc? Utána naponta néztem a szintet, semmi változás. Megnyugodtam, valami átmeneti baromság volt. :D Aztán újabb pályás út...ugyanez a tünet. Csodás. Beletörődtem,hogy Pestre csak egy kanna olajjal indulok el és ennyi.

    Folytatás...

    hdanesz 5 éve 51

  • Iphone 4 - avagy elért engem is az Apple mánia

    Ájfón, ájfon, szifon...sokféle neve van a köznyelvben az Apple mobiltelefonjának. Engem egészen kb. másfél hónappal ezelőttig hidegen hagyott a dolog. Nem különösebben hozott lázba az Iphone körüli mizéria, sem az első sem a legutóbbi bemutatásakor, annak ellenére, hogy a mobiltelefonokat nagyon kedvelem.

    Hogy miért/mitől változott meg a véleményem? A válasz egyszerű: kipróbáltam. Persze azért nem volt ennyire könnyű az út az Iphone tényleges beszerzéséig. Őszintén megmondom, valamiért már a megjelenése óta egy különös belső taszítás alakult ki bennem iránta. Érthetetlennek tartottam a nagy felhajtást körülötte, ráadásul Magyarországon sokáig egyfajta státusszimbólum volt vagy talán még ma is sokan úgy tekintenek rá. Nemrég Svédországban jártam, előtte pedig Dániában többször is. Arrafelé rengeteg ember szaladgál Iphone-nal...tényleg szinte keresni kellett azokat akik nem az almás telefont nyomorgatták a kezükben. Ami kissé megenyhített az Apple irányában....az az volt, hogy külföldön megtapasztaltam, hogy tulajdonképpen az Iphone sem más, mint egy használati tárgy, egy telefon semmi más...és így is tekintenek rá ott az emberek. Nem szisszennek fel ha valaki előveszi a buszon/villamoson, hogy: húú nézd a burzsuj majmot..menőzik itt az ájfónnal.

    Folytatás...

    hdanesz 12 éve 6

  • 1999+1 nap

    1999 nappal ezelőtt regisztráltam a ph!-n. Teljesen véletlenül bukkantam rá, ugyanis ma vettem észre, hogy közben senior tag lettem. :C

    Témát nem szerettem volna nyitni emiatt, de azért örömmel tölt el, hogy lassan 2000napja tagja vagyok egy közösségnek és eddig megúsztam mindenféle ejnyebejnye nélkül. Egyetlen fórum van ahol még ettől is régebben regeltem, ott 2004. augusztusi a keltezés.

    hdanesz 13 éve 6

  • Beteg vagyok...

    Már alaposan benne vagyunk a télben, persze nem úszhattam meg betegség nélkül. 3nappal ezelőttig tartott a sikerszériám...akkor sikerült beszívnom valami vírust. (gondolom...)

    Orrfújás, torokfájás. Ez a mostani menü. Lázam szerencsére nincs. Mint említettem 3napja tart ez az egész...és én már kezdek türelmetlen lenni. Mikor múlik már el? - kérdezgetem állandóan.
    Tegnap este a Fókuszban láttam egy riportot Bettermann Kristófról, azt hiszem sokat lehetne tanulni tőle. Hogy miért? Olvassátok el ezt a cikket és azt hiszem rá fogtok jönni. Gyakorlatilag összefoglalja a Fókusz-riport lényegét...de akit érdekel megnézheti a teljes riportot az RTL Klub oldalán.
    10:25-től kezdődik a riport.

    Ha valaki nem jött volna rá mire gondoltam, álljon itt egy kis segítség: Nagyjából egykorúak vagyunk Kristóffal (ő 26 én 28 leszek 1nap múlva). Ő születése óta így él, mégis boldog, nem a fogyatékosságára koncentrál..és nem azon kesereg. Vidám, segítőkész, tele van életkedvvel...
    És akkor itt vagyok én...akit egy 3napja tartó nátha...teljesen kiborít és türelmetlenné tesz. Persze nem lehet a kettőnk helyzetét 100%-osan összehasonlítani, mégis úgy érzem van mit tanulni tőle a milliárdos vagyonon kívül is.

    hdanesz 13 éve 4

  • Nokia C3-00

    Legutóbbi bejegyzésem óta sikerült döntést hoznom telefon ügyben. Végül a Nokia C3-00 lett a befutó.
    Lassan 2hete van tulajdonomban a telefon és a kezdeti nehézségek után elmondhatom, hogy most már elégedett vagyok vele.

