Nem feltétlen pénztárca kérdés. Értékrend, szemléletmód kérdése is.
Én például, mint korábban is mondtam 5-6 havi bevételnél többet nem vagyok hajlandó autóért adni. Ami belefér az belefér, ami nem az nem. Pedig nagyon szeretem a jó és szép autókat.
Ha egy normálisabb új autó férne bele ebbe, akkor nyilván én sem bohóckodnék alvázvédelemmel, meg a használt autós hercehurcával, hogy találj jót, írasd át stb...
De akármennyi megtakarításom is van, akárhányszorosa egy adott autó árának, az nem autóra van. Akkor sem fektetek bele több pénzt, mint az az 5-6 havi bevétel, mert nekem nem ér ennyit, pénzkidobásnak tartom. Ahogy az autó cserélgetéssel járó plusz költségeket is annak tartom, ezért is dekkol addig nálam egy autó, amíg nincs vele gond és nem öregedett el. Amint eléri azt a kort, amikor már nagyobb eséllyel lesz foglalkozós, akkor megy a háztól, de addig nem.
Ha beférne ebbe a keretbe egy normális, nem full fapad vadi új, akkor sem pár évig tartanám meg, mert akkor meg azt tartanám pénzkidobásnak, hogy eladom teljesen hibátlanul csak azért, mert mondjuk 5 éves.
Fontosabbnak tartom a portfólió építgetést. Van még hová diverzifikálni. Szeretnék minél több irányból passzív bevételt. Az autó ilyen szempontból nagyon sokadlagos szempont pénzügyileg.
Az újabb modernebb és kényelmesebb dolog meg úgy a 2000-es évek közepétől egyre inkább szűkül.
Egy 1990-es fapad autóhoz képest nyilván sokkal jobb egy új autóban ülni, de ha van egy jól felszerelt -hasamra ütök- 2010-es évjáratú Ford Mondeod mondjuk, akkor annak a kényelme nem lesz úgy lemaradva egy 2022-es autótól, hogy az instant cserére sarkalljon.
[ Szerkesztve ]