Csak azért nullpoint hozzászólására reagálok mert végül is ő dobta be a közösbe a hasítóék vastagságának kérdését.
A teljesség igénye nélkül szeretném összegezni a dolgokat.
Ahogyan én látom, ez egy olyan téma ahol tetten érhető az, hogy a magyar tankönyvgyártásban átadódnak bizonyos (vélt) szabályok. Tehát amikor nullpoint elmondja, hogy milyen vastagságúnak kell lennie a hasítóéknek, akkor - tulajdonképpen helyesen - felmondja azt a leckét, amit annak idején megtanulhatott. Mert a magyar tankönyvekben valószínűleg mindegyikben ez található. Megérdemelne egy nyomozást, hogy vajon mikor és ki írta le először azt magyar nyelven, hogy a hasítóék vastagabb legyen mint maga a vágásnyom, de tekintetbe véve azt, hogy angol nyelvű szakirodalomban ilyennel nem nagyon találkozni (nekem nem sikerült) ebből arra következtetek, hogy ez vagy egy téves megállapítás eredménye vagy egyszerűen egy elavultnak tekinthető megközelítésé, amiben az elgondolás velejét az ad(hat)ta, hogy ha az ék kicsivel (0,2-0,5mm) vastagabb mint a vágás szélessége, akkor biztos, hogy nem csapódhat vissza az anyag (ami a legfontosabb) és még az is biztos, hogy az esetleg (és jó eséllyel) kóválygó fűrészlap sem kóstol bele az anyagunkba. Az, hogy esetleg az ék megfogja kicsit az anyagot? - hát Istenem, úgyis nyomni kell azt a munkadarabot, főleg ha életlen kicsit a fűrészlap, meg sem fog kottyanni az a kis plusz erőfeszítés. És az sem gond, hogy az ék kicsit szétnyomja a vágandó anyagot, hiszen mi rátartással dolgozunk, a steller eleve kifelé áll és nem párhuzamosan...
Amikor ezeket az adatokat elhintették a magyar tankönyvekben, akkor szerintem még a keményfémlapkás fűrészlapok sem voltak ismertek, az egészet a hajtogatott élű HSS lapokra találták ki.
Itt van példaként a neten fellelhető Sydorko György nevével fémjelzett kiadvány 2008-ból, ami akkor kormánytámogatással készült, de őszintén szólva felettébb hiányos szakirodalmi forrásmegjelöléssel és ha valaki nekem azt mondja, hogy ez az ábra a 2000-es években készült, akkor lombfűrésszel vágok ki neki egy új hasítóéket:
Ezzel szemben az angol nyelvű irodalomban jellemzően a vágásrésnél nem vastagabb hasítóékekről esik szó. Persze, biztosan van ezeregy könyv, ami a neten nem elérhető, de én úgy gondolom, hogy mondjuk a brit Egészségügyii és Munkavédelmi Hatóság kiadványa nagy valószínűség szerint nem tartalmaz óriási tévedéseket. Ott pedig ez az ábra szerepel:
És még egyszer az idézett Felder is:
De ezen kívül akad egy csomó egyéb is, például a hitelesnek ugyan nehezen tekinthető barkácsgépek is jellemzően ugyanabból a forrásból dolgozva ajánlják nagyjából ugyanazt.
A lényeg egyébként a következő szerintem: a hasítóéknek egyértelműen vastagabbnak kell lennie mint maga a körfűrészlap teste, hiszen az ha hátul a fogak belekapnak az anyagba, attól csak a vágásképünk lesz csúnyább, a fog utat talál magának a munkadarabban, ha kell, viszont ha a lap maga szorul meg, ott már olyan súrlódások lépnek fel, ami létrehozza a munkadarab visszavágását.
A vágásrésnél vastagabb hasítóék egyfajta biztonságiutas megoldás, ami ugyan nem segíti a pontos, mérethelyes és könnyű vágást, de amíg nem akad el benne a munkadarab, amíg nem nehezíti meg túlzottan az előtolást, addig véd minket és védi a munkadarabot.
Szóval, véleményem szerint a lényeg, hogy a hasítóékünk vastagabb legyen mint a fűrészlap és max. 0,4mm-rel legyen vastagabb mint a vágásnyom. Aki ezt betartja, nagy hibát nem követ el.
Én magam számára azt tekintem követendőnek, ha a hasítóék közelít a vágásnyom szélességéhez.
Persze, ez az elmélet, a gyakorlatban pedig cseppet sem mellékes, hogy keményfát, puhafát, vékonyat vagy 3colosat akar vágni az ember.
[ Szerkesztve ]
De a másik kettő még OK. A Makita szalagok elég jól bírják, a a 4 szalag közül csak a 3 favágó szalagot használtam még, az 1 db fémvágót eddig még nem.