    Egy vasárnap délután döntöttem el véglegesen, hogy a C3-00 lesz a következő telefonom. Kocsiba ültem és irány a legközelebbi Vodafone bolt. Szerencsére volt 'Slate grey' színben, ami palaszürkét jelent...de szerintem a telefon inkább közelebb áll a kékhez, de legalábbis a kékesszürkéhez. Vitamax kártyásan vettem 26990 ft-ért, ami véleményem szerint nem sok egy ilyen tudású és minőségű telefonhoz képest. A minőséget mindjárt kifejtem bővebben. :) Az eladó hölgy meglepően felkészült és kedves volt. Értett a telefonokhoz és nagyon alapos is volt. Persze ezen nem kellene meglepődni, de valahogy mégis ez történt...a legtöbb boltban (nem csak mobilos helyen) sajnos nem ez jellemző. Apró dolog, de mégis kiemelném: most először vettem úgy telefont, hogy az eredetiséget és bontatlanságot jelző kis szalagot előttem vágták át. Pedig számításaim szerint eddig több mint 20 telefont vettem már életemben.

    Folytatás...

    hdanesz 13 éve 17

  • Az örökös mobiltelefon probléma

    Igen, ismét elérkezett az az idő amikor telefont kellene választanom. Régebben nagyon szerettem a telefonok között böngészgetni és kiválasztani a nekem megfelelő gépezetet. A 'régebben' szó az én esetemben most 4-5 év távlatát jelenti legalább.

    Akkoriban még sokkal könnyebb volt számomra megfelelő és tetsző telefont találni. Pedig azt hinné az ember, hogy manapság amikor ugrásszerűen megnőtt a típusok száma könnyebb megtalálni a 'Telefont'.
    Szerintem már a bőség zavarában szenvedünk. Rengeteg a kinézetre hasonló típus (persze a belső lehet totál különböző, de majdnem egyforma is), nincsenek már annyira elkülönülő kategóriák. Néhány alsó kategóriás modellt sokan felsőkategóriásnak vagy üzleti modellnek néznek a kinézete alapján és sok 'elit' telefont lehetne anyaghasználat alapján alsóbb kategóriásnak hinni. Ebből is látszik, hogy a telefonok esetében sem érdemes csak a külső alapján ítélni.

    Visszatérve az aktuális problémámhoz: telefont szeretnék venni...tehát első teendő: szétnézek a neten. Az egyik legfontosabb szempont most az ár, ezért is kezdtem a neten a nézelődést, hogy tiszta legyen mi merre mennyi. Aztán az árcédulák és a specifikációk alapján megfelelőnek talált mobilok tesztjeit kezdem olvasgatni. A Mobilaréna oldalán szerencsére sok telefon tesztje elérhető, további forrásaim pedig a mobilport.hu, a gsmarena.com és a phonearena.com.

    Folytatás...

    hdanesz 13 éve 5

  • Véget ér(t) az egyetem

    Eddigi életem egyik legnagyobb változása előtt állok. Félig-meddig véget értek az egyetemi tanulmányaim. Azért csak félig-meddig, mert az államvizsgán már sikeresen átestem, de még a tanári képesítő vizsga előttem áll. A megfelelő számú és fokú nyelvvizsgákkal rendelkezem, így gyakorlatilag már csak tényleg ez az 1 vizsga választ el attól, hogy megkapjam a diplomámat.

    Július 3.-án lesz a diplomaosztó, ezen a napon leszek hivatalosan is tanár. 1983-ban születtem, így aki egy kicsit is jó matekból az ki tudja számolni hány éves vagyok, valamint azt is sokan ki tudják következtetni, hogy ez bizony nem az a tipikus végzős hallgató életkor. Amikor elvégeztem a gimnáziumot 2001-ben rossz döntést hoztam a továbbtanulást illetően. Ez a rossz döntés pedig 4év pluszba került nekem. Nem tudom igazából mi volt az a korszak, talán útkeresésnek lehetne felfogni. De az is lehet, hogy egyszerűen nem voltam még elég érett a felsőfokú tanulmányokra.

    Most pedig, 2010-ben végre elérhetek én is valamit. Éveken át néztem a haverjaimat, hogy haladnak előre az egyetemen, életben, szinte minden téren. Az elmúlt 2évben elég rosszul is éreztem magam emiatt. Főleg az bántott, hogy az egészet magamnak köszönhettem. Ha annak idején több időt szentelek a tanulásnak és komolyabban veszem az első egyetemem...akkor....

    Folytatás...

    hdanesz 14 éve 7

  • Egyre közelebb a harminchoz...

    Alig egy hét múlva 27 éves leszek. Ezzel nem számítok túlságosan idősnek, de mégis elgondolkoztam kicsit eddigi életemen. Amikor gyerek voltam, mindig azt vártam, hogy egy-egy évvel idősebb legyek. Érdekelt, hogy milyen lesz majd 13-14...később pedig 18-19 évesen az élet.

    Amikor elvégeztem a gimit, örültem a nagykorúságnak. Minden értelemben szabad lettem, legális értelemben is. Aztán jött a bizonyos két x-es évszám. Mindig különös izgalommal vártam az ilyen 'speciális' évszámokat. Magam sem tudom miért. Aztán amikor betöltöttem a 18-at vagy 20-at, persze semmi különleges érzés nem fogott el, semmi különös nem történt. Nem szakadt rám a plafon, nem lettem okosabb, szebb, érettebb...stb.

    Huszonöt éves koromban mondták egyre többen, hogy most már közelebb vagy a harminchoz, mint a húszhoz. Most pedig, lassan 27évesen, kezdek olyan dolgokon elcsodálkozni, amelyeknek teljesen természetesnek kellene tűnniük. Hiába na...múlik az idő. Pár napja beszéltünk erről a családdal is. Fura belegondolni, hogy 9évvel ezelőtt voltam tizennyolc. Gyakorlatilag az életem harmada eltelt azóta. Mennyi minden változott, mennyivel másabb vagyok én is, mint akkor. Néhány dologban előnyömre, néhányban hátrányomra változtam. :D

    Folytatás...

    hdanesz 14 éve 13

  • Rendőrségi ügy

    Gondoltam mindenképp érdemes leírnom a tegnap történt esetet. Szűk egy óra leforgása alatt ért meglepetés (pozitív), átéltem örömöt és bánatot valamint tehetetlenséget egyaránt.

    Kezdjük az elején: tegnap délután 2óra körül elhatároztam, hogy elmegyek az egyik helyi számtech/mobil/fényképező..stb. cuccokat áruló boltba és veszek egy telefont. (Hosszú tanakodás és teszt olvasás előzte meg mindezt, mire megtaláltam a megfelelő modellt.) Meg is érkeztem az üzletbe, itt ért a meglepetés. A barátnőm állt épp a pultnál, nem győztem csodálkozni mit keres ő egy ilyen üzletben. Mondanom sem kell, ő is meglepődött, hogy én léptem be az ajtón. Kiderült, hogy a fényképezőjéhez jött tokot venni. A meglepetés résszel tehát végeztünk is.

    A következő a sorban az öröm átélése. Volt az általam kinézett telefonból raktáron, ráadásul 4ezer ft-al olcsóbban vettem meg, mint ami a kirakatban ki volt írva, mert közben a cég weboldalán leakciózták, csak még az üzletben a régi áron volt kitéve. Tehát öröm a köbön. :C

    Folytatás...

    hdanesz 15 éve 24

  • Blog...blog...de mégsem ugyanaz

    Elindítottam majdnem napra pontosan egy hónappal ezelőtt egy másik blogot, amelyet ezen a címen érhetnek el az érdeklődők.

    Manapság elég gyakori a gasztroblog, számtalan ilyen jellegű oldallal találkozhatunk. Tehát, a részemről sem nagy újítás, de mégis van benne valami, ami sikerélményt ad. Talán az, hogy megoszthatom másokkal is a jól sikerült ételeim örömét? Néhány ember szerint különleges, hogy 26 éves férfi létemre sütök-főzök. Én nem találom különösebben furcsának, a legtöbb világhírű szakács férfi. :D

    Ha végignézünk az eddig felkerült ételeken, van olyan amelyik nem bír túl sok újdonsággal egy átlagos ember számára. Végülis, nem főzhet az ember minden nap valami különlegeset. Sőt, mint látható nem is frissül naponta a blog. Ez talán annak is köszönhető, hogy nem kell minden áldott nap főznöm. Akkor főzök, amikor kedvem van hozzá. (Tipikus férfi mentalitás :D )

    Pár napja nyertem egy videokamerát. Lehet a kamera 'személyében' érkezett újítás a blogomra. Eddig csak fényképeket tettem ki a blogra, de lehet hamarosan video formájában is bemutatásra kerülnek az ételek és elkészítésük. A végén én leszek a magyar Jamie Oliver...vagy Gordon Ramsay. Na, azért ettől nem kell félni... :C

    hdanesz 15 éve 7

  • Segítséget szeretnék kérni! Egy rém rendes család ügyben...:)

    Sziasztok!

    Egy kis segítséget szeretnék kérni tőletek. A suliban (angol szakos vagyok egyetemen) csinálnom kell egy összehasonlító elemzést az eredeti amerikai és a magyar verziójáról az Egy Rém Rendes Család c. sorozatnak. Ehhez kérném a segítségeteket. Akinek van véleménye ezekről a sorozatokról (mind1,h. pozitív vagy negatív) kérem legyen szíves velem megosztani. Itt a fórumon privát üzenet formájában, ide is beírhatjátok hozzászólásként vagy pedig e-mailben.

    A témakörök amelyekre reagálni kellene:
    - Mi a véleményed az eredeti amerikai verzióról? Indoklás is szükséges.
    - Mi a véleményed a magyar verzióról? Indoklás is szükséges.
    - Mennyire sikerült "magyarosítani" az eredeti sorozatot?
    - Befolyásolja-e az amerikai emberekről kialakult képedet az amerikai sorozat?
    - El tudnál-e képzelni hasonló magyar produkciójú sorozatot Magyarországon? Ha igen, miért? Ha nem, miért nem?

    Természetesen más témaköröket is érinthettek ami a két sorozattal kapcsolatos.

    Nagyon köszönöm a segítséget!
    Dani

    hdanesz 15 éve 12

  • Tanárjelölt

    Eljött életemben az az időszak, amikor már ideje komolyan vennem az életet. Ideje komolyan vennem azt, hogy hamarosan diplomát szerzek, mégpedig angol szakon és ha minden jól megy angolt fogok tanítani.

    Egyetemi tanulmányaim során kb. fél éve szólítottak először tanárjelöltnek, ekkor tudatosult bennem az, hogy belátható időn belül én is diákok sokaságával fogom megosztani tudásomat és próbálom majd őket legjobb tudásom szerint tanítani. Aki szintén tanár szakosként tengeti életét valószínüleg osztja azt a nézetemet, hogy a tanárképzés alapozó éveiben nem sok olyan jellegű ismeretet szerzünk, aminek túl sok köze lenne a valódi tanításhoz. Pszichológia, a tanulás motiválása, tehetséggondozás stb...

    Idővel azonban kezd forrni a lábunk alatt a talaj. Olyan tárgyak következnek a sorban amelyek már a valós, és életszagú tanításhoz szorosan kapcsolódnak: tantervelmélet, pedagógia értékelés, pedagógiai programfejlesztés....nem is beszélve a tangyakról és a szakmódszertanról. Jómagam is ebben az időszakban ébredtem rá, hogy valójában mennyire közel vagyok a tanításhoz. Itt már nem babra megy a játék...itt már nem csak elméletről van szó, ez már kérem kőkemény gyakorlat. Ki kell állnom 10-15-20-25 diák elé és minél jobb produkciót nyújtani.

    Folytatás...

    hdanesz 15 éve 0

  • Én csak jót akartam...

    Legutóbbi (sorrendben összesen második) címlapos logout írásom nem várt reakciót idézett elő. Szerettem volna egy olyan témát boncolgatni, amely azt hiszem jelen van - ha nem is mindenki - de nagyon sok ember életében. Akár munkájához, akár privát életéhez kapcsolódóan.

    Azt reméltem szépen megbeszéljük ki hogyan is látja a magyarországi "nyelv" helyzetet, milyen tapasztalatai vannak. Nem kértem számon semmit. Nem szóltam le senkit, csak a saját véleményemet/tapasztalataimat írtam le ahogy azt egy fórumon szokás.

    A hozzászólások jelentős részének a hangvételével semmi bajom, elfogadom a kritikát. De azért ha már valaki arra teszi fel idejének egy részét, hogy lehord mindenféle magyartalan, rossz helyesírású, tudatlan bunkónak egyetlen írásom alapján...az már kicsit túllő a célon.

    Lehet ezt másképp is kérem: ma hajnalban kaptam egy emailt egy kedves fórumtárstól, aki szintén hozzászólt az írásomhoz. Felhívta a figyelmemet az általa észrevett hibákra, amelyeket azóta ki is javítottam. Ami pedig a legfontosabb: mindezt kedvesen, normálisan leírva, tényleges tanító szándékot mutatva tette. Meg is köszöntem neki, mivel tényleg hasznos volt számomra.

    Folytatás...

    hdanesz 15 éve 4

  • Do you speak English?

    A cím nem véletlen, hiszen ebben a kis írásomban a magyarok nyelvtudására szeretnék koncentrálni.

    Tovább a teljes címlapos íráshoz...

    Teszt 15 éve 355

  • Egy korszak véget ért

    Valóban, ahogy a cím mutatja: életem egy korszaka véget ért. Lehet, hogy folytatódik tovább, de sosem lesz olyan mint eddig volt. Hogy mindenki számára világos legyen a történet, leírom az elejétől.

    Az egész 2004 késő nyarán kezdődött, amikor megláttam egy újsághirdetést amelyben önkénteseket kerestek a decemberben megrendezendő Női Kézilabda Európa Bajnokságra. Gondoltam jelentkezek, természetesen mivel önkénteseket kerestek, fizetés szóba sem került. Engem mégis nagyon vonzott az egész, hogy ilyen kis mértékben, de mégis része lehetek egy ilyen sporteseménynek, mégpedig tevékeny részese. Nem pedig nézőként.

    Végeredményben a lényeg annyi,hogy innentől kezdve bekapcsolódtam a helyi sportéletbe/sportszervezésbe önkéntesi minőségemben. Olyan munkát kaptam az EB során, amellyel nyelvtudásomat is használhattam. Nagyon élveztem a melót, minden este hullaként zuhantam az ágyba, mégis jól éreztem magam.

    Szerencsére lakhelyemen (Debrecen) 2004 óta rengeteg VB-t, EB-t és más fontos sporteseményt rendeztek így mindig akadt dolgom. Volt itt utcai futó VB, tornász EB, cselgáncs EB, jégkorong VB, rövidpályás úszó EB, U23-as atlétikai EB...stb.

    Folytatás...

    hdanesz 16 éve 0

  • Az én elemem is lemerül

    Talán nem tévedek nagyot ha azt feltételezem, hogy hozzám hasonlóan sok egyetemista koptatja...

    Tovább a teljes címlapos íráshoz...

    Teszt 16 éve 31

  • Virtuális Csernusaim...

    Régóta foglalkoztat már a gondolat,hogy én is beálljak a sorba és blogot írjak. Most láttam elérkezettnek az időt. Talán azt várom tőle,hogy megkönnyebbülök ha kiírom magamból a gondolataimat, azért ez más mintha szemtől szemben mondom el valakinek, de mégsem privát teljesen.

    Tetszik ez a kettősség. Olyan ember vagyok aki még a legjobb barátainak is nehezen nyílik meg, vannak témák amikről nem szeretek beszélni másoknak, pedig sok minden nyomja a lelkem. Ezek most elég nagy szavak, de tényleg így érzem. Azért ne várjatok tőlem szaftos pletykákat, magánéleti titkokat, több generációs családi drámákat, de igyekszem kis életem valamennyi általam fontosnak/érdekesnek/furcsának vélt részletét megosztani veletek.

    A ph! tagjai lesznek az én virtuális Csernus dokijaim... lehet ez furán hangzik első olvasatra, de ahogy nézelődök a fórumon elégedettséggel veszem észre,hogy sok olyan ember van itt, akinek igenis számíthatok a véleményére, tanácsára ha szükségét érzem.

    Tehát, önjelölt pszichológusok és pszichomókusok figyeljétek logout blogomat, szóljatok hozzá, segítsetek, vagy egyszerűen csak meséljétek el hasonló élményetek!

    hdanesz 16 éve 1

Hirdetés

Copyright © 2000-2024 PROHARDVER Informatikai Kft.